Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-07-26 / 4. szám
■ ■ — ■ ^ ■ " ... ..... ,■»■■■ B&:. Budapest főváros 1073-at vagy 10,000 lélekre 30-at Tolnamegye . . . 2 39-et » » » 10-et Esztergommegye Pest-Pilis-Solt-K.-63-at » * » 8’7-et Kúnmegye . . 776-ot » » » 7'8-at Fehérmegye . . . 160-at » » » 7'6-et Komárommegye . 98-at » » » 6-ot Jászmegye .... 167-et » » » Veszprémmegye . 11 2-öt » >> * 1 Nógrádmegye . . 97-et >X » » 5-öt Hajdumegye . . . 79-et » » Hevesmegye . . . 9 2-öt » » » 4-et Hontmegye . . . 47-et » » Gömörmegye . . 51-et » » » Békésmegye . . . 67-et » » 3-at Győrmegye . . . 30-at » » Barsmegye .... 30-at » » » Csongrádmegye . 48-at » » » Szepesmegye. . . 3 5'öt » » » Baranyamegye . . 59-et » » » Zalamegye .... 6 9-et » » » 2-Őt Bács-Bodrogm. . 126-ot » » » Borsódmegye . . 36-ot » » Biharmegye . . . 7 7-et » » » Somogymegye . . 5 5-öt » » » Zólyommegye . r 17-et » » » Abauj-Tornám. . 2 3-at » » » Liptómegye . . . 9-et » » » Zemplénmegye . 28-at » » » Csanádmegye . . i i-et » » » i-et Szabolcsmegye. . 20-at » » » Beregmegye . . . 15-öt » » » Szerémmegye- . . I 2-öt » » » Aradmegye . . . 2 3-at » » » Mármarosmegye . 16-ot » » » Ugyocsamegye. . 5-öt » » » Ungmegye .... 9-et » » » Torontálmegye . 3 5 "öt » » » Vasmegye .... 2 2-öt » » » Sárosmegye . . . i i-et » » » Verőczemegye . . I 2-Öt » » » Szatmármegye . . 17-et » » » Nyitramegye . . . 16-ot » » » Turóczmegye . . 2-öt » » » Udvarhelymegye 5-öt » » » Trencsénmegye . 8-at » » » Csik megye .... 4-et » » » Háromszékmegye 4-et » » Brassómegye. . . 3-at » » » vagyis Kis-Küküllőm.. . 3-at » » » kevesebb Temesmegye. . . i i-et » mint i-et Brassó- Szörénym. 10-et » » » Sopronmegye . . 7-et » » » Hunyadmegye . . 5-öt » » » Szebenmegye . . 3-at » » » Belovármegye . . 3-at » \ » » Kolozsmegye . . 3-at » » » Maros-Tordam. . 3-at » » » Péterváradi kér.. 2-öt » » » Arvamegye . . . i-et » » » Bródi kér............ i-et » » » Kőrösmegye . . . i-et » » » Pozsonymegye . . 2-Öt » » » Alsó-Fehérmegye Szolnok - Dobokai-et * * » 1 megye............. i-et » » » A többi megyéből ú. m. Fogaras, Kis-Küküllő, Torda-Aranyos, Besztercze-Naszód, Szilágy, Pozsega, Varasd, Fiume megyékből, és a Gradiskai, Báni, Ogulin-Szluini és Lika-Otocsányi kerületből egy beteg sem került a budapesti szemklinikára. De jött még Bécsből 2, Morvaországból 1, Romániából 3, Szerbiából 2 és Bulgáriából 1. — 64 — Ezen adatok némileg tájékoztatóul szolgálhatnak, hogy hol legnagyobb a szükség szemgyógyitó intézetekre. Budapesten van 6 ilyen, ú. m. 1 egyetemi, 2 városi, 1 a Stefánia gyermekkőrházi, i izraelita és az Erzsébet-kórházi; Kolozsvárt 1 az egyetemi, Pozsonyban 1 országos és 1 ugyanilyen Brassóban, végre Szabadkán egy városi szemorvosi intézet. Csak sajnálni lehet, hogy a régibb 8 országos szemgyógyintézet, legyen hogy részvét vagy szakértő szemészek hiányában vagy talán más okokból, csak kettőre reducáltatott. A helyett hogy Pozsonyban, Kassán, Sopronban és Nagyváradon, továbbá Kolozsvárt, Maros-Vásárhelyt, Szebenben és Brassóban ily intézet léteznék, mint tervezve volt, s Sopront kivéve keresztül is vitetett, most csak Pozsonyban és Brassóban létezik egy-egy országos szemgyógyintézet. El kell még azt is ismernünk, hogy a speciálisán kiképzett szemorvosok magánintézeteket is állíthatnak fel, melyek a haza közügyének jó szolgálatot tehetnek ; de a milyen bátorságot követel egy ilyen vállalat, ép