Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-11-29 / 6. szám

107

io8

pésénél mint megelőző körülményt felhoztak, legrendesebben csakugyan túlságos fénybehatásra akadunk, úgy hogy abban jeles tényezőt az erythropsia előidézésében félreismerni nem lehet, azért állítani mertem, először, hogy äz erythropsia közvetlenül csakis reczehártyaizgalomnak kifolyása és másodszor, hogy a szem épen vörös iránt túlérzékenységre van felcsigázva.

Mint ez utóbbi feltevéssel némileg összeköttetésbe hozható tüneményt említettem volt azt, hogy betegemnek vöröslátása párszor a szemrés szűkítésénél zöldlátásba csapott át. Purtscher fölötte érdekes levelében ezt az általam legelőször tett észlelést egy igen nevezetes példával megerősíti. Az egyezés oly rendkívüli, hogy az erre vonatkozólag velem közöltét szószerint lefordítva ideállítom : »A chloropsia észlelése mindenesetre fölötte érdekes; miután dolgozatát elolvastam volt, talán egy órával későbben, egy középfokban rövidlátó beteg, ki időnként hemianopsia superiorban szenved, avval a panaszszal jött hozzám, hogy az imént este mindent rózsapiros színben látott, de miután egy kávéházba belépett volt, minden zöld színben mutatkozott, künn a szabadban újra a vörös szín lépett fel. Az esetet alkalmilag az Önére hivatkozva közölni fogom. Örömest kész vagyok saját nézeteimet jobbakkal cserélni fel.«

Ugyanebben a levélben és az enyémmel egy helyen és egy időben megjelent közleményben1) Purtscher, anélkül, hogy a vöröslátóság létrejötténél az »oculáris« befolyásokat teljesen elejtené, Hilbert-nék nézetét karolja fel, mely szerint a látás centrumának jut e főszerep. De eltekintve attól, hogy Hilbert, ki egy igen érdekes önmegfigyelésből indul ki* 2), tulajdonképen nem kényszerítő érvelés útján jutott ehhez a nézethez, hanem inkább csak benső érzésen alapuló meggyőződésből hirdeti; az eset maga is igen lényegesen eltér attól az erythropsiától, melynek magyarázatát keressük. Csak annyit érintek, hogy H. az affectio idejében egyedül csak az utczán a kövezetnek hézagait, (tehát sötét körvonalakat) látja karmin színben (mintha karminporral behintve volnának), míg az erythropsiánál épen a fehér, világos lapok és területek burkolóznak vörösbe. H. a saját esetét positiv úton csakis egy általános (többnyire megelőző virrasztás által előidézett) kimerülési állapotra tudja visszavezetni.

Más hasonló eset eddig nem lett ismertetve. A szerencsés véletlen azonban nekem egy ilyent hozott. Tudós barátom, Dr. Donáth ideggyógyász úr, közvetlen az erythropsiáról való első közleményem után, de még teljes ismeretlenségben Hilbert esetével, azt közölte velem, hogy már számtalanszor, midőn este az ágyban, de nappal is (kivált forró nyári napokon) olvasásnál elálmosodik, a betűk helyenként vörös színt öltenek. Noha ez a tünemény csakis közel az elalváshoz lép fel és azonnal elvész, mihelyt D. úr magát teljesen felkapja, mégis oly intensiv, hogy már régóta foglalkoztatja a gondolkozását. Felkértem őt, hogy jobban ügyelve a külső körülményekre, melyek közt ez a vöröslátás nála létrejön, írja le tapasztalásait jelen közleményem számára. Az már télen volt; minthogy azonban csak a közelmúlt meleg időben sikerült nappal is a tüneményt észlelni, D. úr nekem csak most nyújtotta át önmegfigyelésének protokollját, melyet itten, szerzőjének köszönetét mondva, közzéteszek :

»Július 7-ikén. Miután hosszú időn át nem sikerült a vöröslátást észlelnem, a mai forró nap délutánján újra megvolt a tünemény. Az ablak mellett ültem, honnan bal oldalról esett reám diffus nappali világosság; közel voltam az olvasmány fölött elaludni, midőn egyszerre a papírlapon több lencsenagyságú rubinvörös kör mutatkozott. A tünemény oly élénk benyomást gyakorolt reám, hogy azonnal teljesen felébredtem. Egyúttal eltűnt a vöröslátás és nem volt többé előidézhető.

Az előtte való napon egy fiatal egészséges hölgy, kinek a nálam észlelt tüneményről sokszor társalgás közben beszéltem, azt vallotta, hogy délután midőn az ablak mellett karszékben ülve elálmosodott, a világos padozat hullámzó finom piros fátyolba burkolózni látszott. Azonnal felébredt, de erre a tünemény is megszűnt.

*) Centralbl. f. pr. Augenheilk. 1. c.

2) Hilbert. Ueber eine eigenthüraliche Ermüdungserscheinung des nervösen Sehapparates und seine Beziehungen zur Erythropsie. (Zehender klin. Monatsbl. f. Aughllc. 1884/nov. füzet.)

