Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-04-01 / 2. szám
i — 29 — nyomásra való utalását illeti. Ezen tapasztalat vetette meg a szem és a központi idegrendszer közötti beteges összefüggés kutatásának alapját, minek eredményeiként különváltak a látóidegdomb lobbos kórképei, mint a melyek az azt előidéző alapbaj lényegére útmutatóul szolgálnának. Tisztulni kell azonban még azon homálynak, mely az egész központi idegrendszert alkotásában, működésében és összefüggésében takarja, hogy az egyes szembeli változásokra épített következtetéseink és állításaink teljes érvényűeknek tűnhessenek fel. Mert hogy a pangásos papilla jelentősége mellett maradjak, mire jelenleg szükségem lesz, kétségtelen, hogy bár leggyakrabban agybeli újképletekkel karöltve jön elő (Annuske és Reich szerint az agydaganatok 95^4 °/o-ban van pangásos papilla) mégis számos esetek az ellenkezőt igazolják, midőn t. i. agyvelőbeli tünetek között fejlődik ki és agydaganatnak képe alatt halálhoz vezet a betegség a nélkül, hogy a sectió ilyennek létezését kimutatta volna (Noyes, Mauthner stb.). Viszont nem hiányzanak oly esetek sem az irodalomban, hol a bonczolás jól kifejlett agydaganatot talált, ámbár életben a pangásos papillának még csak nyoma sem volt, hanem egyéb szembeli tünetek árulták el, hogy a központi idegrendszer szenved, így pl. hemianopsia (Mauthner 7 ily esete). Vannak szintén esetek, hol agybeli fokozott nyomás agydaganat mellett lassan csak egyszerű atrophia nervi opticihoz vezetett, anélkül, hogy ezt legkisebb papillitis előzte volna meg (Blessig). Hutschinson ólommérgezésnél is látta a papillának teljesen olyan képét, mint minő agydaganatoknál szokásos. Előjön még pangásos papilla egyszerűen Bright-kórnál (Schmidt és Wagner), a legkülönfélébb agybántalmaknál, haematoma durae matris-nál (Zacher 1883), chlorosis következtében (Gowers) mely a felszívó eljárásnak ellenállva, vas adagolására gyorsan gyógyúlt stb. stb. Mentül jobban tágúl tehát ismereteink köre ezen irányban, mentül több észlelés és kórboncztani megfigyelés áll rendelkezésünkre, annál inkább fog azon hibás percent csökkenni, mely az agydaganatok által előidézettnek állított pangásos papillák között még előfordul és helyébe egyéb betegségek lépnek, melyekben a maguk által felidézett pangásos papillák kinézésükre nézve az agydaganatok által előidézettektől miben sem különböznek. Mindazonáltal nem vethetjük el a pangásos papilla jelentőséges voltát, de alapos megfontolás szükséges mégis, hogy belőle a központban lefolyó bajra ítéletet mondhassunk, meggondolva a sok kivételt, mely e tekintetben előjöhet. Találkozni kell az orvosi tudomány külön mívelt, de elválhatlan ágainak, a belorvosiás és szemészetnek, hogy az ezen és azon úton felismert rendellenes viszonyok összeegyeztetése és kellő mérlegelése alapján a baj helyes felismeréséhez juthassunk. S most midőn ezek után a közlendő esetek bemutatásához fognék, előre bocsátom, hogy azok épen természetük kifürkészése és különösen a betegség lefolyásának sajátszerűsége szempontjából érdekesek, és azt hiszem megbeszélésre érdemesek. i. K. J. 23 éves szobrász 1886. november 4-ikén jelentkezett a szemklinikán azon panaszszal, hogy bár látása nem romlott feltűnően, mégis a tárgyakat, különösen a finomabbakat, homályba burkolva látja, és hogy azok mintha libegnének, mi mellett szemei munkálkodás közben gyorsan kifáradnak. Baja körülbelül két hét előtt kezdődött. Előzményül előadja, hogy 16 hónap előtt kemény fekélye volt, mit rendszeresen kezeltetvén, az csakhamar elmúlt, és állítólag sem akkor sem azután kiütései nem voltak. 1886. évi jun. 13-ikán teljesen jól érezte magát, midőn előtte teljesen ismeretlen okból hirtelen erős fejfájást kapott, mely azóta, a felvétel napjáig rövidebb hosszabb tartalommal, gyengébben vagy hevesebben sokszor ismétlődött. Ezen fejfájások leginkább az éjjeli órákban lepték meg, és a reá következő reggelre vagy teljesen megszűntek vagy néha még a délelőtti órákra is kinyúltak. Felvétele előtt néhány nappal volt legerősebb fejfájási rohama. Étvágya folyton rossz, székrekedése van. A felvételkor, 1886. évi november hó 4-ikén a következő tüneteket észleltük: A jól fejlett, középmagas beteg intelligentiája kifogástalan. Szemei külsőleg teljesen épek, törőközegeik tiszták. A pupillák középtágak, egyformák, fénybehatásra, consensualisan, valamint az alkalmazkodásnál kifogástalanúl mozogtak. A jobb szem papillája igen erősen kidomborodik, szürkés piros, helyenként szürkésebb, mig máshol apró, igen finom, sűrűén