Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1887-07-17 / 4. szám
— 67 — — 68 — a következő állapotban bocsátottuk haza: Tükörrel a szem jól átvilágítható, sőt fordított képben a látóidegfő is meglátható. Az ideghártyán leválás nincs. Az üvegtestben libegő, összefüggő czafatok és vérrögök láthatók. A szemnek lencséje nincs, a szivárványhártyának nyoma sem található, a ciliáris nyúlványok nem láthatók. Az inhártyai gyűrű egész területe vörösük a szemtükör fényében s a kóválygó czafatok az üvegtestből a csarnokba is akadálytalanul belógnak. A szemfenékben sehol olyan helyre akadni nem lehet, melyet a hiányzó lencsének vagy szivárványhártyának lehetne nézni. Látása -f- 7 D-val v = 5/30. A két teljesen hasonló esetet egyformán is kell értelmeznünk. Az ökör szarvának erőszakos döfése elől kitérő szemtekének az ellenkező oldalon meg kellett repednie s a lencsének és szivárványhártyának, sőt talán a sugártestnek is ki kellett ürülnie. Az első esetben az inhártyában találjuk meg a szaruhártya szélével párvonalas repedés forradását, még pedig fölül kívül, úgy hogy a bökés alul belül érhette a szemet. A második eset annyiban sajátszerűbb, hogy a szaruhártya szövetében találunk olyan hegedést, melyet a repedés helyének kell tartanunk, bár az eddigi tapasztalatok szerint mindig inkább az inhártya szokott megrepedni. Talán a szaruhártyának már előbb megvolt tágult volta segítette elő, hogy az ő területébe essék a repedés helye. A döfés alul kívül, tehát a leghozzáférhetőbb helyen érhette a szemet. Hogy tompa ütés következtében az inhártya berepedhet és a szem lencséje kiürülhet, azt két esetben láttam volt s az egyiket a »Szemészet« 1885. évi 3. számában le is Írtam. A lencsét ott láttuk az inhártya sebe fölött a kötőhártya alatt s az egyik esetben ki is eresztettük, a másik egyén nem állott rá a műtevésre s nem tudtam meg további sorsát. A szivárványhártya a közölt esetben nem szakadt le, csak a repedés irányában hátragöngyölődött. Hasonló esetek különben vannak közölve az irodalomban. Manz saját esetei alapján (Monatsblätter 1865.) a repedések létrejöttét olyképpen magyarázza, hogy a rendesen kívülről s alulról ható tompa ütés a szemtekét a szemgödör belső fölső falához nyomja; ez alkalommal a szarúhártyát határoló inhártya öve, mely nem rejtőzik a szemgödör széle alá, szabadon maradván, a legnagyobb feszülésbe jut, itt kell tehát a repedésnek létre jönnie, még pedig a szarúhártya szélével párvonalos irányban. E magyarázat helyességét az is bizonyítja, hogy ily repedések alkalmával gyakran a lencse is kiürül, ez pedig csak nagy feszülésű, de szabadon maradó helyen történhetik, nem pedig hátrább, a hol a szemteke a szemgödör falához szorul. Manz magyarázatát Schrötter is megerősíti (Monatsblätter 1866.) s még hozzá teszi, hogy a szarúhártya nem szokott megrepedni, ellenállóbb, ellenben az inhártya éppen a szaruhártya közötti övben aránylag legvékonyabb. A kötőhártya alá tolakodott lencse kieresztését Manz nem javasolja, vagy legalább nem siet vele, mert az inhártya sebének záródását biztosítja. Mink nem láttuk a kieresztésnek rossz eredményét. Graefe az Arch. f. O. III. 2. kötetében az efféle szemsérülésekről azt mondja, hogy mechanismusok csodával határos. Ezt főleg egy olyan esetre nézve mondja, melyben a szivárványhártyának részleges befordulása mellett a lencsének egy darabja lökődött ki a szemtekéből a kötőhártya alá, a mi