Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-03-29 / 2. szám

38

ciliare és az érhártya mellső övének belfelületére plasticus izzádmány rakódik le. Az üvegtest táplálkozása szintén izzadmány által megakadályoztatik, stromája s borítéka pedig a rátapadó izzadmány által sorvadásra késztetik s ezáltal a hyaloidea a retinával együtt a lencse hátsó pólusához s ennek a látóideggel való összeköttetési vonalához vongáltatik, egyúttal a retina és az érhártya közti tér savós-fehérnyés kiömléssel vagy vérrel kitöltetik. Ugyanezen folyamat másnemű cyclitiseknél is előfordul s megmagyarázzák a (már Beer által észlelt) teke-ellágyulást és sorvadást. Azon esetekben, melyekben Arit az atrophiába történő kimenetelt elég hosszú ideig észlelhette, a bulbus mindig igen kicsiny csonkká lett, ezen esetek heveny keletkezésnek voltak s a sorvadás egy vagy két év alatt befejeződött.

Említendő még a világos és sötét napok vagy órák jelentkezése a teljes vakság beállta után. A sötétnek és a világosnak érzése sokszor sok napon vagy héten át tart és rendesen a nap ugyanazon órájában pl. 4 órakor reggel jelentkezik. Ez tarthat mig csak a szem sorvadtá lesz, és a beteg lelkületűt felingerli s megakadályozza, hogy a győgyíthatlan vakság gondolatával megbarátkozzék. Ezen körülmény s a makacs fájdalmak a vak szem enuclealását jogosulttá tehetik, ha már az iris köröskörül annyira sorvadt, hogy az iridectomiától elernyesztő hatást nem várhatunk. A punctió Mackenzie módjára (a szétfolyt üvegtest vagy retina alatti váladék kieresztése) nem ajánlható, mert a másik szemen sympathicus iridocyclitist okozhat. Enucleatiót azért végezni, hogy a másik szem glaucomás megbetegedését elhárítsuk, bizonytalan vállalat volna.

IV. Kórelőzmény. Boncztani viszgálat. A glaucoma tudvalevőleg a magasabb kor betegsége; kitörése a 40. életév előtt aránylag igen ritka. A rövidlátó szemekben ritkán fejlődik glaucoma. Öröklési praedispositió szintén fontos szerepet játszik mint kitűnt egyes családokban sőt egy egész néptörzsnél, az izraealitáknal, s talán innen magyarázható azon állítás, hogy a sötét szemek aránylag gyakrabban betegednek meg glaucomában.

Arit boncztani vizsgálatok alapján meggyőződött arról, hogy mindegyik örvényes visszér törzse a scleroticába lépésétől kezdve kilépéséig 3'2 mm. hosszú csatornát képez, az élő szemen alákötöttj örvényes visszerek kilépési helyükön, a megfelelő irisrészletben jelentékeny torlódást okoznak, tehát Leber adatai ebben megerősíttetnek. Azon nézetnek, hogy a sclerotica kisebb elasticus nyulékonysága a belszemnyomást fokozza, Stelhvag adott legelőször kifejezést. Arit indítványára vizsgálatok történtek a melyek kiderítették, hogy a sclera glaucomás szemben zsírosán elfajult, kötőszövetszalagjai mintegy behintve vannak finom zsircseppecskékkel, másrészt a sclera szövete sejtszegény, sűrű és homogen alkatú. A zsíros elfajulás a rugalmasság csökkenését, a második lelet a keménység és rigiditás öregbedését hozta létre. Egy 55 éves egyéntől enucleált glaucomás szem a következő mikroskópikus elváltozást tüntette fel.

A látóidegfőn sekély teknőszerű excavatió van, melynek alapja csak kissé mélyebb mint a chorioidea. Az alap és a lamina cribrosa közt még egy finom, összenyomott látóidegrostokból álló réteg van. Az artéria centrális ágai még nem fekszenek az érhártya szélén, de ahhoz nagyon közeledtek. A lamina cribrosa jelentékenyen vékonyabb (élűiről hátrafelé) és egyes rétegeinek összetolása folytán sokkal sűrűbb is. Mellső részletéből, mely a chorioideával összefügg, már semmi sem látszik. Egyidejűleg a lamina cribrosa hátrafelé kissé convex görbületet képez. A vena centralis körül igen sűrűén felhalmozott gömbsejtek vannak. A retina vénái vérteltek, mellettük itt-ott vérömlések vannak, a kisebb iitérágacskák nem láthatók. A chorioidea örvényes visszerei tömve vannak vérrel s az üres vénák ürei is tátongnak. A processus ciliaris, a musculus ciliaris és az iris atrophicus. A bulbus mellső felében a sclera külső rétegében és az episcleralis kötőszövetben a sugárvisszerek tömve vannak vérrel s körülöttük gömbsejtek halmozódtak fel. Ugyanez találtatik a kötőhártyában is. A porczhártya szélétől meglehetősen messze befelé finom véredények haladnak, melyek a porczhártya legmellsőbb rétegeiben feküsznek s szintén kivándorolt fehér vértestecsektől vannak körülvéve. Azonkívül a porczhártya mellső rétegeiben a corneatestecsek zavarodó félben vannak. A Schlemm-féle csatorna körül is gömbsejtek vannak felhalmozódva.

