Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-05-24 / 3. szám
54 Sz. Zs-igmond 5 éves ref. végrehajtó fia születése óta nem rendes szemű, atyja állítása szerint kancsalított is korábban, jelenleg kancsalsága nincs, de élénk nystagmusa van. A szaruhártyákon áttetsző homályok, melyekről nem tudni világra hozta-e. Mindkét lencséje magvának közepén kis gömbölyű élénk fehér homály székel, mely az elülső polus felé kikuposodik, mintha cataracta fusi- ( formis akarna lenni. A lencse elülső kérgében, kivált a jobb szemében, melyben a maghomály is nagyobb, finom küllőzés is vehető észre. Látásvizsgálat nem történhetett, de látása kétségtelenül rossz, mert nézéskor arczát jobbra fordítva és fejét balra hajtva-rögzíti a tárgyakat. 3. Cataracta zonularist két esetben volt alkalmam látni (1885.). aj V. Zoltán 12 éves róm. kát. kereskedő fia két éve veszi észre látása homályosodását. Rhachitisra adatok nincsenek. Mindkét szemén e/24 a látása, fénytörése pedig Hm 1. Mindkét pupilla síkja mögött szürke homály mutatkozik; atropin becsöppentés után látni, hogy a lencse kérge egészen tiszta, hanem mélyebb rétegben van mintegy fölfüggesztve egy igen csinos látványé szürke hólyag, melynek belseje egészen tiszta, átmérője 6—-7 mm. falait a lencse magja és kérge közti vékony elszürkült réteg alkotja, mely annyira átlátszó, hogy az elülső konvex rétegen át a hátulsó ; konkav réteg egészen tisztán látható. Az elszürkült réteg nem egyenletes, hanem kíillős csíkolatú, a két kéreg éles találkozó széle pedig hullámzatos s belőle egyes küllős nyúlványok haladnak a lencse tiszta egyenlítői rétegébe, a hályog ennélfogva gerezdesnek látszik. Mindkét szemen discissió és utóbb lencsekieresztés történt. b) M. János 16 éves ág. hitv. bognár fia 8 éves kora óta lát rosszul a bal szemén,'5 év óta pedig semmit, 3 év óta jobb szeme látása is igen fogyatékos; jobb szemével 1-5 m.-nyiről olvas ujjakat, bal szemével csak kézmozgást vesz észre. Mindkét szem lencséjének meglehetős vékony fölszínes rétege tiszta, de aztán számos küllővel átszelt szürke réteg következik, melyen át egészen hasonló konkav réteg vehető észre a hátulsó kéregben, e két réteg éles szélben találkozik, melyen túl a lencse széléig 1 mm.-nyi szé- : les tiszta öv terjed, úgy hogy a hályog mintegy 8 mm. átmérőjű, tehát szokatlan nagy. Hogy pedig nem talán corticalis hályoggal van dolgunk, arról meggyőzhet az iris helyzete, melynek széle és | a homály közt hézagnak kellene lenni, már pedig normális dóm- j borodásából látni, hogy támasztéka van, a lencse körüli öv sem lehet talán a zonulának a lencse zsugorodása útján támadt kitágulása, mert a lencsén zsugorodásnak jelei nem vehetők észre s irisrezgés sincsen. Az egyénnek fölső fogai szabálytalan élűek, szélesek, ritkán állanak, köztük tág hézagok vannak, az alsó metsző- \ fogak ferdén is állanak, haránt rovátkosak. Mindkét szem lencséjét előleges meghasítás után kieresztettük. 4. Saját szerű cata/acta corticalis posterior. I.. Dávidné, 33 éves izr. özvegy látása fogyásáról panaszkodik; a vizsgálat szerint j. sz. °/6ü Hm 6 v=8/24, b. sz. 6/ls Hm 2 v=6/i8, -f-4 D-val, j. sz. 200 mm. olvas Schweigger II., b. sz. 140 mm. Schw. I. A pupilla kitágítása után mindkét szem lencséje hátulsó kérgében szemtükör fényében sötét, rávilágitáskor szürke 2 mm. széles sávot látni, mely a lencse hátulsó pólusát függőlegesen átszeli s fölfelé és aláfelé elcsúcsosodva végződik el, hossza mintegy 4—5 mm.; a szemfenék ép. Valószinűen kezdődő öregkori hályog sajátszerű alakjával van dolgunk ; de különös hogy a lencse szerkezete, mely az ídeghártya föstékes elfajulásához (retinitis pigmentosa) csatlakozó hátulsó kérgi lencsehomályoknak annyira megszabja alakjukat, a közepi kerek foltból kiinduló küllőzést, esetünkben ama sáv képződést megengedte. Mindé részleges lencsehomályok vizsgálása természetesen pupilla-tágítással történt. Nem mulaszthatom el, hogy ne utaljak e helyütt a cocain czélszerű alkalmazhatóságára. Ugyanis a cocain, míg egyrészt a pupillát kellően és gyorsan kitágítja, másrészt hatása elég hamar megszűnik, úgy hogy a vizsgált egyénnek éppen nem alkalmatlan. Az atropinról pedig mindnyájan tudjuk, mily gyakran jönnek az egyik szemorvoshoz szembajosok azzal a panaszszal, hogy azóta nem látnak, mióta a másik orvos megvizsgálta szemüket s valamit beléje csöppentett. II. Lencse-ficzamodások. i. Liíxatio lentis subconjunctivalis. B. Ágost 46 éves róm. kát. mészáros 1884. évi deczember hó 17-én jelentkezett az egye- I — 53 — temi szemkórházban azzal a panaszszal, hogy egy héttel azelőtt husméréskor a mázsáié rudja ütötte meg jobb szemét. A szemtekei kötőhártya sűrű ágazatosan belövelt, kissé duzzadt. A cornea fölső széle fölött 3 mm.