Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1887-11-27 / 6. szám

volt 37°/o-ben myopia, i6°/„-ben chorioiditis, 19% -ben sérülés és 2 8°/0-ben egyéb ok. Az ablatio retinae eredménye mindig atrophia.

Coppez az ablatio retinae gyógykezeléséről szólt. Ö 18 esetben iridektomiát végzett, de csak egyszer látott utána jó eredményt, míg 5 esetben határozottan káros volt. A javított Wolfe-féle operatióval majdnem mindig jó eredményt ért el, miért utóbbit ajánlja.

Az erre következett vitatkozásban Galezowski nagyon ajánlja az iridektomiát a lassan lefolyó esetekben, hol a látás ugyan nem javúl, de a másodlagos lobos tünetek elmaradnak. Galezowski figyelmeztet arra, hogy az ablatio retinae gyakran magától is gyógyul.

Ponctt az ablatio gyógyítására műtétet általában nem ajánl, minthogy általa a szem atrophiája csak siettetik, sőt rokonszenvi lob is állhat elő.

Dór szerint az iridektomia helyén van oly ablatiónál, melynél iritis fejlődőben van. Ő vérelvonást is használ jó eredménynyel. Szerinte az ablatio kimenetele nem mindig atrophia, rokonszenvi lob pedig csak sérüléses ablatiónál fordúl elő.

Wecker szól az elülső lencsetok kiszakításáról hályogműtétnél. Az elülső tok kiszakítása pótolja a lencsének tokostul való kivételét, mely utóbbi csakis zonula-szakadáskor és elülső üvegtest leválásnál jogosúlt. A tok kiszakítására legjobbnak mondja iridektomia után az Arit- és Colsmann-féle csípőket, iridektomia nélkül pedig a franczia »pinces kystitomes« csípőket.

Rohmer M. a hályog megéréséről szól. Ő ezen czélból használ: 1. tokmeghasítást, 2. csarnok-punktiót, 3. rövid ideig tartó massage-t; 3—4 nap alatt a hályog állítólag teljesen megérik. Megérés után jónak tarja az extractióval még néhány napig várni. Műtét előtt használ atropint, műtét után csarnokkímosást.

Galezowski a hályogkivonás egy módjáról szól. 0 a corneában tesz fölfelé irányuló lebenymetszést, de olyformán, hogy a kiszúrás előtt a lencsetokot a késsel meghasítja. Műtét után antisepticus gelatin-lemezt tesz a sebre és a kötést csak 6 — 7-ik napon veszi le.

Suarez említi, hogy elég gyakoriak azon esetek, melyekben jó visussal elbocsátott hályogoperáltak 1—2 év múlva teljesen megvakúlnak, részint glaucoma, részint iridocyclitis vagy chorioiditis suppurativa által. Szerinte ezen bajok oka iris-benövésben rejlik, miért is ajánlja a lob csökkentével az irist kiszabadítani.

Panas felemlíti, hogy a hályogműtétnél a keratotomiát és cystotomiát egy szakaszban végezni nem Galezowski találmánya. Nelaton már 1857-ben így operált, de azután felhagyott ezen módszerrel, mert iris-sérülés és lencse-luxatio igen gyakori volt.

Suarez szerint az »ouletomia« (hegmetszés) csakis oly glaucoma recidivánál veendő igénybe, melynél az iridektomia kifogástalan volt, míg ha irisbenővés maradt, akkor új iridektomia végzendő.

Dór (Lyon) a naphthalin által okozott cataractáról szól. Ő Bouchard kísérleteit ismételte. Szerinte először az ideghártyán számos fehér foltok keletkeztek, melyek fehér vérsejthalmazokból állottak s melyekben ritkábban jegeczek is voltak. Ily fehér vérsejthalmazok voltak a chorioideában és a szem többi részeiben is. A szem savós üregeiben izzadmány volt. A naphthalin félbehagyására ezen tünetek eltűntek, folytatott adagolására eleinte perinuclearis majd totalis cataracta képződött. Dor nézete, hogy a naphthalin oly vérkeringési zavart okoz, mint a milyen pl. a diabetes vagy phosphaturia, miért is adagolásánál óvatosságra int.

Panas és Vasseaux 6 hónapig végeztek kísérleteket főleg naphthalin glycerinnel. Panas szerint először synchysis corporis vitrei fejlődött, erre fehér körös plaque-ok keletkeztek az ideghártyán, majd retinitis pigmentosához hasonló retinaelváltozás állott elő, mely után a lencse zavarodni kezdett. Minthogy a cataractaképződés az ideghártya pusztulásával kezdődik, azért állítja Panas, hogy a lencsezavarodás az ideghártya pusztulásának következménye. Nézete mellett szól az, hogy kiterjedt chorioretinitis, retinitis pigmentosa is gyakran cataractaképződéssel jár.

