Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1886-09-26 / 5. szám

io5

106

a világosságtól elforduláskor beálló pupilla-tágulás segítségével — v=6/i8, ugyanennyi atropin becsöppentése után is. A bal szeme szaruhártyája nagyobb, részint elhegedt.

II. Anastomosis a látóidegfő vénáján.

Szemtükrészéskor a látóidegfő erei elágazódásának saját- ; szerű alakjait kutatván, az érdekesebbeket le szoktam rajzolni. E rajzok közt van egy, melynek rövid leírását érdekesnek tartom közölni. Egy meglett korú férfinak, ki mindkét szemén neuritis chronicában szenved, a jobb szeme fölső vénája már a papilla területén két fő ágra oszlik s a papilla szélén mindegyik ága ismét elágazik, az alsó vena-törzsöknek azonban a látóidegfő közepe és széle közt nincs ága, de maga a törzsök kettős, úgy hogy mindjárt kibúvása helyénél ketté osztódván még a látóidegfő területén újra egy törzsökké olvad s aztán a szélen ereszt egy vékony ágat, valamivel odább pedig két fő ágra szakad.

III. Mikrophthalmus unilateralis sinister.

P. Ferencz 2 hetes fehérmegyei földmívesgyermek baloldali szemrése igen szűk, szeme héjai széle barázdaként behúzódik, úgy hogy a szemgödör csak nehezen vizsgálható. A szemgödör fenekén kis fehér csomóként ötlik szembe a szemteke. Az alsó szemhéj kékellik, mintha angioma volna benne.

IV. Epicanthus acquisitus bilateralis.

Sp. Mártonná 53 éves r. k., budapesti csőszné három hónappal a jelentkezése előtt arczorbánczban szenvedett, melynek elmúltával torzult maradt a tekintete. Ez évi junius, 8-án láttam. Arcza hasonlít a vele született epicanthusos ember sajátságos torzult arczához. Mindkét szem belső zúga fölött, majdnem a könypontok vonalában ívalakú sáncz vonul el; ennek éle hegedéses zsineg, mely az alsó és fölső szemhéjak közepének bőrébe megy át. Az élből be a redőbe sugaras hegedések haladnak. Az alsó szemhéj közepén, főleg a jobbén a hegedés vaskosabb, itt kiálló csillagalakú. A fölső szemhéjak bőrén némi varosodások vannak.

A torzító redők elhárítására mindkettőnek közepéből ékalakú darabot vágtam ki s a tátongó rhombus-alakú seb szárait egy-egy varrattal egyesítettem (úgy mint canthoplasticában szokásos). A sebek egyesülése után redő nem maradt.

V. Sajátszerűen nőtt pillaszőr.

F. Jánosné 20 éves r. k., napszámos szúró érzést vesz észre jobb szemében. A fölső szemhéj egyik pillaszőre a szarúhártyát éri, még pedig olyan növésű, hogy rendes helyen eredve, áthúzódik a szemhéj szél epidermise alatt s egyenesen a szemteke felé áll.

VI. Üvegtesti vérzés glaukomás szemben.

H. Istvánná 56 éves ref. bicskei napszámos mindkét szeme vak, még a gyertya fényét sem veszi észre, mindkét szeme kemény (T = 2), szembogara tág, mozdulatlan, szaruhártyája körül piszkos öv van az inhártyában s rajta tágult erezés, lencséje magja zavaros, látóidegfője széléig terjedően mély üstszerűen kívájódott, körűié érhártyasorvadás, a sárgafolt táján kiterjedt érhártyaritkulás van.

A jobb szem üvegtestében a látóidegfő és a sárgafolt közt nagy galandszerű vöröses-barna homály kóvályog ; régi vérzésnek látszik. Az asszony mintegy három negyedév óta vakult meg, baja lassan fejlődött.

VII. Gyűrűalakú tályog himlő után.

H. Paula i 2 éves, budapesti hentes lyánya öt hétig tartózkodott himlő miatt kórházban, honnan egy hete távozott. Kórházban léteiének utolsó hetében kezdett a szeme fájni. F. é. május 9-ikén láttam. Bal szeme fénykerülő, a szemtekén élénk kötőhártyai és ciliáris belöveltség van, a szaruhártya külső fele füstszerűen zavaros, közepén 5 mm. átmérőjű szabályos kör látható, melynek külső kerülete csak gyöngéden szürke vonal, belső kerülete azonban sárgás-fehér 1 mm. széles ív, mely a közép felé elmosódik, éles környéki széle pedig sarlóalakúan kikopott. A körön belül levő terület csak füstszerűen borús. A pupilla atropintól tágabb, hypopyon nincs. A míg a lefolyást követhettem, a nagy tályog-gyűrűn belül, a belső kerülettel érintkező kisebb gyűrűalakú tályog fejlődött, melynek közepe sűrűbben elhomályosodott. További sorsát nem tudom.

