Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-09-23 / 5. szám
9i 92 zásnak tekinti és vízveszteségből, a lencse keményebbé válásából ! magyarázza, mely a magból a peripheria felé előhalad. A szára- j zabb, keményebbé vált mag törési kitevője nagyobbá vált; úgy hogy az egész lencse törő erejének nagyobbodása, ezen magi és széli részek törő ereje közötti külömbségből volna magyarázandó. Midőn a lencse elkeményedése mint senilis változás a magból a peripheria felé is elterjedt, ezen különbség a kitevőkben megszűnik és a senilis myopia ismét fogy. Teljesen elütő természetű myopia a kezdődő hályogoknál az,' midőn a megromlott látó erőt az által igyekezünk némileg pótolni, hogy a tárgyakat közelebb hozván a szemhez, nagyobb retinális képeket iparkodunk létesíteni, oly módon mint ezt cornea homályoknál vagy amblyopiáknál szokásos észlelni. Itt azonban concav üveg javítást nem ad, sőt kicsinyítése miatt épenséggel ront, úgy hogy ezen myopiákat csak látszólagosaknak lehet, illetve kell nevezni, elkülönzésül a tárgyalt myopiáktól, hol concav üveg lényeges javítást ad és lenticularis myopiával van dolgunk. Legyen ezen lenticularis myopia oka azonban akár a lencse domborúvá válása, akár vízvesztesége és elkérgesedése, vagy a lencse-rendszer előnyomulása, a mi mind hypothesis, annyi mégis bizonyosnak látszik, hogy öreg korban történő cataracta-képződésnél a lencse törési coefficiense az, mely egyenetlenül növekedik és azután az említett tünet létrehozásában lényeges szerepet játszik. 1. IC. J. földmíves előadja, hogy mindig igen jól látott, a legmesszebb fekvő tárgyakat jól ki tudta venni, így pl. a toronyórát messziről felismerte. Néhány hónap óta mindkét szemén látása romlani kezd, a nélkül, hogy szemei fájtak volna. J. sz. s/70 M. 1-5 D. v = s/2 0 ? b. sz. i */* méterről olvas ujjakat, üveg nem javít. Tükörrel való vizsgálatnál kitűnt, hogy a bal szem lencséje majdnem teljesen elszürkült, a mag átlátszatlan sárgás színű és csakis a peripheriás részeken jön át itt-ott vörös fény a szemfenékből. A jobb szem lencséjének magi része volt elszürkülve, míg a kéregrész egy-két egész a peripherián fekvő rögös homályoktól eltekintve, tiszta volt, úgy hogy a szemfenékbe jól be lehetett látni, hol semminemű myopiás elváltozásnak még csak nyomát sem lehetett találni. Tekintve, hogy a beteg határozottan óly látásról tesz említést, mely 1 '5 D. myopia mellett lehetetlen lett volna, így, hogy a toronyórát már messziről felismerte, azonkívül, hogy a szemfenékben sem található semmi myopiás jel, kétségtelen, hogy itt a képződő cataracta tette az emmetrópiás vagy talán még a hypermetropiás szemet myopiássá. Ezen eset megfelelne Arit magyarázatának, hol a sugarak csak a széli részeken eshettek be. 2. B. Istvánná földmíves neje több hónappal ezelőtt azon panaszszal kereste fel kórházunkat, hogy bal szemének látása tetemesen fogy, míg a jobb szemen csak kisebb mértékben észleli azt. Azelőtt igen jó szeme volt, a legtávolabbi tárgyakat jól kivette, szembaja sohasem volt. A látás vizsgálata akkor a következő • eredményt adta: J. sz. 6/f E., b. sz. 0'5 m.-ről olvas ujjakat, üveg nem javít. A bal szemen még nem érett cataracta volt. A jobb szem lencséjének egészen peripheriás részében nehány rög és vessző alakú homály volt, mit tágított pupillánál tükörrel lehetett kivenni. A szemfenékbe teljesen jól be lehetett látni, az határozottan nem volt myopiás fénytörésű, sőt némileg kis hypermetropia volt. A betegnek ekkor várakozást ajánlottunk, míg bal szemének hályogja teljesen megérik. Néhány hónap után a beteg újból felkeresett, midőn a következőt mutatta ki a látásvizsgálat: bal szemmel csak kézmozgást lát; a hályog teljesen megérett. J. sz. *li o M. 2 D. v = 5/s 0 • A lencse középtiszta, míg a peripherián most már mindenütt, köröskörül sűrű homályok vannak, melyekből egyes vesszők rendetlenül a lencse közepe felé benyúlnak. A szemfenékbe még be lehet látni, myopiás elváltozás nincs. Ezen esetben nincs szükségünk a beteg kimondására támaszkodni, látásának mineműségét illetőleg, mert a szerencsés véletlen, objectiv, positiv vizsgálati eredményeket adott kezünkbe, hogy itt az úgynevezett senilis myopiát habozás nélkül felvehessük. Itt, ellenkezőleg az előbbi esettel, a lencse középi része volt tiszta, mi azután az Arit magyarázatával, a myopia létrejövési módját illetőleg, nem egyezik. Kétségtelen, hogy Arit már előbb