Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-03-29 / 2. szám

az iridectomia sikertelen marad. Ilyen esetben Arit a beékelt irist | azáltal távolította el, hogy mellette ismét szúrást tett s a colobomát bővitette. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy a retinalis edényekben a keringés nemcsak abnormális nyomás által, j hanem excavatiós esetekben az edények kétszeri elhajlása által is j szenvedhet. Ebből kitűnik, hogy az iridectomia a retina működésén keveset javíthat, minthogy nem képes sem az excavatiót, sem az elhajlást, sem az üterek néha szemtükörrel is észrevehető, elvékonyodását visszafejlődésre késztetni; de mindig biztosít a lobos rohamok ismétlése ellen. Arltnak nem fordult elő eset, hogy oly szemen, melyen az iridectomia glaucoma simplex miatt, szabályosan végeztetett, későbben lobos roham jelentkezett volna, még akkor sem, ha azon szem a műtét daczára is megvakult, a mi ilyen bajban szenvedő szemeken, ha rajtuk iridectomia nem történik, gyakran megesik.

Az iridectomia hatása a látásra nézve glaucoma fulminansnál kimarad, ha a műtét nem történik mindjárt, nehány órával a roham beállta után. Az ok ischaemiában rejelhet. Szintén vérzésen alapulhat az iridectomia hatástalansága glaucoma malignumnál és haemorrhagicumnál. A legkedvezőbb eredményeket nyújtja az iridectomia azon esetekben, melyek az úgynevezett stadium prodromorumban operáltattak ; utánuk jönnek azon esetek, melyek valamely lobos roham alatt vagy nem sokára utána operáltattak, feltéve hogy már előbb nem létezett jelentékeny látótérszűkület. Ha a glaucoma simplex ellen tett iridectomia nem nyújt kedvező prognosist vagy ellenkezőleg rosszabbodást hoz létre, akkor az operálás valószínűleg már elkésve volt (bár ezen állításnak paradox hangzása van). Itt a retinalis edények elváltozásai már annyira előre haladtak, hogy a vérkeringés és a retinarostok táplálkozása nem elegendően megy végbe. Nagyjában véve mégis úgy Donders mint Arit meggyőződtek, hogy glaucoma simplexnél is igen háládatos eredményeket lehet az iridectomiával elérni. Jacobson glaucoma simplexnél szintén a lehető korai iridectomia mellett nyilatkozik.

A sclerotomiáról Arit egyelőre nem akar Ítéletet mondani. Az anatómiai viszonyok illustrálására a műhoz csatolt 6 tábla s 12 szövegközti ábra szolgál. Creniceanu dr.

Szemorvosok gyűlése Heidelbergában 1884-ben.

Szeptember 15-ikén Noyes tnr. elnökölt.

Ulrich (Strassburg) állatokon végzett kísérletek és górcsői vizsgálatok alapján a glaucoma okául az iris sklerosisát tekinti. Ezen sklerosis szerinte vagy az iris lobos megbetegedései után, vagy öregebb korban, elsődlegesen lép fel, s úgy az iris szövetét mint a benne lefutó edényeket illeti. Az így előidézett keringési zavar, vérbőséget idéz elő a corpus ciliareban, minek következménye a humor aquaens nagyobb fokú elválasztása lett, s ez, mivel egyidejűleg a nedváramlás is megakadályoztatik, a szembelnyomás fokozódását okozza. Ha időnkint mydriasig vagy szívgyengeség folytán a keringési akadály az iris és corpus ciliareban fokozódik, glaucum roham áll elő, ellenkezőleg pedig myoticus szerek által, melyek a keringést az irisben könnyítik, a roham ideiglenesen elhárítható. Az iridectomia gyógyító hatása azon alapszik, hogy a sclerotisált iris, részletes kimetszése által, az akadály a prilentalis nedváram útjából eltávolíttatik.

Uhthoff (Berlin) a látóideg rostjainak lefutásáról értekezett három általa korodailag és boncztanilag vizsgált eset kapcsán.

Vossins (Königsberg) leprának nyulak mellső szemcsarnokába beoltása által elért eredményről értekezett.

Eversbusch (München) az irisizomzat finomabb viszonyaira vonatkozó összehasonlító-boncztani vizsgálatainak eredményét ismertette.

Koller (Bécs) a cocámnak — az Erythrocyloncoca leveleiből előállított alkaloidnak érzéketlenítő hatását szemeken vizsgálta, s ajánlja azt mint anästheticumot operatiók és narcoticumot szaru- és kötőhártya bántalmaknál.

Schmidt-Rimpler (Marburg) a kali bromatum 2 — iou/0 oldatait mint anaestheticumot haszonnal használta, különösen conjunctivitiseknél.

Schweigger (Berlin) a látóideg resectió általa gyakorolt módjának kivitelét írta le, egyszersmind e műtét javalatait állapította meg. Sch. Idegen test jelenléténél a szemben a látóideg elég hoszszú darabjának kimetszését, ép oly biztosítéknak tartja Sympathikus megbetegedés ellen, mint az enucleatiót.

Meyer (Paris) az általa gyakorolt neurotomia opto-ciliaris kivitelét és az evvel elért eredményeket ismerteti.

Hirschberg (Berlin) azon meggyőződésének ád kifejezést, hogy sérüléseknél az enucleatió a legjobb óvszer. Ő ennek kellemetlen következményeit sosem észlelte, neurotomisált szemeket pedig több Ízben kénytelen volt utólag enucleálni.

Schmidt-Rimpler figyelmeztet azon káros következményekre, melyeket a szemteke kivétele a gyermeknél a koponya-fejlődésben okoz, s ez okból bizonyos esetekben a neurotomiát elébe helyezi az enucleatiónak.

Szeptember 16-ikán Hirschberg tnr. elnökölt.

Becher (Heidelberg) a lencse szöveti szerkezetéről, és a cataracta aethiologiájáról értekezett.

Horstmann (Berlin) gyermekeknél a hatodik életévig tanulmányozta a fénytörési viszonyokat. Vizsgált 50 gyermeket a 30-ik és 5 8-ik nap közt, 50 egy és két éves, és 50 négy és öt éves gyermeket. Vizsgálatainál mindig atropint használt. Sok esetben a gyermekek szüleit is vizsgálhatta. Az újszülöttek szerinte rendesen hypermetropicusok, kévés emmetropicus, myopicus pedig igen kevés. A myopia sok esetben már az első életév után léphet fel, s valószínűleg ebből fejlődnek a nagyfokú myopiák. A veleszületett myopia görbülési myopia, s ez rendesen örökölt. A tengely myopia nem veleszületett, de a hajlam erre igen gyakran átszármazik a szülőktől a gyermekekre. A nagyfokú myopia nem az iskola által idéztetik elő, de az iskola által fokoztathatik.

Hock (Bécs) a neuritis retobulbarisról értekezett. Tünetei: Spontan fájdalmak a szemteke körül és a szemgödör mélyében, vagy a szemgödör mélyében nyomásra támadt fájdalmak, a mellett fájdalmak a szem mozgatásainál. Ezen utóbbiak a bántalom lokalisatiója tekintetében fontosak a diagnosisnál. A látási zavarok majd a színérzék megváltozásában az egész látótérben vagy csak egyes részeiben, majd a központi látóélesség kisebb-nagyobb fokú csökkenésében, majd teljes megvakulásban állanak. A ttikri lelet néha teljesen negativ, egyes esetekben csak a retinális vénák csekély fokú tágulása és könnyed peripapillaris zavarodás, máskor neuritis optica van jelen. Utóbbi esetben néha a papilla teljes vagy részletes atrophiája marad vissza. A lefolyás vagy acut vagy subacut. Rendesen csak egy szemen lép fel, vagy az egyik szemen nagyobb fokban. A gyógykezelés higanybedörzsölésben a homlokon és halántékon, súlyosabb esetekben teljes szemdiaetában és esetleg vérelvonásban áll.

Noyes (New-York) az üvegtestbe történt lencse luxatiónál újabb műtevési módot ír le.

Uhthoff a látóvonal és a szaruhártya közepén keresztülmenő vonal által képezett szög kiszámításának egy újabb módjáról értekezett.

Mayweg (Hagen) igen szép eredményeket ért el jodoform kezelés által conjunctivitis crouposa és diphtheriticanál. A kifordított és bórvízzel jól megmosott szemhéji kötőhártyát a könnyen leváló hártyának eltávolítása után jodoformum praeparatum alcalisatummal bőven behinti, s védő kötést alkalmaz a szemre. 24 óra múlva ezen eljárást ismétli.

Hoffmann (Baden-Baden) alkalmazkodási gyengeségből eredő asthenopiánál a mandolák megbetegedését észlelte, — rendesen előre ment lobok után visszamaradt genygyülemek, ürmenetek voltak jelen, s ezek gyógyulásával mindannyiszor az asthenopia is elmúlt. A nehezen felismerhető tirjáratok felkeresésére és felszakítására tompa horgot használ, s az így támadt sebeket Tinctura jodi és glycerin egyenlő mennyiségeinek keverékébe mártott tamponokkal alulról fölfelé kitörüli és kinyomja; négy-öt nap múlva ezt egyszer esetleg kétszer ismétli.

Arit (Bécs) és Meyer szintén észleltek anginák után alkalmazkodási bénulást, de helybeli vizsgálatot a mandolakon nem végeztek. (Beilage z. Kiin. Monatsbl. f. A. 1884.)

Baumerth.