csodálatosabb, mintha az egész lencse kilökődött volna. De e mondás ráillik arra is, hogy ily tompa ütések alkalmasak rá, hogy a szem szivárványhártyája köröskörűi leszakadjon s a repedés helyén kilökődjék. Bizonyára hydrosztatikai oka van, melynél fogva a nyomásnak zárt folyadékban való egyenletes tovaterjedése a kisebb ellenállás helyén fejt ki roncsoló hatást, s így beszakíthatja a benne fölfüggesztett irist is. Az itt közölt két esetünket pedig még az is igen érdekessé teszi, hogy ily aránylag nagy sérülés, mely a szemnek állapotát oly nagy mértéken megváltoztatta, nemcsak tönkre nem tette a szem működését, hanem jelentékeny látást hagyott meg neki. Az eddig közölt hasonló esetekben nagyobbára semmi látás nem maradt, pl. a mi idézett régebbi esetünkben sem; vagy pedig ha szólnak is a közlők »tűrhető« látásról, azt értik, hogy kis távolságról ujjakat bírt a sérült szem megkülönböztetni. Ilyen eredményekhez képest a mi két esetünkben elért látást tetemesnek mondhatni. Sőt az elsőben a látásnak még további javulása is várható volt, a másodikban pedig a szaruhártya régebbi homályai és tágulása okolhatók, hogy a látás nem lett még jobb. A látásnak mulékony elvesztében, úgy látszik, nem volt része az ideghártya bántalmának, hanem kiválóan az üvegtestet elárasztó vérzés volt a rossz látás oka. Az üvegtest föltisztulásával lett arányos a látás megjavulása. Az iskolai rövidlátás kérdéséhez. A VIII. kerületi reáliskolában megejtett szemvizsgálatok alapján. Közli Dr. Juba Adolf, szemklinikái gyakornok. (Vége.) Áttérünk már egy másik fontos kérdésre'. Milyen a rövidlátás foka és miképen oszlik el az osztály, kor és iskolaévek szerint ? Ha az iskola oka a rövidlátásnak, úgy annak folyton emelkednie kell a nagyobb korú növendékek között. Mint már említém iskolától okozott M. maximumnak 5-0 D. innen esőket veszem ; nem igen képzelhető, hogy a mi fiatal közoktatásunk mellett nagyobb fokok nagyobb számban fordulnának elő. Mindenekelőtt azon megnyugtató körülmény tűnik fel, hogy hazánk fővárosában, a hol a tanulóktól aránylag legtöbbet követelnek, nemcsak a rövidlátók száma, hanem a rövidlátás foka aránylag kicsi a Németországihoz képest. A rövidlátók a/5-e egy és két D. között váltakozó rövidlátással bír, míg újból 8/10 résznél az i D-t éri el legfölebb. Több mint ’/jo-e a M.-nak csekély, s alig 3/io része esik a közepes fokozatok közé. Ha az egyes rovatokat szemügyre vesszük, találjuk, hogy a 2 D-ok °/0-a az egyes osztályokban mindenütt majdnem egy és ugyanaz kevés változással. A 3-0 D-oknál a III. osztály excellál 3i-48°/0-kal. Azt nem vehetjük számba, hogy IIB-ben ugyanezek a 3‘0 D-ok 40’00°/o-ot tesznek ki. A IIA-ban csak i0'00°/„-0t számítanak. Általában azt a benyomást nyerjük, hogy nem a magasabb osztályok, hanem az alsóbbak azok, melyek növendékei a nagyobbfokú rövidlátók. Rövidlátó szemek foka kor szerint Kor i D. °/o 2D. % 3 D. % 5 D. % <5 C. <to s. 10 5 38-45 3 23-07 2 15-38 [ 7-69 2 15-38 11 17 51-51 9 27-27 3 9 °9 4 12* 12 —---•----33 12 7 31-78 II 49-94 2 9-08 2 9-08 —--- '---22 13 4 12-48 20 62-40 6 18-72 I 3-12 I 3-12 32 14 7 33'32 7 33-32 6 28-56 — —' — I 4-76 21 15 2 50-00 I 25-00 I 25-00 4 l6 2 16'66 5 41-65 2 16'66 3 24-99 — — * — 12 17 I 20 * 00 4 80' 00 — *--—---•----5 18 — _ • — I 25-00 —---* — 2 LM O O O I 25-00 4 19 — — ’--I 100*00 I 20 I LM 0 d 0 I 50-00 2 s. 44= =29-53 63= 41 -6i 23=-I5'42 14-= 12 38 6 = = 4'02 149
