Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-02-08 / 1. szám

katonát teljes meggyógyulása előtt el ne bocsássanak. Minthogy | azonban ilyesmi a zsúfolt és többnyire nagyobb városokban lévő katonai kórházakban nehezen érhető el, ennél fogva újra fel kellene állítani az 50-es években megvolt »üdülők házait« (Reconvalescenten-Häuser). Ezek egészségügyileg kedvezően (hegyek közt) fekvő intézetek valának, melyekben az idült trachomában szenvedő katonák kaszárnyaszerűen voltak elhelyezve, kiképzésben és orvoslásban részesültek. A friss portalan levegőben való elégséges mozgás és a testi gyakorlatok hathatósan támogatták az orvoslást. Ezek az »üdülők házai« a legjobbnak is bizonyultak s csak azért hagyattak abba, mert a trachomát a hadseregben megszűntnek lehetett tekinteni. Hogy ez már nincs így, azt a trachomások százai bizonyítják, a kik évről évre a katonai kórházakban feküsznek.

Továbbá azon kell lenni, hogy a már fölsarjadt gazt kigyomláljuk, azaz a lakosságban uralkodó trachoma-endemiákat megszüntessük. Minthogy azonban az egész országot a fentebb leírt módon nem lehet megvizsgálni, először is a trachomára gyanús vidékeket kellene kideríteni. Erre nézve legjobb alkalmul a sorozások kínálkoznak, melyekben azonban mindegyik hadkötelezettet meg kellene vizsgálni. Hogyha valamelyik kerületben a fiatalságnak ebben a részében több trachoma eset (i °/„) fordulna elő, oda a kormánynak képzett trachoma-orvosokat kellene küldenie, kik az összes lakosságot megvizsgálnák, az ottani orvosokat az orvoslásban oktatnák vagy esetleg az orvoslást maguk is teljesítenék.

Természetesen ilyen eljárás, mely a trachoma-orvosok nagyobb számának egy ideig való eltartását feltételezné, nagy pénzáldozatot követel; azonban ezektől a trachoma-orvosoktól tanulnának a községi orvosok, a kik azután néhány évig folytatnák az orvoslást — míg t. i. a megtisztítás el volna érve — ennek végeztével pedig még folytonos ellenőrzést gyakorolnának, hogy a betegségnek akár visszaesés akár beczipelés által történhető minden újabb kitörését csírjában elfojtsák. Ily módon, habár nagy vesződséggel, orvosok és hatóságok szorgalmas munkálkodásával és rendíthetetlen kitartásával sikerülne a nagy munka, az egész országnak a járványtól megtisztítása.

Azonban conditio sine qua non, hogy legalább is a lakosságnak intelligens része ez emberies s egyszersmind hazafias ügy iránt érdeklődjék, nemcsak hogy kevésbbé művelt polgártársaikra oktatóan hassanak, nehogy az orvoslásnak ellene szegüljenek, hanem hogy a szükséges pénzt is előteremtsék. A kormány trachomaorvosaival az actiót csak megindíthatná ; az évekig folytatandó orvoslás és későbbi őrködés úgyis a községi orvosoknak volna fel- | adatuk. Hogy pedig kisebb községekben is, a melyek maguk orvost nem tarthatnak, legyenek orvosok és ezek igazán önfeláldozó tevékenységükért megfelelő jutalmazásban részesülhessenek — ez az egész országra kiterjedő hazafias nagy egyesületnek volna feladata, melynek nem esnék nehezére, hogy valami úton-módon, pl. nagy sorsjáték rendezésével, előteremtené a szükséges pénzt.

Befejezésül idézem Magyarországnak e század második negyedében élt egyik legkiválóbb szemorvosának, a Nagyváradon szegények számára tartott szemkórház vezetőjének1) Grosz Frigyes dr.-nak szavait: »Reméliem, hogy szegény sorsuak orvoslására tartott intézetem 25 évi eredményeinek alább közlendő statisztikai adatai fel fogják kelteni hazámfiainak ismeretes nemeslelküségét, hogy úgy mint Angolországban, Francziaországban és Németországban, társadalmi úton lehessen fenntartani legalább is az ország mindegyik kerületi székhelyén egy-egy gyógyító intézetet, mert mindent az államtól kívánni és követelni lehetetlen lenne.«.

Mai nap természetesen nem lehet többé szó egyes kis szemkórházakról, hanem első sorban derék községi orvosokról kikben meg van a képesség és kedv, hogy a nagy munkában részt vegyenek. Nem lenne-e ez egyik méltó tárgya annak az orvosi congressusnak, mely jövő nyáron a fővárosban ülésezni fog ? *)

*) Grosz. Die Augenkrankheiten der grossen Ebenen Ungarns .Nagyvárad 1857. 17. 1.

