Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-11-29 / 6. szám
I 20 tunk, az érzéklést és az érzésnek az idegrostok útján az agyvelőbe átterjesztése képességét. A lá/óelem-háromság mindegyikének külön föladata a látásban. — A mozaikszerű réteg elemei mind hasonló magatartást tanúsítanak ugyan bizonyos fény iránt, mindazonáltal különböző szerkezetük valószínűvé teszi, hogy különböző föladatuk is van. a) A fös/ékes epithelium-sejt. — Egy előbbeni művemben azt állítottam, hogy »a fösték-szemcséknek a fény hatására bekövetkező leszállása igen nagy fontosságú élettani tény a látóműveletben, mert az ideghártya látórétegét érő fénysugarak elnyelésére szolgálnak. Ha ez nem történnék, a világosság majdnem elviselhetetlen lenne szemünknek.« Ez állításomnak megdönthetetlen bizonyítéka már a káprázás, mit albínók éreznek világosságban; vannak azonban más tények is, melyek annak alaposságát bizonyítják. A fösték-szemcsék vándorlása arra szolgál, hogy kiegyenlítse a világosság és sötétség behatásainak ellentétességét. A mikor sötétes helyről igen világos helyre megyünk kínos káprázást érzünk, de csak rövid ideig. A mikor igen világos helyről megyünk sötétes helyre, hét—nyolcz perczczel tovább tart, míg tisztán kezdünk látni, mint az előbbeni esetben. Ez nem a pupilla tágulásának és szűkülésének az eredménye, a mi sötétben és világosságon egyforma időtartás alatt áll be, a mint meggyőződtem ; hanem inkább a fösték-szemcsék mozgásának következménye, melyeknek a fölszállásra hétszerte vagy nyolczszorta több időre van szükségük mint a leszállásra. A fösték-szemcsékben van meg a fény minőségi hatásának elfogadó képessége is. Ha vörös, sárga vagy ibolyaszín üvegen nézünk keresztül hosszabb ideig, szemünk mulékony kellemetlen érzés után bizonyos hemeralopiás állapotba jut. Ellenben a kék és zöld üvegek hatása igen kellemes s az ilyen szinek sem oly fárasztók a szemre mint a vörös, sárga és ibolyaszín. Ez pedig nincs arányban a külömböző fénynemek erősségével, mert a vörös színnek fényereje tizenötszörte gyöngébb a zöldénél és harminczegyszerte gyöngébb a sárgáénál, pedig ez utóbbit is jobban tűrjük mint a vöröset; ellenben egyenes arányban van a fösték-szemcséknek az epithelium-sejtek nyúlványai mentén való leszállása hiányával, a leszállás ugyanis teljesen semmi a vörös színre nézve, alig észrevehető a sárgára, elégtelen az ibolyaszínre nézve. Azt hiszem, nagyrészt a föstékszemcsék vándorlásának kell tulajdonítanunk a fény s homály (clair-obscur) érzéklésének tökéletesítését ; mert e fényfogó (diaphragma), mely az erős fény hatását mérsékli s mely összehúzódásával még sem akadályozza meg valamely fénysugár megérzését, ha még oly gyönge is, gyakorlottságot szereztet meg velünk a fény minden fokára nézve, míg másrészt csak e védő-eszköznek köszönhetni, hogy a durvább behatások tönkre nem teszik a sejtnek a legkisebb és legfinomabb behatások iránti érzékenységét. Ebből folyó következmény, hogy az albínóknak nincs a félhomály iránt tökéletes érzékük Két albínón a színérzést és a látás élességét rendesnek találtam, de ha csak gyöngén szürke üveget tettem szemük elé, a melyet az én szemem észre sem vett, már is 5/10-re csökkent a látás élessége. Ezek szerint világos, hogy az ideghártyai epithelium-sejt rendkívül érzékeny a fény hatása iránt. Másik igen fontos működése az epitheliumnak az ideghártyai bibor megfogyatkozásának a helyreyótlása. b) A pálczikák és csapok. — A pálczika cuticulás része öszszehuzékonyságánál és az ideghártyai bibor magatartásánál fogva pontosan reagál ugyan a különböző fénynemek és színek hatására, mindazáltal működése semmiképpen sem igazolhatná azt a következtetést, hogy úgy miut az epithelium-sejteknek, a fényérzés mérséklése volna a tulajdonsága; sőt ellenkezőleg egyrészt szerkezete, másrészt a hatás, melylyel az epithelium-sejt lehet iránta, arra utal, hogy kiválóan olyan szervnek tekintsük, melynek föladata, hogy a fény- és színhullámok általa alakuljanak át érzéssé. Nagyobb a hézag e közleményben a csapok élettana terén, a mennyiben csakis föltevés a külső tagjuknak fényhatásra való összehuzékonysága. Annyit tudunk, hogy szoros érintkezés van a csap és az ideghártyai epithelium-sejt között. A mely ideghártyákban az egész látóelem-háromság megvan, a csap csúcsa sohasem illeszkedik az epithelium-sejt