Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-03-29 / 2. szám
28 czia folyóiratokba is átszivárogtak), vagy talán, mert sokalta a burjánzó német irodalmat átkutatni. Lehet is az utóbbit sokalni, ellenben kedvelni oly munkákat és oly collectiv folyóiratokat, melyek csak a dolgok velejét hozzák. Lehet itt-ott ily nyilatkozatot olyan tudományos emberektől is hallani, kik első sorban vannak hivatva ez irányban véleményt adni. S nehogy valaki ezen szavakban antipathiát keressem, arra utalok, hogy maguk a németek is belátják ezen hibát (1. Szemészet 1884. 138. 1.). A tárgyra visszatérve, reményiem, hogy sikerült nekem nagyjában a kísérletezések lánczolatát előtüntetni, s ezek után ismétlem azt, hogy én az iriscysták kóroktanának prioritási jogát nemcsak Massetől Goldzieherhez s tőle Dooremaalhoz vezetem vissza, hanem azon véleményben vagyok, hogy az vagy Buhl-t (nem Rothmundot, — s így nem helyes Rothmund-féle tanról szólni. L. Kiin. Monats - bl. 1872. 193. 1.) vagy Krauset, vagy leginkább Weckert illeti; továbbá hajlandó vagyok hinni, hogy Reverdin tapasztalatai is bizonyos befolyással bírtak a kérdés megoldásában. Itt végződik a fonal, melynek utána jártam s befejezésképen nem hagyhatom emlitetlenül, hogy a milyen határozottan hangzott Goldzieher tr. rövid közleményének hirdetésében a »prioritás« szó, olyan csekély mértékben van az megvédve az egész közlemény folyamán. — Reményiem, hogy nem ártott a dolgot más szempontból is megvilágítani. Kelt Budapesten 1885. márczius 3-ikán. Retina alatti cysticercus. Közli Csapodi István dr., egyetemi tanársegéd. Múlt évi május hava 24-ikén a kir. orvosegyesületben egy fiatal asszonyt mutattam volt be és róla a »Szemészet« 1884. 4. számában közleményt is írtam, melyben konstatáltam, hogy Magyarországban az volt az első eset, melyben hólyagférget találtunk a szem mélyebb részeiben. És ime a »genius endemicus« — az orvosi megfigyeléseknek ez a jótékony szelleme — mintha mulasztást akarna pótolni, még ugyanabban az esztendőben egy másik fiatal nőt vezetett hozzánk, kinek szemében, némi nehézséggel, ugyancsak cysticercust ismertünk föl. T. V. 24 éves székes-fehérvári intelligens hajadon múlt évi október 14-ikén jött először hozzánk azzal a panaszszal, hogy jobb szemével rosszul lát. A vizsgálat szerint a bal szem látása teljes; a jobb szemé azonban csak 6/86. Látótere kívül-alul tetemesen szűkült, t. i. a i20u délköri irányban csak 12" kiterjedésű; e szűkülés elkerekedett határu az alsó külső negyedben (90 —1800 közt). Előzményképpen elmondja, hogy 1883. május havában gyuladás érte jobb szemét s nagy főfájásban szenvedett. E baja két hónapig tartott; utána szitásán látott, számos apró pont libegett szeme előtt. Szeptemberben azt vette észre, hogy a tárgyakat rendes helyzetükből kiemelkedve, elferdülten látja; november óta látása is fogyott, úgy, hogy a jobboldalán menőket nem is vette észre. Azóta ismételten volt fülzúgása és főfájása. Hogy van-e galandférge, arról nincs tudomása, de a félig sült húst és a salátát szereti. 1884. október 21-ikén az egyetemi szemkórházba vettük a beteget és egy hétig tartottuk megfigyelésben. E megfigyelés eredményéül a következőket írhatom: A jobb szemen külsőleg nincs rendellenesség; a szem feszülése rendes; az üvegtest tiszta. A látóideg fo külső fele dombszerűen kiemelkedik, mintha valami a belső széle felé húzná, a hova összes erei el vannak tolva, úgy, hogy nagy kanyargósán kezdik meg széttérésüket. *) A papillától egyenesen befelé, mintegy másfél papillányi távolságban, a papillánál felényivel nagyobb területen erősen kiemelkedő fehér domb van, mely dudorodásos fölszinű, illetőleg bemélyedésektől szabálytalan, tetején szürkés rajzolatú, fölszinén retinái erek haladnak; csúcsából az üvegtesttel öszszekapaszkodó kötőszöveti fehér képződvény nyúlik előre ; az egész halom kerülete nagyobbára jól határolt s mintegy oda van rögzítve a síkjában maradt ideghártyához. A halom külső felső *) A látóidegfő hasonló helyhagyását a retina leválásának állandósulása (gyógyulása) után ismételten láttam s szándékom, hogy írni is fogok róla. Cs. szélénél halad el a papillából eredő erek nagyobb része, melyek kifeszített s kiemelkedő redőn húzódnak föl- és befelé, míg aztán elágazva széttérnek. E