Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1886-11-28 / 6. szám

Az irodalomban számtalan közlést találunk, mely szerint a calomel használata, jóllehet teljesen indicálva volt, a szemet gyó­gyulás helyett még nagyobb veszélybe döntötte, a szemet izgal­masabbá tette, vagy legalább is az izgalom folytonos fennállása mellett a bajt nem szüntette. A calomel vizsgálata ily esetekben azután kimutatta, hogy az szabad sublimátot tartalmazott, mi ter­­rfiészetesen jótékonyan nem hathat. Nekem is nemrég volt alkalmam esetet látni, hol keratitis fasciculosa volt, és daczára, hogy a vidéken teljesen szabályszerűen kezelték, szemébe calomelt hintettek, a baj mégis hosszú kezelés daczára is fennállott. Schulek tnr. vevén át azután a kezelést, ki szintén calomelt inspergált a szembe, a gyermek 4—5 nap alatt szemét szabadon nyitva, majdnem teljesen gyógyultan távozott. A dolog kutatásakor kitűnt, hogy az otthon használt calomel-subli­­mátot tartalmazott és krétafehér volt, holott sárgásnak, elefánt­csontszínűnek kell lenni. Jóllehet ezen esetek nem fordulnak gyakran elő, de még a ritkaságok kikerülése is kívánatos. Az acid, borac. legfeljebb az által hozhat kis kellemetlenséget, hogy nincs eléggé finomra törve, mi azonban a szer alkalmazásakor azonnal feltűnik. Végre fel akarom még említeni a calomel azon rósz hatását, melyet azon esetekben tapasztalhatni, ha az illető belsőleg jód vagy jodkaliumot szed, miről már fennebb bővebben szólottám. Igaz ugyan, hogy a két szer együttes használását ki lehet kerülni, de ez sokszor a gyógyítás rovására megy, mert épen scrophulás egyénekkel van legtöbbször dolgunk, kiknél a jód és praeparatumai igen hasznosak, de meg másrészt épen ezeknél fordúl elő leg­gyakrabban a phlyctaena. A múlt hónapban mindkét corneán phlyctaenás eredetű megbetegedéssel kezeltünk egy 12 éves leányt a szemklinikában, kinél a nyakmirigyek megdagadása, a szájszél és az orr duzzadása és kisebbedése mellett, a scrophula összes tünetei megvoltak. Belsőleg jodkáliumot adagoltunk. Miután szeme meleg borogatás és atropin használása mellett javult, előállt a calomel inspersio használásának szükségessége, mit, elfeledkezve a jodkaliumról, insper­­gáltunk az egyik szembe. Öt napra a szem kissé izgatottabb lett és a bulbaris conj unctiván apró pörkök álltak elő, mit kétségkívül a két szer találkozásának és együttes égető hatásának kellett be­tudni. A calomelt kihagytuk és helyette acid, borac. inspergáltunk, a jodkaliumot belsőleg tovább folytatva, és a szem igen gyorsan meggyógyúlt. Épen az elmondottak képezték rugóját annak, hogy a phlyctaenás megbetegedéseknél az acid, borac.-mal próbát tegyek. Az acidum boracicumnak megvan az összehúzó, desinficiáló hatása épen úgy, mint a calomel beszórás után létrejött vegyi változás termékének, de megvan egyszersmind izgató hatása is, minek részben a calomelnél is jótékonyságot tulajdonítok, miről már fennebb szólottám. Előnye az acidum boracicumnak pedig az volna, hogy általa kirekeszthetők azon kellemetlenségek, mik a calomel használatánál néha előállnak, és melyeket már fennebb igyekeztem nagyjában vázolni. Hogy ezen szer ily módoni használása be fog-e válni, az természetesen még a jövő tapasztalatokra vár. Az általunk eddig tett kísérletek azonban azt, mint igen használható szert tüntetik fel, mivel nemcsak a calomelhez hasonló, de sok esetben még annál szebb sikert is értünk el vele. Az acid, boracicum inspergálás használható mindazon esetekben, melyekben a calomel inspersio indicatiója fennáll, sőt izgatottabb szemeken, hol calomelhez csak félve nyúlunk, acid, bor.-mal többször sikerült a szemet nyors megbékülésre vezetni. Hogy pannus phlyctaenosus esetekben az acidum bor. jár-e jó haszonnal, nem szólhatok, mert az idevágó kísérletek sokkal kevesebbek, hogy sem azokból még csak megközelítőleg is lehetne ítéletet vonni. Tekintve azonban, hogy ez rendesen minden szerelésnek többé-kevésbbé ellen szokott állani, azonban rendesen gyorsan múlik massagera, gondol­ható, hogy itt az acid, boric, sem fog járni valami nagy haszonnal. Elégszer megesik, hogy a calomel-behintést külső okokból nem végeztethetjük orvossal, a laikusokra bízni pedig sehogysem tanácsos. Az acid, boracicum ezen irányban is előnyös, mert kevésbbé kényes természetű lévén, környezetbelire is inkább bízhatjuk. — 113 — A részint conjunctivitis, részint keratitis, phlyctaenulosára vonatkozó igen számos kísérleteink közül, melyeknél elért siker ösztönzött épen a jelen czikk közlésére, röviden csak a következő­ket fogom felemlíteni. A mennyire tehettem, a közlendő eseteket úgy választottam össze, hogy közöttük a baj mindenféle fokát és módosulásait feltalálhasuk. 