-nyíre laposas gombszerű, szabályos körrel határolt mintegy 10 mm. átmérőjű áttetsző sárgálló daganat székel, melyet finoman erezett vékony kifeszített kötőhártya takar. A szaruhártya kissé bágyadt fényű; a csarnok sekély. A szivárványhártya szinehagyott, duzzadt, fölső része széles colobomát láttat, habár voltaképpen e része hátrafelé gyűrődött. A pupilla területében vér van, a szemfenékbe nem látni be. Fényérzés nincs, T—-2. A lencse magja a kötőhártya fölvágása után kiszökött, helye tányérszerűen besüppedt s inhártyai repedés vált láthatóvá. A legközelebbi napokban azonban a lencse helye egészen a műtét előtti nagyságára nőtt, részint duzzadó lencserészek, részint talán a szemből kilógó üvegtest miatt. Pilocarpin becsöppentéseket kapott és kötést. Azonban egy hét folytán a daganat szépen ellapult, a kötőhártya szépen ráfeküdt az inhártyára s immár jól lehete látni, hogy az inhártyában sarló alakú repedés volt, mely majdnem másfél cm.-nyi hosszú, száraival föl- és kifelé irányuló feketés csíknak mutatkozik. Az ál coloboma változatlan maradt. 2. Luxatio traumatica et inversio iridis. M. János 36 éves róm. kát. földmíves jobb szemét 5 hónappal azelőtt pálczaütés érte; azóta rosszul lát. A szem pupillája be- és aláfelé megnagyobbodott, a mennyiben a szivárványhártyának e része egészen hátragöngyölödött. Az e helyen leszakadt lencse ki- és fölfelé van eltolva, széli övében elzavarodott, tömegében átvilágítható, az irissel együtt élénken libeg, a lencséden területen üvegtesti homályok mozognak, a szemfenékben a mennyire belátni, föltűnő változás nem tűnik szembe, kettős látásról nem panaszkodik, látása 1 m.nyiről ujjak olvasása. Az ép szeme myopiás. 3. Luxatio lentis spontanea. G. Simon 67 éves izr. magánzó (1884.) jobb szemével már 30 éve rosszul látott, néhány éve semmit sem lát vele, fájdalmai hat hete tartottak a homlokra kisugározva. Jelenleg nem nagyfokú kötőhártyai és ciliaris belöveltség van a jobb szemen. A teljesen elszürkült zsugorodott lencse csak fölül függ össze a zonulával s a pupillán át ferdén az elülső csarnokba áll az iris alsó része elé. A lencsét eserin és cocain becsöpögtetés után Beer módja szerint operálta Schulek tanár. A 4—5 mm. átmérőjű lencse tokján a zonula foszlányai voltak láthatók, melyek Graefe-féle kanál alkalmazására szakadtak meg. A gyógyulást entropium fejlődése komplikálta, mely ellen Gaillard-féle műtétet kellett végezni. Elbocsátáskor a látóidegfője halavány, lelapult, a seb kissé szabálytalanul gyógyult s az iris lapja oda feküdt a forradáshoz. L. Jánosné 61 éves rom. kath. napszámos (1884.) 16 évvel ezelőtt előre hajolva dolgozott s egyszer csak azt vette észre, hogy látása megzavarodott, a tárgyak szeme előtt mozognak, így tartott ez egy évig, a mikor bal szemének látása megszűnt. Fájdalmas két hete lett a bal szeme, a fájdalmak a homlokára és halántékára sugárzanak. Fényérzése nincs, a jobb szemen nagy myopia, megfelelő érhártyai elváltozásokkal. A bal szem egészen zavaros, megkisebbedett lencséje függőleges éllel áll be az elülső csarnokba, a pupilla széle szorosan ráfeszül a lencsére s ehhez képest függőlegesen megnyúlt. T—a. A szemteke belövelt. Beer-féle extractio történt. Elbocsátáskor a pupilla még mindig függőlegesen megnyúlt volt, bár pilocarpintól eléggé megszűkült Hogy a lencsére feszülő pupillaszél rugalmasságát vesztve fölveheti a lencse alakját, azt egy korábbi esetben is láttam (1882.), a mikor meszes hályog kivétele történt a szemkórházban egy fiatal földmives asszony szeméből A pupilla, mely a rézsut az elülső csarnokba álló töpörödött lencse köré feszült volt, harántul elnyúlt rhombus alakú volt elbocsátáskor is. E két eset tehát éppen megfordítottja a Graefe-Sämisch könyvében említett Bader-féle esetnek, melyben az összehuzódott pupilla piskóta alakúvá fűzte be a lencsét. A mi eseteinkben különben nem is annyira a sphincter görcsös összehúzódását kellett fölvennünk, a mi Becker szerint (Graefe-Sämisch V. 1.) többnyire csak is mulékony lehet, hanem inkább a lencsének kellett a pupillaszélt mechanikailag szétfeszítenie s az iris rugalmasságának csökkenése vagy elveszése állandósíthatta a fölvett alakot. Ilyen ficzamodott lencsék előbb-utóbb iridocyclitissel fenyegetik a szemet, azért kivételük javalva van. Még pedig azt tarta
