Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-07-26 / 4. szám

75

76

egyik szemen' szürke hályog, látőidegsorvadás, nagy rövidlátás, gyuladásos bajok, ha fájás nem jár velük, és egyéb hasonló.

Budapest, 1885. april 10-ikén.

Az eset, meg kell vallani, alkalmas arra, hogy gyanú támadjon, váljon a kórmenet véletlen sérülésekből kiinduló és zavartalanul lefolyó fekélyesedési folyamatban állott-e. Csak végig kell nézni azon, hogy biztosítási hivatalnok özvegye aránytalan nagy összegben biztosítja magát, mindjárt reá sérül egyszer, nemsokára másodszor, a támadt fekély csak későn mérgesedik el, végül olyan állapot állandósul, melynél rossz látás ugyan következtethető, de az állított semmi látás nem bizonyítható, hanem csak körútakon magyarázható. Azonban tárgyi bizonyíték semmilyen sem akadt, mely ellene szólana annak, hogy minden épúgy símán, külső szándékos megzavarás nélkül, magától is úgy mehetett, mint ahogy valóban constatáltatott. így a gyanakvás csak subjektiv tetszésre támaszkodhatik. Hogy a biztosító intézet és a jogász ezzel foglalkozik, természetes. Az orvosnak azonban, midőn bizonyítványt ír, az ügy ezen oldala csak mellékes lehet és a tárgyi lelet megítélésében nem szabad magát a mellékkörülményekre kacsintás által befolyásoltatni. Annak bizonyítását, hogy a szem sérült és végül nagyon rosszlátóvá lett, orvos nem tagadhatta meg; hogy hamiskodás történt, a kórmenetből nem volt bizonyítható ; a többi összefüggés a biztosítás körülményeivel nem az orvos megítéléséhez tartozott.

Ha elgondoljuk, hogy az itt közölthez hasonlító esetek nem ritkán fordulnak elő törvényszékeknél és nyitját keressük az ilyen bajoskodásoknak, nem nehéz reá jönnünk, hogy a biztosító intézetek ügykezelési elveiben kellene az orvoslást meg tenni. Az orvostól túlságosan követelnek felvilágosítást, holott maguk adnak alkalmat az ütközésekre. Elfogadnak biztosítást nagy összegekre, mert ez nagy évi befizetéseket hoz, de kikötik hogy szándékos meghalás (öngyilkosság) és saját akaratból sérülés nem jogosítanak a díj követelésére. Szorítkozni kellene az egyén helyzetéhez arányos összeg biztosítására egyrészről, és másrészről a véletlen és a szándékos baleset közt nem kellene különbséget tenni, —- mint ez az angol és az amerikai intézeteknél így is tartatik. Ekkor pedig az intézet nem kerülne azon helyzetbe, hogy folyton vagy pereljen vagy veszítsen, de az orvos sem találná magát azon kellemetlenségbe hozva, hogy kérdésekkel faggassák, melyekre felelni nem lehet.

Klinikai közlemények.

I.

Retinitis pigmentosának nehány esete.

Közli Groisz Béla dr. szemklinikái gyakornok.

A lefolyt egyetemi tanév alatt, az aránylag ritkán előforduló retinitis pigmentosának több esete észleltetett klinikánkon és habár a mi észleleteink sem lesznek hivatva valami nagy világosságot deríteni ezen sok tekintetben homályos betegségre, még sem tartom érdektelennek azoknak közlését, annál is inkább mivel therapiánk némi eredményt mégis csak mutathat fel.

A retinitis pigmentosának különösen az aetiologiája van még nagyon kevéssé tisztázva; ez irányban fájdalom a mi eseteink sem nyújtanak semmi újabb adatot legkivált az anamnesis hiányossága és megbízhatatlansága mián.

Egy másik noli me tangere, a hogy Schiess-Gemuseus tanár magát kifejezi, a retinitis pigmentosa therapiája, mert általánosan vallott elv, hogy e kórfolyamat ellen semmi néven nevezendő orvoslás nem használ.

Az esetek túlnyomó nagy részével szemben a therápia csakugyan tehetetlen, a mi természetes is, ha meggondoljuk, hogy a betegségnek rendszerint nagyon lassú és a látást eleinte kevéssé rontó fejlődése miatt (az alaklátás épen a typusos eseteknél hosszú ideig jó marad) a betegek csak akkor kerülnek kezelés alá, mikor már a degeneratio a maga teljességében kifejlődött.

Mindazonáltal egyes esetekben feltűnő javulás észleltetett az orvoslás folytán, különösen frissebb eredetű esetekben.

Az irodalomban több ilyen eset van közölve; így szép eredményét látták az antiphlogisticus kezelésnek agyhyperaemiával párosult retinitis pigmentosánál (Mooren), mások tetemes javulást értek el az állandó árammal (Gunn, Dor, Neftel) diaphoreticus kezelés mellett is akár izzasztó theával, akár pilocarpinnal javult a visus egyes esetekben és tágult a látótér (Schiess-Gemuseus, Mayerhausen), nem különben strychnin injectiók után stb.