oly megbízhatlan fenmaradása, minthogy létele többnyire kezdeményezőjének sorsától függ. S arra, hogy ilyen intézetek egymással versenyezzenek, még messze a kilátás, j Heidelbergában például több mint húsz év előtt versenyezve állított fel Knapp és Röder szemorvos magánintézetet s midőn a kormány egyetemi szemkórház felállításával foglalkozott, Knapp utalt azon statistikai tapasztalatokra, melyek szerint egy életre való, középnagyságú szemklinikának legalább 1 millió lélekre kell támaszkodni, mert különben a súlyosabb szembajok oly ritkák, hogy a szemklinikát nem foglalkoztatják elegendően (Vierter Bericht über die Augenklinik des Prof. Knapp zu Heidelberg. 1866. 20. 1.) Nálunk Imre József dr. H.-M.-Vásárhelyen kezdeményezett magánszemkórházat és vele áldásosán működik a maga környékében, mit annyival dícsérőbben említhetünk meg, mivel ez tőle tiszta áldozat a közjó érdekében. Nálunk a nyilvános szemgyógyintézetek felállításánál mindenesetre a vakok, illetve a szembajok megállapítása szerint, vagyis azoknak országszerte csoportosulása szerint, kell tekintettel lennünk ; erről pedig a statistika adhat felvilágosítást, mely a vakokon való segítésnél említett harmadik pontnak tárgyát és mai fölolvasásomnak főczélját képezi. A harmadik pont értelmében kellene tehát a vakok számára elegendő intézeteket fölállítani. Kérdés, hogy hányat ? Mert 21 ezer vak számára még a leggazdagabb államnak is nehéz feladat volna. Szerencsére nem is szorulnak mindnyájan ily intézetekre. Legnagyobb része a családban tartatik fen, azonkívül némely országban, főleg Angliában a vakok nagy részének az életszükségletei közadakozásból folyt összegekkel fedeztetnek. De ha a nemes szívű emberek jótékonysága daczára is maradnak hajléktalan vakok, kiknek megélhetéséről senki sem vállalkozik gondoskodni, s a község is csak a törvény kényszerítése folytán s akkor is csak mostohán gondoskodik róluk, akkor az államnak ^kell módot-eszközt találni a szerecsétlenek szomorú sorsán való segítésre. S hogy nálunk e tekintetben nagy hiány van, nem kell sokat bizonyítgatni. Az egész országban csak egy intézet létezik a vakok számára, s evvel ép úgy nincs az összes vakok ügyén segítve, mint az elmebetegek ellátásán nincs segítve a fenálló néhány intézettel. Az utóbbiakra nézve Dr. Bolyó tagtársunk 1866-ban a magyar orvosok és természetvizsgálók Pozsonyban tartott XI. nagy gyűlésén (lásd annak történeti vázlatát és munkálatait, Kanka és 1 Rómertől. Pozsony 1868.) többek közt a következő pontot is javaslatba hozta: »Miután az (akkor) egyetlen egy országos tébolyda hazánk összes elmebetegei elhelyezésére korántsem elegendő, s j egyhamar egy második ily költséges intézet állítására nincs kilátásunk : állíttatnék az ország egyes vidékeinek központján minden különös költséges berendezés nélkül több egyszerű, azonban az elmebetegek biztonságba helyezésére mégis elegendő úgynevezett j filialiá tébolyda az állam által kibérelt mezei birtokon, hogy itt gyermekkoruktól fogva megszokott munkával foglalkozzanak.« Hasonló javaslatot igényel a vakok ügye is. Nézzük, hogy állanak a viszonyok ezen pontra nézve más országokban. Árit már 1846-ban számlálhatott és ismertethetett Prágában 6 intézetet vakok és szembetegek számára (Die Anstalten für Blinde und Augenkranke in Prag. 1846). Ausztria 22 milliónyi lakosságával már 9 intézettel bír a vakok számára. Spanyolország 16-tal, Angol-