említett magyarázata helyes, physikai és tapasztalati alapon nyugszik, de nem az egyedüli mód, mely szerint cataracta incipiens nél a myopia előáll. Úgy látszik főszerep jut itt a lencse egyes részének elváltozása folytán ! előkerülő törési kitevők megzavarásának, oly módon, hogy azok j a sugarakat nem többé a retinán, hanem előtte egyesítik. Hogy ezen törési kitevők megváltozása mily természetű, mi módon jön létre, arra az ily lencsék vegyi és górcsövi vizsgálata adhatná meg a kellő feleletet. A legritkábban várhatjuk azonban, hogy az ily lencsék említett vizsgálatai kivihetők legyenek. Épen ezért nem is csodálkozhatunk, ha az ily módon előállott fénytörési változás magyarázatánál csak hypothesisekkel kell megelégednünk, melyek majd a nagyobb, majd a kisebb valószínűség bélyegével bírnak. A szemészet külföldön. Grósz Emii. dr.-tól. A külföld látogatása gyakran két extrémére vezet. Sokaknak csak a nyugoti államok intézményei tetszenek, itthon mindent kicsinyeinek, szóval külföldieskednek ; mások nem tudnak szabadulni az elfogultságtól, melyet hazai viszonyaink iránt éreznek, a nemzeti Chauvinismus elvakítja őket. Mindkét csoport árt nekünk. Előbbiek megerősítik a külföld rólunk alkotott téves nézeteit s megingatják a nemzet önbizalmát, utóbbiak elbizakodottá tesznek s meggátolják a gyors haladást. Igaz, hogy nekünk orvosoknak, kik positiv tényekkel számolunk, könnyebb a végletektől tartózkodnunk, teljesen azonban mi sem vagyunk mentek, s nem ok nélkül vádolnak egyszer itthon, máskor a külföldön hálátlansággal. Midőn az alábbiakban vázolni szándékozom a szemészet állását a külföldön, minden erőmből igyekezni fogok, hogy megőrizzem objectivitásomat. Attól nem kell tartanom, hogy hazulról érjen a hálátlanság vádja, mert — már itt megjegyzem — épen a szemészet egyike azon tudományoknak, melyeknek gyakorlása és tanítása nálunk is jelentékeny niveaun áll. Ezt elismerni oly kötelesség, melynek elmulasztása talán nagyobb bűn volna, mint elhallgatni a külföld előnyeit. A nélkül, hogy jogosultnak érezném magamat minden egyes előttem tévesnek látszó eljárás felett pálczát törni, mindenütt meg fogom tehát említeni, ha az összehasonlítás hazai viszonyainkkal ez utóbbiak javára dől el. Igyekezni fogok azonban, hogy a személyt elválasszam a körülményektől, mert valóban a legrútabb hálátlanság volna, ha lelkesedéssel nem emlékezném meg a külföldi tanárokról. Ok nem csak nagy tudósok, hanem ritka előzékeny emberek is. Pedig nekünk nem meglepő a vendégszeretet, hiszen minden magyar ember gyakorolja; csakhogy nem szabad felednünk, hogy nálunk legalább a klinikákon aránylag ritka az idegen vendég, míg külföldön mindennapos. S a tanárok még sem merítik ki előzékenységüket. Naponta érkeznek idegen orvosok, kiket mindnyájan megújuló vendégszeretettel fo'gadnak. Annál rosszabbul esik nekik, ha ezek nem méltányolják jóakaratukat. Egyike az első szemészeknek ma 7 év után sem feledte el ugyanezen helyen megjelent úti levél egy megjegyzését, mely valószínűleg a fordítás következtében előtte a valónál még élesebbnek tűnt fel. Ezért tartottam szükségesnek hangsúlyozni, hogy osztatlan elismeréssel s igaz hálával adózom úgy az osztrák, mint német és franczia szemészeknek irántam tanúsított szíves előzékenységükért. Nem csak közjogi helyzetünknél fogva, mely Ausztriához fűz, hanem tudományos szempontból is indokolt, hogy a történeti fejlődés által oly magasra emelkedett bécsi iskola képezi az első állomást a tanulmányútra induló magyar orvos számára. Megszoktuk, hogy Bécset tekintsük a világ első orvosi facultásának. Igaz, hogy ma már nem áll ez az orvosi tudomány minden ágára, de a szemészetre még legjobban reáillik. Nem maguk a szemészek állanak annyira felette más államok orvosainak, hanem: az iskola. Ha ma Angliábán, tehát egyik első culturállamban rendes és kötelező tantárgygyá emelnék a szemészetet s a klinika vezetését a leghíresebb tanár venné át, még sem érné el sem a gyógykezelésben, de még kevésbbé a tanításban azt, a mire a bécsi iskola képes. Egyszerűen azért, mert hiányoznék a történeti fej - lődés! Ez hypothesis ugyan, de Francziaország példája eléggé bizonyítja jogosultságát. Francziaországban csak 1879 óta van a szemészetnek rendes tanára s bár Párizs tagadhatatlanul a szellemi élet központja, még sem lehet szó franczia szemészi iskoláról. Az öt leghíresebb szemész idegen születésű (Wecker, Landolt, Galezowski,
