Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1887-04-03 / 2. szám

melyikében kellene a kóros gócznak székelnie, pedig a chiasma megbetegedését ritkán bizonyította be a bonczolás.

Az egyik tractus opticus bántalma élesen határolt, teljes kiterjedésű és tökéletes fokú, ellenkező oldali hemianopsiát idéz elő. Ha javulás lehetséges, a látóérzéknek mind a három félesége, a szín-, tér- és fényérzés egyformán javul. A szem vak felére történő világításkor a pupilla összehúzódása hiányos, az ép fél megvilágításakor hibátlan; mert a tractusban a pupilla mozgását kiváltó fölható rostok is elvesztik vezető képességüket. Ha más agybeli ideg is bénult, megerősíti a tractus bántalmazottságának fölvételét.

Ha a kóros folyamat a thalamuson, a pulvinárban székel, tehát a hol már elváltak az opticustól a pupilla mozgását kiváltó rostok, akkor a szembogár összehúzódása rendes, úgy az egyik, valamint a másik oldal megvilágításakor (Wernicke, Fortschritte der Medizin 1883.).

A pupilla mozgásáról ugyanez áll akkor is, ha a félteke nyakszirti karélya velősugaraiban vagy a kérgében van a bántalom. A kéreg bántalma esetében az ellenkező oldali hemianopsia lehet teljes vagy részleges, továbbá mind a három érzésféleségre vagy pedig csak a színérzésre vagy a szín- és térérzésre kiterjedő, úgy hogy a kóros oldalon a fényérzés megmaradhat. Az egyes érzésféleségek fokonként romolhatnak és javulhatnak.

Hemianopsiások agyvelejében talált kóros változások pontosan megjelölik a látás középponti szervének helyét, mely az agyvelő féltekéinek nyakszirti karélya csúcsát foglalja el. Tanulságosak kivált a Haab-tól közölt esetek, melyek egyikében a sajtosán bomló daganat, másikában az emboliás eredésű lágyulás a sulcus hippocampi-t foglalta el. Exner bonczolt esetek alapján szintén a nyakszirti karélyt jelöli ki a látás közzépponti készülékének, még pedig az első nyakszirti tekerődvényt. Műnk majmok nyakszírti karélya kérgének kiirtásával támasztott ellenkező oldali hemianopsiát, tehát kísérletileg igazolta a látás középponti szervének helyét s egyszersmind a látóideg rostjainak fél kereszteződését.

A látás középponti szervének berendezésére nézve érdekes hypothesist alkotott Wilbrand. Szerinte a nyakszirti karély csúcsában levő középponti szerv hármas rétegű; legfölszinesebben székel a színérzék, alatta a térérzék, ez alatt a fényérzék székel. E rétegek sejtjei úgy kapcsolódnak, hogy a fényérzék megromlása okvetetlenül megrontja a tér- és színérzéket is, ellenben a fölszinesebb megbetegedés vagy csak a színérzéket vagy a szín- és térérzéket pusztítja el s épen hagyja a fényérzéket. E szerint megfej thetők az olyan hemianopsiák, melyek a látótér egyik felének színtévesztésében nyilvánulnak. Schemájának további kifejtése a szemfenék külömböző részeinek középponti szimmetriás góczait állapítja meg. Az úgynevezett lelki vakságra, vagyis a látástól függő hibás fogalmakra nézve, legalább a bal féltekében, a beszéd centruma közelében, még egy góczot kell föltételezni, a hol t. i. a látás útján kapott behatásokat az agyvelő fogalmakká dolgozza föl; mert pl. előfordúl, hogy a beteg jól össze bírja válogatni az egyféle színeket, de nevüket hibásan mondja vagy egyáltalában nem tudja.

Meg kell még emlékeznünk e helyütt Leeser schémájáról, a ki a pupilla-mozgató készüléket úgy képzeli, hogy a pupilla mozgását kiváltó rostok, melyek az opticusban haladnak, egyrészt a nem kereszteződő optikus-rostokkal együtt keresztezetlenűl, másrészt a kereszteződőkkel haladók visszakerezdeződve előbb az ugyanazon oldali oculomotrius-magba haladnak s csak azután térnek át az ellenkező oldaliba. E haladás megmagyarázná a hemianopsiás pupilla-mozgást, valamint azt is, miért élénkebb a közvetetten pupilla-mozgás, mint az ellenkező szem részéről előidézhető pupilla-mozgás.

Eseteimnek a hemianopsia kórképébe illesztésére térve, az első esetben a Wernicke-féle pupilla-vizsgálás a mellett szól, hogy a tractusnál középpontibb részen van a megbetegedés, még pedig az érzéki káprázatokból következtetve, a jobboldali kéregben. Mibenléte, úgylátszik, vérömlés. Kiterjedése korlátolt, mert a hemianopsián kívül egyéb góczbeli tünet nincs, az érzéki káprázatok is elmúltak.