1. Z. E. 7 éves scrophulás, rósz kinézésű fiú, már több Ízben lepetett meg phlyctaenás rohamtól. Jelenleg a bal cornea felső szélénél a limbuson több apró sárgás csomócska ült, mitől kiindulólag hátra felé a tekén ciliaris és conjunctivalis injectió volt. Fénykerülés mérsékelt. A therapia egyedül csak acidum boricum porának beszúrásából állott, és már harmadnapra a csomók teljésen eltűntek, némi durvább conjunctivalis injectio maradván csak hátra, mely szintén negyed napra eltűnt. 2. K. J. 5 éves egészséges kinézésű fiúgyermek szemein gyakran kiújuló phlyctaenás csomók vannak, melyek mindig a limbus corneaera szorítkozó igen apró sárgás gömböcskékből állanak. Edény- és idegizgalmi tünetek mérsékeltek. Borogatást egy ily roham alatt sem használt, a gyógyításban csakis acid, boricum inspergálásra szorítkoztunk és a roham 3—5 napi tartam után mindig véget ért. 3. I. I. 8 éves leány jobb corneajának limbusán felül 6, a balon ugyanott 3 részint mákszemnyi, részint kisebb phlyctaenás csomók ültek. Edényizgalom csak mérsékelt, fénykerülés alig volt. Jobb szemre csinált langyos chamilla-borogatást, a balra nem. Mindkét szembe egyforma mennyiségben szórtunk acidum boricumot be, minek eredménye az volt, hogy mielőtt az edényizgalmi tüne­tek teljesen elmúltak volna, a jobb szemen a csomók 7-ed napra, a balon pedig 9-ed napra eltűntek, és az erre következő egy pár nap alatt a szem teljesen fehér lett. 4. N. 18 éves leány jobb corneája körül a limbuson igen számos apró, de külön álló phlyctaenás csomó volt (miliaris), mi mellett szokatlan nagy fokú edényizgalom mutatkozott. Az egész bulbaris conj. sűrűén be volt lövelve, alatta széles ciliaris injectió - val. A fénykerülés csak mérsékelt volt. Borogatást rendeltünk és 2-od napra, midőn az edényizgalmi tünetek engedtek, acid. bor. port szórtunk be. A csomók az injectió val együtt 4-szeri beszórás után teljesen elmúltak. 5. O. J. csecsemő bal corneájának limbusán alúl több mák­szemnyi és befelé egy nagyobb kölesnyi phlyctaenás csomó székelt, mi mellett igen erős edényizgalom volt, de csakis a teke alsó részére szorítkozva. Fénykerülés és könyezés mérsékelt. Aprilis 26-ikán hintettem be először acid, boricumot, folytatva ezt a következő napokon, mi mellett a csomók mind kisebbek lettek és április 30-ikán a csomók teljesen eltűntek, csakis az említett csomó nyoma és az injectio gyenge maradványai maradtak vissza. Május 4-ikén a szem teljesen hófehér volt. 6. H. A. 32 éves rósz kinézésű, gyengén fejlett nő, mind­két szemén a cornea limbusán több mákszemnyi egész kis kölesnyi erősen sárguló, genyes vesiculák voltak, mihez a bulbaris conjunc­tiva részéről erősebb injectio csatlakozott. Fénykerülés mérsékelt. A therapia meleg chamilla-thea borogatásból állott, mi mellett a szembe naponta egyszer bőven acid. bor. port szórtunk. Május 4-ikén szórtunk először mindkét szembe acid, boricumot, mint a következő nap, daczára, hogy a szem izgatottabb lett, ismét meg­próbáltunk. Ezen beszórás után a szem izgalma annyira növekedett, hogy 3 napig a therapiában csakis meleg borogatásra szorítkoz­tunk, mi mellett az izgalom engedett, de a csomók változatlanúl megmaradtak. Május 8-ikán ismét megkisérlettük az acid. bor. inspergálását, mit mindkét szem ekkor jól tűrt, úgy hogy azt a következő napokban folytathattuk s a szem a gyógyulás felé haladt. Május 12-ikén a csomóknak csak már nyomai voltak, a vesiculák nem pattantak fel, hanem úgy látszik, tartalmuk fel­szívódott és így váltak kisebbekké. Május 14-ikén csak már két megkisebbedett csomó volt, mi mellett az injectio teljesen eltűnt. A beteg ekkor kimaradt, úgy hogy több port nem szórhattam be. 7. D. V. 4 éves, igen nagy fokban angolkóros fiú nyaki mirigyei erősen duzzadtak, ajkai,' valamint orrszárnyai kidagadtak, ez utóbbiak vörösek és sárgás pörkkel födöttek. A jobb szem corneajának alsó szélén, közel a limbushoz, három kis szürkés­sárga, kissé kiemelkedő infiltratum volt. Ezektől befelé a cornea közepe felé még egy mákszemnyi, udvarnélküli, szürke alapú, mér­— I 14 — 6*

Next

/
Thumbnails
Contents