Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-11-29 / 6. szám
I IO I Nem lehet föladatom, hogy a kötőhártyai diphtheritis elterjedésének e sajátszerűsége okait magyarázni megkísértsem, hiszen nálunk bármily szomorú nevezetességre tett is szert a torok-diphtheritis, a szemnek hasonló bántalma, a kolozsvári és a budapesti egy-egy eset szerint úgyszólván csak curiosumként jelentkezik. Azonban esetünket az előfordulás ritka voltán kívül az is érdekessé teszi, hogy bár a diphtheritisnek határozott képe megvolt, az mégis több tekintetben eltért a Graefe-féle typustól. Természetesen, ha diphtheritisről szólunk, figyelmen kívül kell hagynunk, úgy a kötőhártya fölszinén többé-kevésbbé tapadó hártyákká megaivó fibrinás izzadmányt termelő croupos conjunctivitist, valamint az ophthalmia neonatorum és a blennorrhoea acuta hártyatermeléssel járó eseteit, figyelmen kívül kell hagynunk még az oly roncsolásokat is, milyenek néha műtétek után a sebzett kötőhártyát érik pl. mikor egy esetünkben a rögzítő csípő alkalmazása helye elroncsolódott. A diphtheritis a kötőhártyának tömött izzadmánynyal való beszűrődése, a minek következménye a táplálkozás megakadása miatt elhaló szövetrészek leválása és e beszűrődött kötőhártyának tetemes elhegedése. A fölszínen képződhető izzadmányhártyák pedig csupán kifejezői a kötőhártya egész vastagságát elfoglaló folyamatnak, de nem tartoznak tulajdonképen a kórkép vonásaihoz. A Graefe-féle leírásból levonható eme fölfogás biztossá tette esetünkben a kórhatározást, habár nem is volt teljesen kifejlődve a németországi kórkép. Az aetiológiára vonatkozólag megjegyezzük, hogy Graefe a szem diphtheritisét is általános megbetegedés helybeli jelenségének nyilvánította, bár a helybeli fertőzés lehetőségét sem vonta kétségbe, azért az ép szemnek az átoltástól való szorgos megóvását is ajánlotta. Azonban Jacobson s Mooren eseteiből kitűnik, hogy általános megbetegedés nélkül is előfordul a kötőhártyára szorítkozó diphtheritis. Esetünkben szintén nem tapasztaltunk általános megbetegedést a láztalan betegen, hacsak a torok-hurutot és a garat baloldalán tapadó lepedőket nem tekintjük a betegtől és környezetétől észre nem vett lefolyású torok-diphtheritis maradványának. Zs. Nándor 14 éves ágostai hitv. budapesti tanuló f. é. szeptember 27-ikén jött elém azzal a panaszszal, hogy bal szemén öt napja van gyuladása, melynek sem ő, sem környezete nem tudja keletkezése okát; tudomásuk szerint diphtheriás gyermekkel nem érintkeztek. Roszul nem érzi magát, nem lázas, nagy fájdalmai nincsenek. A baloldali szemhéjak vizenyősen duzzadtak, ennélfogva a szemrés csukottabb; tömöttebb beszűrődés csak az alsó szemhéj közepén tapintható csomó alakjában. A fölső átmeneti redő dagadt, vörös, de beszűrődve nincs. A szemteke fölső felének kötőhártyája haragos vörös, megvastagodott s redőként csüng le a cornea fölső negyedére, e redő fölszinén sárgás izzadmányhártya tapad. A szemteke alsó felének kötőhártyája igen tömötten beszűrődött, egészen kemény tapintatú, úgy hogy az alsó szemhéjon át tömött daganatként tapintható. E beszűrődés fölszínét 8—10 mm. szélességben piszkos barnás-szürke hártyák takarják, melyek alapjukról le nem törülhetők. A cornea alsó belső széle mellett a beszűrődött kötőhártyából majdnem borsószemnyi szürkéssárga csomó emelkedik ki, apróbb csomók a duzzadt könnyhusocskában is vannak. Az említett csomóval szomszédos szaruhártya rész bágyadt fényű. A szaruhártya többi része tiszta, az iris rendes színű, a pupilla jól reagál. A torok nyálkahártyája vörös, kissé duzzadt; a garat baloldalán tapadó sárgás lepedők látható. A bal oldali állszögleti mirigyek dagadtak. A beteget fölvettük az egyetemi szemkórházba; külön szobában külön ápoló gondjára bíztuk. Orvoslásunk módja volt: az első héten folytonos hideg bórvizes borogatás, naponta nyolczszor chlórvíz, kétszer atropin-becsöppentés, az első öt nap naponta 6 grm. szürke kénesős kenőcs bedörzsölése; a beteg szem környékét is szürke kenőcscsel kenettük be. Váladék nem lévén, az ép szem hermeticus elzárását mellőztük. A második héten a cornea bántalmára is tekintettel, meg hogy az oldódást elősegítsük, langyosan adattuk a bórvizes borogatásokat. Az első egész héten nemcsak nem fogyott a beszűrődés, hanem inkább mind kiterjedtebbé lett a