Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1888-04-01 / 2. szám

1

— 45 —

illenek egymáshoz. Három ilyen esetében a hegedés lobos tünet nélkül felpuhult.

Stilling ilyen diffus homályokat a corneában mesterségesen is állított elő az által, hogy olajat fecskendett be élő állat corneájába. A homály 24 óra alatt eltűnt.

Leber az ablatio retinae eseteiben alkalmazott nyomókötés után kétféle striatát látott: 1. finom a szokásos vonalas striatához hasonló homályosodást és 2. a cornea hátsó részének finom redőzöttsége által okozott homályt.

Knies a striata keletkezését a rögzítő csípővel kifejtett húzásból magyarázza. Meyer csarnokkimosás után diffus cornealis homályokat látott előállani, melyek az első hét alatt eltűntek.

Förster a lencsének csarnokba való traumaticus luxatiójáról szól. A corneát függőlegesen érő ütések okozzák, hogy a cornea lelapúl és az iris a lencséhez nyomatik. Ekkor a pupilla széle a lencséhez nyomatván, elzárja a hátsó csarnokot, mi által az elülső csarnokvíz nem mehet az iris mögé, hanem a legkevesebb ellentállással bíró kerületi irisrészletet hátrafelé nyomja, úgy hogy ez zsákszerűén hátratüremkedik. Hirtelen ütéseknél azonban a pupilla kitágúl, valószínűleg a sphincter számos apró repedései következtében ; a hátratüremkedő iris pedig megszakítja a zonulát, a lencsét felszabadítja; ekkor a kitágúlt pupilla az ellennyomás által különben is előre tolt lencse egyenlítője felett elcsúszik és a lencse mögé jut, a lencsét az elülső csarnokba zárva. Ha a zonula a lencse kerületének csak felében szakíttatott meg, akkor a lencse a pupillában közel vízszintesen fog rögzíttetni. Az előadó ezen theoriáját kísérletei is bizonyítani látszanak.

Schoen bemutatja az alkalmazkodás előtüntetésére és magyarázására szolgáló készülékét, azután szól az alkalmazkodás következtében a szemben előállott változásokról a különböző korban. A legfontosabb ilynemű elváltozások 1. az alkalmazkodási excavatio (eddig physiologicus excavatio); 2. öregségi hályog; 3. a fordított astigmatismus. Schoen 3090 refractióra vizsgált szem közül 812-nél talált astigmatismust. Míg azonban a 20 év alatti korban a normalis astigmatismus 89'4°/o-ot, a fordított iO'6°/0-ot tesz ki, addig a 60-ik év körül a normalis astigmatismus 32'3°/o, a fordított pedig 67'7°/0-ot tesz ki. Az előadó állítja tehát, hogy a kor előhaladásával a normalis astigmatismus a fordított astigmatismusba megy át. A látóidegfő excavatióját azon vongálásból magyarázza, melyet a musc. ciliaris inrostjai a látóideg hüvelyére és a látóideg rostokra gyakorol. Az excavatio gyakorisága a korral nő; míg a 10 éves korig a vizsgált szemek 32°/„-ban, addig a 60 éven felül 7 3 u/0 -ban fordúl elő.

Az öregségi egyszerű hályog fejlődése mindig a lencse egyenlítőjén kezdődik, a zonula elülső és középső rostjainak a lencsetokra gyakorolt vongálása következtében. A tokon eleinte apró redők képződnek, melyeket a tok felhámjának burjánzása követ. Adataiból kitűnik, hogy a hályogosok száma a korral nő, hogy a hályog leggyakrabban fordúl elő hypermetrop vagy astigmaticus szemeken, hogy a lencsemag sclerosisa mellett mindig van aequatorialis cataracta, míg fordítva nincs. A hályogképződés kezdete gyakran található a 20—30 éves kórban. Az aequatorialis cataracta mindig a vízszintes délkörben kezdődik. Az alkalmazkodás folytán tehát először a látóidegfő excavatiója áll elő, később fordított astigmatismus és végre a lencse homályosodása.

Schoen a glaucoma keletkezését is az alkalmazkodásból magyarázza,

Lange bemutatja rajzoló készülékét, mely nagy górcsövi készítmények kis nagyítás melletti rajzolására van szerkesztve.

Ulrich az ideghártyaleválás orvoslására az ő eljárását ajánlja. Ó az ablatio retinae egyik esetében natrium salicylicum-ot használt naponta 4—5 grammot, minden harmadik napon szünetelve. 14 nap múlva a látás volt l/6.

Krüger beteget mutat be, kinek egyik látóidegfőjén kis fémdarab van. Az idegen test a cornea belső szélénél hatolt be átfúrva az irist és a lencsét. A szem alig volt izgatott, a látás V10 volt és ez továbbra is maradt. A lencse csak az átfuródási helyen szürkült el. Csakhamar retinitis állott elő, majd a papillán bő izzadmány képződött, mely az idegen testet betokolta. A lobos tünetek idővel engedtek és bemutatáskor a szem egészen békés, a látóidegfő közepén a kissé kiemelkedő fémdarab jól látható.

