Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-11-27 / 6. szám
— 117 — a sebklinikára tette át. A jobb szem teljesen egészséges, de — és ez fontos s különös — ha abba fénysugarak esnek, a bal szem rettenetesen fáj, ez okból a jobb szemet folyton csukva tartja. A környékén semmi rendellenesség: a sinus maxillaris, fossae nasales, sinus temporalis teljesen épek. A beteg utóbbi időben lesoványodott. Az exophthalmus oka, minthogy a szem alakja s szerkezete normális, csak e szem mögött keresendő. Az orbita falzatából kiinduló periostitis, exostosis, daganat nem okozhatja, mivel ekkor az exophthalmus oldalsó. Képzelhető, hogy az említett bajok köröskörül az egész orbita falzatára terjednek, de még nem fordult elő. A ok direkt a szem mögött van. Yéredénydaganatra hiányzik a pulsatorius mozgás, zörejek érzése. Lipoma sokkal lassabban fejlődik, cystára jellemző fluctuatio nincs sehol. A szem az exophthalmus miatt még látó maradhat, hisz a Basedov-kórnál a látás el nem veszett. A neuritis opticuson kívül fejlődött sarcoma összenyomhatja azt, sorvaszthatja, de csak akkor, ha már az orbitát kitöltötte. De ezen tumor csak kicsi lehet, mivel a szem mozgása minden irányban elég jó. Minden arra vezet, hogy a neuritis opticából fejlődött rosszindulatú daganattal van dolgunk. Operáczió alkalmával kitűnt, hogy a neuritis optica a szembe belépési helyén sokkal vastagabb; egy centiméterrel mögötte lágy, feketés daganatot láthatni mogyorónagyságban. Hátrafelé az újképlődés e tractuson a koponyaűrbe folytatódott, s így a tökéletes kiirtás lehetetlen. Cornil tanár microscopicus vizsgálata szerint a daganat sarcoma magnifusocellulare volt. A festeny vérfesteny vala. (R. d’Ophth. 1887, 2.) fuba A. dr. — Nagyfokú üvegtesti vérzés gyógyulása ophthalmotomia által. Dr. Rolland. — A tíz éves J. S. bal alsó szemhéji tájon elégő rakéta által sérülést szenvedett. Külsőleg a könyzacskó helyén ecchymosis, az alsó szemhéj könnyed oedemája, élénk ciliaris injectio cornealis felhámfoszlás, ad maximum tág pupilla, mely fényre nem reagál; nyomásra mérsékelt fájdalmak. Látás teljesen elveszett, szemfenékbe látni nem lehete az iris mögött felhalmozódott vértől. (Fényérzés, proj. úgy látszik nem lett vizsgálva.) Kezelés minden lehető gyógymódot vett igénybe. Heurteloup, elvonók, higany, revulsivum, állandó áram. Az eredmény nem volt semmi. Galezowski klinikáján némely gyógyíthatlan szemfenéki betegségnél az ophthalmotomiát használta kitűnő eredménynyel. Ezek nagy üvegtesti vérzés, széles retinaleválás, glaucoma posterius bizonyos fajai. A szülők beleegyezésével augusztus 25-ikén előzetes gyökeres antisepsis után a műtétet végrehajtotta. Csípővel a szemet jó le- és befelé húzta. A következő momentumot nem Galezowski módjára, Graefe-késsel csinálta, melyet a ciliáris gyűrűtől 6 mm.-nyíre a felső és külső izom között beszúrt, s melylyel a sebet fűrészelő mozgással a ciliáris gyűrűig tágította, hanem használta a 4 mm. széles sclerotomot, melynek mindkét oldalán a csúcstól 2 mm.-re függélyes bevágásai voltak. Az eszközt, mely más czélra volt szerkesztve, '/2 cm.-re bedöfte, negyedívvel rotálta, miközben előtte s mögötte sok vörhenyes folyadék ürült ki. Lassan visszahúzva a sclerotomot, varrás nélkül a szemet kötötte. A seb hossza akkora mint a selerotom szélessége, = 4 mm. Augusztus 26-ikán. Kevés fájdalmak. Lát világosságot, olvas ujjakat. Augusztus 29-ikán. Lobos tünetek elmúltak. Pupilla összehúzódott. Galezowski 4u-át olvassa 20 cm.-ről. Szeptember 10-ikén az 10 táblát 15 cm.-ről, a io°-t 5 m.-ről. A látótér alul kissé szűkült, scotoma nincs. A szem törő közegei teljesen átlátszók, a bal pupilla kissé elszínesedett. Vidékre megy. November 19-ikén a látás ugyanolyan, a pupilla renyhébben reagál. Galezowski nyolez üregtesti vérzés esetében végzett ophthalmotomiát, a közegek csak két hó alatt tisztultak fel; oka az, hogy esetei — nem traumaticusak — beteg szeműek voltak, senyves egyéneken, míg az én betegem, valamint a szeme is azelőtt teljesen ép volt. (R. d’Ophth. 