Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1886-11-28 / 6. szám
— ‘34 — egészséges egyén, lesoványodott és rossz kinézetű lett, valamint bal szeme zsugorodott. Jobb szeme normalis. A bal szem enucleáltatott, tizennégy nap elteltével jobb szemének világa néha elsötétedett, valamint a beteg fénykerülővé vált, izgalom azonban nem látszott, de a cornea hátsó felületének közepén és alul kis szürkés lerakodások látszottak, mik chinin és atropin használatára csakhamar eltűntek és a szem megbékült. A bal orbitából későb a kiújulást ismét ki kellett irtani. 3. N. 29 éves egyén 2 év óta nem lát bal szemével; jelentékeny fájdalmai soha sem voltak. Három hónap óta azonban az eddig ép jobb szem látó erejét is csökkenni érzi. Az iris piszkos színűnek találtatott és a Descemet hártyán finom lerakodások voltak. Tükörrel pedig neuritis optica diagnostisáltatott. A bal szem enucleáltatott, mire a jobb szem folytonos atropin használás mellett kiépült. A két első esetben a daganat erősen pigmentes sarcoma volt, részint orsóalakú sejtekből alkotva. A harmadik esetben szintén sarcoma volt, de nagyobb kiterjedésű mint az előbbiek és a nerv. opíicusra is átterjedt. (Klinische Mon. f. Augenh. 1886. márcz. füzet.) Issekutz dr. — Egy gyorsan növő orbitalis sarcoma. Hirschelberg-tői Berlinben. — Egy eddig teljesen egészséges 8 éves leánynál nyolez nap előtt a bal szem kidagadni kezdett. 1884. decz. 14-ikén a vizsgálatkor a következő volt látható: a szem tengelye befelé fordúlt, a bulbus mintegy 1 o mm.-re ki volt tolva, de nem egyenesen, hanem egyszersmind ki- és lefelé. A teke külső oldalán chemosis látszott. Az exophthalmus és chemosis később erősbödött és ez utóbbi decz. 22-ikén teljessé vált. A diagnosis orbitalis sarcomára tétetett, mégis tekintettel a szemteke rendes alakjára, valamint a látásra, decz. 23 ikán próba punctiót csináltak, de a szemből semmi sem ürült ki. Decz. 24-ikén a cornea kikopni kezdett, miért a szemhéjak össze varrattak, a mi azonban a folyton nagyobbodó exophthalmus miatt nem hatott soká, és a szem mögül is sárgás daganat kezdett kinyomulni. Decz. 31-ikén a szem a daganattal együtt exitirpáltatott, mire a gyermek 14 nap múlva, mint gyógyúlt elbocsáttatott. 1885. márcz. végén a daganat az orbitában ismét kiújult, április 7-ikén pedig ez kifekélyesedett. Máj. 17-ikén a daganat már kis gyermekfejnyi volt és metastatis mutatkozott az agyban és a keresztcsont táján. Jul. 16-ikán a a gyermek még jó kedélyű volt, intelligentiája ép, de jobb szemére teljesen megvakult. Jul. 28-ikán meghalt. Az exenterált bulbus rendes volt, külső felső részén azonban egy mogyorónyi daganat ült, mely egy nagyobb gömbölyű és két kisebb ovalis csomóból állott. A mikroskópos vizsgálat kiderítette, hogy a daganat csakugyan sarcoma volt, mely jobbadán gömbölyű sejtből állott ; orsó alakúak inkább a véredények mentén találtattak, ezekben a daganat gazdag volt. Az edények a daganat közepében helyenként endothal túltengés által el voltak zárva. Itt-ott vérömlés is mutatkozott. (Centralb. für Augenh. 1886. márcz. fűz.) Issekutz dr. — A lanolin használata a szemészetben. Dr. Landesbergtől New-Yorkban. —- A lanolin nem lesz avas, meggátolja a vele összekevert szer felbomlását és a szemet nem izgatja. Sokkal állandóbb mint a cosmolin vagy a vaselin, azért mint vivőszer igen jó. Könnyen szétdörzsölhető, daczára hogy nem folyik oly könnyen szét mint az említettek, és így a benne foglalt szerek felszívódását elősegíti. Főelőnye az, hogy a hozzá adott szerekkel könnyen elegyedik, miért jó kenőcs keletkezik. A lanolin jó vivőszerként szerepelhet zincum, belladonna, aconit, veratrin, és hydrargyrum oleínicum-ra. (Centralbl. für Augenheil. 1886. márcz. füzet.) Issekutz dr. — Terhesség alatti vérveszteség folytán előállott esteli vakság. Ancke-Xö\ Berlinben — 1885- márczius 20-ikán egy 28 éves nő, A. H., jelentkezett a kórházban, mert három nap előtt este hirtelen elvesztette látását. Szembaja soha sem volt, testileg egészséges, de az utolsó 14 nap alatt a genitaliákból háromszor erős vérzése volt. A vérzés kezdetén mindig elájult és midőn öntudata visszatért, hányt. Szülései rendesek voltak (három élő gyermeke van és. kétszer abortált). Dr. Rumpf szülészeti assistens vizsgálata szerint a nő a 9-ik hónapban terhes, van erős cervicalis hurútja, de placenta praevia nincs, bár lehet, hogy a lepény lejebb van tapadva és egy része