V. Iridectomia. Arit csak általánosan jelezheti meg az iridectomiának a glaucomás folyamatra való hatását. Az iridectomia kedvező hatása nem vonatkoztatható a fokozott nyomás leszállítására magában, sem a csarnoköböl helyreállítására, sem a sclera szövet alakítására és szivárgási heg beékelésére és több effélékre; hanem nyilván arra vezethető vissza, hogy a tractus uvealis mellső részletében kedvezőbb keringési viszonyok idéztetnek elő, miáltal az üvegtest táplálkozási viszonyai szintén a rendesre térhetnek vissza; ezen normálás nélkül nem lehet szó a retina-működés javításáról vagy fentartásáról. Az iridectomia általában Beer által vezettetetett be s általa csak dioptriái akadályoknál hajtatott végre, de Graefe más czélokra is felhasználta. Arit leírja a különböző indicatiókból végzett iridectomiák. befolyását a szem oekonomiájára, így a réteges hályog, synechiák, ectatikus corneaheg és seclusió vagy occlusió pupillae miatt meg nem ejtett iridectomia-ét. Igen lényeges körülménynek nevezhető az, hogy az idült iridocyclitis folytán ellágyult tekék az iridectomia után ismét normalis teltségíiket, azaz feszességüket nyerik vissza, mit mostanáig senki sem vett számba a jelen kérdésre nézve. Ezen esetekben nem tételezhető fel, hogy a gyógymenetel a belszemnyomás leszállításán alapulna; a teke normalis teltségének helyreállása az üvegtest matrix-ének, a sugártest táplálkozási azaz vérkeringési viszonyainak elváltozásaira utal.

Glaucománál a mellső csarnokba többnyire vérzés jön létre, mi az előbb említett esetekben aránylag ritkán történik, és a vér felszívódására nem elég, mint amaz esetekben, 24—48 óra, hanem gyakran sok nap is szükséges. Néha egy vagy több nap múlva áll be hyphaema, nevezhető külső ok nélkül is. A seb nyilván önként megrepedt, még ha a csarnokot ismét helyreállítva találjuk is. Sok esetben még irisbeékelés nélkül is a seb csak több nap múlva záródik; más esetben a sebrepedésre utal bizonyos irisdarab beékelése a sebbe, ismét más esetben cystoid hegedés áll be, alkalmasint mert bizonyos ideig még áz iridectomia után is fokozott belszemnyomás uralkodott, mely a corneoscleralis sebszéleket tátongtatta, míg a már behegedt episcleralis kötőszövetet csak nyújtotta. Az irisbeékelés vagy a cystoid hegedés a glaucoma ellenes iridectomiát az ellenkező szélen vagy a meglevő coloboma mellett tesz szükségessé.

Az iridectomia után beállható változások közt említendő az ecchymosis a retinában és a glaucomás szem pusztulása, ha rajta lencsekivonást végeztünk. Az edényrepedést nem lehet csak az edényekre történő nyomás alászállításából következtetni; kell, hogy bizonyos dispositio is létezzék, álljon ez akár a vénák nagyobb teltségében, mely a retinán látható, akár az titerek rigiditásában, törékenységében. Ha hályogos szemen a glaucoma jelenlétét elnéztük, könnyen megesik, hogy vérzés áll be a chorioidea külfelületéből s akkor az érhártya .s sclera közt kiömlött vér az érhártyát az előtte való képletekkel együtt a seben kitolja s végre a. teke alakját is megrontja. Az iridectomiát tehát legalább 6 héttel a kivonás előtt kell végezni, miáltal a szemet a biztos elpusztulástól megmentjük. Ezen vívmányt is Graefe-nek köszönhetjük. Az iridectomíának azt kell ilyen esetben tulaj ontanunk, hogy a belszemnyomast alászállítja (normalisálja) s egyidejűleg szabaddá teszi a keringést a choriocapillarisban. Ezeknek bekövetkezéséről legjobb magyarázatot ad Exner. Az iris és a sugárnyujtványok keringésének szoros és közvetlen összefüggéséből következtethetjük, hogy egy irisdarab kiküszöbölése által és a vérnek az literekből a visszerekbe való átmenésének közvetítése által az akadályozó szűk hajszáledényhálózat elkerülésével a keringés köröskörül szabadabb, könnyebb lesz, nemcsak az irisben, hanem a corpus ciliareben is.

Minden szabályos iridectomia után a coloboma alapján legalább i mm. széles csík iris a corpus ciliaren marad; ha pedig az iris bárminő okból leválik (iridodyalisis) operálás alatt, akkor ennek hatása átlag véve elvész. 3—4 mm. szélesség a coloboma alapjánál elégséges szokott lenni. Ha a porczhártyametszés úgy vezettetik, hogy a membrana Descemetit nem az iris gyöke (vagy annak közelében) éri, hanem távolabban centrálisán, akkor az iris nem vágható ki elég körzetesen, s az iridectomia nem használ; ha pedig a sphinctert erősebben kihúznók, akkor helyes excisió helyett iridodialysist kapnánk. Ha azonban a beszúrást a sclerába ejtjük, igen nagy sebet kapunk, a melyben az iris könnyen beékelődik, még ha az irist szorosan a tekéhez metszíik is ki, s akkor