Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-07-26 / 4. szám
77 78 vétetett 1885. április 23-ikán. Hosszabb ideje rosszúl lát, látása lassanként fogyott. J. sz. °/3G H. ra. 2 v = 6/12 ? B. sz. 6/18 H. m. 2 v = 6/i 8 • A látótér igen tetemesen, körkörösen szűkült, a bal szemen minden irányban csak io° körül terjed, a jobb szemen legtágabb a halánték felé t. i. 250. Tükörrel: mindkét látóidegfő tányérszerűen bemélyedt, a szokásostól eltérően nem piszkos, hanem kékesfehér színű, a lamina cribrosa likacsai jól láthatók, a határai nem egészen élesek, úgy a verő, mint a vivő erek fonalvékonyságúak, a retina finom erezése hiányzik, a retina piszkosas színű; mindkét szemfenékben a környék felé mindinkább sűrűsödő, csillagszerű, csíkos és szabálytalan fekete pigment testecskék találhatók, melyek helyenként az erekre kapaszkodnak. A lencsében nincs zavarodás. Therápia: strychnin injectiók, jódkali belsőleg, amylnitritbelehelések. Miután 3 strychnin-cyclust végzett, május 18-ikán elbocsáttatott. A szemfeneki képben nincs változás, a visus mindkét szemen javult 6/12 E. A látótér a jobb szemen minden irányban 20®, a halánték felé 25"; a bal szemen körkörösen 7°-ot tágult. Hogy az első három esetben a therápiának semmi eredménye sem volt, annak oka bizonyára az, hogy mindhárom esetben a retinának már nagyon előhaladt atrophiájával találkoztunk, mely nem szorítkozott csak a periphericus részekre, hanem az egész retinára, a papillára, sőt a chorioideára is kiterjedt. A negyedik esetben igen lényeges javulást tudtunk elérni i a látás 6/36-ró 1 a jobb szemen, 6/ls-ról a bal szemen, 6,i2-re emel" kedett, a látótér pedig mindkét szemen tetemesen, 70—io°-al> tágult; hogy ezen igen jó eredmény részben a strychnin hatásának tudható be, arról magam is meg vagyok győződve, de másrészt különösen a látótérnek nagymérvű tágulását hajlandó vagyok az amylnitrit behatásának tulajdonítani és pedig azért, mert ilyent . az egyéb esetekben is bőven használt strychnintől nem tapasztalunk, míg a'centrális látás javulása vele elégszer elérhető; hogy mennyiben állhat meg ez a vélekedés, azt további észleletek fogják megmutatni. Semmi esetre sem helyes azonban az a vélemény, mely szemészi körökben ma még az átalános, hogy t. i. retinitis pigmentosás betegek klinikán csak a szemtükrözés tánitására valók j lehetnek és az orvoslás semmi eredményt sem képes felmutatni. Itt-ott mégis akad eset, melyen valamit lendíteni tudunk. II. A keratitis parenchymatosa striatás alakja. Issekutz László dr., szemklinikái gyakornoktól. Kórházakban ismeretes a véletlen azon különös játéka, hogy egyes kórképek, melyek igen ritkán, mondhatnám néha évekig elő nem jönnek, egyszer-egyszer csoportosan lépnek föl, hogy azután egyidőre ismét szünet álljon be. Hasonló szerencsés véletlen nyújtott nekem is két esetet, melyek rövid idő leforgása alatt jelentkeztek. Az említendő esetek a keratitis parenchymatosának atypicus alakjára vonatkoznak, értvén ez alatt, a lényegében ugyanaz, de a j megszokott kórképtől akár a megjelenés módjára, akár fellépési } helyére vonatkozó eltérést. Műtétek után, melyek a corneát érő traumás behatással járnak pl. iridektomia, Graefe-féle hályogkivonás stb., a teljesen megszokott dolgok közzé tartozik az, hogy már a műtevés napjának estéjén, a corneán majd gyengébb, majd intensivebb, ritkább vagy sűrűbb, párhuzamosan egymás mellett fekvő vonalszerű elszürkülés lép föl, mely a sebtől indul ki és a cornea közepe felé, sőt ezen túl is mindinkább elvékonyodva végződik. Vagyis előáll az, mi keratitis striata neve alatt ismeretes. Már a ritkább, de mégis előjövő esetek közzé tartozik, hogy ezen említett striátakra hasonló szürke vonalak 90" alatt állnak, minek következtében a cornea azon helye koczkás kinézést nyer. Ezen kitérést kénytelen voltam tenni, mert épen abban találják az említendő esetek is atypicus voltukat, hogy a keratitis parenchymatosának nem a megszokott foltos, és ebből mintegy összefolyó elszürkülését a corneának mutatták, hanem