Klinikai közlemények.

Közli Ottava I. dr. tanársegéd.

Veleszületett iris coloboma.

F. év augusztus hónapban, mind ambulans beteg jelentkezett klinikánkon H. I. 25 éves férfi. Testvérei között több hibás szemű van, különösen kancsal. Mindkét szeme mindig rövidlátó, de Írás és olvasásra elég jó volt. 9 éves korában bal szemén gyuladás támadt s ezen szeme elpusztult; 2 év előtt a j. szemén egyptomi szemgyuladás támadt.

J. szemén kisfokú trachomás gyuladás van, a teke kicsi, a cornea igen lapos és haránt átmérője 7-5, függélyes átmérője 9 mill, méter. A sclera a cornea alsó belső szélével 2^5 milliméter hosszú területen áttetsző. Az irisben alá és befelé rés van, melyet a pupillától keskeny, barna zsineg választ el. Az iris félholdalakú, melynek szárai alá és befelé irányulnak, az iris egyenesen felfelé

4 m. m. széles, aláfelé fokozatosan keskenyedik. Az iris rajzolása nagyon gyöngén van kifejezve. A szemfenékben a pupilla függélyes irányában némi astigmaticus elhúzódáson kívül semmi betegség sem látszik. A szemgolyó folyton mozog a haránt irányban.

5 méterről olv. ujjakat, ametropia nincs. B. sz. zsugorodott.

Esetünkben érdekes volna ismerni a többi testvér szemeit; érdekes a pupila szélét összekötő hártya, mely a pupillát a colobomától elválasztja. Ezen esetben is megtaláljuk a coloboma iridis irányában a scleravékonyodást a cornea szélénél.

Irideremia, ektopia lentissel mindkét szemen.

Múlt év tavaszán Kunságban 12 éves fiú jelentkezett nálam, mint szembeteg. Szemei már születéskor a mostani állapotban voltak. Szülei és téstvérei között nincs hibás szemű. A rendes nagyságú tekék a tárgyak rögzítésénél folytonos oscillatarius nystagmusban vannak. A bal szem verticalis déllője irányában a sclera felső szélénél kis szürke folt volt; a cornea felső felében a szövetben apró homályok voltak. A jobb cornea alsó belső szélénél tömör, félholdalakú homály látszott, melyet a cornea széltől egy mill, méter széles tiszta rész választott el. Mindkét lencse symmetriásan fel és felső szélével kissé hátra felé volt tolva ; a lencsék alsó széle a corneát haránt átmérőjének magasságát nem érte el. A lencsékben pelyhes homályok. Az irisek és zonulák nyomát sem lehetett látni. A szemfenék, eltekintve némi chorioidealis ritkulástól, mindkét szemben ép volt. Mindkét szemen -fii Disptr.-val a v=4/3o-Torok-diphtheritis után támadt alkalmazkodási bénulás esete.

Múlt év deczember hónapjában 14 éves fiút hoztak hozzám. Torok-diphtheritist állott ki; már 14 napig ágyon kívül volt; hirtelen a beszélés nehézkes és dunnyogó lett, néhány nap múlva a fiú arról kezdett panaszkodni, hogy nagyon homályosan lát. Mindkét szem pupillája mérsékelten tág volt, fény és árnyékra nagyon renyhén reagált; mindkét szemen v—6;6 és E. volt, a közelpont i disptr.-nak felelt még, -f lencsével Jaeger Nr. 1 olvasott. Rendeltem 1 % pilocarpin. mur. cseppet, naponként 2-szer cseppenteni mindegyik szembe és gyönge állandó árammal electromozást végeztem naponként. 21 nap múlva a közelpont korának megfelelő volt; a pilocarpint elhagytam ; 7 nap múlva a közelpont ugyancsak korának megfelelő volt és a rendes nagyságú pupillák jól reagáltak. Esetünkben érdekes, hogy az alkalmazkodási bénulás mellett a larynx izmai is megbetegedtek.

Utólagos megjegyzés a blepharospasmus idiopathicus műtéti gyógyításához.

A szem- és fogbajok közti viszony tanulmányozásával foglalkozván, a múlt évi »Szemészet« 127. hasábján közölt erre vonatkozó 2-ik esetnek gyógyeredménye mostani mibenlétéről levél útján tudakozódtam s azon választ kaptam, hogy »S. M. nőszabó szemei igen jók s éjjel nappal képes varrni, mintha mi sem történt volna vele«. E szerint Ottava dr. következtetése, miszerint közölt 3 esete gyógyult maradt, említett részről határozott ténynyé vált. Dr. Creniceanu.