Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-11-29 / 6. szám

111

I I 2

kát hozott és megsemmisíté a biztosnak vélt theoriát. S meg kell vallanunk, ma sem vagyunk sokkal előbbre, mint a nagy Graefe idejében. Hiába, a míg a pathologia igazi czélját, a mechanicát és chemiát nem ismeri alapjának, nem fogunk előbbre jutni. Az újabb időben annyira felkarolt bacteriumok befolyása is in ultima analysi csak chemiai hatás lesz.

A giaucomának lényegét nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy minő tünetekkel jár, s vége az, hogy tönkre teszi a szemet. A therapiánk is csak tapogatódzó. Graefe Albrecht véletlenül jött rá, hogy az iridectomia a glaucomát képes megállítani. Azt mondják, hogy egész intézete volt, telve nyulak, kutyák és más állatokkal s folyton experimentált. Vak szemeken, a hol nem ronthatott, iridectomiát csinált s többször tapasztalta, hogy a glaucomában megvakult szemeken, a glaucoma megállóit. Mily módon hat az iridectomia, mi a hatás lényege, arra nem tudott magyarázatot adni1), tényül fogadván, hogy jó hatása van. Későbbi időkben sokféleképen magyarázták a glaucomát s mindenki megtalálta a magyarázathoz illő iridectomia hatást. Graefe Albrecht 1856-ban ismertette az iridectomiát.

A hitetlen világ iparkodott az iridectomiát hatástalannak tüntetni fel; neki jobb magyarázattal, jobb operálás kellett: Stellwag 1868-ban a sclerotomiával akarta a glaucomát meggyógyítani. Wecker 1878-ban az iridectomiát helyettesíteni kívánta sclerotomiával; Mauthner 1881-ben az iridectomiát veszedelmes operálásnak mondja, s hogy glaucomát egyedül sclerotomiával lehet gyógyítani.

Azóta a szemorvosok folyton vitáznak, theoriát alkotnak és az egyik ezt, a másik azt ajánlotta. Azokból csak nehányat óhajtok felsorolni.

Pagenstecher H. (Graefe A. Bd. 22., Heft 2., pag. 292.) a glaucománál a főbajnak a Petit-féle csatorna tágulását és az ezzel arányos nedvkeringési akadált tartja. Szerinte az iridectomiánál a sclera hegének filtráló képessége a fő, ezen a felhalmozódott nedvek könnyen átszűrődnek és eltávoznak a szemből. De szerinte sclerotómia még sem pótolhatja az iridectómiát, mert, ha irist nem vágunk ki, az emelkedett tensio a sclera hegéhez fogja nyomni az irist és a filtráló út elzáródik. Azért az iridectomiánál minél messzebb kell készíteni a cornea szélétől a sebet és az irist lehető perifériásán vágjuk ki; a kimetszett irisrész nagysága nem bír jelentőséggel.

Knies M. (Ueber das Glaucom, Graefe Arch. Bd. 22. Heft 3., pag. 200) véleménye, hogy az iridetomiánál a scleraseb filtrátiója a fő, az iris-kimetszés csak arra való, hogy az elő ne essék, s ne nőjjön a sebbe. Legjobban gondolja a sclerának bizonyos vastagságáig vezetett metszéseket: iris nem eshetnék elő, a szemben vérzések sem támadhatnának, mert a tensio nem szállna le oly hirtelen, mint iridectomiánál.

Klein (Klinische Beiträge z. Lehre v. Glaucom, Graefe A. Bd. 22. Heft IV, pag. 178) azt állítja, hogy az iridectomia az egész szem táplálkozását javítja. Schnabel az iridectomiát egyszerű neurotomia hatásával tartja egyenlőnek,

Wecker a glaucomás szemből a felhalmozódott nedveket finom arany csövecskén akarta kiszivárogtatni (szem-drainage).

Weber Adolf (Ueber die Ursache des Glaucoms, Graefe A. Bd. 23, Heft i, pag. 80.) az iriskimetszést tartja a leglényegesebb résznek. Laqueur a scleratómiát bizonytalannak, az iridectomiát kipróbáltnak nevezi. A glaucoma ellen az infraorbitális idegnyújtását és metszését ajánlották, hatása nincs. Angol orvosok glaucoma ellen a ciliaris izmokon myotómiát csináltak; Argyll-Robertson likat vágott a sclerán (trepanálta). Pfltigernek (Augenklinik der Universität Bern. Bericht 1880) a sclerotómiához fűzött reményei nem teljesülnek; előbb-utóbb kénytelen volt mindig iridectomiát csinálni; a sclerotómia utáni jó hatást az eserinnek tulajdonítja, melyet az operálás előtt és után bőven szoktak adni. Horner klinikáján sem tudott a sclerotómia zöld ágra vergődni.

Wecker a sclerotómiát kiválóan a következő esetekben ajánlotta: i. glaucoma haemorrhagicumnál, 2. buphthalmusnál, 3. glaucoma chron. simplexnél, 4. azon glaucomáknál hol az iris iridectomia után nem javult, talán roszabbodott, vagy talán később az

*) Egy nézete, hogy az iriskivágással a csarnokvizet elválasztó felület kisebbedik, nem kielégítően magyaráz.

eredmény fogyott, 5. glauc. prodromalis stádiumában a kitörés megelőzésére; 6. minden absolut glaucománál sorvadt irissel, a

fájdalmak megszüntetésére.

