Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-11-27 / 6. szám
I IO Egyébként az acusticus ingereknek a szemmozgató góczokra átterjedhetéséhez nem kell okvetlenül ilyen másodlagos (secundaer) vezetékeket, mintegy reflex-íveket felvennünk, hiszen az átterjesztést eszközölhetik a közel szomszédságban levő abducens és acusticus magok sejtjei is, és ekkor ismét visszajutottunk amazon útra, hogy a visszaható inger először az azonos oldali abducenshez megy s innen az ellenoldali oculomotoriushoz stb. — 109 — Klinikai közlemények. Genyedő szemgödri gyuladás. Közli Csapodi István dr. egyetemi szemkórházi tanársegéd. A »Szemészet« 1884. évi 1. számában Karafiáth M. dr. arczorbánczból keletkezett szemgödri gyuladás esetét közli. Nekem a hasonló gyuladásnak másféle származású két esetét volt alkalmam megfigyelni. Közlésükkel az a c.zélom, hogy ez aránylag ritka, de súlyos bajnak fejlődése és lefolyása módjának ismeretéhez adatokat szolgáltassak. 1. R. Nándorné 22 éves vargánét 1885. évi julius 5-ikén vettük fel az egyetemi szemkórházba. Négy nappal azelőtt a jobb szeme fájdalmassá vált, hideg vízzel borogatta, de fájdalmai csak fokozódtak. Másnap ambulantiánkon jelent meg. Ekkor dacryocystitist állapítottunk meg s a beszűrődés oszlatására vagy legalább a genyedés érlelésére meleg székfűvirág teával való borogatást rendeltünk neki. Azonban a meleg borogatásnak sem az egyik, sem a másik irányban nem következett be a várt hatása, hanem inkább csak fokozódott a gyuladás, úgy hogy a betegnek kórházi ápolása vált szükségessé. Fölvételkor a jobb szem héjai erősen dagadtak, vörösek, a dagadás legnagyobb fokú a könnytömlő táján s onnan terjed a szemhéjakra. A dagadás miatt a szemrés nehezen húzható szét, belőle kevés genyedség szivárog, széthúzáskor a duzzadt szemtekei kötőhártya kolbászként tolakodik a szemrésbe. A szemteke kissé előre és a halánték felé van tolva s befelé hiányosan mozog. Szemtükörrel nézve, a látóidegfő belső fele elmosódott határú, kissé duzzadt, vívőerei erősen teltek, az alsó tőrzsökük belső ága széles sávszerű vérzésen halad át. A halántékra 6 pióczát tétettünk s négyszer egy-egy órai langyos bórvizes borogatást rendeltünk. Más napon a szemhéjak dagadása, a chemosis és a kidülledés növekedett, a szemteke egészen merev állású lett, érintése fájdalmas volt s a beteg különben is nagy fájdalmakról panaszkodott, melyek kivált éjjel kínozták. A szemet olajos ruhával letakarva a, langyos borogatást folytattuk, másrészt naponta 6 grammnyi szürke kénesős kenőcs bedörzsölését rendeltük. Harmadnap hirtelen sűrű sárgás genyedség kezdett a szemrésből ömleni. A szem megnyomásakor a szemteke belső oldala .mellett levő nyílásból bő genyedség ürült ki. Utánna a fájdalmasság csökkent, a dagadás lohadt, a szem kidülledése kisebbedett. Negyed nap a fölső szemhéj lohadt volt, az alsó szemhéj közepén vörös dagadt hely mutatkozott, melynek összenyomásakor kis nyíláson genyedség ürült ki. A szemteke mellett a szemgödörbe vivő nyílásból még szivárgott ki genyedés. A nyílásba drainecsövet dugtunk. A következő napokban a szemteke jól kezdett mozogni s a kidülledés elmúlt. Egy heti kórházban tartózkodása után elbocsátottuk, a mikor is a szemtekének mozgásában csupán befelé mozgáskor lehetett korlátoltságot észrevenni. Genyedség még szivárgott a szemgödri nyílásból s a könnytömlőből is lehetett kinyomni. A szemteke ágazatosan belövelt volt, de nem chemosisos, ki nem dülledt. Szemtükörrel nézve a papillán volt még némi duzzadás s a vérzés is megvolt. Berendeltük a könnytömlő bajának kezelésére, de a beteg távozása után nem mutatta többé magát. További sorsát tehát nem tudom. 