épen a keratitis striata küllemével bírtak, jóllehet a kórismét a tünetek összegéből és a kórképből mégis félreismerhetlenül keratitis parenchymatosára kellett tenni. Most röviden, lehetőleg szűk keretbe szorítva, az eseteket sorolom fel. i. U. József 46 éves erdész az egyetemi szemkórház nyilvános rendelésen jelentkezvén előadja, hogy három hete jobb szeme folyton vörös, fájdalmas és hogy látása is romlott. Bemutatásakor jobb szeme a következő képet nyújtotta : A cornea közepén sűrűn egymás mellett fekvő, felülről lefelé és erre 900 alatt a vízszintes meridiánban, vonalszerű elszürkülés volt, mely vonalak legerősebben voltak láthatók, illetve a szürkeség legintensivebb volt a középen, míg a környék felé mindinkább elvékonyultak, úgy hogy a cornea széli részei tisztáknak és rendes fényűeknek mutatkoztak. A cornea említett szürkés része még gyengén szurkált is volt. Az említett hely tehát finom szürke vonalak által határolt koczkákra volt felosztva, melyek területein a cornea szövete leheletszerű szürkülést mutatott. Megemlítem itt, hogy a szürke vonalok lefutásukban egyes megvastagodásokat mutattak, tehát nem egyforma vastag vonalakként praesentálták magukat. A bulbaris conjunctiva ágazatosan be volt lövelve és a corneát erős ciliáris injectió körítetté. A beteg hunyorgató és erősen fénykerülő volt. Ezelőtt soha semmi szembaja nem volt, lues sem volt kimutatható. A beteg kezelés végett a szemkórházba vétetett fel és 32 napi ittléte alatt nála a következőket észleltem: A cornea közepének kinézése még sokáig fenállott, mindaddig ugyanis, míg a betegség tetőpontját elérte. Ezen idő alatt a cornea felső valamint alsó része is gyengén elszürkült, melybe ha nem is oly kifejezetten mint a középen, de gondos megfigyeléssel (focalis világítás) határozott vonalozottság tűnt fel. A felfejlési időszak igen erős ideg és edény izgalmi tünetekkel járt, és a betegnek kerat. parench.-nál szokatlan oly erős fájdalmai voltak, hogy az ezáltal megfosztott nyugalmát éjjelenként morphium injectiókkal kellett visszaszerezni. Az iris az egész lefolyás alatt rendes volt, de a pupilla daczára a rendszeres atropinozásnak, igen nagy hajlamot mutatott a megszűkűlésre, miért az atropinbecsepegtetést több ízben szaporítani kellett. Meggyőződésem, hogy az iritis beállásának csakis a gondos kezelés állott útjában. Végre az izgalmi tünetek engedtek, az elszürkülés elérte terjeszkedése netovábbját, mire a striatás alak nehány nap alatt felbomlott, és előállott a keratitis parenchymatosa typicus foltos homályokból álló képe. Edényződés az alsó limbuson mutatkozott gyéren, de ez is egy napi tartam után visszafejlődött. A feltisztulás tehát edényképződés nélkül lassan haladt előre, úgy hogy elbocsátáskor, jóllehet a szem már teljesen kékés és a teke hófehér volt, a középen még mindig volt egy kis elszürkülés. Ezen esetet tehát 3-mas szempontból illeti meg az atypicus mellék név, ugyanis, mert a középen kezdődött, mert striatás küllemű volt, s mert végre a feltisztulás edényződés nélkül indult meg. 2. D. Rezső 65 éves, beteges kinézésű, nyakán scrophulás hegektől borított egyén, május első napjaiban keresté fel klinikánkat, hogy a már 10 nap ótá tartó szembaja ellen orvoslást találjon. Baja a jobb szem kivörösödésével, fájdalommal és látásának romlásával kezdődött. Szembaja előbb nem volt. Megvizsgáláskor a beteg erősen hunyorgató és fénykerülő volt, a szemrés könnyen volt kinyitható. A bulbaris conjunctiva ágazatosan be volt lövelve és alatta erős ciliáris injectió volt látható. A limbus felső része kidagadt és a cornea felső harmada szurkált kinézésű és bágyadt fényű volt. Az említett helyen szürkés, felülről lefelé haladó, helyenként vastagodó vonalak voltak láthatók, melyek felül sűrűbben állottak egymás mellett mint alul. Ha hasonlattal akarnám a cornea említett elszürkülését érthetőbbé tenni, úgy azt egy lapos ecsettel vélem legtalálóbban Mustrálhatni, melynek töve felül a limbuson van, míg elvékonyodó és szétálló vége a cornea közepe felé tekint.