VIII. Kötőhártyafekélyek.

1, P. Bálint 34 éves r. k. napszámos mindkét szeme erősen csipásodik, szeme héjai bőre a bő könnyezéstől fölázott, a szemhéji kötőhártya élénk-vörös, duzzadt, bársonyos, de szemölcsösödés nincs rajta, a váladék hártyásan tapad. A bal fölső szemhéj kötőhártyáján sarlóalakú szürke lepedékes fekély van, melynek fölső széle mélyebb, hasonló kisebb fekély van a jobb fölső szemhéj kötőhártyáján. A szemtekék belöveltek, a szaruhártyák közepén egy-egy kenderszemnyi fölszines szürke fekély van. Maró anyag állítólag nem érte szemét.

2. N. Fáni 20 éves izr. budapesti cseléd bal szeme könyezik, a szemhéjak kötőhártyája élénk-vörös, a szemteke belső oldalán sűrűén belövelt, kanyargó erezésű területen a szemrés irányában elnyúlt 7—8 mm. hosszú, 3 mm. széles sárgás-szürke, kiemelkedő terület székel, melynek teteje mintegy le van csiszolva s teljesen erezetlen, a környékétől eléggé elhatárolt szélei kékes-vörösek. A leírt terület a duzzadt köny-húsocska felé elvékonyodik, a szaruhártyának nem terjed egészen a széléig, itt azonban néhány tűszúrásnyi szürke csomócska van. Az egyénen vannak ugyan bújakórra gyanús jelek, de tekintve, hogy a fekély bórvízes langyos borogatásra néhány nap alatt gyógyulásnak indúlt, mégis csak phlyctaenás eredésűnek vettem.

IX. Achromatopsia.

Két szintévesztésről panaszkodó egyénnek vizsgálatát közlöm, kiknek vizsgálata az ellentétes színekre alapított Hering-féle elméletet erősíti meg.

1. L. Izidor 15 évés izr. posztókereskedő-inas, testvérei a színeket jól látják, szülei nem atyafiak, neki sok baja van azzal, hogy összezavarja a színeket.

A Snellen-féle szürke alapra nyomott színes betűket elolvassa, de a vörös betűket barnának, a zöldeket vörösnek mondja, a sárgákat vörösnek, a fekete alapon lévő betűk közül a vöröseket és zöldeket egyféle színűeknek látja.

A Holmgren-féle pamut-csomók közül az I. próbát (zöldet) világos-sárgának mondja s hozzá választ tengerszin-zcldet, vajszinsárgát, két világos-barnát; a II. a. próbát (pirosat) kéknek nézi s hozzá választja valamennyi pirosat, kéket, ibolyaszínt; a II. b. próbát (vöröset) zöldnek mondja és vöröset, egy zöldet s két barnát választ hozzá. Egy zöldet sárgának mond és csupa sárgás-zöldet és sárgát választ hozzá, melyeket csak világosabb és sötétebb megnevezéssel különböztet meg.

A Daae-féle táblán csupa egyforma szineket lát a 4., 5., 6., 7. és 9. sorban, még pedig a 4. kékes (rózsaszín, bibor-piros, világos-kék, zöldes-kék, barna színek), az 5. zöldes (zöld, barna, vörös), a 6. kékes (kék, ibolyaszín, biborszín), a 7. szürke (zöld és világos barna), a 9. kékes (kék, rózsaszín, lila); ellenben a 8. és 10. sor egyféle (zöld és vörös) színeit nem tartja egyneműeknek.

A Pflüger-féle színes lapok közül sárga táblán jól látja a kékes betűket, a kéknek mondott piros táblán sárga betűket lát, zöld táblán kékes betűket, sötétzöld tábla megnevezésében zöldes vagy vöröses közt ingadozik s az eltakart betűket kéknek mondja, kék tábla betűit vörösnek mondja.

2. N. orvosnövendék a Holmgren I. própáját sárgának mondja s csupa sárgás-zöldet és sárgát választ hozzá, a kékeszöldeket, vöröseket és szürkéket visszautasítja; a II. a. próbához két rózsaszínt, egy halavány-vöröset, egy biborszínt, két ibolyaszínt, két kéket választ.

A Snellen-féle szürke alapon levő színes betűk közül jól megnevezi a kék és sárga betűk színét, a vöröseket és zöldeket vörösnek mondja. A fekete alapon levők közül a vöröseket zöldnek, a zöldeket világos-sárgának, a szürkéket zöldnek mondja.

Daae tábláján csupa zöldnek látja a 7. sor zöld és barna színeit, csupa kéknek a 9. sor rózsaszín, piros, kék és lila színeit, ellenben különböző szineket lát a 8. (zöld) és a 10. (vörös) sorban. Egyenlő színeknek véli a 4a = 4e (rózsaszín és halaványkék), 7b=7f=5d (zöld, zöld, barna), 5f-hez (vörös) válogat a 7. és 8. sor zöld és barna színei közt, de nem talál egészen hasonlót, 9a — 9d = 9e = 4d = 2d (kék, lila, piros, piros, piros).

1