Mauthner (Vorträge aus dem Gebiete der Aughk. IX. Heft, pag. 101) szerint az iridectomia után a következők támadhatnak a szemen: 1. panopthalmitis, 2. lappangó iridocyklitis, 3. nagy vérzések a chorioideában, 4. coloboma szárak becsipetése, 5. cystoid hegedés, 6. cataracta-képződés, 7. a másik szemen gyorsan kitörhet szintén a glaucoma.

A sclerotómiáról ezeket mondja: 1. nem okoz astigmatismust, 2. nem rontja a retina működését, 3. a sclerotómiának mindig legalább annyi hatása van, mint a legjobban sikerült iridectómiának, 4. a sclerotómiát azonnal csinálhatjuk, a mint felismertük a betegséget.

Sokan pártolják, de sokan bizalmatlanok maradtak a sclerotómiához, mások merész kísérleteket tettek vele : Bader (Ophthalm. society of the Unit. Kingdom, July 8. 1882.) a sclera 1 5 részét átvágja, a sebajkak közé ereszti az irist, hogy kis staphiboma képződjék, és állítása szerint 5 évig így operál és sympathycus megbetegedést sohasem észlelt.

Ezek elsorolása után az egyetemi szemklinikán észlelt esetet fogok ismertetni, melyből sokat következtethetünk a sclerotómia glaucoma elleni hatásáról. 1882 év márczius hónapban egy 57 éves asszony jött klinikánkra. A jobb szemén előre haladó, a bal szemén túlérett aggkori hályog volt. A szemek semmi különös betegséget nem mutattak. A bal szem iris színe rendes volt, a pupilla fény és árnyékra jól reagált, atropin (1 °/0 vagy 4 csepp) közepesre tágította, a csarnok rendesnél mélyebb volt, tensio normális, fényérzés és projectió jó volt. Márczius 25-ikén a bal szemen Graefe módja szerint a szürkehályogot eltávolítottuk. Az operálás rendes volt. Az operálás után 2 napig a csarnok sekély volt, a sclera sebe rosszul gyógyult. April 9-ikén elbocsátottuk. A 10 mm. hosszú scleraseb jól gyógyult, lapos volt; a csarnok mély, az irisben felfelé divergáló szárú coloboma volt; a coloboma belső szára a sebbe volt nőve, de a sphincter csak odahúzódott a sebhez ; -j- 11 dioptr. val. v = 6/o. Tensio normális.

Ugyanezen egyén f. év május hónapjában ismét mutatta magát. Főpanasza volt, hogy most már a jobb szemmel nem lát semmit, kissé a bal szemén is fogyott a látás, de ezt ő öregségének tulajdonítja: szeme sohasem fájt, semmi különöset sem vett észre. A jobb szemén elhígult kérgű túlérett hályog volt; pupilla fény és árnyékra jól reagált és atropinra jól tágult. A bal szem a cornea felső széle fölött 10 mm. hosszú s vagy 1-5 mm. magas cystoid hegedés volt; a hegedés belső zugában az iris coloboma belső szára be volt nőve s a heg ezen része mint egy különálló gömböcske emelkedett ki. A hegedés szomszédsága kissé ki volt vörösödve, az episcleralis edények ki voltak tágulva. Az iris piszkosszürke, a cornea hátsó lapjához támaszkodott, csarnoknak nyoma sem volt, az iris coloboma belső szára szaggatott és erősen felfelé húzódott a sclerai sebbe a sphincterrel együtt. Az irisen itt-ott tágulásos edények látszanak; a pupilla és coloboma területében vékony sok helyen megszakadt utóhályog volt látható. A látótér az orr felől 20“, a többi területen körkörösen szűkült. Az üvegtestben molekulás, homályosodás, a papillán mély, szélig terjedő excavatio. -(-14 Dioptr. val. most s/24-et lát.

íme esettel találkoztunk, melyben a glaucoma iridectómia és sclerotómia után tört ki.

Esetünkben a következő kérdések megvitatása fog érdekelni: i. mi okozta a glaucoma kitörését? és 2. miért nem akadályozta meg a glaucomát fejlődésének útjában a sclerotómia és iridectomia ?

Nem lehet czélom elsorolni a glaucoma keletkezésére vonatkozó véleményeket; oly sok, oly különféle oly ellentétesek ezek, hogy méltán kérdezhetjük, melyik a való ?

Esetünket nagyon gyanússá teszi a sclera sebbe nőtt iris; talán ez okozta a glancomás megbetegedés kifejlődését. Mindenesetre nagy befolyása volt arra; de már az operálás idejében beteg lehetett az uveális tractus, erre mutat az, hogy az operálás után a csarnok a 4-ik napon állott helyre, a sclera sebe roszszul gyógyult. Az első megbetegedés az uvealis edény falainak sclerosisa lehetett, a melyet újabb időben oly nagyon hangoztatnak a glaucoma kifejlődésénél. Erre mutatna az is, hogy atropin nem tágí-