Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1886-09-26 / 5. szám
107 io8 SZEMELVÉNYEK. — Bántó színérzés. — Ezen a néven akarnám a magyar irodalomban meghonosítani ama látás-zavar fogalmát, mely abban nyilvánul, hogy valamely szín a szokottnál erősebb, még pedig kellemetlen bántó érzésű hatást kelt a szemben. A németek »farbenscheu» névvel jelölték s megkülönböztetnek »weisscheu«, »rothscheu«, »blauscheu« alakokat. Talán elmúlt már az az idő, mikor a magyar műszókat úgy készítették, hogy a német szót, a német észjárás szüleményét, erőszakosan lefordították; talán senki sem fog már arra kívánkozni, hogy az itt szóba jövő fogalomkörre holmi »színiszony«, »fehériszony«, »vörösiszony«, »kékiszony«-féle szörnyűségeket használjunk. Woinow volt az első, ki egy színtévesztő egyénen bántó vörösérzést tapasztalt (1871.), majd Hasner irt le (1881.) egy-egy bántó vörösérzést, kékérzést és fehérérzést, úgyszintén Schröter (1881.) egy látóidegsorvadásosnak bántó kékérzését és egy egészséges embernek bántó vörösérzését közölte. Végül Mayerhausen szól (i882f) két ideges, izgékony egyén bántó vörösérzéséről. E nyolcz esethez Hilbert még egyet sorol, melyre véletlenül akadt. Egy bölcselethallgató kötőhártya-gyuladás miatt jött hozzá. Asztalán éppen a heidelbergi színes ívek közül vörös lapok voltak kiterítve. A bölcselethallgató mihelyt a papirost megpillantotta, hunyorgatni kezdett és nagyon kérte, hogy tegye el a papirost, mert gyermekkora óta nem tűrheti a vörös színt, már gyermekkorában olyan nyugtalan és izgatott lett, ha vörös színt látott, hogy édesanyja mindig feddette, hogy olyan mint a bika, megbőszül a vörös színtől. Más színnek vagy élénk fénynek nincs rá hatása. Különben kis izgékony ember, kis közellátósága van, de látása jó, szemfeneke ép. Vájjon más színek egyáltalában lehetnek-e bántó hatásúak, bizonytalan; eddig leginkább csak a vörösnek ismerjük a bántó hatását, ritkábban a kékét és fehérét. Hasner azt hiszi, hogy a chromatophobia vagyis a bántó színérzés csupán a retinái photophobiának vagyis fénykerülésnek egy neme, tehát a fényérző készülék fokozott ingerlékenységéből származik. Hilbert ellenkezőleg az egyének ingerlékeny természetére támaszkodva, azt állítja, hogy az ideg-góczok vanak ingerelt állapotban, tehát nem környéki eredetű, mint a fénykerülés, hanem centrális. Ha a bántó színérzés is környéki eredetű volna, nem lehetne érteni, miért éppen csak egy szín kelt bántó érzést, míg a többi, sőt az erős fény sincs hasonló hatással. (Centralbl. f. Augenheilk. 1886. febr.) Csapodi dr. — Képzelt egyes látás. — Sajátságos esetet ir le Wolffberg a Centralbl. f. Augenheilk. 1886. februáriusi számában. Egy 25 éves embert vizsgált, ki azt vette magán észre, hogy egy idő óta pl. a 722-t 72-nek, a két e e betűt egy í-nek látja. Pontosabb vizsgálat szerint: 1. Egyik-egyik szemmel egyesen lát kettős tárgyakat, valamint két szemmel is 2. E tekintetben mindegy akár két számot vagy betűt, akár vonalat vagy keresztet stb. néz, egyesnek látja, ha nem is egybevágó nagyságúak. De kettőnél többet nem lát egynek. 3. Ha a két jegynek különbözik a színe, a két szín vetekedik látásában. 4. Ha közönséges nyomás (1—4 mm.) két betűje 40 cm.-nyiről nézve a vízszintes irányban 4 cm.-nyinél, függőleges irányban 2-5 cm.-nyinél, messzebb esik, nem lesz egygyé; e méretek 6 méter távolságban 80 és 50 cm-nyit tesznek a Snellen-féle 6/6-os sorra nézve. E szerint az egynek látás csak a sárga folton belül lehetséges. 5. Az egyesített kép ugyanazon a helyen látszik, a hol a nézett kép van. 6. A sztereoszkópos látásban nincs egyéb változás mint az egy szemmel való egyes látásból várható. A látás élettani jelensége, hogy két szemmel is csak egynek látjuk a tárgyakat, mert a két szem ideghártyájában egybevágó érzéklésű helyek vannak. Ha a két szem helyett egyetlen közepi szemet képzelünk, mely a kettő ideghártyájának egymásra tevéséből származtatható, ebben az egyszerűsített szemben nem lesz többé két-két egybevágó érzéklésű pont. Azért az egyszerűsített közepi szemben csak úgy volna kettős látás képzelhető, ha különös módon fokozódnék a léleknek az érzéklésre való figyelése. Ha pedig két különböző pontra eső képet mégis egyeztetne az egyszerűsített szem, akkor az egynek látott képnek helyét kellene hagynia s valami közepi állást elfoglalnia. A két képnek egyesítése tulajdonképpen a csalódásnak egy neme, t. i. képzelés (illusio) útján jöhet létre. A valóságban a két nem egyező