Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-05-24 / 3. szám
5i 52 Az említett rendellenes színlátásból tehát azt kellett következtetnünk, hogy az indigó nemcsak a mellső kamarába vétetett föl, hanem a szem hátsó részébe is. A mellső csarnok vizében levő festanyag ugyanis a színlátásra csakis oly befolyással bírhat, mint egy ugyanily színű szemüveg, mely egyidejű színellentéteket nekünk nem szolgáltat. Föl kell tehát tenni, hogy a festőanyag a szem belsejébe jutva, azon rész által vétetett föl, mely a színlátásra, vagy legalább annak módosulására nagyobb fontossággal bír. Az ezen esetben észlelt fentebb említett tünemények emlékeztetnek bennünket ismert physiológiai jelenségre, tudniillik a Bríicke-Smith-féle kísérletre, vagy a Weber-féle oldalagos ablakkisérletre, melyek eléggé ismertek. S valamint ezen kísérleteknél a fénysugarak, melyek ttilk- és érhártyán át jutva, —- vörösre festetvén az utóbbinak vére által — vörös fénynyel árasztják el a szem belsejét s ily módon a szem a fehér ' lapokat zöld színben, a fekete vagy árnyékosán látott tárgyakat saját belfényében, tehát vörös színben, látja, mely jelenségnél az előbb említett zöld látás az egyidejű színellentét tüneménye, úgy a jelen sérülésnél a szembe jutott világosság az üvegtestben diffundált indigó által föstve kékszínű világossággal árasztá el a reczehártyát, s ez utóbbi csak a fekete és árnyékos látott tárgyakat kék színben, a világos vagy fehér lapokat pedig, szintén az egyidejű színellentét törvénye szerint, sárga fényben látta. Az erősebb fokban sérült szem a sérülés után 3-—4 nappal a panophalmitis jellegző tüneteit kezdé mutatni, daczára annak, hogy mint említém a szemtekén átfúró sebet constatálnom nem lehetett. Felléphetett a panophthalmitis pedig ugyanazon okokból, melyek folytán néha ütés vagy más zúzódás után szokott kifejlődni. A lobos folyamat a szemteke sorvadásában találta befejezését. A mi a festanyag átfiltrálását illeti, sajnálom, hogy az esetet jobban föl nem használhattam, mert a heveny sérülés, mely kínzó fájdalmakkal járt, a bővebb tanulmányt lehetetlenné tette. A felhagyott prioritás. Creniceanu György dr.-tól. A múlt számban levő, az iriscysták prioritásáról szóló czikkemre a prioritást kereső szerző három lapban tett közzé nyilatkozatokat, melyek úgyszólván magukban foglalják szerzőjüknek a prioritásról való lemondását. Ezzel elértem volna czélomat s ez ügyben már nem kellene szót venni, ha azon nyilatkozatokban nem lenne két állítás, melyhez kénytelen vagyok hozzá szólni. Jó emberem a szükséges elfogulatlanságot és tárgyismeretet nem tételezi fel rólam. Erre van szerencsém kérdezni, hogy mit tételezzek fel én Goldzieher mtnr. úrról azon állításával szemben, hogy »az iriscystákra vonatkozó átültetési kísérletek i8j4~^en Dooremaal által és általa hozattak be a tudományba?« Avagy oly kevés a hűség és a mérlegelési érzék benne, hogy ott, hol prioritásról van szó, nemcsak napokat és hónapokat hanem éveket is kényekedve szerint téveszt ? Szándékos-e a hamisítás az év megnevezésében vagy felületességből származik ezen tévedése ? Tegyük fel ez utóbbi, legjobb esetet, s még akkor sem engedhető meg, hogy másnak tárgyismeretét kétségbe vonja, a midőn a magáéről tudja, hogy bizonytalan. Ha már nem ismeri az első kisérlettevőnek, Dooremaalnak, munkáját, a hollandul írt doctori értekezést, az eredetiben, a melyből azt láthatta volna, hogy Dooremaal már 1872-dik évi november havában kísérletezett, mégis legalább annyit okvetlen kellett volna tudnia, hogy azon dolgozat már 1873-ban s nem 1874-ben jelent meg németül is a Graefe-féle folyóiratban, melyet Goldzieher tr. úr minden szakkönyvtárban könnyen megtekinthetett volna. A mi elfogultságomat illeti, kinyilvánítom, hogy ha az orvosegyesületben még léteznék tag, a ki így járt volna el mint Goldzieher tagtárs úr, s hogy ha csak én magamban a beavatkozhatásra az erőt érzem, nem is kérdezve, hogy az illető azt elismeri-e: akkor nem törődve a bekövetkezhető kellemetlenségekkel, mindig igyekezném lerántani azon hamis fátyolt, a melyet valaki magára ölteni iparkodik, hogy jobb színben tündököljön. Csak azon csodálkozom, hogy Goldzieher úr nem tartott attól, hogy valaki könnyen összehasonlíthatja a prioritást hirdető J magyar előadását azon referátummal, melyet az ilyen ügyekben kényes németek számára szerkesztett. Ezen referátumban az előadás czíme, mely magyarúl így hangzott: »az iriscysták kóroktanához; rövid közlemény a prioritás megőrzése végett« egészen elferdíttetett eképen: »Experimentelle Beiträge zur Genesis der Iriscysten« s a »prioritás« szónak nyoma sincsen.1) Két színben előtűnni, úgymint itthon a prioritást hiresztelni, a távollevőket pedig hitetni, hogy előadása »kísérleti adatokból« állott, holott valóságban egyik sem áll, azt hiszem oly kevéssé fér össze a magántanári méltósággal mint hasonló előbb viselt dolgai, melyek az egyéniség egész morálját bélyegezik. írtam e sorokat azon biztos tudatban, hogy a valódi tudomány emberei, kik komolyan törekvő társaikat a tudomány egyenes útjain szeretik látni, az embert inkább tények mint raffinirozott phrasisok és speculatiók után Ítélik meg. Klinikai közlemények. Közli Csapodi István dr., egyetemi tanársegéd. I. Ritkább hályog-alakok. 1. Cataracta punctata. A »Szemészet« 1884. 6. számában a pettyegeteti hályognak (cataracta punctata) három esetét közöltem volt. Azóta újra jelentkezett az egyetemi szemkórházban a 3. számú egyén M. Károlyné. Állapota semmit sem változott azóta. Gyönge látása miatt discissió, majd lencsekieresztés történt s a beteget jobb szemén 6/is, bal szemén 6/i2 látással bocsátottuk el (+11 D-val). Újabb esetünk pedig a következő: Sch. György 28 éves róm. kát. napszámosnak kőpor hullott szemébe s ez alkalommal véletlenül jutottunk szeme megvizsgálásához, mert jobb szeme látása teljes (Hm 1 D, v=6/6), bal szemén is 6/i2-et lát. A jobb szem lencséjének minden rétegében elszórt finom pettyezést látni, mely nem éppen sűrű, a kéreg közepén kis foltocska székel. A bal szem lencséjében a pettyezés sokkal sűrűbb s meglehetősen egyenletesen van elhintve; az elülső kéreg közepén Y alakú rajzolat van, melynek három szárából nyúlványok indulnak ki s ezekhez újabb finom szálak csatlakoznak. E tollas rajzolat hasonló a Hasnertől leírt cataracta stellata képéhez. A pupilla kitágítása után a lencse kékes színezetűnek mutatkozik s a hátulsó kéreg közepén kis elnyúlt foltocska vehető észre. Teljes hályog fejlődésének pettyes alakkal való kiindulhatására nézve is volt alkalmam egy újabb esetet látni. K. Pálné 5 6 éves ref. napszámos bal szemét közönséges elérett aggkori hályog miatt operáltuk; jobb szeme lencséjének a magja zöldes-szürkén elzavarodott, hátulsó kérgében nagy szürke közepi folt van, mely föl- és befelé nyúlványos; a környéki részeken pedig a kéreg tele van hintve apró kékellős pettyekkel, melyek az egyenlítő felé durvábbak, közepi rajzolata nincs. Még 2 méternyiről olvas ujjakat. 2. Cataracta centralis (nuclearis). Az egyetemi szemkórházban följegyzett egyetlen eset (1884.) a következő: ’) Szándékom volt Goldzieher tr. urat a »Pester Med. Chir. Presse« útján a német olvasók előtt is azon oldalról bemutatni, a melyről bemutattam volt öt magyar ügyfeleim előtt, s egyúttal kinyilvánítani, hogy ha valaki a szóban levő előadásában »kísérleti adatokat« keres, azt hiába teszi, mert az egész előadás abban központosul, hogy előadó a szives olvasót az egy évtized előtt 5- házi nyulon megejtett kísérleteire utalja (a melyek szerzőjük állítása szerint előttem elfogultságból ismeretlenek maradtak); azonban az említett lap szerkesztőjének loyalitása annyira megy, hogy ilyen ügyben csak G. tr. úr számára nyitja meg lapjának hasábjait. Különben már gondoskodtam, hogy az érdekelt felek még jobban legyenek informálva a prioritási ügyről mint ezt újság útján tehettem volna. A »P. M. Ch. P.« tisztelt szerkesztőjének részrehajlása még más körülményből is kiderül, t. i. abból, hogy czikkemnek czímét az ő lapjában így fordítja le : »Zum Streit der Pathologie (!) der Iriscysten«. Avagy felületességből nem tétetett a »P. M. Ch. P«.-ban különbség »kórtan« és »kóroktan« között ? G. doktor úr is úgy csúszik 2-szer ezen ponton át, hogy a német nyilatkozatban czikkem czímét fordítatlanul reproducálja, s így ha valamely érdeklődő német látná is, hogy prioritásról van szó, még sem tudná, mit jelent »kóroktan«.