Hoffmann hasonló esetet említ.

— 46 -Bellarminov újabb készüléket mutat be a belszemnyomás és a pupilla mozgásának graphicus mérésére.

Bull George új optometert mutat be.

Bernheimer emberi chiasma-metszeteket demonstrál, melyekből nagy valószínűséggel következteti, hogy az idegrostok kereszteződése csak részleges s nem teljes, mint ezt Michel állította.

Vossius a plica semilunaris cavernosus lymphangiomájának és a kötőhártya edényeinek és szövetének hyalin elfajulása egy-egy ritka esetét adja elő.

Wagenmann puerperium alatt előállott metastaticus chorioiditis suppurativa górcsövi metszeteit mutatja be.

Seggel a fényérzés vizsgálatára szerkesztett látó-próbáit mutatja be.

Fitzgerald a szem fénytörésének gyors meghatározására szerkesztett eszközét, Hoffmann a csarnok-kimosásra szolgáló eszközét mutatta be. (Bericht d. Ophthalmolog. Gesellsch. Monatsbl. für Augenheilkunde 1887.) Neupauer dr.

Az American Ophthalmological Society (New- London, Connectitut) 23-ik congressusának fontosabb tárgyai.

Spalding azon kérdéssel foglalkozott, vájjon a napszúrás okozhat-e állandó látászavart ? Ő csak egy esetet ismer, melynél a vakság biztosan a napszúrás következménye volt, hat esetben pedig a napszúrás után végzett szemtükri vizsgálat neuritis opticat mutatott ki, mely azonban mind a hat esetben meggyógyult. Ő tehát állítja, hogy a napszúrás okozta vakságok igen ritkák.

J. Roosa (New-York) a chinin-amaurosis valószínű esetéről szól. Fiatal nőnél öntudatlansággal járó váltőláz ellen 30 gran chinin sulfuricumot alkalmaztak a rectumon át 4 dosisban. Felébredéskor a nő mindkét szemen vak volt; a papillák halványak, a véredények szűkek voltak. A nő strycnnin-kezelésre meggyógyult.

Burnett M. a körscotomáról szól. 0 említ két esetet, melyekben chorioiditis és hyalitis mellett körscotomát tudott kimutatni, de a látótér hiánya nem felelt meg a szemfenéki elváltozásnak. Ő tehát fölveszi, hogy a retina közép részét ellátó idegrostok izzadmány vagy valamely szomszédrész nyomása által működésükben zavartattak. Noyes a körscotomának szintén valami extraocularis eredetet tulajdonít.

Randall Meibom-cystának látszó szemhéji sarcoma esetéről szól. 41 éves férfinál chalazionhoz hasonló cystát már kétszer távolítottak el, de ismét kiújult. Randall sarcomára gyanakodott, miért is az egész kis daganatot kiirtotta. A vizsgálat orsósejtsarcomát mutatott ki.

H. Noyes könnymirigy-előesés esetéről szól. A jobb felső szemhéj külső felében 9 év óta nőtt egy könnyen mozgatható daganat. Noyes a daganatot kiirtotta; a daganat a górcsövi vizsgálatnál könnymirigynek bizonyult.

Howe L. a vakság növekvéséről szól az amerikai Egyesült- Államokban. Szerinte az Egyesült-Államokban a lakosság száma 1870 tői 1880-ig 3O°/0-kal, a vakok száma 140%-kal növekedett. A vakok száma éjszakról dél felé folyton nő, keletről nyugat felé kisebbedik. A vakság oka többnyire infectiosus bántalom. Howe erre nézve fontos szerepet tulajdonít a bevándorlásoknak. O ajánlja, hogy gondot fordítsanak az újszülöttekre, hogy a gyanús szembajjal biró iskolás gyermekeket az iskolából távolítsák el, s végre hogy a közönséget világosítsák fel bizonyos szembajok ragályoságáról. Burnett megjegyzi, hogy a négerek főleg scrofulás corneabántalmakban szenvednek, különben gyakori náluk a blennorrhoea neonatorum is.

Oliver ifjú hülyék szemeiről szól. Ő 20 fiatal férfihülyét vizsgált, s vizsgálataiból kitűnt, hogy azoknak teljesen ép, működésre képes szemük van. Minthogy pedig finom munkával nem foglalkoznak soha, azért typicus ép szemekkel bírnak.

Theobald előad egy esetet, melyben 52 éves asszonynál a climacterium kezdetétől 9 hónapon át retinalis és üvegtesti vérzések ismétlődtek, majd a papillán számos kis véredényekből álló kinövés keletkezett, mely az üvegtestbe nyomult. Később e kinövés

r