Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-07-26 / 4. szám

73

74

per útján kereste. Mivel pedig az illetékes kereskedelmi és váltótörvényszék előtt a két részről kiállított és a szenvedett szemcsonkitás súlyossága tekintetében ellentétes véleményt adni látszó, bár különböző dátumokról kiállított bizonyítványok feküdtek, ezért a törvényszék 1885. márcz. 13-ikán határozta:

»Felperesnő jobb szemének szakértői megvizsgálása elrendeltetik és Dr. Schulek Vilmos mint felperes által felhitt, — Dr. Siklósy Gyula alperes által felhítt,—- valamint Dr. Vidor Zsigmond biróságilag kinevezett szakértőknek a következő kérdésekre, ú. m.: 1. Minő állapotban van jelenleg felperes jobb szeme, bír-e tárgylátási és munkaképességgel vagy ezt teljesen és helyrehozhatlanul elvesztette r 2. Minő befolyással volt felperes ezen szemére az 1883. évi okt. hóban történt mészégési és az 1884. évi jul. hóban történt karból beömlési baleset és különösen melyik balesetnek következményéül tekinthető felperes szemének mostani állapota? 3. A szemnek jelenlegi állapotából következtethető-e, hogy felperes szeme ezen balesetek történte előtt és különösen 1883. évi jul. 19-ikén már beteg volt és ha igen, bírhatott-e felperes saját észlelete alapján erről tudomással r továbbá oly mérvű volt-e ezen betegség, hogy a szem a fennti két baleset bekövetkezte nélkül is elveszítette volna látképességét ? — leendő kihallgatására határidőül 1885. april 2-ika .... kitüzetik.«

Miután mi hárman, kinevezett szakértők, a nőt tüzetesen és egyenként megvizsgáltuk volt és az esetről részleteiben együtt tanácskoztunk, az általam szerkesztett véleményben állapodtunk meg, mely a következő :

Orvosi látlelet és vélemény.

Özv. K. J.-né asszony, ki 1883. okt. havában láng felcsapása által jobb szemén és 1884. júliusban karból beömlés útján ismét jobb szemén sérült, a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék megbízása folytán általunk 1885. april 7-ikén tüzetesen megvizsgáltatott. Ezen a kérdéses jobb szemen a következő állapotot találtuk:

Látlelet.

1. Szemhéjai rendesek, kivéve az alsó szemhéj kötőhártyájának némi zsugorodását (hegedését) és az ezzel összefüggő kisebbfokú pillaszőr befordulást, mely a pilla közepén levő néhány szőrre szorítkozik.

2. A lobtalan szemtekének szaruhártyája az alsó két harmadban hegesen sűrűén elhomályosodott; belül-alul a szivárványhártya a heghez hozzánőtt és e miatt a pupilla kissé be- és aláfelé elhúzódott.

3. A szemlencse belül-alul, az egyenlítői szélen, visszfényez ; belső-felső részén, a hátulsó kéregbe esőleg, pókhálós, könyed, szürke-hályogos elborulás van.

4. A szem mélyéből veres fény nyerhető, de a szem belsejének részletei nem láthatók, a látóidegfő és annak edényei is csak sejthetőleg látszanak.

5. Fényérzés e szemen van; ujjakat a nő nem ismer meg sem szűk, sem atropin cseppel tágított pupilla mellett, sem stenopaeás likkal.

6. A szemgolyó alakja és feszessége rendesek.

Vélemény, a biróságilag feltett kérdések sorrendje szerint;

1. Felperes jobb szeme jelenleg lobtalan; a rajta levő változások az előrement sérülések kimenetét és következményeit képezik; tárgylátási képessége nagyon csekély, talán semmi ; munkaképessége nincsen és ez műtét által csak alig számbaj övő módon lenne javítható.

2. Felperes ezen szemére az 1883. okt. hóban történt lángfelcsapásos sérülés1) olyan befolyással volt, hogy az némi szaruhártyahomályok előidézésével a szem azelőtti látóképességét kisebb mértékben fogyasztotta, míg az 1884. évi július havi karbolbeömlés a látóerőt még az előbbin túl nagy mértékben rontotta le; a szemnek mostani állapota különösen az 1884. évi júl. karbolbeömléses sérülésnek következményetil tekinthető.

3. A szemnek jelenlegi állapotából nem következtethető, hogy felperes szeme ezen balesetek történte előtt és különösen *)

*) Nem mészégési sérülés; — ezt Schulelc tanár határozottan bizonyítja, ki a felperest azon időben látta és pillaszöreit elperzselve találta.

1883. évi júl. 19-ikén már beteg volt és ha netán akkor beteg lett volna, úgy hogy annak most nyomát találni már nem lehet, erről felperesnek saját észlelete alapján nem szükségképen kellett tudomással bírnia.

