Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1886-11-28 / 6. szám
Az irodalomban számtalan közlést találunk, mely szerint a calomel használata, jóllehet teljesen indicálva volt, a szemet gyógyulás helyett még nagyobb veszélybe döntötte, a szemet izgalmasabbá tette, vagy legalább is az izgalom folytonos fennállása mellett a bajt nem szüntette. A calomel vizsgálata ily esetekben azután kimutatta, hogy az szabad sublimátot tartalmazott, mi terrfiészetesen jótékonyan nem hathat. Nekem is nemrég volt alkalmam esetet látni, hol keratitis fasciculosa volt, és daczára, hogy a vidéken teljesen szabályszerűen kezelték, szemébe calomelt hintettek, a baj mégis hosszú kezelés daczára is fennállott. Schulek tnr. vevén át azután a kezelést, ki szintén calomelt inspergált a szembe, a gyermek 4—5 nap alatt szemét szabadon nyitva, majdnem teljesen gyógyultan távozott. A dolog kutatásakor kitűnt, hogy az otthon használt calomel-sublimátot tartalmazott és krétafehér volt, holott sárgásnak, elefántcsontszínűnek kell lenni. Jóllehet ezen esetek nem fordulnak gyakran elő, de még a ritkaságok kikerülése is kívánatos. Az acid, borac. legfeljebb az által hozhat kis kellemetlenséget, hogy nincs eléggé finomra törve, mi azonban a szer alkalmazásakor azonnal feltűnik. Végre fel akarom még említeni a calomel azon rósz hatását, melyet azon esetekben tapasztalhatni, ha az illető belsőleg jód vagy jodkaliumot szed, miről már fennebb bővebben szólottám. Igaz ugyan, hogy a két szer együttes használását ki lehet kerülni, de ez sokszor a gyógyítás rovására megy, mert épen scrophulás egyénekkel van legtöbbször dolgunk, kiknél a jód és praeparatumai igen hasznosak, de meg másrészt épen ezeknél fordúl elő leggyakrabban a phlyctaena. A múlt hónapban mindkét corneán phlyctaenás eredetű megbetegedéssel kezeltünk egy 12 éves leányt a szemklinikában, kinél a nyakmirigyek megdagadása, a szájszél és az orr duzzadása és kisebbedése mellett, a scrophula összes tünetei megvoltak. Belsőleg jodkáliumot adagoltunk. Miután szeme meleg borogatás és atropin használása mellett javult, előállt a calomel inspersio használásának szükségessége, mit, elfeledkezve a jodkaliumról, inspergáltunk az egyik szembe. Öt napra a szem kissé izgatottabb lett és a bulbaris conj unctiván apró pörkök álltak elő, mit kétségkívül a két szer találkozásának és együttes égető hatásának kellett betudni. A calomelt kihagytuk és helyette acid, borac. inspergáltunk, a jodkaliumot belsőleg tovább folytatva, és a szem igen gyorsan meggyógyúlt. Épen az elmondottak képezték rugóját annak, hogy a phlyctaenás megbetegedéseknél az acid, borac.-mal próbát tegyek. Az acidum boracicumnak megvan az összehúzó, desinficiáló hatása épen úgy, mint a calomel beszórás után létrejött vegyi változás termékének, de megvan egyszersmind izgató hatása is, minek részben a calomelnél is jótékonyságot tulajdonítok, miről már fennebb szólottám. Előnye az acidum boracicumnak pedig az volna, hogy általa kirekeszthetők azon kellemetlenségek, mik a calomel használatánál néha előállnak, és melyeket már fennebb igyekeztem nagyjában vázolni. Hogy ezen szer ily módoni használása be fog-e válni, az természetesen még a jövő tapasztalatokra vár. Az általunk eddig tett kísérletek azonban azt, mint igen használható szert tüntetik fel, mivel nemcsak a calomelhez hasonló, de sok esetben még annál szebb sikert is értünk el vele. Az acid, boracicum inspergálás használható mindazon esetekben, melyekben a calomel inspersio indicatiója fennáll, sőt izgatottabb szemeken, hol calomelhez csak félve nyúlunk, acid, bor.-mal többször sikerült a szemet nyors megbékülésre vezetni. Hogy pannus phlyctaenosus esetekben az acidum bor. jár-e jó haszonnal, nem szólhatok, mert az idevágó kísérletek sokkal kevesebbek, hogy sem azokból még csak megközelítőleg is lehetne ítéletet vonni. Tekintve azonban, hogy ez rendesen minden szerelésnek többé-kevésbbé ellen szokott állani, azonban rendesen gyorsan múlik massagera, gondolható, hogy itt az acid, boric, sem fog járni valami nagy haszonnal. Elégszer megesik, hogy a calomel-behintést külső okokból nem végeztethetjük orvossal, a laikusokra bízni pedig sehogysem tanácsos. Az acid, boracicum ezen irányban is előnyös, mert kevésbbé kényes természetű lévén, környezetbelire is inkább bízhatjuk. — 113 — A részint conjunctivitis, részint keratitis, phlyctaenulosára vonatkozó igen számos kísérleteink közül, melyeknél elért siker ösztönzött épen a jelen czikk közlésére, röviden csak a következőket fogom felemlíteni. A mennyire tehettem, a közlendő eseteket úgy választottam össze, hogy közöttük a baj mindenféle fokát és módosulásait feltalálhasuk. 