Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-11-29 / 6. szám

2. Dr. Vidor Zsigmond következő adatokat volt szíves rendelkezésünkre bocsátani: »1884. júl. 25-ikén Baumgarten Károly azon panaszszal jött, hogy jobb szeme villámcsapás következtében jelentékenyen gyengült. Júl. 26-ikán a szemtűkrözés a jobb papilla haloványságát mutatta ki. Júl. 29-ikén a jobb papilla orri oldalán két vékony artériás edényág volt, mely központian csavarva futott le és a szélen megtörtnek látszott. Aug. 6-ikán és n-ikén u. a. állapot, e napon a bal szem látótere egy kevéskét megszűkültnek látszott. Aug. 12-ikén a bizonyítvány kiadatott és aug. 18-ikán utoljára az állapot változatlannak constatáltatott.« Dr. Vidor nem emlékezik, hogy a jobb szemen kitérés volt-e észrevehető.

3. Dr. Blau István a villámlátás után 6 héttel látta Baumgartent és, mint jól emlékezik, a jobb szemmel 1 méternyire ujjolvasást és halovány látóidegfőt talált.

Ezen adatokból az következik, hogy a villámlátás utáni

i. hétben a jobb szem látása már nagyon rossz volt, a látóidegfő már halovány, azaz a mi a haloványsággal azonos, sorvadtas kinézésű volt és ennek a szemnek a ballal együttnéző mozgásai már megszűnve voltak. A látóidegfő haloványságának felismerésében az orvosi észleletek mind egymással összhangban állanak.

Az épen elsorolt adatok képesítenek a feltett kérdések megoldására, mert belőlük biztosan következik, hogy a jobb szem már a villámlátás előtt súlyosan beteg volt. A látóidegfő sorvadása ugyanis sohasem áll elő hirtelen, hanem rendszerint néhány hónap, legrövidebben hat hét alatt. Az egyik szemnek megvakulása esetében pedig ennek mozgásokban a másik látó szemhez társulása jó ideig még megmarad és csak sok hónap alatt, legrövidebben 3 hónap alatt, és ekkor is lassú menetben, fokozatosan, bomlik fel.

Midőn tehát a villámkápráztatás utáni hétben a jobb szemen már látóidegsorvadás és a két szemnek már együttmozgásbeli zavarai találkoztak, akkor lehetetlen a villámkáprázást ezen jelenségek és a velük járó rosszlátás okául elismerni. Hogy Baumgarten addig jobb szemének rosszvoltáról mitsem tudott, a mondottak daczára is lehető, mert sok ember egyik szemén levő vakságról csak később és véletlenül nyer értesülést, mint ezt minden szemész tudja. Hogy a villámlátás a már meglevő szembajt súlyosbíthatta, azt azonban mindezek mellett lehetőnek sőt valószínűnek tekinteni kell, — annyival inkább, mert túlerős fénybehatást a súlyosan beteg szem alig fog egykönnyen elszenvedni anélkül, hogy ettől még külön károsodjék.

Az elmondottak alapján a biróságilag feltett 7 kérdésre, ezek sorrendjében, következő véleményt adunk.

1. »Igaz-e hogy felperes jobb szemével kifelé kancsalít?« — Felperes jobb szemével kifelé kancsalít, de nem reálisan hanem csak relative, amennyiben a közelnézésnél ennek a szemnek a befelé mozgása helyett kifelé mozgás áll be, — vagy más szavakkal: a közeibe nézésnél a két szem nem a tárgy irányában szögbe áll, hanem egymáshoz párirányos marad.

2. »Ha igen, váljon ezen körülményből vagy felperes jobb szeme látidegeinek és reczehártyájának állapotából alaposan következtethető-e, hogy az említett szem látképessége már régebb idő óta gyengébb mint a balszemé?« — Mind a relative kifelé kancsalításból, mind a felperes jobb szeme látóidegének és reczehártyájának állapotából alaposan következtethető, hogy az említett szem látóképessége már régibb idő óta gyengébb mint a bal szemé.

3. »Alaposan következtethető-e, hogy a jobh) szem gyengesége, illetve kóros állapota már 1884. július 9-ikét (19?) megelőző időből származik?« ■— A jelen állapotból nem ítélhető meg, de az 1884-iki júl. és aug. hónapokból származó orvosi feljegyzésekből alaposan következtethető, hogy a jobb szem gyengesége, illetve kóros állapota nagyrészt már az 1884-iki júl. 19- (9)-ét megelőző időből származik.

4. »Megállapítható-e, hogy felperes jobb szemének gyengesége vagy kóros állapota valamely 1884. júl. 9- (i9?)-ke óta bekövetkezhetett sérülés eredménye ?« — A jelzett orvosi észleletekből biztosan megállapítható, hogy felperes jobb szemének gyengesége, illetve kóros állapota túlnyomó részben nem valamely 1884-ki júl. 19- (9?)-ke óta bekövetkezhetett sérülés eredménye.

