Szemészet, 1886 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1886-04-04 / 2. szám
29 vagy 5 hét múlva áll be, de csak néhány napig tart. Szembaja keletkezésekor tisztulás előtt volt; a tisztulást egy héttel utánna kapta meg s ez a rendesnél tovább tartott. A balszeme ép, teljes látású, jobb szemével csak közvetetlen közelről olvas ujjakat. E jobb szeme sárga foltja táját világos vörös terület lepi el, mely alsó kerületében élesen elkerekedik, fölső határán pedig vízszintes vonallal vágódik el. E mintegy négy papillányi terület könnyedén kidomborodik, úgy hogy határain fényszóródás sötét csíkja látható. Fölszinén néhány sárga csíkocska csillog. A belső szélét övező ideghártya élesen elüt tőle fehéresszürke szinével s finom csíkos vérzésekkel van tarkázva. A fölső retinái erek a csésze alakú nagy vérzés belső sarka mellett haladnak el s mentükben sötét vérsáv látható. Rendelésünk volt: teljes nyugalom, sötétben tartás, hashajtók, pilocarpin beföcskendéssel való izzasztás és köptetés, belsőleg jodkáli. A csíkos vérzések hamar eltűntek, helyettük halavány sárga pettyek és csíkok támadtak a környékező retinában. A nagy vérzés halaványabb színt öltött, de csak lassan fogyott, még pedig leginkább a fölső egyenes vonalú határon. Januárius 16-án haza bocsátottuk. Ekkor már 2X méternyiről olvasott ujjakat, a lámpa fényét világosabb vörösnek látta. Vérzése jóval kisebb területű volt, fölső határa elmosódott. Februárius 25-én a vérzés helyén már csak lencseszemnyi szabálytalan vörös terület s ettől különválva vörös sáv látható. A retinának fehéres szürkesége eltűnt s csak egyes csillogó pettyek vehetők észre rajta. 3 méternyiről olvas ujjakat; centrális scotoma nem mutatható ki, de a látótér nagyon szűk, 22—42 “ kiterjedésű. Márczius 11-én a látótér 36—-64° fokra terjed, v=6/30, közelről olvassa a III. számú Snellen féle próbával egyező nagyságú nyomtatást. Vörös látása elmúlt s csak tükrészés után mutatkozik ismét. Szemében semmi vérzés sincs. A sárgafolt körül szabálytalan ovális piszkos sárgás kerítés vehető észre, e közt és a látóidegfő közt pedig sárgás pettyek csillognak. Azt hiszem, ez az eset elég meggyőző, hogy hasonló esetekben a vérzés helyére nézve Liebreich ellenében Lebernek adjunk igazat. A látás Liebreich és Leber egyforma tapasztalata szerint bár lassan, de teljesen, vagy majdnem teljesen vissza szokott térni; a mi esetünkben is ez mutatkozik. Már pedig a retina szövetében támadó hasonló terjedelmű vérzéseknek oly fokú roncsolást kellene támasztaniok, hogy a látó elemek nem maradhatnának épek. A retina mögötti vérzések, ha vékony rétegűek, nem volnának vörös színükkel ennyire szembeötlők, s nem is okoznák a látás oly fokú elvesztését; vastag rétegűek pedig legalább a pigmentes epitheliumot bontanák meg s ennek hiánya állandósúlna, sőt a vér a látóidegelemek maradandó működés-hiányát idézné elő. A vörösen látás még határozottabban megjelöli a vérzés helyét, mert csakis úgy magyarázható, hogy a fénysugarak mielőtt a retinát érnék, vérrétegen haladtak át. A retina fölső erei mentén volt vérsáv bizonyára azt a helyet mutatta, a honnan a vérzés származott. Tehát az ideghártya fölszinére ömlött vér a hyaloidea épségben maradásával részleges üvegtest-leválást idézett elő. A vérzés fölső vízszintes határa azt jelenti, hogy a vér a nehézkedés törvénye szerint sülyedésével készített magának helyet. A vérréteg nem lehetett vastag, mert halavány vörös szinti volt. Érthető is, hogy a szem rendes feszülése elleneszegül a bővebb vérömlésnek, hacsak az üvegtest belsejébe nem talál a vér utat. Ugyancsak a szem feszülése szabhatta meg a vérzésnek szabályos, a szemteke hátulsó sarkára szorítkozó alakját. A vérzéses területen csillogó sárga csíkocskák, a milyenekből Liebreich arra következtetett, hogy a vérzés az ideghártya mélyebb rétegeiben székel, olyan csillogó rostoknak tekinthetők, milyenek az ideghártya és üvegtest között elég gyakran láthatók tükrészéskor. A vérzés, bár úgy látszik, nem idézett elő roncsolást az ideghártyában, de nem hagyta bántatlanúl, hanem olynemű szűr-külést támasztott benne, mint az emboliás területen szokott fejlődni. E bántalmazottság miatt a látás is csak lassan térhet vissza, bár az előidéző ok természete szerint várhatjuk, hogy ha nem is teljesen, jó részben helyre fog állani. Liebreich esetében a vérzés még tömegesebb volt, mégis teljesen megjavult a látás, igaz, csak öt hónap múlva. A látótér szűkülését olyan természetűnek tartanám, mint a tisztulási bajokkal összefüggő amblyopiák látótér-szűkülését, mely a látás javulásával szűnik. A mellékelt rajz két görbe vonala is ezt látszik tanúsítani. (A mellékelt rajznak a görbe vonala a februárius 25-iki, b görbe vonala a márczius 11-iki látóteret mutatja.) E közlemény nyomtatása átnézésekor (ápr. 1.) a látás v = 6/is M o’75 v = ?