Klinikánkon a retinitis pigmentosa esetek szerelése rendszeres strychnin injectiókból és jodkaliumnak belső adagolásából állott. Az elmúlt tanévben ezek mellett még amylenum nitrosumnak (amylnitrit) a szagoltatásával tettünk kísérleteket, várakozásunkat annak hirtelen edénytágító tulajdonságához kötvén. Feltehető volt ugyanis, hogy a rendszeresen, naponta eszközölt edénytágítások által a retina jobban tápláltatván, a degenerátió tovább terjedését meggátolhatjuk, sőt olyan esetekben, a hol az elfajulás még nem következett be teljesen és a folyamat inkább csak a széli részekre szorítkozik, az erélyesebb anyagcsere folytán, a gyuladási termékek fölszívódását, s így javulást is várhatunk.

Már most meg kívánom jegyezni, hogy egyetlen eset kivételével várakozásunk nem teljesedett be és sem a látás nem javult lényegesen, sem a látótér nem tágult; hogy minő körülmények okozhatták therapiánk eredménytelenségét, arra még később visszatérek, most az érdekesebb esetek kortörténeteit kívánom megismertetni.

1. R. József, budapesti, 14 éves, izr. bádogosinas, 1884. nov. 25-ikén vétetett fel a klinikára; az előzményeket illetőleg csak annyi volt megtudható, hogy 5 — 6 hónap óta rosszabbodik a látása, öröklés nem constatálható.

Szemfenéki lelet: Mindkét papilla piszkosszínű, bemélyedt, az artériák oly szűkek, hogy alig vehetők észre, a vénák is szűkek. A papillák külső szélénél szabálytalan érhártyasorvadás. A retina epitheliuma az egész szemfenékben olyan hiányos, hogy az érhártya táblázatossága mindenütt látható; a retina környékibb részeiben pigment rögök és csillagos testecskék vannak behintve; az alsó félben az érhártyában sárgás pontozás látható.

A látás mindkét szemen 6/i 8, üveget nem fogad el; a látótér a jobb szemen belül 40 °, felül 30 °, kívül 80 °, tehát különösen belül és felül szűkült; a bal szemen felül és belül 30°, kívül 80 °, aláfelé 60 °, tehát leginkább felül-belül szűkült.

A gyógykezelés jódkaliumnak belső adagolásából és másodnaponként 001 pilocarpin-nak a befecskendéséből állott, azonfelül naponta egyszer amylnitritet leheltettünk be a beteggel (2 cseppet vattára öntve 1 perczig szagolta).

Elbocsátáskor, deczember 19-ikén, miután 10 injectiót kapott, mindkét szemen v = 6í 8 ; a szemfenéki kép olyan mint bejövetelkor, a látótér nem változott.

2. M. Lajos, 29 éves, ág. h. körmendi bábsütősegéd felvétetett 1884. október 29-ikén. Kilencz éve romlik a látása, különösen este lát rosszúl.

J. sz. 2 m.-ről olvas ujjakat M. 1 v = 6/6l) ; b. sz. 6/6(, M. 075 V = 3/s6 ?

Tükörrel cataracta polaris posterior látható; mindkét papilla halaványsárga; a retina edényei, különösen az artériák nagyon vékonyak. Itt-ott zigzugos, fekete festenyfoltok láthatók, melyek a retina edényeire is felkapaszkodnak.

Gyógykezelés : strychnin injectiók, jódkalium belsőleg, amylnitritet szagol egy fél perczig. 18 injectió végeztével november 30-ikán elbocsáttatik; a szemfeneki kép mit sem változott, a j. sz. M. i v = 6/6u, a b. sz. M. 0-75 v — 6/00-3. B. András, 30 éves, ref. ócsai cseléd felvétetett 1884. november 10 ikén. Már 16 esztendeje nem lát jól este, mihelyest a nap lement.

Tükörrel mindkét papilla piszkosszínű, elmosódott határú, vékony erű. A retinák a peripheriák felé mindinkább sűrűbb mértékben el vannak lepve nyulványos festenyfoltokkal. A jobb papilla külső oldalán érhártyasorvadás. A lencse hátsó felén sugaras elhomályosodás. J. sz. v = 6/18 üveget nem fogad el, b. sz. 6/24, Hm. i v =. »/is ?

Gyógykezelés: strychnin injectiók, amylnitritet szagol 07 perczig.

Deczember 19-ikén elbocsáttatik, 18 injectiót végzett, a visus mindkét szemen 6,, s, a szemfenéki lelet nem változott.

4. S. István, 20 éves, r. k. nagy-hörcsögi napszámos, fel-