2. T. Mária 25 éves szakácsnőt 1887-ik évi februárius i-én vettük föl az egyetemi szemkórházba. Januárius 14-ikén volt először ambulantiánkon, a mikor baloldali szemfájásról panaszkodott, a mi kivált a szem mozgatásakor fokozódott. A trigeminus két ágának kibúvása helye is nyomásra érzékeny volt. Egyéb tünetek hián csúzos szemfájásnak vettük s opiumos homlok-kenőcsöt és megmelegedő híivös borogatást rendeltünk neki. Utóbb más orvos rendeletére hideg borogatást, később meleg borogatást használt, de nem látta hasznát. A mikor februárius i-én hozzánk jött, bal szeme héjai vörösek, dagadtak voltak, a belső zúg táján tömött fájdalmas daganat volt tapintható, mely fölebb állott a könnytömlőnél s nyomáskor a szemrésbe nem ürült genyedség, a daganaton némi hullámzást lehetett érezni. A szemhéjak kötőhártyája vörös, duzzadt volt, a szemteke azonban halavány, kissé kidülledt, ki- és lefelé irányuló s befelé nem mozgott. A bal szem látása v = 5/30. Szemtükörrel nézve, a látóidegfő belső és fölső része kissé duzzadtnak, elmosódó határúnak látszott, vívőerei igen teltek voltak, az ideghártya borús volt. Meleg pépes borogatást rendeltünk. Másnap a fölső szemhéj belső vége fölött, a hullámzó tapintatú helyen hegyes késsel beszúrtunk és mintegy 1 cm.-nyi hosszú sebet vágtunk. Azonban csak kevés vér folyt ki, genyedség nem mutatkozott, bár kutatóval 3 cm.-nyíre be lehetett hatolni a szemgödörbe. Délután bő genyedség ömlött a sebből, elárasztva az alkalmazott kötést. Úgy látszik, a seb irányán kívül esett a tályog, mely azután önként tört be a sebcsatornába. A pépes borogatást folytattuk s draine-csövet dugtunk a sebbe. A kórházi ápolás hatodik napján a draine-cső bedugása alkalmával az orrból ürült ki genyedség. Kutatóval a szemgödör belső falán a seb mélységében érdes csontot tapintottunk. A további napokban a meleg borogatást folytattattuk. A dagadás lassanként elmúlt. Draine-cső 5 cm. hosszúságú fért be a sebbe, melynek kifecskendésekor a folyadék az orron át folyt ki. Ettől kezdve a drainezést abban hagytuk, mert a váladéknak úgy is volt lefolyása. Márczius 7-ikén történt elbocsátásakor még mindig volt némi kidülledés; a sebből még szivárgott váladék; látása D/i0-re javult, a látóidegfő duzzadása szűnt. A szemgödröt kipárnázó lágy szövetek gyuladása elsődleges is lehet ugyan, gyakrabban azonban áttérjedéses természetű. így az arcz orbánczához csatlakozhatik szemgödörbeli gyuladás. Eseteink egyikében, a mint utólagosan kiderült, szemgödri csonthártya-lobb volt a szemgödör lágy részei gvuladásának, genyedésének oka. Az ilyen csonthártyái bajok, kivált ha a szemgödör elülső részeit érik, a csont elroncsolása folytán a szemhéj behúzódását, szélének kifordulását idézve elő, torzító hegedéssel gyógyúlhatnak. A mi második esetünkben inkább a gyógyulásra kedvező jelenségnek tekinthettük, hogy a csonthártya-lobb okozta átlyukadás, mely különben is hátrább történt, a genyedésnek az orrba való szivárgását biztosította, a gyuladás termékének megrekedését, a lágy részek újabb gyuladásának veszedelmét elhárította. Az első eset annyiban érdekes, hogy a könnytömlőnek hevenyéssé vált gyuladása terjedt át a szemgödör szöveteire s okozta a szem kidülledését, a látóidegnek duzzadását. Ez is azt bizonyítja, hogy a könnytömlő bajai nem közönyösek a szemre. Az idült könnytömlő-hurut ott a szem közvetetlen közelében rejti magában ki-kiújulható gyuladások forrását. Egyrészt a szarúhártyát fenyegeti genyesztő fertőzéssel, másrészt hevenyés kötőszövetgyuladást okozva, lehet nemcsak alkalmatlan, hanem kínos szemgyuladás előidézője is. Hogy az ilyen gyuladásról nem láthatjuk előre, hol éri végét, s nem támadja-e meg a látást is, kellően megvilágítja a közölt eset, A két eset annyiban egyezik, hogy a szem kidülledése neuritissel járt. Ne bocsátkozzunk annak vitatásába, hogy pl. az orbánczos szemgödri gyuladásban a neuritis és rósz látást, sőt megvakulást pusztán az ideg összenyomása okozza-e, vagy más ok is szerepel-e ; különben is Horner szerint olyan esetekben, melyekben a kidülledés csekély volta a mechanikus oknak ellene szólna, a foramen opticum-ban történő összenyomást vehetünk föl. Eseteinkben a szövetek duzzadása annyira megvolt, hogy alig volna szükség a látóideg összenyomásán kívül a papillitisban egyéb okot szerepeltetni. A neuritis nem is ért el egyik esetben sem nagy fokot. Éppen mivel az előidéző ok, a szemgödri gyuladás rövid ideig állott fönn, nem fejlődhetett ki az idegben maradandó változás, sőt a szem kidülledésének szűntével a látás is javúlt. A végleges lefolyás ugyan nem jutott tudomásomra, de bizonyára szabad következtetnem, hogy az illető betegek azért nem jöttek többé hozzánk, mert látásukban fogyatkozást nem tapasztaltak. Az első eset kórtörténetében van egy kényes pont, mely hasonló esetekben óvatosságra int. Ugyanis a protrusió kifejlő
