Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-11-27 / 6. szám
Borei említ még esetet, melyben hystericus nőnél a musculus ciliaris részleges összehúzódása által hosszabb ideig myopiás astigmatismus állott fenn. A hysteria gyógyultával a szem emmetropiásnak bizonyult. Debierre M. szemsérülés esetét adja elő. Egy 8 ‘/2 éves gyermek egyik szemébe gyutacsdarab pattant. Akkor tárgylátás vérzés miatt nem volt. A seb kutaszolásakor idegen testet nem találtak, 14 nap múlva visus */» volt. Egy és ‘/4 év után a sérülés helye ismét fájdalmas lett, benne egy feketéllő pont volt látható. Szerző a hegre rámetszett és ekkor a feketéllő pont gyutacsdarabnak bizonyúlt. A szem meggyógyult." Berger E. iridocyclitises cataractáról szól. Berger ezen hályog 3 szakaszát különbözteti meg. 1. Cataracta capsularis, a tok hámsejtjeinek sarjadzásával és a lencserostok oszlásával. 2. Cataracta fibrosa, genysejteknek bevándorlásával a tok belsejébe, annak kötőszövetes átalakulásával. 3. Cataracta ossea csontképződéssel vagy mész lerakodásával. (Centralblatt f. Augenheilkunde 1887. május és júniusi füzet.) Neupauer dr. — 115 — SZEMELVÉNYEK. — A trachomáról. Rählmann dorpati professzor a pannus és trachoma összefüggéséről Írván (Graefe’s Archiv 33. k. 2. f.) előre bocsátja, hogy napjainkban a trachoma heves volta általában csökkent, a súlyos alakok ritkábbá válnak. E tekintetben fontosságot tulajdonít annak, hogy korunkban az egészségügyi viszonyok jobbak. E fölfogást az is igazolja, hogy a trachoma enyhébb a jobbmóduak szemén, ellenben a szegény sorsúak szemén gyakoribb a súlyosabb alak. A pannus nem a kötőhártyai bántalomnak a szarúhártyára való átterjedése, hanem a szarúhártya trachomája. Kifejlődésének első jelei apró pettyszerű beszűrődések, melyek a szarúhártya fölszínes rétegében székelnek. A nyirk-sejtekből alkotott csomőcskák körül a szövet elzavarodik, de e zavarosság inkább csak akkor válik láthatóvá, ha a csomók szaporodásával udvaraik összeérnek, ekkor egyszersmind a zavarodás sűrűbbé válik, bár a beszűrődések tömöttebb pettyezésként még mindig észrevehetők. A beszűrődések utóbb kikopnak s foltos hegedéseket hagynak. A kifekélyesedés annál hamarább beáll, niennél messzebb vannak a csomók a szarúhártya szélétől. A mely csomók a pannusos ereződés körébe esnek, beolvadnak a keletkező pannusba s nem hegednek el. Az apró beszűrődések többnyire a szarúhártya fölső felében keletkeznek, csoportjaik a limbus ellenében fordult ívben állanak, gyakran pedig a szarúhártya egész fölső felét, sőt az egész szárúhártyát ellepik. Mennél számosabbak, annál apróbbak, néha alig láthatók. Kivételesek a phlyctaenákkal egyező nagyobb beszűrődések, melyek nyelvalakú pannust fejlesztenek. Néha a beszűrődések a kötőhártya állapotától függetlenek, csak órák, sőt napok múlva telnek meg a szarúhártyaszél erei s fejlődik ki a pannus kórképét kiegészítő fölszínes erező dés. Különben a pannus sincs mindig kellő arányban a kötőhártya bajának súlyosságával. Egyes esetekben előfordúlt, hogy a pannus kitörése megelőzte a kötőhártya trachomájának fejlődését; előfordult, hogy jókora pannus volt már a szarúhártyán, mikor még a szemhéjak kötőhártyáján a csomók csak sárgás foltokként mutatkozának. Azonban nem lehet kétségbe vonni, hogy általában a nagy pannus a kötőhártya nagy elfajulásával szokott járni. Másrészt legnagyobb fokú kötőhártyai trachoma mellett is ép maradhat a szarúhártya. A pannus abban a tekintetben is megtartja függetlenségét, hogy a nélkül, hogy a trachomás kötőhártyában változás mutatkoznék, tovább fejlődhetik, fogyhat, sőt el is tűnhet. Figyelmet érdemel az is, hogy nem ritkán csak az alsó átmeneti redőben vannak csomók s mégis a szarúhártya fölső felében fejlődik jókora pannus. Ez is azt bizonyítja, hogy nem közvetetlenűl terjed át a folyamat a kötőhártyáról a szarúhártyára. Azt állították, hogy a pannus mechanikus eredésű, t. i. a szemhéjak érdes, hegedéses kötőhártyájának súrolása kelti. Csakhogy a pannus többnyire a trachoma első és második stádiumában szokott