Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1888-07-22 / 4. szám

85

86

Fieuzal esetében exophthalmussal járó gyakran ismétlődő scleridses rohamok jelentkeztek egy asszonynál, melyekhez később retinitis nephriticá-hoz hasonló ideghártyamegbetegedés is csatlakozott, a nélkül, hogy rheumaticus tünetek kimutathatók lettek volna.

Darier esetében a scleritises folyamat a cornea sclerosisával fejeződött be. D. itt a higanynak tulajdonít jó hatást; ha ez sem használ, scarificatiót végez.

Panas egy esetében jó eredménynyel használta a lithium salicylicumot.

Maréchal szerint a nyáron előforduló scleritisek oka gyakran menstruationalis- zavarokban rejlik. Ilyenkor jó az ergotin belső és külső használata.

Grandclément a cornea trauma után beálló neuralgicus fájdalmairól szól. Bármily csekély szaruhártyasérülés után periodicus fájdalmas rohamok állanak elő, melyek gyakran három napig is eltartanak. A roham kezdeténél a betegek a szemhéjak szárazságáról és sebes voltáról, majd fénykerülés és könnyezésről panaszkodnak. A baj eredetére nézve valószínű, hogy a sérülés alkalmával a szaruhártya felületes idegei nem pusztultak el, hanem oly bántalmazást szenvedtek, mely az idegrostok izgatását és csekély gyuladását okozta.

Martin ideges betegeknél látta, hogy a cornea csekély sérülését gyakran a musculus ciliaris részleges összehúzódása követi. Ily esetekben az atropinnak nagyon jó eredménye volt.

Coppez ilyen bajok ellen sárgakenőcs-bedörzsöléseket ajánl.

Lássál nyomókötés alkalmazását ajánlja, mindaddig, míg a hegedés be nem fejeződött.

Grandclément fájdalmas esetekben az eserint ajánlja.

Gayet egy sajátszerű iriscysta esetét adja elő. Egy 50 éves férfi egyik szemét még 5 éves korában késsel szúrták meg, mire a látás ezen szemen nagyon alászállott; később glaucomás rohamok is jelentkeztek. G. vizsgálatnál szaruhártyahegedést és lefelé irányuló iriscolobomát talált ezen szemen. Az egész csarnokot egy iriscysta töltötte ki, mely a processus ciliarisra is kiterjedt. A cysta fejlődésére nézve Wecker azt mondja, hogy az iris elülső endothelje a corneához feküdt, majd burjánzásnak indulva a cornea endotheljével összeforradt; erre a cysta hátrafelé növekedett.

Martin az elektromos fény által okozott szembajokról szól. Szerinte az elektromos fény nem a vegyi sugarak, hanem az intensitása által árt a szemnek, mint a hogy az ophthalmiák általában élénk napvilágosság, erősen reflectáló hó stb. által szoktak előidéztetni.

Bravais Martin ellenében bizonyosnak állítja, hogy a vegyi sugarak okozzák az ophthalmiákat. Hivatkozik a Revue scientifique 1888. február 18-dik számában leírt azon kísérletekre, melyek szerint a violaszínű sugarak 30 másodpercz múlva phlyctaenát, a kék sugarak égést okoztak, a vörösek pedig hatástalanok voltak.

Despagnet iritis blennorrhagica esetét ismerteti. Ezen esetben a genyedéssel járó iritis annyiszor jelentkezett, valahányszor a beteg gonorrhoeában szenvedett. Izületi gyuladása e mellett nem volt. D. azt hiszi, hogy az iritis vérárammal tova vitt gonococcusok által idéztetett elő.

Grandclément egyoldalú hemeralopiát nehány antipyrin bőraláfecskendés által meggyógyított.

De Lapersonne a terhesek ideghártyagyuladásáról szól. Esetében egy 29 éves asszony terhességének 6-ik hónapjában uraemiával járó ideghártyagyuladásban betegedett meg. A művi koraszülés után a gyuladás minden tünete visszafejlődött.

Abadie szól az asepsis és antisepsisről a szemészetben. O is fontosabbnak tartja az asepsist az antisepsisnél. Főtörekvésünket mindig az eszközök tisztántartására kell fordítanunk. Az eszközök fertőztelenítésére elegendőnek mondja azok vízben kifőzését. Figyelmeztet arra, hogy a szem kötőhártyáit is mindig pontosan tisztítsuk. A csarnok kimosását nem ajánlja. Ha pedig genyedés mutatkoznék, akkor a genyedő sebszéleknek finom galvanocauterrel való gyengéd érintését ajánlja, melyet 1 2 óránként ismételni lehet.

Vacher a csarnokkimosást minden lehető esetben használja; ha • pedig operatio után valami complicatióra gyanakszik, akkor 6—8 órával az operatio után leveszi a kötést. Ha ekkor genyedést látott, akkor a genyedés foka szerint szemkimosást, jodoformot, hydrogenium superoxydot vagy tinctura jodit használ.

