Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-04-01 / 2. szám
— 27 — — 28 — coccusok tiszta culturáinak coccusait más egyén szemébe átültesse, hogy az infectio képességéről meggyőződjék, az teljesen kivihetetlen : senki sem adja oda még a rossz szemét sem, hogy azon esetleg ragályos gyuladás támadjon, melynek váladéka véletlenül a másik szemre is [átjuthat és az is megvakulhat, a mely esetben az orvos törvényellenes cselekedetéért büntetendő is volna. A gonococcusok tehát gyakorlati szempontból teljesen hasznavehetetlenek, semmit mondók. S ha a felismerése ily bizonytalan, hogy a tudomány szempontjából is nagyon kevés lesz az értékük, magától érthető. Kételyeim igazolására a következő klinikai eseteket sorolom fel: i. eset. Fiatal collegánknak chron. urethrai blenorrhoeája volt; kissé vigyázatlan volt, egy napon a bal szeme erősen kivörösödött és fájni kezdett; csak erős hurutot találtunk a szemen, de esetleg infectio is szóba jöhetett; még ugyanazon nap délutánján a gyuladás sokkal nagyobb volt, sőt a vizsgáláskor egész hártyák képződtek a szemhéjak conjunctiváján. Hogy a kezdődő kankós szemgyuladást biztosan felismerjük a szem váladékát mikroscoppal megvizsgáltuk és ott igen sok a gonococcusokhoz teljesen hasonló diplococcusokat találtunk. Képzelhető a mi és collegánk meglepetése. A gyuladás még ugyanazon napon fokozódott, de inkább csak az alsó szemhéj belső felére szorítkozott; itt elég vastag sárgás-szürke hártya képződött a conjunctiván, míg a többi területen csak egyszerű hurut volt. 3% acidum boracicum oldattal borogattuk szemét. A gonococcusok már a második napon eltűntek; a hártya a conjunctiváról levált s a negyedik napon betegünk alig számbavehető huruttal elhagyta kórházunkat. Ez esetben nem lehet mondanunk, hogy a betegség gonorrhoea volt; pedig a váladékban sok diplococcust találtunk, a mely gonococcushoz hasonló volt. Olyan elfogult nem vagyok, hogy el tudnám képzelni, hogy a 3 °/0 acidum boracicum-oldat megölte a gonococcusokat, s azért volt a gyuladás lefolyása ily szokatlan, Borogattunk mi már más esetben is ily módon gyuladt szemet; ha az kankós volt, nem gyógyult az meg négy nap alatt, esetünkben a betegség conjunctivitis membranacea partialis volt. A 2. eset még érdekesebb. 1887. év november 8-ikán 28 éves tanítónőt vettünk fel a szemészi klinikára. Már évek óta fehér folyása van; november 6-ikán hirtelen minden különös ok nélkül a bal szeme erősen kivörösödött, kissé fájt és nagyon összeragadt; november 7-ikén hasonló módon gyuladásos lett a jobb szeme is, sőt a bal szem szemhéjai megduzzadtak, a szemrésből sok gennyes váladék jött ki. Hideg vízzel mosogatta és borogatta szemeit, de a gyuladás csak fokozódott. November 8-ikán a klinikára vettük fel s a következőket találtuk: a szemhéjak mindkét szemen mérsékelten duzzadtak voltak, a beteg szemeit nem volt képes kinyitni, a szemhéjszéleket sok sűrű, sárga-gennyes váladék tapasztotta össze. A szemrés erőszakos nyitásakor a gennyes váladék oly bő volt, hogy a beteg arczán végig folyt. A conjunctiva erősen ki volt vörösödve; a tiszta corneákat kis chemosis vette körül; a bal felső szemhéj conjunctiváját vékony szürke, könnyen letörülhető hártya takarta. A jobb szemen csak erős hurut volt. Mindkét szem váladékában a legtypikusabb gonococcusokat találtuk: csoportokban és a sejtekben elhelyezve mint ezt Neister és Bumm kívánják. Rögtön vizsgáltuk mikroscoppal a vagina secretióját is; ugyanazokat találtuk itt is összekeverve egyéb alakú baktériumok egész tömegével. 3 °/0 acidum boracikum oldattal borogattuk a szemeket, a gyuladás nem változott. November 1 o-ikén' a bal halántékra négy pióczát tétettünk ; reá következő napon a bal szemen már nem volt chemosis, de a jobb szemen a gyuladás fokozódott, sőt a cornea közepén egy kis területen elszürkült. November 12-ikén a jobb halántékra is négy pióczát téve, a gyuladás még ugyanazon napon rohamosan csökkent, november 13-ikán már csak egyszerű hurut volt a szemeken ; a beteg elhagyhatta kórházunkat. Megjegyzem, hogy a szemek váladékát naponkint vizsgáltuk és a diplococcusokat változatlanéi megtaláltuk mindig. Ez esetben tehát úgy a vagina, mint a gyuladt szemek , váladékában is találtunk a gonococcusokhoz teljesen hasonló diplococcust, de a betegség lefolyása, klinikai képe egészen más volt mint azt a kankós szemgyuladásnál tapasztalni szoktuk. A 3. eset a legtanúlságosabb. 8 éves fiúnak folyó év márczius 4-ikén a bal és márczius 5-ikén a jobb szemén erős gyuladás támadt. Szemeit nem tudta kinyitni, a fájás igen enyhe volt. A gyuladás keletkezésére vonatkozólag a beteg szülei semmi felvilágosítást sem tudtak adni Felvételkor a következőket találtuk: A felső szemhéjak párnaszerűen duzzadtak voltak, a szemrésekből bő gennyes váladék szivárgott, a conjunctivák erősen vörösek voltak, sőt a bulbaris conjunctiván elég kiterjedett vérömlések is voltak. A conjunctivák szemhéjrészét, de helyenként még a bulbaris részt is sárgás-szürke hártyák takarták, a melyeket könnyen le lehetett törülni. A corneák körül elég magas, de puha chemosis volt. A szemek váladékában a legtypikusabb gonococcusokat találtuk. Már most nagyon kiváncsiak voltunk a culturára is: azok megfogamzottak és a gonococcusokra jellegző alakban fejlődtek. A cultura diplococcusait több szakértő nézte és a gonococcusokra jellegzőnek mondotta. Még a felvétel napján a fiú szemének váladékából egy nagy tömeget átplántáltunk egy trachomás szemre, a hol a corneát igen vastag pannus takarta. Az inoculatiónak semmi eredménye sem volt. Megjegyzem, hogy az inoculatio előtt közvetlen vizsgáltuk a szemek váladékát, az tele volt gonococcusokkal, tehát kétségtelen, hogy gonococcust vittünk át, de gyuladás nem képződött. A fiúnak mindkét szemét 3 °/0 acidum boracikum langyos oldatával naponként háromszor egy-egy óráig borogattuk és szorgosan tisztogattuk. A gyuladás rohamosan engedett s a beteg folyó hó 14-ikén teljesen gyógyúlt szemekkel elhagyta kórházunkat. Véleményünk tehát a következő: a kankós szemgyuladást mikroskoppal diagnostisálni nem lehet, mert a gonnorhoeát okozó diplococcust, ha az egyáltalában létezik, más, talán szintén pathogen diplococcustól megkülönböztetni a mostani ismereteinkkel nem tudjuk. A látóideg megbetegedéseinek néhány ritkább esete. Issekutz LÁSZI.Ó dr.-tól. A szemészet, mely az emberi szervezet legnemesebb és legkisebb részével foglalkozik, mint önálló tudomány fejlődik ugyan, de vívmányait értékesíteni iparkodik a szemmel összefüggő és nem a szorosan vett szemészet körébe tartozó szervek megbetegedéseinek tisztába hozásánál. Mily fontos a belorvosnak a szemfenéki lelet a Bright-kór kezdeti stádiumában, mikor még egyéb tünetek majdnem egészen hiányoznak, csak a tükri lelet árulja el a nehéz betegség meglétét; mily fontos adatot szolgáltatnak a szemen talált tünetek az idegbajosokkal foglalkozók kezeihez pl. tabesnél stb. És valóban alig van szerv, mely az egész szervezettel oly szoros összefüggésben volna mint a szem, hiszen ismeretes, hogy hányszor találunk szembeli elváltozásokat tüdő-, szív-, májbajoknál, fertőző betegségeknél; de mindezek közt a legelső helyet a központi idegrendszerbeli elváltozásokkal járó szembeli zavarok foglalják el. Ennek természetességét könnyen beláthatjuk, ha meggondoljuk, hogy a csontos koponyába zárt központi szerv életműködéseinek megismeréséhez csak a közvetett utakon juthatunk, vizsgálatunk csakis az onnan eredő szervek működéseinek megbirálására szorítkozik, melyek normalis vagy abnormalis viszonyából következtetünk vissza az anyatalajra, az agyvelőre. Egy szerv sincs azonban oly hozzáférhető úton rendelkezésünkre, mint a szem, melynek fő részét, az ideget, mely az agyvelőből veszi nagy kiterjedésben tápját, ott találja gyökerét, a legfinomabb elváltozásaiban észlelhetjük, az ott székelő baj lefolyását napról napra követhetjük, és a nyert eredményeket összefüggésbe hozhatjuk, miből azután a későbbiekre a leghasznosabb ismeretek származnak. Hivatva van tehát a nervus optikus, mely vizsgálatra könynyen hozzáférhető, felvilágosítást adni azon szövődményes bajok felől, melyek a vele összefüggésben levő agyvelőt érhetik, —- legalább azon esetekben, hol a látóideg is, akár az ott székelő baj folytán direkt, akár indirekt úton bántalmazva van. Nevezetes felfedezés volt már e tekintetben Schneller és Graefe 1860-ban közölt tapasztalata, mely ma már általánosan elterjedve, a pangásos pap illának agydaganatokra, fokozott agy beli
