Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-05-24 / 3. szám
57 58 x. Aniridia congenita. 1. S. Agnes 4 éves ref. kovács gyermekén szülei már születése óta azt veszik észre, hogy »nincs szembogara«, hanem szeme nagyon sötét fekete, ellenben napfényen élénken vörösük. A szemek rezgése előbb még nagyobb volt. Szülei közt nincs atvafiság. Idősb testvérei ép szeműek, valamint a legkisebb gyermek is, ellenben kis öcscsének egészen hasonló a szeme állapota. A gyermek jól fejlett, értelmes, csinos kis lyány. Szemei mér• sékelt forgó rezgésben vannak; ablakkal szembe ültetve a különben egészen feketének látszó szemek vörösen fénylenek. A szemek rendes nagyságúak. Rávilágításkor a fényes szegélyű lencse fölszine szürkésen tükrözik. Átvilágításkor a cornea egész területe vörösük, azonban fekete, kissé hullámos szegély különíti el a kissé harántul ovális lencsét a széli vörös övtől, melyben némi sugaras vonalozás vehető észre. Irisnek nyoma sincs, de a sugártesti nyúlványok sem láthatók, tehát ezek is el lehetnek satnyulva. A szemfenék myopiás fénytörésű, igen világos, bár nem albinosz. Mindkét látóidegfő belső szélénél pigmentes csíkú keskeny conus-képződés látható s a főerek mentén kissé fehéresen csíkolt a retina. Különben a szemfenék normális. Pontos látásvizsgálat nem lehetséges, csak az kétségtelen, hogy néhány méternyiről ujjakat olvas. Rendeltünk középszürke védő üveget és tanuláshoz szűk likat. Megemlítem, hogy a gyermek családjabeliek abban a meggyőződésben vannak, hogy az anya terhes állapotában »rácsodálkozott« egy hibás szemű gyermekre, a következő terhességében pedig mindig avval tépelődött, hátha ez a gyermeke is olyan szemű lesz, mint az előbbi. 2. D. Kálmán 4 éves rom. kát., kocsmáros fia (1S84.) születése óta gyönge látó volt, két hónapja pedig észrevették, hogy bal szemében szürkeség látszik, mely mind föltűnőbbé vált. A gyermek atyjának mindkét szemén hályogműtétet végeztünk volt. A jobb szemben az irisnek belső harmada hiányzik elgömbölyödő hasadék alakjában. A meglevő iris világos szürkés barna, szélein rések és likak vehetők észre (polykoria). A lencse tiszta. A bal szem irisének nagyobb része hiányzik, csupán alul van sarló alakú szegélye, mely igen keskenyen húzódik a külső oldal felé. A lencse széle itt is látható. A lencse egész kiterjedésében kékes fehér színben zavaros, küllős rajzolatú. A zavaros lencse körül szemtükörrel vörös övét látni. Discissió majd punctio történt. Látásvizsgálatot nem lehetett megejteni. XI. Tintával föstött szem. G. Lipót 36 éves tisztviselő jobb szemébe tinta föccsent s egy óra múlva mutatta szemét. Az alsó átmeneti redő és a szemteke alsó felének, valamint az alsó szemhéjnak kötőhártyája majdnem feketeszínű, elmosódott szélem ibolyaszínű. Hideg borogatást rendeltünk. Másnapra a színezés meghalaványodott, harmadnapra majdnem nyomtalanul eltűnt. XII. Vérréteg mint cataracta secundaria. B. Gergely 63 éves rom. kát. földmives bal szemében aláfelé ficzamodott hályog volt, melyet Pagenstecher móda szerint tokostól kikanalaztunk október 20-án. A szem nehezen nyugodott meg. Elbocsátáskor sok vér látszott a coloboma területén, azért csak kézmozgást vett észre. Május elején bejött szemüveg rendelésre, azonban ekkor is alig látott valamit, pedig rá nézve colobomája egészen feketének látszott. Azonban lámpafénynél gyűjtő üveggel megvilágítva kitűnt, hogy vaskos hártyává tömörödött sötét barna-vörös vérréteg zárja el a pupillát és colobomát, csak egyes kezdődő kis nyílások mutatkoztak benne. Discissióról ez idő szerint szó sem lehetett. JK-t rendeltünk. SZEMELVÉNYEK. — A lámpaharangok világító értékéről Cohn dr.