1887. jan. 1.) fuba A. dr. — Az egész choroidea csontosodása. Dr. G. de Grandmont. — Részleges csontosodást nem ritkán találni több éven keresztül vak szemen, teljes csontosodás felette ritka. Az egyén 13 éves leány, mindkét szemének cataracta congenitáját discindálták, később iridectomia vált szükségessé, mikor a jobban látó — 118 — jobb szem iridochorioiditisban elpusztúlt. Minthogy a vak szem kemény, fájdalmas, kigyuladt volt, annak részben enucleatióját ajánlotta. Műtét közben felezni akarván a bulbust, azt felette keménynek találta, az egész szemet távolította tehát el. A retina az elhigult üvegtestben alig ismerhető fel. (R. d’Ophth. 1887. 4. sz.) fuba A. dr. — Az ulcus serpiginosum kezelése. Dr. A. Dehenneiö\. — Minthogy ezen fatalis bajnak oka, tíz eset közül kilenczben genyes dakryocystitis, mindenekelőtt ezen fertőző közeget megszünteti. E czélból úgy a felső mint az alsó könycsövecset felhasítja, Bowmann-féle hármas szondával átjárhatóvá teszi a könyútat s 4°/0 bórsavoldattal kifecskendezi, eleinte naponta négyszer öt-hat Anel-fecskendővel. Azután desinficiálja az átmeneti redőt sublimattal 1 : 2000-hez, előzetes cocainozás után. Végül az érzéketlen corneát cauterisálja a Paquelin-thermocauter finom hegyével. Az eljárás ezzel kétféle, a szerint a mint van-e hypopium vagy nincs. Ha hypopion nincsen, a fehérre izzított vassal a fekélyt egész terjedelmében pörköli, sőt még kevéssé azon túl is. Másnap láthatni, hogy a folyamat megállapodott s hogy az apró infiltratumok a fekély környékén eltűntek. Hypopion esetén eddigelé a keratotomia sec. Sacmish-t használta, ha a mellső csarnokban a geny nagyon felgyülemlett, a corneális seb határát pedig thermocauterrel megpörkölte. Most a fehér izzó vassal, a fekély kiégetése után, átszúrja a corneát s hirtelen oldalra rántással nagyítja a rést, melyen keresztül a csarnokvíz s a geny nagy erővel tör elő. Azt lehetne hinni, hogy a szem nem tűri a vasat, segédei mindannyiszor aggódva várták a holnapi napot. A genynek nyoma sem volt, a cornea teljesen átlátszó, csarnok helyreállt, csak a pörkősítés helye látszott meg. A leukoma napról napra csökkent, és 3—4 hét alatt majdnem egészen eltűnt. A sebkezelésnél a közömbös eserinum sulfuricumot használja, mely a pupillát szűkíti s ezáltal a szemet a genyes fekélytől barriéreképen elzárja. Pilocarpin nem helyettesíti. Az eserin ‘/2 °/o oldatából 5—6 cseppet alkalmaz. (R. d’Ophth. 1887. 4. sz.) fuba A. dr. — Pulsáló exophthalmus, koponyaalapi törés következtében, a 2—6-ik és 8-ik agyvelő-ideg bénulásával. Dr. A. Nieden, Bochum. — W. 33 éves bányamunkásra 1885-ik évi november 16-ikán egy szénréteg szakadt rá, mi fejének bal felét érve, leszorította, mely nyomás alul csak egy bizonyos idő múlva szabadították fel. Kezdettől fogva a koponya alapi részének törési tünetei mutatkoztak, jobb szemének látása pedig igen lefogyott, és jobboldali hallását elvesztette. Körülbelül a tizedik napon a beteg koponyájában nyilaló fájdalmakat érzett, szédült, koponyájában állandó serczegést hallott, különösen a jobboldali félben. Deczember 16-ikán, midőn a szerző a beteget látta, a következőleg nézett ki: A jobb felső szemhéj lecsüngött, a szemteke le- és befelé volt dislocálva. A bulbaris conj. belövelt, cornea ép, a pupilla közepes, reactio nélküli, de consensualiter kissé mozgott. A szem activ mozgatása igen korlátolt volt. A protrudált szemen az azt visszataszítani akaró kéz lüktetést észlelt, mi a szívműködéssel synchron volt. A szem fölött még zörejt is lehetett hallani. A jobboldali carotis externa lenyomásakor megszűnt a lüktetés is és a zörej is, sőt a beteg azt állította, hogy a fejfájás és a sajátszerű serczegő érzés is csökkent. A papilla fehér és az artériák szűkek voltak. A trigeminus első ága, érzékenységre vizsgálva kitűnt, hogy ép, de a homlokon, halántékon és az arezon az érzékenység tetemesen leszállóit, hol az érzékeny és nem érző részek között éles és sajátszerű elhatárolódás volt. Érzéketlen volt még az egész alsó állkapocs és a felső nyakvidék is. A beteg jobb oldalon rágni nem tudott, és a nyelv elülső részen a jobb oldalon az ízérzék is kiveszett, míg hátul ép volt. Az orr nyákhártyája elül rendes volt, hátul érzékenysége csökkent. Facialis ép. A diagnosis ezen tünetek után szükségszerűleg a következő volt: pulsaló exophthalmus, az opticus roncsolása, valamint az oculomotorius majdnem minden ága, a trochlearis és a trigeminus második és harmadik ága, valamint abducens és acusticus sérülés. T~ r