Vacher a glaucoma gyógykezeléséről szól. Szerinte a sclerotomia posterior jó eredményt mutat oly glaucománál, mely úgy iridektomiára mint sclerotomia ant.-ra rosszabodott. Ő hat eset

— 113 —

közül ötnél elég jó eredményt látott tőle. Egy ablatio retinae után beállott glaucoma absolutum esetében csak a nervus intratrochlearis resectiója békéltette meg a szemet. Ő a sclerotomia posteriort úgy végzi, hogy a beteget erősen le- és befelé nézeti, majd a m. rectus sup. és extr. között -a cornea szélétől 8—10 mm.-re keskeny késsel beszúr, körülbelül 8 mm. hosszú sebet ejt hátfelé, mely alkalommal sok üvegtestet enged kifolyni.

Motais (d’Angers) a glaucoma gyógykezeléséről szól subconjunctivalis fistula képzése által. Ő szintén végzett több sclerotoroia posteriort oly esetben, mint Vacher, csakhogy ő a szem egyenlítője mögött 4—5 mm. rel szúrt be s 6—8 mm. hosszú sebet ejtett. Minthogy a szem nyugalmi állapotában a scleralis seb nem esik össze a conjunctiva sebével, utóbbi pedig záródik, előbbi azonban a fokozott intraocularis nyomás miatt tátong, azért subconjunctivalis fistula keletkezik. Eredménye jő volt.

Galezowski glaucománál csak apróbb scleral-incisiókat ajánl.

Wecker és Panas a glaucoma malignum eseteiben gyors enucleatiót ajánlanak.

Gaye.t dacryocystitissel complicalt hályogosok könytömlő váladékát vizsgálta. 102 eset közül 79-ben talált bacteriumokat. Nyolcz esetben a könytömlőt naponta kétszer antisepticus folyadékkal kifecskendezte, majd a váladékot bacteriumokra vizsgálta és csak két esetben talált staphylococcus aureust és albust. Azonban a kórlefolyás ezen esetek legnagyobb részében is sima volt. Gayet tehát azt hiszi, hogy a genyedés létrehozására más, még ismeretlen tényezők is befolynak.

Trousseau a keratitis interstitialis aetiologiájáról szól. 40 esete közül 37 esetben kisebb-nagyobb biztossággal veleszületett lués volt kimutatható. A baj leginkább 7—11 éves korban, nagyobbrészt leányoknál (31 leány, 9 fiú) mutatkozik.

Poncet kiemeli a malaria-senyvet mint a keratitis parenchymatosa egyik fontos kórokát.

Javai Poncet nézetét megerősíti. Ő chinintől jó eredményt

látott.

Darrier M. a pilocarpinról szól. Előadó fontos szerepet tulajdonít a pilocarpin bőr alá fecskendésnek, mint a toxicus amblyopia és az atrophia nervi optici megkülönböztető eszközének. Előbbinél már az injectio után néhány perez múlva javul a visus és eltűnik a »vörös« és a »sárgának« centrális scotomája, míg az atrophia nervi optici-nél a pilocarpin teljesen hatástalan. Darrier szerint a pilocarpin nemcsak elősegíti a kiválasztást, hanem a látóideg elemeit ingerli is.

Dianoux pilocarpin után tenesmus vesicaet látott (többnyire tabesnél).

Coppez atropinmérgezés egy esetében 30 cgm. pilocarpint fecskendett bőr alá minden káros következmény nélkül.

Poncet arra figyelmeztet, hogy a pilocarpin Bright-kóros betegeknél könnyen okozhat retinalis vérzéseket.

Galezowski a myopia kóroktanáról és gyógykezeléséről szól. Ő 4654 myopiást vizsgált meg és vizsgálatai alapján azon következtetésre jutott, hogy a myopia főoka az öröklékenység. Myopiát okozhat továbbá szaruhártyalob és oly lázas vagy alkati bántalom, mely a szemgolyó elülső részének kitágulását (keratoconus, — globus) okozza. Galezowski a keratoconust úgy operálja, hogy a corneából a centrumtól 21/2 mm.-nyi távolságban egy félholdalakú részletet kimetsz (!). Hasonlóan operál nagyfokú myopiánál, ha keratoconus nincs is.

Maklakoff Galezowskival ellentétben állítja, hogy a myopiát főleg az iskolázás okozza. Ő 2000 armeniai és kaukázusi gyermeket vizsgált meg és iskolázás előtt 3 °/0, iskola végeztével 70 °/0 myopiát talált.

Armaignac M. egyoldali hystericus amaurosis esetét dja elő. Egy i o éves jól fejlett leány állítása szerint 4 év óta nem látott a bal szemén. Vizsgálatnál csak kézmozgást vett észre. Egy alkalommal a kezelő orvos más orvossal jött a beteghez és ekkor a szem látása hirtelen visszatért, szerző nézete szerint a leány izgatottsága folytán.

Borei M. G. hypnotizált betegen ptosist és strabismust volt képes előidézni, mely fölébredéskor is fennállott, úgy hogy eltüntetése végett új altatás vált szükségessé.

*

— I 14 —