-tól Boroszlóban. — A mesterséges világítás megítélésénél mindig azt szoktuk tekintetbe venni, hány normális gyertyának felel meg bizonyos gáz vagy kőolaj lámpa. Cohn tanulmányainak tárgyát annak meghatározása képezi, hogy mennyire világíttatik meg bizonyos papíros, amely úgy bizonyos magasságban mint bizonyos távolságban helyeztetik el a lámpától, lámpaharang alkalmazása mellett. Cohn e czélból a Weber-féle Photometert veszi segítségül. Weber a világossági egységet métergyertyának nevezi, merteredetileg az i méternyi távolságban levő s az egy ernyőre függélyesen álló gyertya fényét mérték photometerrel s vették mérvadóul. A különböző alakú lámpáknál illetőleg harangoknál talált világosságok eredményei számokban kifejezve több táblázatban tartalmaztalak s ezekből a következők tűnnek ki. Tizenkét-féle harang közt, melyekkel Cohn a lámpavilágosságot meghatározta, a fényesített félgömbalakú újezüst reflector adja a legnagyobb (260 gyertya erős) világosságot, de egyúttal nagyon melegít s csak kis területen ad oly erős világosságot; ezért csak bolti kirakatokban de közönségesen a munkához nem alkalmazható. A reflector után a fényesített bádogernyő ad szintén erős világosságot s azután következnek a tányérnélkűli tejüvegharangok. Az alul világos párisi ernyő előnyben részesül az alul bágyadt vagy tejüveges ernyő felett, s megfordítva áll ez az ernyő felső részére nézve. Cohn a lakkozott bádogernyő helyett a fényesítetteket ajánlja. A tejüvegtányérok sok világosságot nyelnek el, azért ajánlatosabbak az újabban használatba jött tejüveges szemvédők. Ezek kis tölcsérek, melynek kisebb nyílása alul veszi körül a lángot. (Pl. az új szemklinikán Budapesten. Refi). A nyilványos helyiségekben használatban 'levő üveggolyók, üveg- s tej üvegcsészék által a dolgozótérre nézve világosság nemcsak hogy nem nyeretik, de elveszíttetik s ezért mindenütt, a hol olvasnak, kiküszöbölendők. A gáz körköröségője sokkal czélszerűbb, mint amaz égő, a mely hasadékkal bírván, pillangószerű libegő lángot ad. Ha a gázba naphtalingőz eresztetik, akkor a láng sokkal fehérebb s állandóbb. Csak az hátrányos ezen úgynevezett albocarbon világításnál, hogy t. i. a láng hegyei könnyen kormot idéznek elő, miért is iskolákban nem alkalmazható, de igenis ajánlatos a lakásokban (?). A lámpa égői közt első sorban áll világosságra nézve az »excelsior« s utána következnek a nagy körkörös égők (Rundbrenner) s ha az irás megvilágosításáról van szó, jól versenyezhetnek a gázlánggal is; ezeknél az égés nem oly állandó, mert vagy a bél nem új, vagy nem csavarható fel egyenletesen stb. A lámpára a munkálkodáshoz szokásos távolokban u. m. 0^23 — 1 m.-ig a tölcsérernyő ajánlatos. A függő lámpák közt a »Mitrailleuse«-lámpa legpomásabb világítást ad; a zongoralámpa 2 reflectorral, úgy hogy a hang! jegyek két oldalról világíttatnak meg, szintén igen czélszerűnek bizonyult be. A 15. vagyis utolsó paragraphusban a 70. és 73. lapon Cohn a következő tételt fejezi ki: Valamivel nagyobb petit Írásból képes az ember 1 m.-nyi távolságban az ablaknál 1 perez alatt átlag 16—17 sort olvasni, 1 gyertyánál pedig egy sort sem, s legjobb esetben 2 gyertyánál lehetett 6 sort, 4-nél 8, 8-nál 10, 10-nél 12, s csak 30 gyertyánál 16 sort úgymint nappali világításnál olvasni. Tehát 50 gyertyával teljesen pótolva lenne a nappali világítás, azonban ennyire kívánságaink nem terjedhetvén, legalább ennek ötödrészét mint minimumot követelhetik a hygienicus igények, hogy oly gyorsan és oly távolból lehessen olvasni, mint nappal. Prof. Weber szerint fogalmat szerezhetünk magunknak egy papiros megvilágításáról 10 métergyertyánál, ha egy levélpapírost egy stearingyertyától 15 cm.-rel lejebb s 20 cm.-rel oldalt helyezünk el. Hogy ez csak mérsékelten van megvilágítva, minden kisérlettevő be fogja látni. Ha 10 gyertyát tűzünk ki minimumnak, abból az ered, hogy már 075 m.-nyi oldali állásnál minden használatban levő kőolajlámpa, kivéve a hygienicus »normalis lámpát« és a »mitrailleuse lámpát« már nem ajánlható, minthogy csak 0'5 m.-ig a horizontálban nyújtanak használható világítást s ezért írás-olvasásnál ez utóbbi mérték tartandó szem előtt. Csak azon ernyők alkalmasak, a melyek e világítást még megengedik. Cremceanu dr. — Hernia lentis. Dr. Birnbacher magántanár Grázban hernia lentis vagy phakokele név alatt ír le egy esetet mint olyant, melynek párja az irodalomban nincs. C. M. 43 éves legény bal
