Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-03-29 / 2. szám

rnadik előadta, hogy elbusulta magát, mire szédült, fejfájást kapott s utána látása romlani kezdett. Egy diabetes mellitus esetben a hályog 4, egy másikban 5 hónap alatt fejlődött. Vannak azután esetek, melyekben pinczébe esés, menykőütés, erős napsütés emlittetik a hályog képződése és gyors fejlődése okául. Utóbbira emlékszem, hogy valaki (Becker lencséről szóló könyvében olvastam) nyúlnál a lencsében concentrált világítás által homályt idézett elő, s így nem kell alaptalannak tekintenünk betegünk ebeli állítását sem. Egy négyéves gyermeknél (aniridesis és coloboma adnatummal) a hályog két hónap alatt fejlődött.

A mi a hályog fejlődését illeti, oly esetek is találhatók, melyekben a későbbi időben kezdődött hályog érettebb képet nyújt mint a régibb. így egy beteg Morgagni-féle hályogját 4 évtől, hypermatur hályogját 8 évtől fogva származtatja. Vannak azután oly betegek is, kik azt hiszik, hogy ha mondják hogy nagyon régóta van hályogjuk, az orvos kevesebb reménynyel fog hozzá a műtéthez. Egy 75 éves beteg csak a műtét után mondta meg, hogy baja nem 2 év óta tart mint először előadta volt, hanem 10 év óta.

A hályog fejlődése rövidlátó szemekben többnyire elhúzódik. Ugyanez bizonyult be a cataracta polaris posterior-ról is. Egy esetben ro év óta állott fen egy ilyen cataracta, mely sérülésből származott, egy másik esetben az egyik szemen születése óta a másodikon 4 év óta, egy 10 éves gyermeknél születése óta mindkét szemén, egy 23 éves egyénnél 2 év óta, megint más esetben 18 év óta. Tehát ugyanazon viszonyok állanak fen a hátsó polaris hályogra nézve mint a mellsőére nézve (ellenkezőleg Mackenzie állításával.

Befejezésül említenem kell, hogy a hályog megérési idejére vonatkozó meghatározásaim nem törekedhettek arra, hogy eldöntsék egyén szerint meddig szokott a hályogfejlődés tartani hanem arra, hogy ha általánosan a hályog megéréséről szólunk (pl. előadásokban). azt számos esetek összegezése alapján a kellő határok közzé szorítsuk.

KÖNYVISMERTETÉS.

F. v. Arit, zur Lehre vom Glancom, Verlag von T V. Braumüller, Wien 1884. 8". 142. I. Ära 3 frt.

(Folytatás és vége.)

II. A gyuladási stadium. Külsőleg látható lobos tünetek jelentkezhetnek oly szemeken is, melyek rövid idővel annak előtte megvizsgáltatván, időelőtti presbyopián kívül sem szemtükörrel sem működésük által a glaucoma gyanúját nem ébresztették. így tapasztalhatni azt lobos glaucomában szenvedő szemen végzett iridectiomia után a másik épnek mutatkozó szemen, ha ebbe, mint tanácsos lett volna, óvatossági szempontból physostigmint vagy pilocarpint bele nem csepegtettünk. Más esetekben a lobos tüneteket rövid idővel (körülbelül egy nappal) a látás rohamos (kevés óra alatti) eltűnése előzi meg, mely nyilván csak érhártyabeli pangás által az ideghártyában keletkezett ischámia által magyarázható meg. Graefe ezen esetekre a glaucoma fulminans elnevezést használta. A nyomásfokozódás, látatágulás, mellső csarnok sekélyedés a cornea anasthesiája és a neurosis ciliaris hevessége rohamosan keletkezik. A látás néhány óra, sőt fél óra alatt is elvész. A szemtükör ekkor rendesen a csarnokvíz és az üvegtest diffus zavarát és a retinalis vénák jelentékeny túlteltségét mutatja. Az artériák sorvadása és a látóidegfő excavatiója aránylag igen gyorsan fejlődik (néha kevés héttel a baj kezdete után). A belövelési tünetek a megvakulással egy időben vagy későbben is mutatkozhatnak. Graefe a fulmináló glaucomát csak 55 éven felüli egyéneknél látta. Hogy a betegség kezdetétől fogva a visszerekben vérpangás van, arra a fulmináló glaucoma ellenes iridectomiát követő igen erős haemorrhagiák utalnak. A megvakulás oka, Graefe szerint, a belszemnyomás fokozódása által vélt idegvezetés megakadályozásában, hanem ischaemicus paralysis retináéban keresendő.

A lobos glaucoma legtöbb eseteiben megelőzőleg inter- vagy remittens rohamok s látás zavar voltak jelen, vagy pedig a betegek kimondásaiból a functiók megvizsgálásából s a szemtükri leletből kiderül, hogy a betegség már régóta latens állapotban (mint gl. simplex) áll fen. A szem meglobosodásának bekövetkezését vagy

kezdetét, tehát úgy vízszerű mint sejtes vagy plastikus elemek a szem edényeiből történő kilépését, csak azon időponttól származtathatjuk, a melyben ciliaris injectió, látóközegek zavarodása és a ciliáris idegrendszer enyhe vagy igen heves izgalmi tünetei jelentkeztek. Ezen szemek többnyire fénykerülők és a sugártestre történő nyomásnál érzékenyek.