Indokolás.

Ad i. Hogy a tárgylátási képesség nagyon csekély, az a pupilla területe előtti szaruhomályból biztosan következik; hogy épen semmi, azt ezen esetben objective bizonyítani nem lehet, mert itt, a hol valóban nagyfokú rosszlátás van jelen, csak a felperesnek állításai (a látásnak rosszaságát talán aggraválni kívánó állításai) szolgálnak alapul. És valóban a szakértő természetes várakozásának nem is felel meg az, hogy az atropinnal kitágított pupilla mellett érvénybe jutó tiszta felső szarúhártyán át sem növekedik felperes állításai szerint a látóképesség. De ezen ellentét az objective constatált változások közt egyrészről és a látásnak amazokon túlmenő rosszasága között másrészről, még sem engedi biztosan állítani, hogy a felperes részéről rosszindulatú aggraválással van dolgunk, mert lehető, hogy a jelzett ellentét oly belszemi elváltozásokban találna magyarázatot, melyek most már, a midőn a heg és a közegek (lencse és üvegtest) homálya miatt a szem mélyét kellően meglátni nem lehet, nem fedezhetők fel és mégis jelen lehetnek; ezekre pedig gondolni annyival inkább kell, mivel a szarusérelmet szivárványhártyalob kisérte, melyhez elégszer a szem belsejében érhártyalob és reczeglob is csatlakozik, mely a látást, a szaruhártyának visszamaradó homályaihoz viszonyítva, aránytalanul sokkal rosszabbá teszi. Esetünkben is ezen lehetőséget kizárni nem vagyunk jogosítva. Azonfelül nem lehet szemet húnyni azon tény előtt, hogy a szem fénytörő közegeinek zavarai egyenlően akadályozzák az orvost a szem belsejébe való nézésben és a beteget a rajtok keresztül történő látásban, — és meg kell engednünk, hogy azon módon mint felperesnek a szeme belsejét az orvos a szaru- és közegi homályok miatt meglátni nem képes, a felperes látása is ilyen fénytörő közegeken keresztül a semmihez egészen közelálló lehet. így véleményünkben azt voltunk kénytelenek mondani hogy a szem tárgylátási képessége nagyon csekély, talán semmi. — Hogy a munkaképesség műtét által alig számbajövő módon volna javítható, erre nézve fel kell hozni, hogy mint gyógymód csak szivárványhártya kimetszés szerepelhetne, ez pedig a felső tiszta szaruhártya irányában tisztult pupillát adna ugyan, azonban ennek a felső szemhéj eltakaró szerepe miatt hasznát nem vehetné; oldali irányban pedig az itt nem eléggé tiszta szaruhártya miatt csak azon nagyon mellékes hasznát venné, hogy a látótér a test jobb oldala felől kissé növekednék, a mi a térben tájékozást valamiben növelné, de az egyenes nézést és így a munkaképességet nem emelné.

Ad 2. Hogy a mostani rosszlátás legnagyobb részben a második (karbolos) sérülésből származott, azt a következő, tanácskozásunk alkalmával összehasonlított adatok bizonyítják. 1883. okt.-ben történt a lángfelcsapás általi sérülés; 1884. febr. 15-én Schulek tanár bizonyítása szerint a látás 6/JS volt, a min kétkedni nem lehet, mert felperes a megfelelő nagyságú betűket hangosan leolvasta; 1884. júl.-ban történt a karbolos sérülés, melynek 14 napos korában Siklóssy tanár a szaruhártyán régi foltokat és újabb időbeli felhámlefoszlásokat (de még nem mellső szivárványhártya ! odanövést) talált, — az ezt követő hetekben támadt az átfúró j fekélyedés, mely mellső odanövést hagyott vissza és a látást a j mostani fokra apasztotta. Így bizonyos, hogy az első sérülés a látóképességet valamiben, a második igen nagy fokban rontotta, í Az említett adatok nélkül, csupán a mai lelet alapján, ezen kérdéshez nem lehetne hozzászólani.

Ad 3. Miután az első sérülés előtti időből nincsen leírás a szem állapotáról, és miután a mostani leletben semmi részlet sem található, mely a két sérülés következményeinek keretén túl menne, ezért nem mondható, hogy a szem 1883. júl. 19. előtt már hibás lett volna. Gondolni in thesi ilyesmit lehet ugyan, azonban ilyen feltevőleges betegség nyomot nem hagyott. Ha netán mégis hibás látású lett volna, vagy rajta betegség előfordult volna, ez a beteg tudomását el is kerülhette vala, mert számos eset fordul elő minden gyakorló szemorvos előtt, melyben régi, nagyfokú és feltűnő, sőt teljes vakságot hosszabb idő óta okozott baj csak későn és véletlenül kerül észrevételre. Ilyen lehető esetek pl.: