Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1885-05-24 / 3. szám
49 50 lát, mint a hogy gyermekek ilyenben fonákosak. Közbevetőleg mondva, nyúlnak pupillája is megijedés után erősen kitágul. De vájjon a szóban levő gyermeknél is félelemből annyira tágult-e ki a láta, hogy a cornealis foltot túlhaladta, s így a látásviszonyok kedvezőbbekké lettek, csak pontos vizsgálat határozhatta volna meg. — Azután különös az mit Mengin állít midőn egy betegnek szemeit minden tekintetben (tehát látásra nézve is!) egészségeseknek találja s a kórismét mégis amblyopiára teszi, továbbá, midőn tudja, hogy betegjének baja abban áll, hogy a rohamok havi időközökben jelentkeznek, mégis a 7 nap után jövő betegnek azon mondását, hogy egészséges, készpénznek veszi. — Körülbelül ugyanazon mértékkel lehet a másik két esetet mérni: A Métras-féle esetre Galezowski mint classikusra hivatkozik ! Reánk legkevésbbé sem teszi ezen benyomást. Tapasztalásból tudjuk, mily félénk az egyszemes a másik szemet illetőleg, úgy hogy a legcsekélyebb incidensre megijed. B. M. hadnagynál semmi kóros sem volt található. Tehát képzelni lehet, milyen jól esett a megijedt tanácskeresőnek hallani, hogy szemén nincs semmi rendellenesség, hozzá véve még azt is, hogy a szemorvos nem szemében, hanem fogában vélt valami rosszat feltalálhatni. Ily megnyugtató szempontból azonban helyeselhető a követett eljárás. — Éppen ilyen kevés bizonyító ereje van Galezowski tnr. esetének is; mert ebben is a fődolog t. i. a látásvizsgálat hiányzik, mely itt kétszeresen kívánatos lett volna, hogy az esetet kellően megítélhessük. Egy perczig sem kétkedem abban, hogy Graefe az említett fődolgot nem hagyta figyelmen kívül. S vájjon az asszony viselt-e üveget, erről G. hallgat, pedig egy ékesebb nő, kinek szeme amúgy is hypermetropiás (ha arra a strabismus convengensből következtetni lehet), vagy nem dolgozik közelben vagy örökösen szemkifáradással fog vesződni. Azután az, hogy egy zsenge lény magyarázza Graefe-nek mit szülhet a strabismus s mit nem, ez egy kicsit naiv. Legérdekesebb s hasznosabb volna azonban Galezowsky tnr. részéről az, ha megmagyarázná, hogy miben állanak a reflex hatás jelei, melyeket ő a fogaktól eredőknek kétségkívül constatálhatott ? Ily esetek csak lazítják s nem erősítik a hitet a szem és a fogak közti kölcsönös hatásról. A többi esetek más okokból nem nagyon jellegzetesek a szóban levő kérdésre nézve. Beer csak általánosan említi, hogy a szúvas fogak képesek amauroticus látásgyengeséget előidézni. Matschall Hall észlelt egy részletes amaurosis esetet, nyilván egy felső szögfog szúvasodása által okozva, de a fog kihúzása javulást nem eredményezett. Mackenzie teljes amaurosis esetét említi, mely két szúvas fog eltávolítása után eltűnt. Trinchera 1846-ban a nápolyi orvosi collegiumban tartott előadásaiban elbeszélte, hogy egy egyénnél, ki egyoldali amaurosisban szenvedett, minden műsegély sikertelen maradt, míg egy fájdalmas pofafog felfedeztetett s kihúzatott, miáltal a beteg vakságától megszabadult. (Az eset sok port vert volna fel Nápolyban). Watson előadja, hogy egy londoni orvos fia 2—3 ízben feltalálható ok nélkül vakult meg egyik szemén. A vakság mindenkor eltűnt valamelyik rendetlenül növő fog kihúzása után. Teitlink egyik esete teljes vaksággal, másika meningitisből eredő halállal végződött, Travers-é. is teljes vakságba ment át két év alatt s azt hiszem, hogy bővebb leírásuktól felmenthetem magamat. Az amaurosis többi eseteiben az észlelők szintén több figyelmet szenteltek más fontos jelenségeknek mint az amaurosisnak; így Salter az oculomotorius bénulásának; Samelsohn és Weinberg az exophthalmusnak ; S. Galezowski, Caffe, Destnarres és Wilt a pulpaíirbe jutott idegen testeknek stb. Tehát csak az első 11 eset marad hátra a szóban levő anaesthesia retinae megmagyarázására és kórismézé§ére. Különzési kórisme. Úgy látszik, hogy a baj ezen esetek mindegyikében úgy mint az ok is gyorsan keletkezik, a látás hamar fogy és a centrális látás többé-kevésbbé bántva lehet.1) *) *) Észlelteitek anaesthesia retinaenek elismert esetek, melyekben a Graefe által sejtett látás leszállítás határa még lejebb volt. Graefe is látott, de csak kivételesen ilyen eseteket. Nagel oly alakokról tesz említést, melyek mérsékelt amblvopiáról teljes vakságig felszálltak. Hirschler azt tapasztalta, hogy ha nagyobb fokú esetekben a látásnak teljes felfüggesztése után a iényérzés visszatér s lassan gyarapodik, akkor a betegek az oldalt álló gyertyalángot nem mindig veszik észre, de gyorsan elhaladó tárgyakat (kézmozgást) igen jól észrevesznek. Egyes esetekben a szemek gyors kifáradása áll be. Az ok is, t. i. az 5-dik idegpárnak izgalma többnyire felismerhető szokott lenni. Hyperaethesiát a IV., VIII. és XI. esetben találunk említve, a látótér csak a II. és IV. esetben vétetett figyelembe. Glaucoma-, nál az tételeztetik fel, hogy a látótérszűkület oka a vérkeringés akadályaiban keresendő (Arit, Zur Lehre von Glaukom. 1884. 49. l.)s ezen nézet az idevonatkozó tünetekre is ráillik. A sugáridegeknek nincsenek anastomosisai az ideghártya rostjaival, de mint a szemgolyó véredényeit innervaló idegek, ezen edények útján gyakorolnak hatást a retinára (1. VII, esetet is). Hirschler egyes anaesthesia retinae esetekben meg is győződött volna szemtükörrel retinalis ischaemiáról. E szerint elesik a Graefe állítása, mely szerint a retina környezetében a csapok közt szakadás történt, mint azt a tűzkörök (phosphéne) fenmaradása bizonyítaná. Megjegyzendőnek tartom, hogy egyes tárgyunkhoz tartozó esetben spontan fényvillámlások mutatkoztak. A szóban levő anaesthesia retinae hemeralopiával (mely a VII. esetben említve is van) volna összetéveszthető. De nem igen feltehető, hogy fogbaj következtében oly látásgyengülésre akadnánk, mely csak naplementétől napfölkeltéig tartana (hemeralopia); sőt épen az ellenkezőt találjuk. Minthogy azonban a hemeralopiával ellenkező baj, a nyktalopia az, melyben a beteg épen naplemente után s mérsékelt világításnál jobban lát, azért leginkább evvel volna összetéveszthető, csakhogy ezen baj oly ritka, hogy attól el is lehet tekinteni. Arit egyetlen egy általa észlett esetet ír le, s azt is némelyek nem annak, hanem anaesthesia retinaenek tartják. Könnyű volna az összetévesztés retinitissei is; az I. és II. esetben arra is tétetett a diagnosis. A heveny retinitistől, ha ez kezdődő stádiumán túl van, megkülönböztetjük a szemtükri vizsgálat útján, mert elég kifejezettek szoktak többnyire a heveny retinitis objectív tünetei lenni; a chronicus retinitistől, ha az objectív tünetek nem elég jól kifejezettek az ok eltávolítása (fogkihúzás) teszi biztossá az anaesthesia diagnosisát (habár csak a posteriori). Az I. és II. eseten kívül a többiekben negatív a szemtükri lelet. A kórjóslat majdnem kivétel nélkül kedvező, a fog kihúzása után a baj nyom nélkül eltűnik. És így, habár nem boncztani, hanem klinikai alapon, mégis szolgáltatunk adatot, egy szembajnak az amaurosisok sötét birodalmából történő elkülönítésére. Arit (Krankheiten des Auges 1856. Ill, 170. 1.) e felől így ír: »Egyelőre meg kell elégednünk, ha sikerül, a távolabbi okokat felismerni, mert akkor legalább empirikái úton akadnak támpontok az orvosi cselekvés számára«. Indigo fölvétele a szembe. Schuschny Henrik tr., kórházi alorvos. Midőn K. István 25 éves gyári munkás f. é. márczius hó 9-ikén egyik edényből másikba akarta önteni a kékfestésnél használatban levő indigónak natrium causticumos oldatát, ezen maró anyagból néhány csöpp szemébe fröcscsent. A beteget 18 órával ezen sérülés után láttam. A maró folyadékból a jobb szembe csak igen kevés jutott, a miért ezen szemen egyéb tünet észlelhető nem volt, mint annak belöveltsége és az alsó szemhéj kötőhártyájának egy kis helyre szorított megmartsága. Annál több jutott a bal szembe. A szemhéjak oedemáján, a chemosison, könyezésen és fájdalmakon kívül más folyamat is volt észlelhető ezen szemnél t. i. az említett fertő anyag fölvétele a szem belsejébe. Ezen fölvétel csak filtratió útján történhetett, miután átfúró sebet vagy annak nyomát a szemtekén a leggondosabb keresésre sem találtam. Midőn ugyanis a pupillát kerestem, a mellső kamarában sötétkékszínű folyadékot találtam, mely miatt a szivárványhártyát fölismerni képes nem voltam. Ezen folyadék folytán a szem háttere szemtükörrel megvizsgálható nem volt. A beteg ezen sérült szemével az egyes tárgyakat, homályosan bár, de fölismerte, az újjakat megbírta olvasni, de finomabb látásra képes nem volt. Azon kérdésemre vájjon arczomat milyen színben látja, azt felelte, hogy sárga színben; fekete szakállamat kékszínűnek mondta. A csekélyebb mérvben megsérült jobb szemmel a látás, tehát a színlátás is, teljesen rendben volt.