érzéklő ponton két kép támad, de ezek helyzeti külömbségére nézve csalódunk, egynek képzeljük őket. A két szemmel való egyes látásban ezt elősegíti az a tapasztalás, hogy a két képnek egyetlen közös tárgy felel meg, a miről akkor győződünk meg, ha a tárgyat mindkét szemünkkel rögzítjük. Az egyes látás azonban mindig azzal jár, hogy a két kép helyzeti külömbségét figyelmen kívül hagyjuk. A rendellenes egyes látás vagyis kettős tárgyak képének egyesítése tehát szintén nem egyéb, mint a helyzeti különbségeknek képzelés útján létesíthető mellőzése. Hogy a képzelés milyen fontos, olvasáskor tapasztaljuk. Nem rögzítettünk külön minden betűt, hanem a rögzítésen kívül eső részek elmosódó alakjainak fölismerésében képzeletünk segít. Ez a segítés nagyon fontos, míg a rögzítésen kívül eső ideghártyai pontok biztosan működnek; az egyeztethetőségre nézve pedig annál több a követelmény, mert a mit tisztán látva képzelünk, azt a rögzítés pontjába iparkodunk helyezni. Ha a rögzítésen kívül eső helyzeti különbség észrevevése bizonytalan, mint pl. a tárgyalt esetben, akkor a képzelet annál könnyebben egyeztetheti, ha a rögzített és nem rögzített alak azonos is, mert a két szemmel való egyes látásból megszoktuk az egyeztetést. Csapodi dr. — Alopecia totalis, Dr. Magnustó\ Boroszlóban. — B. Pál 7 éves, jobb szemén levő keratitis parenchymatosa miatt jelentkezett, melyből nemsokára kigyógyúlt, de egy félév után bal szemén is hasonló baj támadt. Már az első jelentkezésnél feltűnő volt, hogy a betegen, ki különben egészséges volt, a pillaszőrök, a szemöldív szőrei és a test egyéb szőrei hiányoztak. A beteg anyja azt állítja, hogy gyermekének születésekor teljesen fekete haja volt, és hogy szemöld- valamint pillaszőrei sem hiányoztak, de egy éves korában bal füle alatt tályog támadt, melyet az orvos felmetszett és az ekkor támadt és onnan kiinduló orbáncz a szőrök teljes kihullásával végződött. A szerző nem hajlandó az anya kimondását elfogadni, hanem hiszi, hogy vele született, mert a fül mögül kiinduló orbánczból nem lehetne magyarázni a test összes szőreinek kihullását. A családban ilyen baj még nem volt. Magnus ezen közleménye által emlékeztetve, Wicherkiewicz hasonló esetet említ. H. 47 éves egyén látóképessége igen csökkent, minek oka nagyfokú myopia, üvegtesti homályok és chorioiditis areolaris volt. Feltűnt, hogy a különben egészséges kinézésű egyénen a test összes szőrei hiányoztak. A beteg előadja, hogy a baj a pofaszakállon kezdődött, innen rövid idő alatt az egész testre átterjedt, úgy hogy haja is, mely előbb dús volt, mind kihullott. A szerző több hónapig észlelte a beteget, de szőrnek növése sehol sem mutatkozott. Syphilisnek nyoma sem volt, úgy hogy parasitára kellett gondolni, mely a szőröket kipusztította. (Klinische Monatsbl. f. Augenh. 1886. márcz. és ápril. füzet.) Tssekutz dr. VEGYESEK. — Orbitális emphysemát ír le Rampoldi, mely külerőszak nélkül idült orrhurutból eredt. A betegség hirtelen, alvás közben, keletkezett, a szemhéjak duzzadtak, a bal teke kissé promineált és elferdült. Ezek a tünetek nehány nap múlva eltűntek, de tüszszentésnél vagy köhögésnél az exophthalmus és a diplopia igen gyakran megint előállott, sőt mesterségesen is elő volt idézhető erős fúvás által csukott száj és orr mellett. A beteg magától reájött, hogy önkéntelen erős kilégzéseknél kezét a szemére tegye, hogy az exopthalmus keletkezését megakadályozza. Egy év múlva ez az állapot még minden változás nélkül fennállott. (Knapp, Archiv, f. Augenheilk. XY. kötet. 2. füzet. Groisz dr. — A szem összes hártyáinak sajátos colobomáját észlelte Hirschberg 22 éves leányon. A rendes nagyságú jobb szem irisében alúl közönséges hasadék volt. Szemtükörrel vizsgálásnál, a közönségesen fekete vonal alakjában látszó lencseszél helyén egész fekete szalagot látott, valószínűleg e helyen a Zonula hiányzott. A lencsén catar. cort. ant. és posterior volt. A lálóidegfő felső fele rendes színű, az alsó fele nagyon halavány és behorpadt volt, e behorpadás a sclerára is kiterjedt. Ez alatt egy keskeny csíkalakú rendes szemfenék következett, majd egy kicsi kerek és ezután egy nagyobb érhártyahasadék látszott. H. ezekből azt következteti, hogy az esetben a szem ébrényi hasadéka a nervus opticus előtt hamarább záródott el, mint az aequatoron és a nerv. opticusnál. (Centr. f. pr. Aug. 1885. 233. 1.) Ottava dr. Budapest, 1886. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. (Dorottya-utcza 14. sz.)
