Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-03-29 / 2. szám

-a —mm

———IVI-----H—:

— 35 —

tágul a pupilla oly feltűnően gyorsan a lobos stadium beálltával, az j még nincs kimagyarázva. A baj első, sőt második stádiumában is i (de nem nagyon rohamos fellépéskor) a physostigmin (pilocarpin) a pupillát szűkíteni képes; ugyanaz történhet punctió corneaenél is, s ezután a pupilla jól is szokott reagálni; e nyomon tehát a glaucomás mydriasis oka inkább a keringési viszonyok zavarában mint a nyomás által megszüntetett idegvezetésben volna keresendő. Valószínű hogy a sphincter működése a szövetnek savós átivódása által van gátolva, és ha mint mondatik, a myoticum az edénymozgató idegekre hat, akkor a torlódás elodázásából következnék a mozgékonyság visszaállása.

Megkülönböztetendő ezen transitorius mydriasistól a szabálytalan látatágulat, mely az irisszövet változásain alapszik s minden myoticumnak ellenszegül. Ha a glaucoma ellenes iridectomiánál egy keskeny, sorvadt irisdarabot metszünk ki, a műtét nem használ. Vannak azután oly gyuladásos glaucoma-esetek is, melyekben a láta nem nagyon tág.

Valószínű, hogy azon zavarban, mely a szivárványszínek látását okozza, a mellső csarnok tartalmának elváltozása is részt vesz; gyakran nyerjük azon benyomást valamely glaucomás gyuladásban levő szemtől, mintha fekete festék (Tusch) volna a mellső csarnokban feleresztve. Ilyen szem pungálása után a zavar azonnal eltűnik. Fuchs az ilyen kieresztett csarnokvízben fehérnyét talált. Schnabel tagadja a csarnokvíz zavarodását, de ha ő nem tudott róla meggyőződni, azért nem következik, hogy a csarnok tartalma rendes.

Az iris előretolása a lencse előnyomulásától függ. A mellső iris zug (a csarnoköböl) lassan elvész, mire glaucománál legelőször Knies, chronicus iritisnél pedig Arit figyelmeztetett. Knies a Fontana-féle tir obliteratióját látta ezen elváltozásban s benne kereste a fokozódott nyomás okát; de nemsokára bebizonyodott, hogy ezen elváltozások a glaucoma szüleményei s hogy glaucoma a Fontana-féle íir anatómiai elváltozása nélkül is létezik. A csarnoköböl obliterálása gyakran életben is látható, leginkább a halántéki és az orrfelöli oldalon, a mi talán boncztani viszonyokkal — a hátsó hosszú sugáredényekkel —• függhetne össze.

Nagy fontosságú, kórszármazási tekintetben, a mellső sugáredények, főkép a visszerek mivolta. A lob kitörése a mellső sugárüterek erősebb belövelését hozza magával vörös udvar alakjában a cornea körül, s a vénák még inkább vonják magukra az észlelő figyelmét. Az episcleralis visszerek és üterek az övszerű pírnak sajátságos sötét árnyalatot adnak. A lobroham s az literes belövelés elmúltával a piszkossárga, itt-ott kitágult visszértől átfutott kötőhártya alatt láthatni egy (vagy több) feltűnően tág sötétvörös visszeret, mely valamelyik egyenes izom (többnyire a m. int. s ext.) irányából jőve, a cornea felé halad, és i —1-5 mm.-rel a corneaszél előtt az egyik vagy a másik irányba kanyarodva, ívet képez, néha pedig villaszerűén elágazik. Minél inkább közeledik a szem az elfajulási stádiumhoz, annál jobban tágulnak az említett véredények. Ezen visszerek fejlődését Sichel az érhártyaelváltozásokból származtatja, Arit pedig collateralis vérkeringés gyanánt tünteti elő. Leber Arit véleménye ellen nyilatkozott, mondván, hogy a vénák tágulata lobos hyperaemiából származik, mire Arit azt hozza elő, hogy ily sugárvisszértágulatok sarcoma chorioideae nél is láthatók, s hogy ez nem mindig csak a lobos stadium hosszabb fenállása után, hanem elején, sőt néha az első stádiumban (gl. simpl.) is mutatkozik.

Az üvegtest zavarodásáról, melyet Graefe oly határozottsággal s körülményesen leírt, Arit is meggyőződött. Minthogy Schweigger és mások állítják, hogy ők azt soha sem látták azért a kérdésnek függőben kell maradnia. A porczhártya homálya Fuchs mikroskópikus vizsgálatai szerint a .parenchyma vizenyőjének tekintendő. A porczhártya érzéstelenségét illetőleg (finom nedves ecsettel vagy tollal történő érintéskor) Fuchs véleménye az, hogy a Bowman-féle hártya csatornáiban levő idegrostok a szokatlan menynyiségű folyadéktól kimosatnak, összenyomatnak s béníttatnak, és azon helyen, a melyen a felhám hólyagszerűen felemelkedik, át is szakadhatnak. A pupilla körüli glaucomás udvar a nyomásfokozódás következményeként tekintendő. A szemtiikri vizsgálatnál a látóidegkorong körül gyűrűt látunk, melynek centrális széle élesen határolt, környi széle pedig inkább elmosódott. Némely helyen hiányos is lehet ezen gyűrű. Már ezen jelekből is gyaníthatni,

