Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-04-01 / 2. szám
— 47 — kisebbedett. Wadsworth visszatérő üvegtesti vérzés esetében szintén látott az üvegtestben apró véredényeket képződni, melyek nehány év múlva kevesbedtek. Harlan G. C. az arteria centralis retinae embóliájának esetéről szól. Az embolia oka ugyanazon oldali orrfél caries-e volt. (Centralbl. f. Augenheilk. 1887. deczemberi füzet.) Neupauer dr. SZEMELVÉNYEK, — Levegőbuborék az üvegtestben és a lencse átfuródása hályogképződés nélkül vasszilánk általi sérülésnél. Dr. Pfalz (7.-tól. — Egy 17 éves munkásnak bal szemébe vasszilánk pattant, mely a felső szemhéjat átfúrva a corneaszél felső részén át a szembe hatolt. A csarnok alúl rendes mélységű volt, felül azonban sekély volt, mert az iris a corneális sebhez feküdt. A lencse felső egyenlítői részén a corneális sebnek megfelelőleg, szürkén homályos volt, jeléül annak, hogy az idegen test a lencsét is átfúrta. Szemtükri vizsgálatnál a pupilla felső felének megfelelőleg, közel a lencse mögött, körös, fekete, itt-ott vöröslő szélű, élénk fehér középpel bíró homály látszott, mely fordított képben közepén vörösnek, szélein feketének mutatkozott. Ez tehát levegőbuborék volt. Az idegen testet szerző hosszabb keresés után az üvegtest hátsó részében a papilla alatt találta. Szerző az idegen testet (3 mm. hosszú 2 mm. széles vasdarab) narcosis alatt a sclerában készített seben át electro-mágnessel eltávolította; a tátongó sclerális sebet selyemvarrattal egyesítette s felette a conjunctivalis sebet összevarrta. A gyógyulás zavartalanúl folyt le. Műtét után 3 héttel visus 4/2o volt. Érdekes ezen esetben az üvegtestben levő levegőbuborék, melyet könnyen lehetne felcserélni gömbölyded idegen testtel, valamint az, hogy a lencse elhomályosodása daczára a tok megnyitásának megállapodott. Becker a lencseelhomályosodás ezen megállapodását hasonló esetekben úgy magyarázza, hogy az iris a lencsetok sérülési helyére tapad és a csarnokvíz behatolását akadályozza. Jelen esetben azonban az iris a cornealis sebhez húzódott úgy, hogy valószínű szerző azon nézete, hogy a lencsetok sebszélei a sérülés után ruganyoságoknál fogva rögtön összecsukódtak, megakadályozván így a csarnokvíznek a lencse állományába való behatolását. (Kiin. Monatsbl. f. Augenhlk. 1887. jun. f.) Neupauer dr. — Sphincterrepedések és myopia kőütés következtében. Dr. Pfalz (7.-tól. — Egy nyolcz éves fiú bal szemét alulkivül hajított kő érte. A sérülés után 2 mm. magas hyphaema és az iris felső és belső részében több kisebb-nagyobb sugárirányú repedés volt látható. Az üvegtestben nagy vérzés volt. A jobb szem emmetropiás, visusa B/5 volt. Lobellenes és felszívó szerelés mellett a szem annyira gyógyult, hogy a sérülés után egy hónappal a visus csekély myopia mellett 4/30 v°lt. A szemfenékben, különösen a macula lutea táján több régi vérzés és itt-ott kisebb pigment atrophia volt látható. Később a visus, de egyúttal a myopia is nőtt, úgy hogy 3’/2 hóval a sérülés után a visus 2 D. myopiával */ls volt. A myopia ezen foka szemtükörrel is volt kimutatható. Cornealis astigmatismus, lencseluxatio vagy zonularepedés hiányzott. Szerző ezen esetét újabb bizonyítékul hozza fel arra, hogy a corneát excentricusan érő ütéseknél az iris mindig a sérülés helyével ellenkező részében reped. A myopia keletkezésére nézve szerző azt hiszi, hogy a gyermekszem az ütés következtében nyomást szenvedvén, hátsó részében kitágult. A kitágulás a chorioidea számos, de apró repedéseiben (vérzéseiben) nyilvánult. (Kiin. Monatsbl. f. Augenhlk. 1887. jun. f.) Neupauer dr. — Hályogképződés az arczbőr hajszáledényeinek teleangiectaticus kitágulásával. Dr. Nieden 4.-tól. — Egy 22 éves leány i '/a év óta veszi észre, hogy a bal szem látása romlik. Már az első menstruatiója után sajátszerű pontnyi egész kölesnyi vörös foltok keletkeztek az arczán, melyek nyomásra eltűntek, de a nyomás megszűnésével ismét megjelentek. Idővel ezen foltok nagyobbodtak, a nagyobbak a bőr felszíne felett kiemelkedtek, loupéval véredénygomolyszerű szerkezetet mutattak. Később a nyakon és kezeken, általában a fedetlen bőrön, hasonló foltok-------------,---------------^ ■ ■■----—---V*.