Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-07-26 / 4. szám

- —TT---------------/' . ■.......7 r'T ' ''A-'— 69 —

/

zói, b) jóltevők vagy c) alapítvány részéről ? Felvétele tan- vagy foglalkoztató intézetbe kivánatos-e? a) szülei részéről, b) a vak részéről c) egyelőre nem kívánatos.

III. Házas, látóval vagy vakkal ? melyik évben házasodott ? van-e gyermeke ? azok látnak ? a vak szülei jó látással bírtak ?

IV. A vak különbeni egészségi állapota.

V. Szemeinek részéről: 1. egyik szemmel sem képes a világosat a sötéttől, a nappalt az éjjeltől megkülönböztetni?

2. a kézmozgást vagy az ujjakat fekete területen észreveszi-e illetve számlálhatja r utóbbiakat mily messziről ?

3. Ismeretlen helyen találja-e az utat vezető nélkül is?

4. Melyik életévben kezdett megvakulni egyik szemen, és j melyikben a másikon ?

5. Mennyi idő telt el a teljes megvakulásig ?

6. Vagy vakon született-e ?

7. Vagy az élet első napjaiban gennyes gyuladásból eredt a megvakulás ?

8. Egyptomi szembaja volt vagy jelenleg is van ?

9. Kiütéses járvány, mint himlő, kanyaró lehetett-e oka megvakulásának ?

i o. Görvélyes szemgyuladásból eredhetett-e ?

11. Sértés vagy operatio történt a szemen? s a másik szem volt-e már annakelőtte vak r

12. Szürke hályog van-e jelen?

13. Vagy fekete hályog (látóidegbaj)?

14. Zöld hályog (glaucoma)?

15. Vesebaj, gyermekágy vagy más okok?

Az I., II. és III. alattiakra nagyobbára már a statistikai j hivatal számláló lapjai is adhatnak felvilágosítást (ha könnyen [ szedhetők ki a nagy halmazból), de mivel értékük évről-évre csők- ! ken, azaz a vakok viszonyai változnak, azért az ellenőrző összeírást vagy minél előbb kellene megindítani, vagy pedig későbbre halasztani a míg egy új népszámlálás megy végbe, s akkor a szerzett adatokat akként volna legczélszerűbb ellenőrizni, hogy minden megye a befolyt népszámlálási lapokról a vakokra vonatkozó adatokat, illetve a nationalét, átiratná a közegészségügyi személyzet számára nyomtatott lapokra s azonnal elrendelné a további vizsgálatot.

A születési hely (I. alatt) leginkább a trachomára nézve jöhet tekintetbe, a mennyiben trachomás vidéken született és felnevelt egyén azt magával viheti más vidékre, s ebből az importálás kiderül; különben ha a számláló lap egyszerűsítésére törekszünk, akkor ezen kérdést ki is hagyhatjuk. A III. pont adatai különösen azon irányban lesznek érdekesek, hogy általuk felvilágosítást kapunk, mennyi befolyása van a szülőknek vaksága a nemzett gyermekeknek látására. Kísérleteket tettek házi nyulakkal ilyen irányban s azt derítették ki, hogy vak nyulak majd látó, majd vak nyulakat szülnek. Ha ez az emberre is úgy állana, akkor talán a törvényhozásnak is volna közbeszólása a vakok frigykötésébe. Hogy az V. pont kérdései mind fontosak, nem kell sokat bizonyítgatnom. Az 1., 2., és 3. alatti kérdést már előbb megbeszéltem, s itt csak még azt ismétlem, hogy ha valaki csak egyik szemen vak, az nem sorolandó a vakok közé s így az összeírásba sem veendő fel.

Egy néhány kérdésről (7 —15), különös fontosságuk miatt, már most, még mielőtt biztos adatok birtokában volnánk, jó lesz néhány szót szólni.

Hogy milyen eredményekre fognak a feleletek ezen 7 kérdésben vezetni, azt csak némileg lehet sejteni. Nagyobb városokban nagyon sok a blennorrhoea neonatorwn-bzxi szenvedő gyermekek száma, mint ezt a budapesti szemklinika ambulantiáján látni lehet.1) S habár reménylhető, hogy az egyszerű, romlatlan szokású honpolgárok közt kevésbbé fordul elő e baj, mégis nem gondolnám, hogy volna vidék a hol egynéhány vak szemének romlása nem ezen vészes bajnak volna felrovandó. Nem régen meglátogattam a vakok itteni intézetét s több lakójánál a baj keletkezése után kérdezős-........... -------------- 7 —’ “T T — —

7O

ködve, azt tapasztaltam, hogy vidékről felkerült vakoknál is ezen betegség gyakori oka bajuknak.

De azt mégis reményiem, hogy e pontra nézve országunk nem áll a legrosszabban. Vájjon Németországban az új vívmányok alapján javultak-e a viszonyok, nem tudtam kifürkészni, (talán nem voltam szerencsés újabb adatokra akadni); de a régi adatok ijesztők. Knapp 1866-ban írja (Ueber Krankenhäuser, besonders Augenkliniken, 26. 1.), hogy Németországban vagy 50,000 teljesen és gyógyíthatlan vak létezik s hogy abból több mint a fele csak egy betegségre, a blennorrhoea neonatorumra esik.

Legyen, hogy a vakok összeírása nálunk kedvezőbb viszonyokat fog kitüntetni, mégis intézkedni kell, hogy mind a mi megmenthető, megmentessék. Erre szükséges, hogy a bábák törvényileg kényszeríttessenek, hogy az újszülöttek szembaját orvos kezébe szolgáltassák s viszont is az orvos iparkodjék hivatásának magaslatán állani.

Vidéki praxisomban egy bába tanácsot kért tőlem két hónapos gyermekének szembajára nézve. Látván, hogy a gyermek szemei blennorrhoea neonatorum folytán megvakultak (a corneát lapos, átlátszatlan hegszövet pótolta, mely még iridectomiára s így némi látásjavításra sem volt alkalmas) azt a súlyos vádat emeltem az anya ellen, hogy gyermekét nem csak avval vakította meg, hogy váladékával befertőzte, hanem avval is, hogy a baj gyógyítására semmit sem tett, mire azt felelte, hogy az első pontra nézve a férje bűnös, a másodikra nézve pedig, hogy ő tett a mit tehetett s a mire a nagyváradi bábaképezdében tanították, t. i. carbololdatot cseppentett a beteg szemekbe. Kérdésemre, hogy miért nem gyógyíttatta valamelyik orvos által, azt felelte, hogy más anyák blennorrhoeás gyermekét többször küldte orvoshoz, de az szemcseppeket írt fel, a melyeket vagy a hozzátartozóknak vagy a bábának kellett becseppegtetni.

Ezen esetben bizonyos, hogy nem az anya tudatlansága, hanem a kellő gyógykezelési módszer hiánya tette tönkre az újszülött szemeit, s hogy mennyire használt volna vagy a hüvelymosás vagy a Crédé-féle eljárás, mely nálunk is Tauffer tnr. úr klinikáján sikeresen kipróbáltatott (Szemészet, 1883. 5. sz.). Hogy milyen szigorú rendszabályokat kell a bábák tekintetében hozni a jelzett irányban, legjobban akkor fog kiderülni, ha majd határozottabban fogjuk tudni hány egyén tulajdoníthatja vakságát ezen jdejekorán elhárítható bajnak, a blennorrhoea neonatorumnak *).

Az ezen szembajjal rokonságban álló tiachomára nézve hazánk némely vidéke igen szomorú állapotban van. Ide tartozik Torontál-, Temes- és Bácsmegye, továbbá néhány erdélyi megye és újabban Nógrádmegye is (Orvosi Hetilap 1883. 1122. 1.). Legújabban pedig úgy hallatszik, hogy Szeged környékén is járvány gyanánt fordul elő a trachoma. A budapesti szemklinikára kerül sok trachomás beteg Kecskemétről s általában az Alföldről is. Jó volna ezen helyeket minél előbb pontosan megismerni s a baj terjedését mindjárt annak kezdetén megakadályozni, mert a mikor már a megye a kormányhoz fordul »mert a veszedelemnek hely hatósági intézkedésekkel elejét venni nem lehet«, akkor a kor mánynak helyzete a bajjal szemközt szintén igen nehéz.

A budapesti szemklinikán sokszor fordul elő olyan vak is, többnyire fiatal egyén, kinek baja saját vagy szüleinek állítása szerint himlőből származott. Sajnos, hogy ilyen betegek bajára többnyire a therapia »nihil faciendum« kifejezései alkalmaztatnak; pedig nem hiszem, hogy a himlősbeteg szemére nézve ne lehessen mindjárt a baj elején annak káros hatását alászállítani, ha a hozzátartozók az orvos erélyes rendelvényeit pontosan viszik keresztül. Erre az egészségtan, melynek tanítása már a népiskolákban is felvétetett, taníthatja az egyszerű földmivelőt is.

Nagy városokban a görvélyes szemgyuladás ijesztő számban fordul elő. A budapesti szemklinikára bejáró betegek közül (napjában körülbelül 100-kint), majdnem a fele görvélyes alapon szenved szemével. Csak az a szerencse, hogy ez a baj ritkábban teszi tönkre a szemet, s szerencse továbbá, hogy vidéken nem oly sza*) A »Stefánia« gyermekkórház szemészi osztályának főnöke feltűnő számban kezel ilyen eseteket, s a baj könnyebb elhárításában a bábák felvilágosodottsága részes lévén, azoknak speciális tanfolyamat tart TaufFer tnr. klinikáján.

*) E bajnak tulajdoníthatja vakságát Ausztria és Németország vakokintézeteinek lakói közt Horner szerint 33%, Colsmann szerint 40%. A budapesti szemklinikán 1876—81-ben előfordult esetekből kiderül, hogy igen sok (14%) az elhanyagolt, tönkrement szem (Szemészet. 1882. 53. 1.), s mennyi nem is kerül gyógykezelés alá !