Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1888-01-29 / 1. szám
22 Rosmini jó eredményt látott úgy az eserin mint az iridectomia után. Secondi és Angelucci iridectomia után nem észleltek jó eredményt. Gradenigo együttes használását ajánlja a pilocarpin injectióknak nyomókötéssel, vagy az operálás mellett az eserin és a pilocarpin helyi cseppezését. Guaiia és Sperino mikroskopiai praeparátumokat mutattak be. Saltini munkát olvas fel a koponya-alakulás viszonyáról a szem fénytöréséhez. Egy esetben cysticercust talált az üvegtestben. Addario azon vörös látást, a melyet zárt szemhéjak mellett látunk, nem tartja entoptikai természetűnek, hanem a vérből származónak. Bono a tébaint ajánlotta látóidegsorvadásoknál. Szólott még a symplepharon-operatiókról, conjunctiva transplantatiót ajánl ellene. Beteget mutat be, kinek szemhéjaiban daganat volt. Falchi adatokat említ a retina és a nervus opticus histogenesiséről. Gallenga a pingvecula structurájáról szól és összefüggésbe hozza a pterygium fejlődésével. Továbbá constatálja, hogy xerobacillusoknál pathogenikus hatása nincs, hogy a culturák typikus csoportjában igen különböző mikrococcusok fejlődnek, eserin és egyéb alkaloidok is a cultura fejlődését megszüntetik, de gyógyító hatásuk a betegségre nincs. Bono eserinnel a betegséget is meggyógyította. Secondi a szem tuberculosisáról szólt egy eset kapcsán. Reymond említést tesz, hogy astigmatismusnál a déllők iránya megváltozik az alkalmazkodás következtében. Devincentiis kétoldali papillitist mutat be; az agyban daganat volt, a mely áttörte a koponya tetejét. A tagok elhatározzák, hogy 1889-ik évben Nápolyban fogják tartani a congressust. (Centralblatt f. p. Augenheilk. 1887. novemberi füzet.) O.--- 2 1 — A német természetvizsgálok wiesbadeni gyülekezetének szemészeti tárgyalásai 1887. szeptember hónapban. Horstmann a corneán recidiváló hólyagképződésről szól. 40 éves nőnél a jobb cornea közepén lencsenagyságú hólyag képződött, kisebb nagyobb időközökben tízszer egymásután. A szem erősen izgatott volt s a fájdalmak különösen a nervus supraorbitalis mentén haladtak. Horstmann a betegséget a herpes zoster frontálishoz hasonló idegbetegségnek tartja. Hat hétig állandó árammal electromozta s a beteg meggyógyúlt. Samelsohn ilyen hólyagképződést a cornea felszínes sérülése után látott; mindig több évig tartott a betegség; ellene cocain csöpögtetést és nyomókötést ajánl. Wicherkiewitz elég gyakran látta a betegséget; említi, hogy hályogoperálások után is látta e hólyagképződést,* nyomókötést, a levált epithelium-lemez eltávolítását, galvano-caustikát, nagy adag antipyrint vagy chinint ajánlott. Laqueur a Zehender-Westien-féle binocularis cornea lupét ajánlotta. Elősorol különféle tüneteket, a melyeket eddig nem ismertek. Becker a Liebreich-féle cornea mikroskopot ajánlotta, mert az előbbeniben nem lát semmi előnyt. Becker a szemgolyó enucleatiójáról és exenteratiójáról tart előadást. A szemgolyó belsejének a kiürítésére (exenteratio) az adott alkalmat, hogy az utolsó időben az enucleatio után meningitis, sőt halál is következett; de az esetek felsorolásában nem voltak kellő bírálással. Körülbelül 1000 enucleatióról sikerült neki tudomást szerezni, a hol semmi rossz következménye az operádénak nem volt. Panophtalmitikus szem enucleatiója után támadhat meningitis; ily esetekben csinálja tehát Becker az exenteratiót. Ez operatiót 4 éves gyermeknél is sikerrel végezte. Magnus a naphtalin befolyásáról a szemre értekezik. Naphtalinnal etetett házinyulakon a következőket tapasztalta: a retinán vagy számos kicsi fénylő pontok vagy egy, vagy nagyon kevés, de gyorsan növekedő sárga-fehér foltok képződtek. A lencsében homályosodás képződött, részint a hátsó felszínéről, részint az alsó széléből kiindulva. Magnus a franczia tudósok véleményét nem helyeseli, hogy a hályogképződés a retina megbetegedése által volna feltételezve, mert mind a kettő egy időben képződik. (Centralblatt f. p. Augenheilkunde. 1887. októberi füzet.) O. SZEMELVÉNYEK. — A mágnessel való operátiókról. Dr. Neese A'.-től Kiewben. — A szem különböző részeibe hatolt idegen testek eltávolításának kivihetősége a szem jövőjére rendkívül befolyással lévén, a szerző a szembe jutott érczféléknek a Hirschberg-féle mágnessel való eltávolításával foglalkozik czikkében, megvilágítani iparkodván egyszersmind annak hasznavehetőségét. Értekezésében két nagy csoportot tart szem előtt, a szerint, a mint az idegen test a szemnek a hátsó lencsetok előtti vagy hátúi fekvő részében van. Az ezen két csoportba eső egyes részeket külön méltatja, minden egyes állítását esetek bemutatásával iparkodik beigazolni. Tüzetes leírásának eredményeit a következőkben összegezzük. Ha az első csoportba tartozó eset jön elő, hol az érczdarab a hátsó lencsetokon inneni szemrészben fészkel, úgy az esetek milyensége szerint három osztályt különböztet meg a mágnes használatára nézve. j. Az esetek egy részében a mágnes nem okvetlen szükséges, 2. másoknál egyáltalán tiltott és végre 3. egyes esetekben a mágnes nem ad kielégítő eredményeket. Nem vezet czélhoz ott, hol az illető szövetre az idegen test erősen reátapadt. Ezen tapadás legcsekélyebb a duzzadásra képes szövetekben, pl. cataractássá vált lencsében, hol a mágnessel való eljárás eredményes szokott lenni. Nehezebben hat, ha a cornea mélyebb lemezei között van az érez, de akkor is a cornea felületes rétegei lekaparhatók, és utána a mágnest jó sikerrel alkalmazhatni. Az irisben és a lencsetokban fészkelő idegen testnél legjobb csípőhöz nyúlni. Általában minél lazábban tapadt az idegen test, minél kisebb az és minél törékenyebb, finomabb és simább, annál inkább indikált az elektromágnes ; tekintetbe véve azt is, hogy ily körülmények közt az mindig enyhébb beavatkozást képez, mint bármely más eljárás. Ha az idegen test a szemnek a hátsó tok mögötti részében van, annak eltávolíthatásához két feltétel szükséges, t. i. hogy az idegen test (érez) szabadon mozgó legyen és az út hozzá rövid legyen. Nem mozgó az idegen test, és azért a mágnes hatástalan reá, ha az a bulbus különböző szövetébe be van ágyazva, vagy ha exudátummal van körülvéve, vagy kötőszövettel betokolva. Nagy fontosságú, hogy hol fekszik az érez, mert a mágnes annál könnyebben, illetve jobban hat, minél rövidebb az út; és így, jobb eredményű a mágnessel való beavatkozás, ha az érez az üvegtest elülső és nem hátsó részében van. Igen nagy fontosságú ezért az idegen testet a beavatkozás előtt localisálni, hogy így az utat hozzá a lehető legkedvezőbben nyithassuk, illetve választhassuk meg. Prognostikus szempontból fontos, váljon az érez nem okozott-e már lobbos tüneteket, ugyanis nincs e geny az üvegtestben vagy az elülső csarnokban. Fontos még az idegen test nagysága is, t. i. hogy nem nagyobb-e 200 mgrm.-nál. Végre van-e a szemen még fényérzés. Ha ezen három körülmény közül csak egy is megvan, úgy a teljes eltávolítás után sem számíthatunk látásra, csakis a szem alakjának megmaradására czélozhatunk. Azért előrehaladt gyuladásoknál, és az idegen test hiányos, bizonytalan localisalásánál az exspectativ eljárás ajánlatos. A irodalomból ismeretes 154 esetben, hol a szem hátsó részéből távolítottak el idegen testet, 30l/2%-nál kielégítő látás maradt; íy a látás elveszett, de a szem alakja megmaradt, i 0‘/5°/o később enucleálásra került, végre 37 0/0-nál sikertelen maradt a mágnessel való beavatkozás. (Knapp Archiv XVIII. k. i. fűz.) Issekutz dr. — Echinococcus a szemüregben, és annak előjövése Mecklenburgban. Zehender IK-től.— Egy 38 éves kőműves 1886. november 3 ikán jobboldali exophthalmussal jelentkezett, melyet **