5. »Eredhetett-e ezen állapot egy, felperes előtt 1884. júl. 19-ikén lecsapott villámtól, vagy pedig valamely lefolyt szembetegségből?« -— Ezen állapot egy felperes előtt 1884. juh 19-ikén lecsapott villámtól csak sulyosbíttathatott, de nem ettől, hanem

egy már elébb megindult szembetegségből, névleg látóideglobból eredt.

6. »Lehetséges-e, hogy a felperes előtt lecsapott villám csupán felperes jobb szemére hathatott károsan, a nélkül hogy egyéb szerveire, nevezetesen a másik szemre is ily befolyást gyakoroljon ?« — Az irodalomban feljegyzett egy eset nyomán nem épen lehetetlen, hogy a felperes előtt lecsapott villám csupán felperes jobb szemére hathatott volna károsan, a nélkül hogy egyéb szerveire, nevezetesen a másik szemre is ily befolyást gyakoroljon, — azonban a tapasztalatok gyakoriságára támaszkodó valószínűség ellene szól annak, hogy az említett lehetőség ezen esetre is alkalmaztassák ; — de meg felperes másik (bal) szeme nem is teljesen ép, hanem idült látóideglob tüneményeit mutatja.

7. »Végkép elveszettnek tekinthető-e felperes jobb szemének látképessége vagy pedig gyógyítható az ?« — Felperes jobb szemének látóképessége egészben elveszettnek tekinthető ; teljes kigyógyulás lehetetlen, javulás is alig várható, sőt nem sok idő múlva a teljes megvakulásnak bekövetkezése a valószínű.

Budapest, 1885. október 30-ikán,

Eddig a hármunk által egyértelműleg beadott vélemény, melynek szerkesztését én vállaltam volt el. Kitűnik belőle, hogy a már néhány nappal a villámkáprázás után több vizsgáló által talált haloványság a papillán sarkaló pontot képez az eset megítélésében. Teljes lehetetlen elfogadni olyan nézetet, mely szerint akár villámkáprázás, akár villámsujtás rövid 6 és 10 nap alatt már szemtükörrel jól észrevehető kezdő atrophiát okozzon. Hogy mi áll azon orvosi bizonyítványokban, melyekre Baumgarten keresetében támaszkodik, az nem jutott tudomásomra. Hogy Baumgarten maga is hitte a villámkáprázás által való megvakulását, az lehető, — bár akadhatna valaki, a ki ilyen villámkáprázást ürügynek használna ki; az orvos nem is köteles mindent elhinni a mit a consultáló beteg mond, különösen ha olyan villámkáprázatos esemény után 6 napi gondolkodási időt vesz magának, míg orvoshoz megy, és azután sok orvost végig jár. Hogy a sérülés ellen biztosító társulatok jól tennének, ha minden felveendőnek látását is megvizsgáltatnák, az tanulságul következik esetünkből.

A legfontosabb tanulság azonban az, hogy nagyot tévednénk, ha ezen esetet a villámsérülések esetei közzé sorolnók.

A látásnak egy új elmélete.

Angei.ucci dr. előadása a római orvosi akadémiában.

— Folytatás és befejezés. —

A mozaikszerü rétegben a fény és színek által előidézett mozgások bírálata. — A mozgások, melyeket a pigmentes sejtekben és a pálczikákban megállapíthattam, egyidejűek ; törvényeik ugyanazok, ugyanazon a módon ugyanarra a hatásra állanak elő és az epithelium-sejtnek s a pálczika és csap cuticulás tagjának fényhatásra való összehuzékonyságából erednek.

Nem nehéz észrevenni, hogy a színképi fénysugaraknak a látóérzék háromságát alkotó elemekre való hatása fokozódik B-től 1 H-ig, vagyis a vöröstől a sárgáig, zöldig, kékig, ibolyaszínig, más szóval az ingerlés egyenesen aránylik a fényhullámok rövidségéhez és számához. E törvény semmiben sem különbözik a Corti-féle szerv idegvégei ingerlékenységének törvényétől, mely szerint a leghosszabb és leggyérebb hanghullámok a mély hang, a legrövidebbek és legszaporábbak a magas hang érzetét keltik. Ha tehát a hangtan törvényét alkalmazzuk a színképre, a vörös lenne ennek a Do-ja, az ibolyaszín a &'-je.

Természetes kérdésül kínálkozik, valljon a fénynek az epithelium-sejtben és a pálczika cuticulás tagjában egyidejűleg és azonosan nyilvánvaló hatása azt jelenti-e, hogy a cuticulás tagot az epithellum-sejt összehúzódása nyomja össze, vagy pedig tevőleges a mozgása és habár összefügg amazéval tőle mégis független? Én az utóbbi nézet felé hajlok és habár a pálczikának az epithelium-sejt felé irányulásából azt lehetne következtetni, hogy mozgása a sejtének a következménye, mégis azt hiszem, e helyzetét a pálczika csak azért nyerte, mert a föstékes epitheliumból kapja táplálkozását. Mielőtt a pálczika önállóságával fölhagynánk, meg kell gondolnunk, hogy a külső tagban a fény iránt nagyon érzékeny anyag