Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1886-01-31 / 1. szám

megzavarása folytán, a szem fájdalmassá válik; mutatkozván a glaucomás tünetek, a púp. tágabb lesz és mozdulatlan.

Ennyire haladván az álképlet fejlődése, elérte a baj első stádiumának határát és sokszor észrevétlenül tér át a 2-dik stádiumba, mely már a beteg részéről szenvedésekkel jár.

A második, mely közönségesen glaucomás stádiumnak mondatik, helyesebben nevezhető gyuladásos szaknak, mert néha megesik, hogy a glaucomás tünetek kimaradásával ezen szak iridocyclitis képe alatt foly le, mely a maga részéről majd tensioemelkedéssel majd a nélkül jár. Az egyszer fellépett glaucomás tünetek csak a kezdetben mutatnak chronicus alakot, mert csakhamar heveny rohamba törnek ki, magunkon viselvén annak jellegzetes tüneteit. A külső tünetekhez tartoznak itt a mellső ciliaris edények kitágulása, teltsége, a szem kivörösödése, a csarnok szűk volta, a cornea érzéketlenné válása, a pupilla kitágulása és mozdulatlansága, a törőközegek elzavarodása, az iris elszínesedése, — mind oly tünetek, melyek az álképlet és az általa létrehozott circulationális zavarok következményéül tekinthetők.

Fel szokott még azonkívül lépni igen erős fájdalom is, mely nem folytonos ugyan, hanem szabálytalan kisebb-nagyobb időközökben szünetet tart, é.s nemcsak a beteg szemre korlátozva marad, hanem átterjed, kisugárzik a homlok, arcz, halántékra, úgy hogy a betegnek állapotát sokszor elviselhetetlenné teszi. Az említett tünetek azonban fellépésökben bizonyos szabályszerűséget nem követnek, hanem a legkülönfélébb csoportulásokban jönnek elő. Egyes esetekben a szem kivörösödik, a conj. kitagad, de fájás csak később járul hozzá, majd pedig hirlelen minden előjel nélkül a fulminans-t megközelíté glaucoma tör ki; ismét más esetben a gyengén fellépő fájdalmak csak lassú fokozódás után válnak tűrhetetlenekké. Megemlítem még, hogy vannak ritka esetek, hol a második stádiumban a fájdalmak állandóan hiányoznak és csak a mellékes tünetek kellő össegezéséből lehet a 2-dik stadium jelenlétét kórismézni.

És ha most azon kérdést vetjük fel, miben találja okát a tünetek, fájdalmak fellépésének sokszerűsége ? úgy arra azzal felelhetünk, hogy független az a daganat milyensége, részben a helye, valamint nagyságától, de függnek azok a daganat növekedésének milyenségétől, azaz annak gyorsabb vagy lassúbb fejlődésétől.

Az említett tünetekhez általános tünetek azonban csak ritkán csatlakoznak, minő lenne láz, étvágytalanság, lehangoltság, összeesés stb. Ámbár vannak esetek az irodalomba feljegyezve, hol ezek sem hiányoztak. Némely esetben a glaucoma helyett a szem lassan phthisicussá válik, úgy mint valami a szem részeit megtámadó gyuladás útján. Ez rendesen oly módon jön létre, hogy a corneaidegek nyomás által bénulván, a külső kóros befolyásokat nem érzi meg s így az illető indítatokat sem kap a szem pislogása által azt védeni, miáltal ott fekélyek lesznek, mi azután kisebbnagyobb fokú panophthalmitis és ennek következményeivel végződik (A. v. Graefe Arch. f. ophth. XIV.). Az így phthisicusá vált szem azonban később az álképlet növekedése folytán ismét kezd kitelni, a tensio emelkedik, úgy hogy a glaucomás tünetek végtére is beállhatnak.

Phthisicus szemnél, melynek előzményeit és kórlefolyását nem ismerjük, fontos tehát annak eredetét kipuhatolni, mert egy álképleti természetű phthisicus szemnél, ha az akkor békés is, más a teendőnk, mint egy gyuladás folytán létrejött phthisis bulbinál.

Ennek felismerésére pedig a következő tünetek szolgálhatnak támpontokul:

Az álképleti természetű phthisicus szem lelapulása, töpörödése mellűiről hátrafelé történik, míg egyéb részein a szem nagyobb zsugorodást épen az álképlet miatt nem mutathat, ellenben egyéb ok miatt létrejött phthisisnél a szem minden átmérője irányában egyenlő mértékben töpörödik össze, míg végtére egy csonkot képez. Álképleti természetű phthisicus szemeken azonkívül igen velemens spontán fájdalmak szoktak fellépni, melyek kis szünetet tartva, soká elhúzódnak, de nyomásra, érintésre a teke nem fájdalmas; más okból származó phthisicus szemen ellenben, ha spontan fájdalom fel is lép az soha sem oly nagyfokú, míg ellenben a fájdalom nyomásra erősen fokozódik.

Maga a szemteke tapintása, annak resistentiája jó tájékoztató adatot sokszor már csak azért sem szolgáltathat, mivel phthisicus szemben csontosodás nem épen ritka, jóllehet a teendő ez j esetben mindkettőnél megegyező.