tömött terület, lehatolva az alsó átmeneti redő felé s fölhaladva a belső és külső oldalra. Azonban a lepedékek lekoptak s az előbb sárgálló dagadás vörö— 109 — ses szint öltött. A corneán az első hét végével mutatkozott korlátolt szaruhártyai bántalom, t. i. a külső félen szürke folt keletkezett, melynek közepe tömöttebbé vált s e körül körkörös sávok támadtak; de ez elváltozás nem fokozódott. A második héten a kötőhártya beszűrődése lassanként csökkent, e hét végén már egészen elmúlt s csak megvastagodott s belövelt maradt a kötőhártya, melyen feszes hegedős vált szembeötlővé. A huszadik napon gyógyultan bocsátottuk el. Inszerű hegedős húzódik el a beszűrődés helyén, még pedig zsinegként indul ki a külső zúg felől, elhalad a cornea széle alatt 4 mm.-nyíre, aztán megközelítve a cornea szélét fölhalad a belső fölső oldalra s átcsap a fölső átmeneti redő felé. A hegedős a szemteke mozgásait nem akadályozza. A szemtekei kötőhártya még november havában is vöröses színű a szemteke alsó felében s az átmeneti redőben, melyben egyes megnagyobbodott tüszők is láthatók. A cornea külső felében kis áttünő homály maradt. Ólomvizes borogatást használ. Esetünk a teljesen kifejlődött diphtheritistől néhány pontban eltért. így Graefe eseteiben mindig be volt szűrődve a fölső szemhéj, mely egészen megkeményedett, erősen megdagadt, forróvá és rendkívül fájdalmassá vált, úgy hogy gyakran a szem megvizsgálhatása végett el kellett a beteget altatni. A mi esetünkben a szemhéjak csak vizenyősek voltak, tömöttebb beszűrődés csupán az alsó szemhéjban mutatkozott, ott is csak korlátolt helyen, a diphtheriás folyamat egészen a szemtekére szorítkozott; fájdalmasság pedig alig volt, a beteg inkább apathiás módon viselte magát. A másik eltérés a betegség lefolyására vonatkozik. Hiányzott t. i. a Graefe-féle második szakasza, az úgynevezett blennorrhoeás stadium. Teljesen kifejlődött esetekben ugyanis a beszűrődés mint első stadium folyton • fokozódik az első 6—8 napban, aztán a beszűrődés merevsége enged, a szövetek megpuhulnak, vérrel telődnek, az elhalt részek leválnak, bő genyedés indul meg. Erre következik harmadikúl az elhegedés stádiuma. Esetünkben ez utóbbi stadium a beszűrődés lassanként való eltűnésével közvetetlenül az elsőből fejlődött ki, blennorrhoeás váladék-termelés nélkül. Ilyen forma lefolyást azonban Graefe is tapasztalt, hogy t. i. a blennorrhoeás stadium igen hiányos lehet s az elhalt részek leválásához azonnal hegedős csatlakozhatik, úgy hogy majdnem észrevétlenül fejlődik ki a harmadik stadium. Therapiánkban megtartottuk a Graefetől ajánlott erélyes bedörzsölő kúrát, a hideget csak mérsékelt, nem jeges, borogatások alakjában alkalmaztuk; javulás beálltával oszlató langyos borogatásokra tértünk át. A antisepsis követelményeinek tettünk eleget a chlórvíz és bórsavas víz alkalmazásával. Erélyes vérelvonás, bemetélés, a mi kétségbe-ejtő esetekben elégtelennek, sőt néha ártalmasnak bizonyúlt, enyhe esetünkben meg fölöslegesnek látszott. Az ép szem elzárását bő váladék hiányában bátran mellőzhettük. Ugyanez okból nem nyúltunk a Graefe Alfrédtől ajánlott carbolsavas ecseteléshez sem. Különben is Graefe Alfréd egy esete, melyben az egyik elpusztúlt szem mellett a hermeticusan elzárt másik szemen mutatkozó genyes váladék-képzést carbolos ecseteléssel hamarosan megszűntette, éppen nem meggyőző eredmény a diphtheria orvoslására nézve. Távol legyen azonban tőlünk az a hiedelem, hogy teljesen orvoslásunk módjának tulajdonítsuk a kedvező gyógyulást. Súlyos esetekben Graefe ■—■ megvallja — tehetetlenül állott a bajjal szemben, sőt Jacobson az ajánlott beavatkozásoknak hasznát is kétségbe vonja. A kedvező gyógyulást tehát inkább az eset enyhe alakjának kívánjuk tulajdonítani. Az uralkodó kórtani elvekre való tekintettel Baumerth Gyula dr. vizsgálta meg a szem váladékát és álhártyáit s rövid vastag, erősen befűződött pálczikákat talált, melyek csoportosan tapadtak a kötőhártya epithelium-sejtjein. Néhány szó az iridectomiáról és sclerotomiáról. Közli Ottava I. dr. tanársegéd. A glaucoma súlyos következményei sok fáradságot okoztak a szemorvosoknak: iparkodtak kifürkészni hol van a betegség fészke, alapoka. Keresték a szem minden részében, sokszor már biztosra vették, hogy megvan; de rövid idő új tapasztaláso-6*