föstékes alapjába. De ha a pálczika hiányzik, a csap csúcsa helyettesíti. A mely — II9 — ideghártyákban pálczikák egyáltalában nincsenek, azoknak epithe* lium-sejtjeiben sem sötét csöppek sem aleuron-szemcsék nem találhatók, hanem csak színtelen csöppek; a föstékszemcsék mozgása, megvan ugyan, de alig észrevehető. Csupán a csöpp színe-változásait észlelhetni. Az ilyen ideghártyák, melyek az emberi szem sárgafoltjával hasonlíthatók össze, fölfogják a fényt és színeket, csak úgy mint a hogy megvan e fölfogás azoknak az állatoknak ideghártyája környéki részein, melyeknek szemében megvan a látóelem-háromság, de csapjuk nagyon kevés számú. Mindenesetre van különbség; ugyanis habár a környéki részekben a fény- és színérzés ereje nem csökkent vagy legalább némely színekre nézve ez a csökkenés igen csekély, de a látás élessége gyorsan csökken, a mint az illető hely távolodik a kiválóan csapokból és epithelium-sejtekből szerkesztett résztől, a sárgafolttól. A mint az elemháromság elkülönül, határozott külömbségeket idéz elő. A epithelium-sejtekből és csapokból szerkesztett rétegek érzékük a fényt és színeket s bennük a látás élessége is igen ki van fejlődve. A mely rétegekben pálczikák helyettesítik a csapokat kitejlődöttebb a fénynek mennyiségi érzéklése. Az éjjeli madaraknak (Strix noctua), melyek kitünően érzékük a legkisebb fényhatásokat, szemében kevés fejletlen csapon kívül roppant kifejlődésben találjuk a pálczikákat és a föstékezést az epithelium-sejtek protoplasmás kúpjában; az ideghártyai bibor pedig föltűnően tartós. Némely ragadozó madaraknak, melyeknek oly kitűnő a látásuk élessége, ideghártyájában a pálczikáknak csak nyomait találni; nekik a mennyiségi érzéklésük nagyon gyönge az éjjeli madarakéhoz képest, ideghártyájuknak az erős világossághoz való alkalmazkodása igen fejletlen s csupán a nagyon fejlett fésű pótolja, mely árnyékot vetve a fénysuyaraktól megvilágított helyre, azok erősségét csökkenti. A látásnak egyetlen elengedhetetlen eleme az epithelium-sejt s nem is lehet máskép. Csak az epithelium szakadatlan, sejtjei szorosan illeszkednek egymáshoz, míg a csapok és pálczikák alakjuknál fogva elég jelentékeny hézagokat hagynak egymás közt, melyeket az epithelium-sejtek protoplasmája tölt ki; tehát az epithelium-réteg alkotja a mozaikszerű réteg folytonosságát. — A színek látóterének kiterjedése. — A különböző színek látóterének különböző kiterjedésére nézve leghelyesebb föltevés az, hogy a környéki ideghártya elemei elégtelen visszahatásúak bizonyos színre ; e föltevésnek eddigelé csak egy bizonyítéka volt a szem kórtanában, t. i. bizonyos szín fölfogása határainak kiterjedése. Tudjuk, hogy a kék az első szín, melyet a környéken érzékelünk ; aztán a vörös, sárga, zöld és ibolyaszín következnek. E fokozatnak nincs semmi összefüggése sem a szinek fényerejével sem a színes hullámok hosszával, de összefüggésben lehet a látóelem-háromság szerkezetével. Nemcsak hogy a csapok igen kevés számúak a környéken, hanem a környék epithelium-sejtjeiben is igen határozott különbségeket találunk a középponti részekhez képest; a környéken a sejt igen széles, majdnem háromszor annyi pálczikának felel meg, az aleuron-szemcsék és olajszerű csöppek kevesebb számúak. Békák ideghártyáján, melyben épúgy meg van az elemháromság mint az emberében s melyben a fölfogás mechanismusa is azonos lehet, tett vizsgálataimnak nem volt elégséges eredményük; bizonyossággal csak azt állapíthatom meg, hogy a kék, vörös és sárga színre nézve a föstékezés ugyanolyan marad a középponti mint a széli részekben. Ellenben a zöldre és ibolyaszínre nézve úgy látszott, hogy az oldalsó részek kevésbbé voltak föstékezve mint a középpontiak és hogy az elemháromság részei közt kissé csökkent az összefüggés. Azt hiszem eléggé megvilágítottam, mi módon megy végbe a legnehezebben megmagyarázható élettani művelet. Ahogyan elfogadott igazság, hogy az érzékek végső készülékeiben egyedesül s megy végbe az érzés, melyet aztán az agyvelő megért, úgy a priori határozott módon be van bizonyítva, hogy a mozaikszerű rétegben kell az érzést keltő physikai és chemiai változások székhelyének lenni. Ha ezt elfogadjuk, azt hiszem, nem maradok messze az igazságtól, ha azt gondolom, hogy épen az itt leírt tények, a mik a világosság hatására állanak elő, alkotják a látás műveletét.