fejlődni, a mikor még nagyobb érdességről, kivált hegedősről szó sem lehet. Új pannus a harmadik, vagyis hegedéses stádiumban ritka. Igaz, hogy a hegedősek idején többnyire pannusos a szarúhártya, csakhogy ez a pannus régi, hegedéses foltokat tartalmazó, diffus, nem kocsonyás, gyéren erezett, gyuladástalan. Természetesen a hibás pilláktól okozott változásokat itt nem vehetjük tekintetbe. Az új pannus fejlődése az első stádiumba esik; a másodikra a kocsonyás, élénken erezett, vonalosan elhatárolódó pannus bélyegző; a harmadik stadium pannusa nem határolt, durván erezett, hegedéses. Az első stadium pannusa sima fölszínű, bár helyenként aprón kikopott; a másodiké egyenetlen fölszinű, dudorodásos; a harmadiké megint sima, helyenként lelapúlt vagy tágúlt a szarúhártya. A szarúhártya apró beszűrődései, úgy látszik, azonosak a trachoma-csomókkal, nyirksejt-halmazatok a szarúhártya fölszínes rétegeiben. Legalább a pannusos szövetben található hasonló góczok vizsgálata ezt bizonyítja. Hevenyés trachoma esetében fejlődésük is hasonló, egyszerre támadnak szarúhártyai és kötőhártyai csomók. Az apró beszűrődések nemcsak a pannus kezdői szoktak lenni, hanem ha meglevő pannus terjedésnek indul, akkor is a pannus határvonala előtt elvonuló ívben támadó beszűrődések jelölik az útját. Tisztuló pannus sohasem jár beszűrődésekkel. Ha beszűrődések nincsenek, hanem hegedősek mutatkoznak helyettük annak a jele, hogy a pannus gyógyúlásnak indúlt. A typusos pannustól meg kell különböztetni azt a traumás pannust, a mit entropium, distichiasis, idegen testek okoznak. Az ilyen pannus nem határolt, kiterjedt, nincs meg az az áttetszősége, nem szeret kiválóan csak a szarúhártya felső felén fejlődni, fekélyesedik stb. Ugyanezt mondhatjuk a phlyctaenás pannusról is. A harmadik stádiumban előforduló fekélyek, tályogok, beszűrődések, parenchymás gyuladások előidézésében kétségtelenül része van a hegedősek okozta bántalmazásnak, meg annak is, hogy a zsugorodó szemtekei kötőhártya zavarja a szarúhártya táplálkozását. A szarúhártya megbetegedésében egyéni hajlandóságot is fel kell vennünk. Erős, jól táplált, jó módú egyénekben, még ha súlyos trachomában szenvednek is, kevésbbé van meg a pannusra való hajlandóság. Egyébiránt a pannusra az egyén egészségi állapota is hatással van, kivált anaemiás állapot, pl. idült hasmenés, genyedéses bajok, a szoptatás rossz hatással vannak a szarúhártya bajára. Különösen azonban görvélyes egyének hajlandók a pannus korai és nagyfokú kifejlődésére; görvélyesek ném szokták a pannust elkerülni. Görvélyesekben megvan a hajlandóság mirigyek dagadására, tehát a hasonló képződéseknek tekinthető trachoma göbök, folliculusok és pannus fejlődésére is. Némelykor a pannus mellett a szemtekei kötőhártyán gyöngysorhoz hasonlóan sorakozó hólyagocskák, nyirk-tágulások vannak, melyek megszúráskor ellapúlnak. A pannushoz semmi közük. Hasonló nyirk-képződések azok az alsó szemhéj külső fele kötőhártyájában előforduló köles-szemnyi soros csomócskák, melyeket trachomacsomókkal szoktak összetéveszteni. Külső izgalmakra, pl. idegen testek behatására, a kötőhártyának ezek a csomócskái megnövekszenek, de a behatás szüntével megkisebbednek, míg a trachomacsomók nem szoktak ilyen könnyen változni. Csapodi dr. — A látóideg elsődleges daganata. Dr. Tillaux. — Beteg 41 éves, szülei magas kort értek el, daganattal nem bírtak. Négy testvére egészséges, csak egyik húgának van 7—8 éves méhbaja. O maga eddig egészséges, syphilise nincs, azelőtt szemén semmi baj. 18 hó előtt a bal szem mögött felette élénk, a koponya hátsó részére kisugárzó fájdalmak léptek fel, egyszersmind a bulbus kevéssé előtódul s olvasáskor a betűknek vöröses környezetük volt. A tünetek mindinkább fokozódtak. 1886. év május havában felette feltűnők, a bal szemen tökéletes vakság. Galezowski a neuritis optica alapján retrobulbaris tumorra tett diagnosist, mely verosimiliter syphiliticus természetű. A megfelelő kezelés semmi eredményre nem vezetett, végre 1886. deczember i-én Tillauxhoz, — I 16 —