-------*7- 48 ~ ! mutatkoztak. A bal szem látása rohamosan romlott, a jobbé szintén roszabbodott. A szív és vese ép volt. Struma, rhachitis vagy fogelváltozások nem voltak kimutathatók. Nieden az elhomályosodott lencsét mindkét szemen a tok meghasítása által felszívódásra bírta. Műtét után a visus bal szemen 2°/s0, a jobb szemen 20/20 volt. Szerző a hályogképződés okáúl azon — úgy látszik a nemi szervek fejlődésével összefüggő — kóros edényelváltozásokat veszi fel, melyek a szemben táplálkozási zavart s ennek következtében a lencse elzavarodását idézték elő. Hogy pedig az edényelváltozások a fedetlen bőrön nagyobb fokban mutatkoztak, annak valószínű oka, hogy az edények kóros állapotához még a küllevegőnek izgató hatása is hozzájárúlt. (Centralbl. f. Augenhlk. 1887. deczemb. f.) Neupauer dr. — Periodicus oculomotorius bénulásról. Senator H.-tói. A Charité orvosainak egyesületében tartott előadása után. — Senator esetében egy 22 éves asszonynál fejfájás, hányás és borzongatás közben a jobb oculomotorius minden ágában megbénult. A beteg 8 éves kora óta négy hetenként visszatérő ily rohamokban szenvedett, de oculomotorius bénulása eddig csak kettő volt. A bénulás mindig ily roham alatt állott elő és mindkét esetben a roham megszűntével teljesen eltűnt. Ezen harmadik esetben is a bénulás teljesen eltűnt, vissza nem tért, de a kellemetlen rohamok hat heti közökben ismétlődtek. Senator megemlíti az időnként kiújuló és az időszaki ocu- I lomotorius bénulások közti különbséget. Míg az időnként kiújuló bénulás mindig valami organicus zavaron (lob, tuberculosis eruptio stb.) alapszik, addig az időszaki bénulás valószínűleg csak ! functionalis zavaron alapul. Ezen functionalis bénulás lehet vagy i hystericus vagy úgynevezett reflex bénulás. Míg az időnként kiújuló bénulásnál a roham után is maradnak egyes bénulásos tünetek (pl. mydriasis, strabismus stb.), addig az időszaki bénulásnál a roham szüntével a bénulás is teljesen eltűnik. Senator esetében valószínűleg functionalis bénulás volt jelen, mely a migrän melléktüneteképen mutatkozott. (Centralbl. f. Augenhlk. 1887 decz. f.) Neupauer dr. — Újabb vizsgálatok a csarnokvíz elválasztásának physio-pathológiájáról. Dr. Castaldi i?.-től. — Castaldi már 1882-ben közölt vizsgálataiban figyelmeztetett az iris és a corpus ciliare kis ütereinek azon szerkezetére, hogy a nagyobb ágakban hosszant és haránt irányú, a kis ágakban pedig főleg hosszant irányú izomsejtek vannak; a kis üterek ezen szerkezetéből magyarázza. hogy az iris a csarnokvizet elválasztja. Ha t. i. a sympathicus és a trigeminus izgattatik, akkor az üterek izomsejtjei össze -I húzódnak, a zikk-zakkos üterecskék kiegyenesednek és megrövidülnek, miért is a véráram gyorsúl, nyomása nő. Ellenkező eset áll elő, ha a sympathicus és a trigeminus bénult. Az elválasztás annál nagyobb, minnél nagyobb az iris összehúzódása, vagyis az elválasztás egyenes arányban van a pupilla átmérőjének nagyságával. Az üterek ugyanezen szerkezetéből magyarázza az ő spasticus eredetű glaucoma theoriáját. Szerinte e glaucoma a csarnokvíz bő elválasztása által idéztetik elő, mely ismét az iris ütereinek görcsös összehúzódása által okoztattik. A glaucoma ezen spasticus eredetét bizonyítja 1. a pupillaszükítők hatástalansága vagy csekély hatása a glaucománál, mert ezek a véredények-görcsét le nem győzhetik ; 2. a pupillatágítók káros hatása a glaucománál, mert ezek a sphincter-iridis még meglevő tevékenységét megbénítják és valószínűleg a dilatator pupillae rostjait izgatják; 3. a meleg borogatások (30° C.) jő hatása glaucománál, mert azoknak bénító hatásuk van. A tensio-emelkedés és a csarnokvíz bő elválasztása szerző nézete szerint csak az irisnek tulajdonítható, mert a corpus ciliare üterei csak csekély fokban húzódhatnak össze. Az iris sclerosisa és rigiditása, valamint azon tény, hogy a pupilla már egy roham után is kitágulva marad, szerző nézete mellett szól. A látóidegfő excavatiójára nézve, szerző fontos szerepet tulajdonít az üvegtest központi csatornájának, melyen át a fölös csarnokvíz állítólag a látóidegfő rostjai közötti nyirkürökbe hatol és ott vizenyőt okoz. (Centralbl. f. Augenheilk. Supplemth. f. 1886.) Neupauer dr. Budapest, 1888. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. (Dorottya-utcza 14. sz.)