Gaupillat attól tart, hogy a szemnek oly gyors megtekintésénél könnyen iris prolapsus áll elő.

Panas az eszközök fertőztelenítésére nem használ forró vizet, mert az tönkre teszi az eszközöket, a mellett pedig nem is tiszta, minthogy a bacteriumok Pasteur szerint csak 1200 fokú vízben mennek tönkre. Panas inkább bórsavoldatot használ erre a czélra.

Dór szerint a bórsavoldat még a legerősebb oldatában sem antisepticus. Ő a forró olajat és az absolut alkoholt elégségesnek tartja az eszközök asepticussá tételére.

Gaupillat az ideghártyaleválásról szólva, említi, hogy egy esetében mély cauterisatiót végzett, a nélkül, hogy annak valami eredménye lett volna, bár káros hatása sem volt.

Wecker azon kérdéssel foglalkozik, hogy az ideghártya-leválás gyógyítása miért oly nehéz? Iwanow, Leber és Nordenson vizsgálatai kimutatták, hogy az ideghártya leválását mindig üvegtestleválás előzi meg. Ha az utóbbi a szem hátsó részére szorítkozik, nem okoz ideghártya-leválást; az egyenlítő táján azonban az ideghártya erősebben tapad az üvegtesthez, mi által ott könnyen követkézhetik be a leválás. Weckernek tehát az a véleménye, hogy az ideghártya-leválás gyógyításánál nem savó kibocsátására, hanem a zsugorodó üvegtestnek az ideghártyáról való leválasztására törekedjünk.

Boucheron azt állítja, hogy a spontan ideghártya-leválásnak leggyakoribb oka a corpus ciliare és a chorioidea gyuladásában áll. A chorioidealis izzadmány a retinát az üvegtest felé tolja, majd hyalitist okoz; végre az üvegtest zsugorodni kezd, és a hozzátapadt ideghártya követi.

Abadie tagadja, hogy az ideghártya-leválást mindig űvegtestzsugorodás okozná. Különösen említi a nagy myopiával biró szemeket, melyeknél gyakran a legcsekélyebb üvegtesti zavarodást sem lehet kimutatni, mégis hirtelen ideghártya-leválás áll elő. Ő azt hiszi, hogy myopiánál az erősen táguló sclerotica egyszerűen leválik a retinától. Ő tehát törekszik a bulbus tágulását és a retina leválását punctio által megakadályozni.

Górecki Wecker nézetét helyesli.

Petresco vizsgálva a kötőhártya és váladékának micro-organismusait, azokban négyféle bacillust, háromféle staphylococcust, egy streptococcust és nehány egymástól több tulajdonságukban különböző micrococcust talált. Utóbbiak közé tartozik a trachoma coccus is, mely P. állítása szerint úgy a Sattler, valamint Michel és Poncet coccusától különbözik.

SZEMELVÉNYEK.

— Blepharospasmus után előállott megvakulásról.

Samelsohn-t6\ (a kölni általános orvosi egyesület gyűléseiből). — Samelsohn öt gyermek esetét említi, melyekben hosszú ideig fennállott blepharospasmus gyógyulása után a gyermek vak volt, de három esetben a látás nehány hét után majdnem teljesen visszatért, egy esetben hiányos maradt és csak egy esetben maradt a gyermek vak. Az első három esetben sem a törő közegekben, sem a szemfenékben változás nem volt kideríthető és a látás önként minden beavatkozás nélkül tért vissza. A negyedik esetben a szerző glaucomás excavatiót talált a látóidegfőn, iridektomiát végzett, de a látásnak csak csekély része maradt meg. Az ötödik esetben látóidegsorvadás volt jelen, mi eléggé magyarázza az állandósult vakságot. Graefe, ki az első ilynemű esetet írta le és Schirmer az ideiglenes megvakulást a szemhéjgörcs által a szemtekére kifejtett nyomásból akarták magyarázni.

S. szerint ezen theoria legföljebb az utolsó két esetre volna alkalmazható. Leber theoriáját pedig, mely szerint ezen megvakulás reflex amblyopia illetőleg reflex amaurosis volna, azért nem tartja helyesnek, mert a látás nem hirtelen, hanem lassanként tér vissza. Ő ezen esetek magyarázására felveszi, hogy a beteg az erőltetett szemnyitáskor előálló fájdalmak miatt készakarva vonakodik a nézéstől, és így a nézést mintegy elfelejti. S. t’neoriájának támogatására hivatkozik a psychophysika hasonnemű eseteire, mint a hogy pl. valaki egy tárgy szemlélésénél nem hall stb.; felemlíti azután, hogy a strabismus alternansnál is az egyén az egyik szem használatát öntudatosan elnyomja. (Centralblatt für Augenheilkunde, 1888. febr. füzet.) Neupauer dr.