levált. A magzat él. A szem ép, a fehérszinű látótér normalis, de a színes kissé concentricusan szűkült. Gyengébb világítás mellett, melynél a vizsgáló látótere még ép maradt, a nőé jelentékenyen szűkültnek mutatkozott. A vizeletben egy kis fehérnye van. Az említett esteli vakság még a következő napokban is jelentkezett, de mindig kisebb fokban. Márczius 26-ikán és 27-ikén ismét erős vérzése volt, mikor is mindig elájult és hányt, kivéve 2 7-ikén, mely napon nem ájult el. A jelen esetben az esteli vakságot a szerző, jóllehet az irodalomban egyedül állana, a vérvesztéssel hozza összefüggésbe. Ruete egy közlött esete némileg hasonlít ehhéz ; az egy 15 éves leányra vonatkozik, ki nyolez hónap óta menstruál és állítja, hogy a tisztulás beállásával látása mindig gyengül. (Centralbl. f. Aughk. 1886. febr.) Isskeku/z dr. — A kötőhártya hyalinszerű elfajulása. Dr. Kamockitól Varsóban. —- K. A. 26 éves egészséges kinézésű leány 1884. június 2 7-ikén az ottani szemkórházba vétetett fel, mert mindkét I oldali szemhéjai feltűnően dagadtak voltak, mi már 12 év óta I lassan fejlődik és könyezés és némi érzékenységgel kezdődött. A jobboldali szemhéjak erősen kidagadtak, felettük a bőr azonban a feszüléstől és egy pár tágult vénától eltekintve, ép. A szemhéjak mozdulatlanok, sőt még Desmarres-kanállal is alig lehet kissé nyitni, de a corneából ekkor sem lehetett semmit látni, mert a tarajszerűleg kiduzzadt conjunctiva azt teljesen elfedte. A szemhéj tapintásra kissé egyenetlennek és porezszerűnek mutatkozott, mimellett azonban elasticus volt. A szemhéjak a comissuráknál megszakítás nélkül, az említett és a bőr alatt fekvő porezszerű állományon át, egymásba átmentek. A palpebralis conjunctiva, a mennyire azt látni lehetett, egyenetlen, dudoros volt és a rajta levő egyes túltengések viaszszerűeknek, áttetszőknek mutatkoztak, helyenként szalonnaszerűek. Osszeállása elasticus volt. Secretio nincs. A bal szemen hasonló elváltozások voltak, csakhogy kisebb fokban, és a belső comissura tája nem volt belevonva a bántalomba. A bulbaris conjunctiva, valamint a cornea épnek látszott. A diagnosis amyloid degeneratióra tétetett. A gyógykezelés abból állott, hogy az elfajult conjunctivából egy-egy darabot ollóval kimetszettek, mire a baj javulni kezdett, úgy hogy a bal szemet jól nyitni bírta, de a jobb szemen ilyen szép sikert nem értek el. A kimetszett darabok górcsövi vizsgálatánál a következők látszottak: A conjunctiva feltűnően szegény volt véredényekben, meg volt vastagodva és scleroticus, míg a kötőszövet duzzadtnak, fénylőnek mutatkozott. Ezen változás a különben ép epithellel fedett felületes rétegekre vonatkozik. A conjunctiva mélyebb részeiben egyes üvegszerű, helyenként mésztartalmú rögök voltak, melyek hosszúkás kötegeket alkottak. A cylindricus hyalin-képződmények néhol endothel sejteket 'tartalmaztak, úgy hogy obliterált edényeknek tűntek fel. A rögök adenoid szövetbe voltak beágyazva, körülvéve rétegzetes és megvastagult kötőszövettel, melyeknek legbelseje finoman granulált protoplasmájú endothel sejtekből állott, hólyagszerű maggal. Itt-ott a rögökön óriási sejtekhez hasonlók voltak. Az igen számos metszet azonban az amyloid jellegzetes reactióját nem mutatta, úgy hogy fel kellett venni, hogy az hyalin-elfajulás, mely előjátéka az amyloid degeneratiónak. A kettő csak az által különbözik, hogy az első az amyloid reactiót nem mutatja. Valószínű, hogy a bántalom a sejtek fehérnye anyagának megváltozott anyagcseréjén alapszik. Hogy váljon a protoplasma directe hyalin vagy amyloid-dá változik-e át, vagy az amyloid csak sejtevékenység productuma, az Raehlmann szerint nem bizonyos. Raehlmann és Leber szerint az edények a bántalomban nem szerepelnek. Azonban a szerző Dr. Jodko Narkiewicztől kapott egy degenerált átmeneti redőből kiirtott darabot, mely egy hyalin-degeneratio jókori stádiumából való volt, és itt az edények lényegesen el voltak változva. Faluk megvastagult, üvegszerű, helyenként obliterált volt, és csak concentricitásuk által különböztek a hasonlóan elfajult környező szövettől. A vénák kévéssé voltak bántalmazva. A hyalinszerűen elfajult edények helyenként nagyobb rögökkel voltak összekötve. Igen feltűnő volt, hogy minden egyes metszeten számos óriás sejt látszott, melyek közül egyesek igen nagyok voltak, és nem isolálva álltak, hanem a hyalin-rögöket mintegy borították. A mondottak alapján a szerző