Ezen számos felsorolt tünetek daczára, különösen ha a törő közegek elzavarodása miatt a szembe tekintés lehetetlen, és az anamnesticus adatok hiányosságuk miatt nem használhatók, megeshetik, hogy a diagnosist csak nehezen, minden lényegtelennek látszó tünet kellő méltatása és összegezése mellett lehet felállítani.

Itt kívánom észlelt esetemet felemlíteni, hol szintén csak a tünetek kellő méltatása mellett lehetett a diagnosist álképletre tenni.

R. M. 49 éves varga előadja, hogy 3 héttel előbb mezei munka alkalmával erősen átfázott és az erre következő reggel jobb szeme kivörösödött, igen erősen fájdalmassá vált és látása teljesen elveszett. Ezen fájdalmak 2 hétig kis szünetet tartva, igen erősek voltak, de azóta tetemesen engedtek. Szeme azelőtt teljesen egészséges volt, sohasem fájt, de annyit említett, hogy látása jobb szemén már egy félév óta kissé hiányos volt, de látásában í scotomát, vagy a látótér egy oldalának szűkülését nem vette észre.

Jelen állapot: A jobb szemhéjak épek, a palpebralis conj junctivák téglavörösek, de símák, a bulbaris conj. ágazatosan belöj veit, alatta gyér ciliaris injectio. A cornea bágyadt fényű, kissé szürkült kinézésű, érzékenysége jó; a csarnok szükes, benne alul egy kis geny, a pupilla tág és haránt irányban elnyúlt, melynek belső részében a sphincteren áthaladó kis berepedés volt. A lencse egyenletesen szürkésen elborult, némely helyen kissé áttetsző, de a szemfemékbe belátni absolute nem lehetett. Az iris fakó, szálazata elmosódott és felső részében a pupilla széllel párirányosan kis hasadékok voltak, melyek helyenként egész nyílást képeztek, máshol pedig csak az iris szálai mintegy szétvongálva voltak,

[ megritkultak, szóval úgy nézet ki, mint midőn ócska vászont szét- I szakítani iparkodunk, szálait szétvonjuk. A tensio alig mutatott egy kis emelkedést. Fényérzés nincs. Balszemben kis fokú retinitis mutatkozott, v = 8/i 2 •

A vak és folyton lobosságot Ígérő, szem enucleáltatott, mi után a gyógyulás símán következett be.

Az enucleált és azután megfagyasztott bulbuson át a nervus opticust és a bulbust felező metszést tettünk, midőn kitűnt, hogy i a retina teljesen le volt válva, a középvonal felé húzódott, ott mintegy függönyt képezett, az ora serrata mögötti tájon, és pedig felül egy kis mogyorónyi, tömött, barnás-vörös daganat ült, mely a retinát letolta, de vele összefüggésben nem volt. Az álképlet kij indulása helyén keskeny kocsányt képezett, de az üvegtesti térbe j nyomuló része, mindinkább kiszélesedve, gömbölyűvé vált, úgy hogy az említett irido-dialysisnek megfelelő helyen, felületével egy kis részen a corpus ciliaret és a lencsét kissé előre dudorította.

A górcsövi leletet Dr. Baumerth szívességéből röviden a következőkben adhatom: A daganat melano-sarcoma, mely legna- I gyobbrészt rövid orsó-alakú sejtekből áll, a közöttük itt-ott gömbölyű sejtek is láthatók, az előbbiek azonban nagyrészt barnás pigmenttel teltek. Az intercelluláris szövet igen kevés.

A corpus ciliareből, különösen annak mellső részéből kiinduló álképletek, igen gyakran az irist a peripheriás szélen leszakítják, azaz létrehozzák azt, a mit iridodyalisisnek mondunk, ez oly tény, mit az észlelt esetek nagy száma igazol. Az azonban már a ritkább esetek közzé számítható, hogy iridodialysis jöjjön létre akkor is, ha a daganat hátrább, a chorioideáből indul ki. Esetünkben az álképlet a corpus ciliare mögötti részből vette eredését, de bunkó alakú kinövésénél fogva felületével nyomást gyakorolt a felső lencse részre is. Elképzelhető tehát, hogy a daganat nyomása folytán hátul a corp. cil. az iris edényei jól ki nem ürülhettek, abban pangás állott elő, minek folytán a pupilla megszűkült, mihez aztán egy heves glaucoma roham kitörése járult, mi összeesik a beteg azon kimondásával, hogy szeme kivörösödött és igen fájdalmassá vált, mindez előidézve az álképlet által.

Az így származott tensioemelkedésnek és az álképlet által is egy kissé előre tolt lencse nyomásának együttes hatása alatt, másrészt a szűk pupillánál a sphincter részéről történt mintegy kifeszítő hatás alatt azután az iris lapja ott, hol az nyomásnak leginkább ki volt téve, részint berepedt részint csak szálazata szétvongáltatott, nem lévén azonban elég ez erők együttes hatása sem arra, hogy az irist teljesen leválaszszák, talán épen azért mert a daganat hátrább feküdvén, erősen feszitő hatást nem érvényesíthetett.