— 36 —

] hogy ezen tünemény mechanikai okon alapszik, t. i. a lamina cribrosa és a chorioidea közti összeköttetésnek vongálásán, mely mint

1 a myopiánál a szomszéd chorioidea vákonyodására és sorvadására vezet. Mauthner a glaucomás udvart »látóideg körüli izzadmányképződésnek« tartja, mely nézetnek semmi boncztani alapja nincsen. Mauthner és Brailey azon hitben vannak, hogy a glaucoma klinikai megjelenését, a nyomásfokozódást, gyuladás a látóidegben előzi meg, de Arit ezen szerzők közleményei nyomán még sem hajlandó az állítást magáévá tenni, hanem az ezen gyuladásból állítólagosán eredő hátrasülyedését a lamina cribrosának és az edényeknek a látóidegfőben egyszerűen physikalis törvényekből magyarázhatónak tartja.

III. As elfajulási stadium. Az ide tartozó elváltozások soha se állanak be a nélkül, hogy a szem előbb gyuladási stádiumba ne lépett volna. A mi a glaucomában megvakult szem feszülését és alakját illeti, az előbbi egy lobos roham után még jelentéke • nyen emelkedettnek található és scleratágulás meg tekenagyobbodás eseteiben is többnyire megmarad; ismételt rohamok után a teke lágyulhat, kisebbedhetik, az egyenes izmok táján lelapulhat, a mi az üvegtest lelapulásával ás retinaleválással áll kapcsolatban. A szemgolyónak nagyobbodása s egy vagy több staphyloma scleraenak az aequator táján képződése heves rohamok után nemsokára, kevésbbé hevesekben csak a 2-dik stadium hosszabb tartama után, állanak be. Ezen staphylomák könnyen kikerülhetik a figyelmet. Néha egészen lapos, kékesfehér dombocskákat képeznek s alkalmasint a sclerának összenövése az érhártyával és a retinával tételezi fel őket; e tekintetben egészen különbözők valamelyik sugáredény kilépési helyén levő borsó nagyságú dombocskáktól, melyek sokkal ritkábban kerülnek az észlelő szeme elé. A sugártest staphylomai ritkák, az intercalaris staphylomák soha sem fordulnak elő. A teke kemény volta alatt a sclerának piszkos szürkés sárgába játszó elszínesedése és az emissariák kitágulása még jobban napfényre kerül. A corneának az első lobos roham utáni kóros elváltozása még tovább fejlődik, sávos elhomályosodás és zavaros foltok képződnek állományában, végre a Bowman-féle hártya és az epithelréteg közt alkatnélküli hártya képződik, mint ezt Müller kijelölte, Fuchs pedig leírta. A cornea elfajulása csak közepe táján megy végbe s nem éri el a széli övét. Ha azon hártya alatt folyadék gyülekezik, nagyobb hólyag képződhetik, — keratitis bullosa. — Némely esetben a corneában felületesen beágyazva szürkésvagy sárgásfehér szemcséket lehet találni, másokban a cornea porczkinézésűvé válik-'ismét másokban fekélyesedik, áttörik, mire vérzés, azután a teke általános lobosodása és elgenyedése áll be. Önkéntes repedése a bulbusnak a cornea megelőző fekélyesedése nélkül Ariinak egy esetben sem fordult elő.

Vérzések a mellső csarnokba többnyire csak akkor történnek, midőn a látás már tönkrement és más kóros elváltozások leginkább az irisben, már is degeneratióra utalnak. Ha az iris egyik pupillaris széle odatapadt a lencséhez, akkor az iris megfelelő részlete az áttűnésig elvékonyodik. A lencse, előretoláson kívül, zavaros is. A glaucomás hályog elősegíttetik az üvegtest vegyi elváltozása és a sugártest lobos, végre sorvadásos elváltozásai által. A meddig a retina még működőképes, a fényt érzi, nem lehet cataracta glaucomatosáról szólni és még van kilátás, hogy iridectomia és nyolcz vagy 10 hét után extractió által a szemet ismét működőképessé tehetjük. Ha az extractiót még jó fényérzés és jó projectió mellett végezzük anélkül, hogy megelőzőleg a fokozott belszemnyomást iridectomia által alászállítanók, akkor el kell készülve lennünk arra, hogy az operatió alatt vagy után nagy vérzések az érhártya hídfelületéről jönnek létre. A zöld reflexus, melyet a glaucomás szemek tág pupillája a lencse előtti közegek feltisztulása után is még visszaver, s a melyben Sichel és Mackenzie szerint a lencse senilis sárga színe is osztályrészes, még a lencse teljes elhomályosodása után sem szűnik meg teljesen, ezért a cataracta viridis régóta noli me tangere gyanánt tekintetett. Cataracta glaucomatosa gyakran jelentkezik mellső tokhályog alakjában; néha a lencse sorvad vagy elmeszesedik vagy luxálódik s előre nyomatik. A kéregállomány folyékonyodásával járó cataracta Morgagni-t Arit még nem talált. A lencse csak athrophysalt bulbusban huzatik hátrafelé.

Az elfajulási stadium legfontosabb elváltozása a retinaleválás,

1 mely azáltal tételeztetik fel, hogy lobos roham folytán a corpus