/i2, a látótér az orr felé 50°, fölfelé 40 lefelé 40°, kifelé 70“ kiterjedésű. 7. Vérzések a levált ideghártyán és retinitis nephritica. A Bright-kóros ideghártya-gyuladás kórképének majdnem állandó alkotói az ideghártyabeli vérzések, a mit Traube a bal szívgyomor hypertrophiájából, Leber inkább a vér megváltozásából és az erek falának kóros állapotából származtat (Graefe-Saemisch V. k.). S nincs is még a retinitis albuminuricának jobb magyarázata, mint aza Graefe Albrechttól származó föltevés, hogy idült uraemiának következménye. IC föltevés a kórkép többi részének a látóidegfő körüli fehéres foltoknak és a sárgafolt táji fénylő pettyeknek, mint elzsírosodás termékeinek, származtatására is szükséges. Az egész kórkép alakulása általában olyan jellemző szokott lenni, hogy a kórhatározás nem jár nehézséggel, sőt elég gyakran a szemész diagnosisa figyelmezteti a beteget állapotára. A kórképnek nagyon ritka kiegészítője az ideghártya leválása, a minek esetét e hónapban volt alkalmunk látni az egyetemi szemkórházban. Közlését még azért is e közleménybe soroztam, hogy vérzések tarkázzák a levált ideghártyát is.' Hozzá hasonló eset közléséről nincs tudomásom. M. József 27 éves beregszászi tanító már 10 hónapja szenved főfájásban, februárius havában főfájása igen hevessé vált, úgy hogy egy ízben öt napig feküdt eszméletlenül, egyszersmind csillapíthatatlan hányás fogta el, mely csak közvetetlentil Budapestre utazása előtt hagyta el. Ugyancsak a múlt hóban látása is hirtelen megromlott. A beteg halavány, elgyöngült, néha hányik, feje fáj ; vízkórja nincs. Tárgylátása semmi, bal szemén a fényérzés is bizonytalan, jobb szemével mintegy 4 méternyiről veszi észre a gyertya fényét. Mindkét szem látóidegfője egészen eltűnik egy nagy kiterjedésű, részint szürkés fehér, részint tömött fehér foglalványban, melynek fölszinét számos csíkos és sávos vérzés tarkázza; vénái teltek, kanyarulataik helyenként eltűnnek. A fehér terület határain kisebb fehéres foltok, túl rajtuk csíkos vérzések láthatók. A sárga folt táján apró küllősen helyezkedő fényesebb fehér pettyek vannak. Mindkét szemben symmetriásan, a szemfenék alsó-külső környéki részében, az ideghártya az idegfőt körülfogó elváltozások szélétől kezdve határolódás nélkül emelődik el alapjáról s szürkés libegő hártyává lesz, melynek ereit számos apróbb és nagyobb vérzés kíséri. Az apróbbak olyan gomolyszerűek, milyeneket Graefe (Archiv I. i.) leválások közelében látott a helyén maradt ideghártyában, s melyeket ő nem vérzéseknek, hanem finom érkacsokból szerkesztődő gomolyoknak, retinitis jelenségének tartott. Tekintve azonban, hogy esetünkben nagyobb vérsávok is vannak a levált retinán, valóbbszínű, hogy itt mind vérzéseknek kell még az apróbbakat is tekinteni. A leválás keletkezését a hányás idézhette elő, még pedig savó kiizzadás által. A vérzések nagy számára is hatással lehetett ugyan ez az erőlködés, de mégsem valószínű, hogy az ideghártya leválasztója tömeges vérzés lett volna. — SO — A kankós szemgyuladás conservativ gyógyítása. Ottava I. dr. tanársegédtől. A kankós szemgyuladás a szem legveszedelmesebb betegsége ; néhány óra alatt képes azt megvakítani. E borzasztó betegség ellen az orvosok minden időben biztos orvosságot kerestek, de még mai napig is elég tehetetlenek vagyunk ellene. Gyógyításnál a főhiányunk, hogy a betegség lényegét nem ismerjük s nem tudjuk, hogy tulajdonképen mi ellen küzdjünk. Mi mindig a nagy gyuladás ellen harczolunk, azt akarjuk elnyomni ; pedig a gyuladás egy nem ismert processus tünetcsoportja, épen olyan, mint a láz, melynek sokféle oka lehet. A kankós gyuladás ragályos betegség ; hogy miféle anyag okozza a ragályozást, még nem sikerült kikutatni. Neisser ^i) s