A gyors fejlődésű s magas fokra jutott gyuladás, mely heves féloldali fejfájásokkal, könnyezéssel, fénykerüléssel és a látás gyors romlásával, néha photopsiákkal is jár, ezenkívül még más tüneteket mutat fel ú. m. ha nem az első akkor a második napon a szemhéjak gyuladásos vizenvőt tüntetnek fel, a szemhéjak kötőhártyája kivörösödött, de nyáladzás nélkül, a tekei kötőhártya chemoticus, edényhálója ritkább, úgy hogy alóla a kékellő, sűrű sugárbelövelés áttetszik, a cornea bágyadt érzéketlen, a pupilla (ritka kivétellel) igen tág s inkább füstszínű mint zöldes visszfényt ad, a szem kemény és tapogatáskor fájós. Sokszor jelen van étvágytalanság, hányás, lázas izgatottság is. Ily állapotban előfordulhat, hogy szabályos iridectomia végrehajtása lehetetlen; egy punctió elégséges lehet fájdalmak csillapítására, míg a chemosis annyira visszafejlődik, hogy az iridectomia beszúrását elég periphericusan tehessük. A szemhéjak és a tekei kötőhártya vízenyője 5 — 6 nap múlva magától elmúlik, a cornea zavara sok (8 vagy több) napon át tart, a látás vág)' tönkrement vagy bizonyos fokig még javulhat ; az iris kinézése és a bulbus keménysége nem változnak feltűnő módon, a sugárbelövelésből pedig az episcleralis kötőszövet piszkos színezése s egyes kitágult sugáredény marad hátra.

A kevésbbé rohamos keletkezésű esetekben a pupilla merev tágulata s érdes zavara, a cornea bágyadtsága, a ciliaris injectió és a kötőhártya ritkább edénybelövelése egyszeri megnézésre is az embert azon helyzetbe hozza, hogy a bajt ezen alakjában is azonnal felismerhesse.

Az enyhe rohamban a látás zavar tartós, a szemben és környékén fájdalmak vannak, gyűrűs ciliaris injectió, a közegek zavara, az iris mozgás-, szín- s alakelváltozása van jelen, a szem feszereje fokozott, a látótér korlátolt; ha a szemfenékbe láthatni, literes pulzatiót, a látóidegfő excavatióját és a glaucomás udvart találhatjuk. A gyuladás székhelye s némileg a tünetek kiinduló pontja a viszerek örvényei előtt fekvő érhártyarészletben, beleszámítva a sugártest lapos részét (az orbiculus ciliarist) keresendő.

: Ha a vér lefolyása valamelyik örvényviszérben nehezítve van, akkor kevés befolyás az edénymozgató idegekre már képes gyorsan fokozódó torlódást és szaparodott (folyékony s plasticus elemekből álló) elválasztást létrehozni. Bizonyítják ezt Lebernek a venae vorj ticosae alákötésén alapuló kísérletei, a melyek kiderítették, hogy az örvényes viszerekben történő vérfolyásnak fenakadása nemcsak a szemgyolyónak jól kitapintható feszességét és a teke kötőhártyá- i nak vízenyőjét képes előidézni, hanem azok egyszersmind útmutatásul szolgálhatnak egy a glaucománál majdnem állandóan előforduló tünetnek, a pupilla elhúzódásának magyarázására. Leber kísérletei bebizonyították azt, a mit Arit 30 év előtt bonczleletek és klinikai észleletek alapján következtetett, hogy t. i. az iris keskenyedése és sorvadása, helyenkint vagy egészben, oki összefüggésben áll az érhártya mellső részletének lobos elváltozásaival. Egy I véna vorticosa alákötése torlódást okoz csak az előtte fekvő sugártest és iris környékén, s az iris részletes kóros elváltozása ezzel függ össze; de hogy miáltal történik az irisszövet ilyen körülírt I sorvadása egyelőre még kérdéses marad. A glaucoma minden eddigi elméletei ezen fontos pont, a pupilla rendetlen kitágulása, fölött hallgatagon továbbhaladtak. Megelégedtek az iridoplegiával ! s a fokozódott szemfeszülésből eredő sugáridegek bénulásával, ámbár látható volt, hogy a belszemnyomás fokozottsága a cornea es az iris minden részét egyidőben és egyenlő fokban éri. Azonkívül a sugáridegek nagyfokú összenyomást el is tűrhetnek.

Eltekintve a glancomának szemtükör által felfedezhető tüneteitől, melyek a közegek átlátszóságának vesztésekor már nem értékesíthetők, a szemteke feszessége, a mellső sugáredények teltsége és a működési zavarok mellett különösen az iris állapota vezethet bennünket a glaucomás folyamat felismerésére. Mérsékelt fokú gyuladásnál a pupilla egyenlően tág. Ez ily mértékben csak még cyclitisnél (az úgynevezett iritis serosánál) fordul néha elő, de akkor a Descemet-hártyán pontszerű lerakodás vagy hátsó synechia is van. A glaucomás mydriasist iridoplegiának tekintik. De hogy miért