Augusztus 4-ikén. Középszerűen meleg, esős délután; a felhős égről csak diffus világosság jut be oldalam mellett. 2-szer egymásután meg volt a tünemény. Elálmosodtam és egyszerre a könyv lapján nehány vérvörös vonást körülbelül a betűk nagyságában láttam. Kis idő múlva újra álmos lettem és akkor a papír lapján pár rózsaszínű felhő vonta magára figyelmemet.

Augusztus 6-ikán. Délután, lebocsátott függönyöknél, olvasmány fölött álmos lettem. Egyszerre a betűknek egy része elmosódva vérpiros lett; közbeszórva fekete betűket is láttam. Tehát e tüneményhez nem kell erős napfény.

Augusztus 17-ikén. 6 órakor este a nap már nem sütött többé az utczába. Elálmosodva újra láttam a fekete betűknek egész sorát vörös színt ölteni. A tünemény ismétlődött, de most kevesebben voltak a vörös betűk mint azelőtt, színük azonban élénkebb volt. A sor lefelé kanyarodott. Nem tudtam sohasem határozottan észrevenni, hogy az egész betű, vagy csak a széle vörös-e ?«

Úgy hiszem, hogy az erythropsia ezen neme és a minket foglalkoztató vöröslátóság közti rokonságnak sokkal feltűnőbbnek kellene lenni, mielőtt jogunk volna az okoknak azonosságára gondolni. De a mi sokkal fontosabb: a látás centrumának szereplése az erythropsiánál, ha az affectio féloldali, nem könnyen érthető hemianopiás tünet nélkül. Ha az erythropsia mindig binocularis volna, már nem lehetne oly biztosan ama feltevést visszautasítani; de a vöröslátás oly sok esetben egy egész monoculáris láttért lep el, mialatt a másikat teljesen szabadon hagyja, hogy csakugyan sokkal közelebb fekszik akkor a peripheriában egy egyszerű féloldali tulingereltséget, mintsem a centrumban szükségképen egy a két félre felosztott részarányos és részletes egymást egy monoculáris tünetnek előidézésére kiegészítő bántalmazottságot feltenni. Link Józsefnek általam közölt esete ebben a tekintetben is jó példát nyújt. 5 hónap előtt a jobb szemét is megoperáltam : itt a 7 mm.-nyi coloboma helyesen áll, a látóerő kitűnő (-f-11 '0 D.-val 6/6). L. e nyáron ismét vöröslátó volt, de megint csak a bal (első operált) szemével; a jobb szem azalatt rendes színlátóságát megtartotta.

A kötőhártya diphtheriás gyuladása. *)

Közli Csapodi István dr., egyetemi szemkórházi tanársegéd.

Egy pusztító járványos szemgyuladásnak kórképét alkotta meg Graefe Albrecht »Archiv«-jának 1854-ben megjelent első kötetében. A baj jellemzésében elmondja, hogy »diphtheriás kötőhártyalobb nemcsak hogy a legaggasztóbb szembajok közé tartozik, hanem a végtelenül legveszélyesebb valamennyi külső szembaj közt, melyek a szem hozzáférhetőségénél fogva eszközeinkkel többékevésbbé leküzdhetők, míg a diphtheriás folyamatra szereink hatása oly elégtelen, hogy gyors lefolyás esetében a pusztulást el nem háríthatjuk.«

Szerencsére e veszedelmes szembaj úgyszólván csak Eszak- Németországra szorítkozik s ott is a berlini járványokhoz hasonló tapasztalatokat csupán Königsberg-ből közölt Jacobson, míg Németország többi részein csak szórványos enyhébb alakok fordultak elő. Még ritkább e baj a többi országokban, melyekben vagy egyáltalában ismeretlen, vagy legalább igen kis százaléka a megbetegedéseknek. Magyarországban is pl. Schulek tanár eddig egyetlen esetet látott Kolozsvárott (1873) egy 4 éves fiun, ki torok-diphtheritisben szenvedett és az itt leírandóhoz úgy alakjára, mint gyógyulására nézve nagyon hasonlított.

J) V. ö. Graefe Archiv I. 1. (Graefe), VI. 2. (Jacobson), X. 2. (Graefe), XXIII. 2. (Mohr).

Hirschberg: v. Graefe’s klin. Vortr., 1871.

Mooren, Ophth. Beobacht.

Berlin, Klín. Monatsbl. 1864.

Graefe Alf. Klin. Monatsbl. 1873.

Yossius, Klin. Monatsbl. 1881.

Schmidt, Jahresber. 1871.

Wecker és Landolt, Traité d’ophth. 1880.

Graefe-Sämisch, Handb. der ges. Augenheilkunde. IV.

Feuer X., Jelentés a kolozsvári egyet, szemk. működéséről.

Knapp, Archiv f. Augenheilk. 1883.

Fontán, Recueil d’ophth. 1882.

Potu, Revue génerale d’opth. 1883.