redő irányában, mintegy harmadfél papillányira a látóidegfő szélétől, kékes fényű, áttetszős, élesen határolt gömb kezdődik, melynek szélét némileg áthidalja az ezt az előbb leírt dombtól elválasztó kiemelkedő retina. A második gömb jóval nagyobb, mintegy három papillányi, erősen kiemelkedő; rajta szintén haladnak el retinái erek. Felső belső széle kettős határvonalú ; a belső vonal elkerekedik, a külső pedig süvegszerű toldalékká emelkedik, mely lazán fog körül a belső határvonal egy csapszerű toldalékát. E csap csak fordított »képben látható tisztán s így nézve le- és kifelé (a valóságban fel- és befelé) irányuló bunkónak látszik, melynek vége csonka, felső és alsó oldalán pedig egy-egy sötét szürke folt ül. E bunkós toldalék egész alakján cysticercus scolexát lehet fölismerni, a mint nyakáig behúzódott a hólyagjába, bár mozgását nem sikerült észrevenni. A süvegszerű burokban egyébaránt venni észre mintegy a fej kinyujthatására szolgáló csatornát, mely még a sűvegszerű burok tompa végén túl is benyúlik a retina alá. E helyet a retinában egy második halavány sárgás redő fogja körül, a szomszédos érhártyában pedig zilált pigmentezésű folt látszik. A leírt nyulványos burkon egy retinái érág csap át. A cysticercust rejtő hólyag erősen kiemelkedik s az egyenlítő tája felé terjed. Környéki határa kevésbbé szabályos, de eléggé elkerekedő. Túl rajta vércsíkok és foltok s zilált pigment tarkázza a szemfeneket. Alakváltozást nem venni észre a hólyagon. A szemfenék leírásában említett első kiemelkedés mibenlétéről sem lehet semmi kétség. Ugyanis már Greafe Albrecht megírta, hogy mindig megismerhető marad a hólyagféreg eredeti helye, ha a hólyag más helyre jutott is, t. i. »a keletkezés helyét kerek, szinte egy más (kisebb) féreg lapos lenyomatát mutató hely alakjában találhatni meg, mely kékesszürke színű s fehér csíkos zavarodásokkal tarkázott«.') Esetünkben az első tartózkodás helye még csak el sem lapult, csupán kisebb térfogatú és úgy látszik, folyadékkal kitöltött feszes hólyag maradt, melynek a féreg uj helyével való összefüggését a két helyet mintegy áthidaló retina-redő jelöli. A férget új helyén szorosan körülfogja a leválasztott ideghártya, ennek következtében nagyon is korlátoltva lehet a féreg mozgékonysága. Graefe2) is bő retina alatti folyékony izzadmány föltételéhez köti a hólyagféreg mozgékonyságát. Nem lehet esetünkben az iránt sem kétség, hogy a nagyobb hólyag süvegszerű toldalékában látott csap a cysticercus scolexa volt, melynek két sötét foltja a féreg két szivókáját jelölte. Az innen kiinduló csatorna közelében látható érhártyai változás, a fej koronkénti előre nyuj- I tásából származott. Az első eset operálásának sikerülése felbátorított bennünket a véres beavatkozásra. A féreg benhagyása nemcsak a szem látását tette volna tönkre, hanem az élő állat folytonos ingerlést is tartott volna fenn, minek következtében előbb utóbb kifejlődő fájdalmas cyclido-chorioiditis még a szem alakját is megrontotta volna. A műtét megkisértése tehát még azzal a lehetőséggel szemben is javalva van, hogy a kivétel esetleg nem sikerül. A műtétet Schulek tanár hajtotta végre október 28-ikán. A beteget elaltattuk. Szemtükörrel történt tájékozódás után a műtevő a felső belső délkörben az egyenlítői tájon átvágta óllóval a kötőhártyát, aztán hegyes skalpellummal fokozatos metéléssel készített meridionális sebet az inhártyán, a sebet ollóval előre és hátra 1 cm.-nyi hosszúságra tágította. Előtűnt a szintén bemetsződött retina és kevés genyedség szivárgott ki a kampókkal széttartott sebből. Ezután Weber-féle kacscsal és Graefe-kanállal a szomszédos helyeken köröskörül történt kutatással meszes törmeléket és foszlányos hártyarészeket lehetett kiszedni, melyek valószínűen a cysticercushólyag részei voltak. Üvegtest kevés veszett el. Szemtükörrel többé nem lehete a szembe belátni. A sklera sebét a műtevő egy selyem varrattal egyesítette s a szemet bekötötte. — Este nagy fájdalmak jelentkeztek; egy-egy órai jeges bórvizes borogatást rendeltünk egy-egy órai szünettel. Másnap a varratot kivettük. Az első négy napban a szemtekén laza chemosis fejlődött, a szemhéjak is duz*) Bemerkungen über Cysticercus. Graefe, Archiv f. Ophth. XII. 2. 2) L. az. idézett helyen.