egymás mellett radiálisán elhelyezett vörös csíkoktól sötétebb színezetű, mely kettős színezet a papillának sajátszerű márványzott kinézést ad. Az erek ott hol a papilla közepéből előbukkannak, jól láthatók, de további lefutásukban a következő kóros elváltozások által vannak eltakarva: A papilla közepétől ki- és felfelé terjedőleg, majdnem a papilla széléig, egy a fennálló képben körülbelül 3 mm. szélesnek látszó, igen kicsit sárgás színt mutató fehér folt van, melynek papilla széli végétől felfelé haladólag a retinában is hasonló folt látszik mintegy '/2 centiméternyi terjedelemben. Ezen folt a felfelé haladó artériákat és vénákat teljesen befödi, úgyhogy azok csak ezen folt peripherikus végződésénél válnak láthatókká, a plaque alúl mintegy kibújva. A papilla közepéből beás felfelé is halad egy vena, melyet az említett foltnak csak alsó csücske takar kis darabon, miért az további lefutásakor még a papillán ismét láthatóvá válik, jóllehet nein egészen tisztán, mert a papilla szürkés színezetében határai elmosódnak. Ugyanezen véna, miután a papilláról igen nagy najlással a retinára lebukott, itt ismét egy kis lencsényi fehéres folt által takartatik el, mely alúl kibújva a peripheria felé szabadon halad. Hasonló színű foltok vannak még a papilla alsó és a szomszéd retinális részeken is, melyek mindnyájan kiemelkedve nagyobb részt ereket takarnak. A papilla minden határ nélkül megy át a környező borús retinába, mely utóbbiban a papilla külső széléből kiindulólag ecsetszerű radiálisán futó vérzéses csíkok vannak. Az említett izzad - mányok, valamint az erősen duzzadt papilla laza összeállásúnak tűnik fel. A szemfenék vénái teltek, kanyargók, míg az artériák mérsékelten szűkültek. Hasonló elváltozások láthatók a bal szemfenékben is, csakhogy a vérzések itt kisebbek és a jobb szem leírásánál említett sárgás-fehér foltok is kisebb terjedelműek, de ugyanolyan elrendeződésűek mint ott. A látás mindkét szemen teljes volt (6/6) emmetrópiával, a legapróbb nyomtatást is képes volt olvasni, ámbár hamar kifáradt és a betűket homályba burkolva látta. A többszörösen felvett látótérben soha sem lehetett a rendestől eltérőleg hiányokat észlelni, úgy a fehér mint a színes látóterekre vonatkozólag. Teljesen I jó volt a színes látás és a fényérzés (Förster photometerrel). A beteg gyógykezelésünk alatt 2 5 (3 grammos) szürke higanykenöcs-bedörzsölést végzett, minek tartama alatt a leírt nagy fokú változások meglepő gyorsan tűntek el. A javulás legelőször is a leírt vérzések eltűnésével kezdődött, a mennyiben azok sötétebb színűekké válván, folyton kisebbedtek, úgy hogy a csíkszerűek több helyen megszakadozva pontszerűekké váltak, majd végre teljesen eltűntek. Újabb vérzések az egész lefolyás alatt csak igen kis számban jelentkeztek és J ezek is pontszerűek voltak, mik csakhamar ismét eltűntek. Gyor- I san kezdettek kisebbedni és vékonyodni az izzadmányos csomók is, úgy hogy mondani lehet, hogy minden cyclus bevégzése után a szemfenékben feltűnő javulást lehetett észlelni. A papillák határai kezdettek előtűnni, az erős kiemelkedésük és borússáguk engedett, az izzadmányos csomók alól a retina erei kezdtek előtünedezni, míg végre a papilla lelohadt, a foltok eltűntek és az erek minden felé jól láthatókká váltak. Elbocsátáskor már csak a vérzéseknek lehetett némi nyomait látni, de az izzadmányokból semmi sem maradt meg, úgy hogy csakis a papilla köré szorítkozó kis retinális borússág és a vénák valamivel tágabb volta árulta el az előre ment beteges állapotot. A fejfájások a kórházban tartózkodása alatt egészen megszűntek, úgy hogy a beteg teljesen jól érezte magát. A beteget belorvos is megvizsgálván, semmi nemű kóros elváltozást sem tudott kimutatni, fősúlyt fektetvén az agyidegek köreire. A beteget jodkálium belső adagolásával és szemdiaeta ajánlásával bocsátottuk el. Igen sajnálom, hogy a beteget azóta nem láthattam, és így csakis egy barátjának, laktársának kimondására kell utalnom, kivel a múlt hónapban beszélvén, azt mondta, hogy a nevezett beteg szemei épek, jól lát, úgyhogy a festéssel és szobrászattal járó zsaroló szemmunkát minden nehézség nélkül végezheti. Megtaláljuk ez esetben is a pangásos papillának teljes képét, meg volt annak színe, erős kiemelkedése, relative nagyobbá válása, az erek elváltozásai és pedig oly mértékben, mint az csak a ritkább esetekben szokott előjönni. A pangásos papillával együtt agyi tünetek is voltak, mik együttvéve a bajnak centrálisabban fekvő helyére utalnak és összeségükben az agydaganat jelenlété— 30 — 2* r