1. Z. E. 7 éves scrophulás, rósz kinézésű fiú, már több Ízben lepetett meg phlyctaenás rohamtól. Jelenleg a bal cornea felső szélénél a limbuson több apró sárgás csomócska ült, mitől kiindulólag hátra felé a tekén ciliaris és conjunctivalis injectió volt. Fénykerülés mérsékelt. A therapia egyedül csak acidum boricum porának beszúrásából állott, és már harmadnapra a csomók teljésen eltűntek, némi durvább conjunctivalis injectio maradván csak hátra, mely szintén negyed napra eltűnt. 2. K. J. 5 éves egészséges kinézésű fiúgyermek szemein gyakran kiújuló phlyctaenás csomók vannak, melyek mindig a limbus corneaera szorítkozó igen apró sárgás gömböcskékből állanak. Edény- és idegizgalmi tünetek mérsékeltek. Borogatást egy ily roham alatt sem használt, a gyógyításban csakis acid, boricum inspergálásra szorítkoztunk és a roham 3—5 napi tartam után mindig véget ért. 3. I. I. 8 éves leány jobb corneajának limbusán felül 6, a balon ugyanott 3 részint mákszemnyi, részint kisebb phlyctaenás csomók ültek. Edényizgalom csak mérsékelt, fénykerülés alig volt. Jobb szemre csinált langyos chamilla-borogatást, a balra nem. Mindkét szembe egyforma mennyiségben szórtunk acidum boricumot be, minek eredménye az volt, hogy mielőtt az edényizgalmi tünetek teljesen elmúltak volna, a jobb szemen a csomók 7-ed napra, a balon pedig 9-ed napra eltűntek, és az erre következő egy pár nap alatt a szem teljesen fehér lett. 4. N. 18 éves leány jobb corneája körül a limbuson igen számos apró, de külön álló phlyctaenás csomó volt (miliaris), mi mellett szokatlan nagy fokú edényizgalom mutatkozott. Az egész bulbaris conj. sűrűén be volt lövelve, alatta széles ciliaris injectió - val. A fénykerülés csak mérsékelt volt. Borogatást rendeltünk és 2-od napra, midőn az edényizgalmi tünetek engedtek, acid. bor. port szórtunk be. A csomók az injectió val együtt 4-szeri beszórás után teljesen elmúltak. 5. O. J. csecsemő bal corneájának limbusán alúl több mákszemnyi és befelé egy nagyobb kölesnyi phlyctaenás csomó székelt, mi mellett igen erős edényizgalom volt, de csakis a teke alsó részére szorítkozva. Fénykerülés és könyezés mérsékelt. Aprilis 26-ikán hintettem be először acid, boricumot, folytatva ezt a következő napokon, mi mellett a csomók mind kisebbek lettek és április 30-ikán a csomók teljesen eltűntek, csakis az említett csomó nyoma és az injectio gyenge maradványai maradtak vissza. Május 4-ikén a szem teljesen hófehér volt. 6. H. A. 32 éves rósz kinézésű, gyengén fejlett nő, mindkét szemén a cornea limbusán több mákszemnyi egész kis kölesnyi erősen sárguló, genyes vesiculák voltak, mihez a bulbaris conjunctiva részéről erősebb injectio csatlakozott. Fénykerülés mérsékelt. A therapia meleg chamilla-thea borogatásból állott, mi mellett a szembe naponta egyszer bőven acid. bor. port szórtunk. Május 4-ikén szórtunk először mindkét szembe acid, boricumot, mint a következő nap, daczára, hogy a szem izgatottabb lett, ismét megpróbáltunk. Ezen beszórás után a szem izgalma annyira növekedett, hogy 3 napig a therapiában csakis meleg borogatásra szorítkoztunk, mi mellett az izgalom engedett, de a csomók változatlanúl megmaradtak. Május 8-ikán ismét megkisérlettük az acid. bor. inspergálását, mit mindkét szem ekkor jól tűrt, úgy hogy azt a következő napokban folytathattuk s a szem a gyógyulás felé haladt. Május 12-ikén a csomóknak csak már nyomai voltak, a vesiculák nem pattantak fel, hanem úgy látszik, tartalmuk felszívódott és így váltak kisebbekké. Május 14-ikén csak már két megkisebbedett csomó volt, mi mellett az injectio teljesen eltűnt. A beteg ekkor kimaradt, úgy hogy több port nem szórhattam be. 7. D. V. 4 éves, igen nagy fokban angolkóros fiú nyaki mirigyei erősen duzzadtak, ajkai,' valamint orrszárnyai kidagadtak, ez utóbbiak vörösek és sárgás pörkkel födöttek. A jobb szem corneajának alsó szélén, közel a limbushoz, három kis szürkéssárga, kissé kiemelkedő infiltratum volt. Ezektől befelé a cornea közepe felé még egy mákszemnyi, udvarnélküli, szürke alapú, mér— I 14 — 6*