A második esetben a hemianopsiás pupilla-mozgásból a jobboldali traclus megbetegedésére kell következtetni. Azonban ha ennek a megbetegedésnek vérömléses természete meg is volna engedhető, a többi tüneteket egyszerűen nyomásból származó

— 31 —

távolra hatásképpen magyarázni nem tehet. Graefe diabeteses beteg hemianopsiájáról szólván, a hemianopsiát figyelemre méltónak tartja a diabetes centrális góczának kiderítésére. Viszont ese • tünkben az emlékezet gyöngülése, a baloldali patellaris reflex fokozódása, a czukor- és fehérje-vizelés kiterjedtebb folyamatról tanúskodik. A negyedik ventriculus fenekén fölvenni szokott vizeletkormányzó góczok közül az albuminuria és melituria gócza tehet megbetegedve a polyuria gócza nélkül. Talán a kiterjedt folyamat haladása a hemianopsia, bár abban a tekintetben a betegtől nem nyerhetünk tudomást, vallyon a vizeletben megállapított rendellenesség régi-e vagy újabb keletkezésű.

A felhasznált iiodalom:

Graefe Saemisch, Handbuch d. g. Augenheilk. V. k. (Leber), I. k. (Schwalbe), VII. k. (Förster).

Wecker et Landolt, Traité compl. d’ophtl. III. k. (Nuel).

Zehender, Monatsblätter III. k. (Graefe Alb., Saemisch), V. k. (Zagorski, Alexander, Hjort), XII. k. (Cohn), XIII. k. (Mandelstamm), XX. k. (Haab).

Graefe-féle Archiv f. Ophth. II. 2. (Graefe), IV. 2. (Graefe), VIII. 1. (Müller), XIX. 2. (Mandelstamm, Michel), XX. 2. (Gudden), XXI. 3. (Gudden), XXII. 3. (Schweigger), XXV. 1. (Gudden, Mohr), XXV. 3. (Treitel), XXVIII. 2. (Marchand), XXVIII. 3. (Vossius), XXIX. I. (Deutschmann), XXIX. 3. (Burdach, Nieden), XXX. i. (Jacobson).

Nagel-féle Jahresberichte 1870. (Daa).

Centralblatt f. Augenh. (Munk).

Knapp-féle Archiv f. Augenh. V. k. (Hirschberg, Plenk).

Exner, Untersuchungen über d. Localisation d. Functionen in d. Grosshirnrinde d. Menschen 1881.

Munk, Ueber die Functionen d. Grosshirnrinde 1881.

Leeser, Pupillarbewegung, 1881.

Wilbrand, Ophthalmiatr. Beiträge z. Diagnostik d. Gehirnkrankheiten 1884.

Csapodi, Retinitis punctata albescens, Szemészet 1885. 3.

Féré, Troubles fonctionnels de la vision par lésions cérébrales.

Charcot, Lemons sur les maladies du systéme nerveux 1883. 3. kötet.

Robin, Des troubles oculaires dans les maladies de l’encéphale.

Raullet, Etude sur la migraine ophthalmique. (These de

Paris).

— 32 ~

Sajátszerű látási művelet cataracta perinuclearisnál.

Közli IssEKUTZ László dr.

Az emberi leleményesség leginkább a kényszerítő hatások befolyása alatt jut legnagyobb érvényre, mely a hiányzók pótlása vagy az adott körülmények jobbá tételében nyilvánul. Mentül nagyobb a kényszerítő ok, mennél fontosabb a meg nem tevő tényező, annál nagyobb mértékben válik szükségessé azok pótlása és annál bámulatosabb alakban jelentkeznek a leleményesség eredményei.

Ily leggyakrabban előforduló kényszerítő momentumok közé tartoznak a testi hibák, az egyes szervek tökéletlenségei, melyek az illető szerv szükségessége szerint azok tehető értékesítésére késztetnek.

E szervek között kétségtelenül a szem szerepel első helyen, mely mintegy' összekötő kapcsot képez a külvilág és az ember egyénisége között, általa jutván mindazok tudatára, kellő méltatására, melyekhez egyénisége kötve van, és mely működése teréül szolgál. És nem is tagadható, hogy ép itt tehet találni a legmeglepőbb manipulatiókat, melyek a megromlott látás töredékeinek érvényesítésére kitaláltatnak.

Egy idevágó esetet kívánok én is ismertetni, mely különben egyebekben is oly meglepő dolgokat mutat, miknek bemutatását nem tartom hiába való munkának.

N. János 19 éves czigány, korához képest rosszul fejtett, jól-