Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1884-09-21 / 5. szám

orvos lett és hogy tanulmányai végeztével atyja segédeként a szemészetre adta magát. Huszonkét éves korában a hannoveri királyi udvarba kiséré atyját és a trónörökös szemének megoperálásában segédkezék. Kilépvén a katonai szolgálatból, a József-akadémia megszüntetése után 1854-ben a bécsi egyetemen a szemészet magántanárává képesíttette magát. Nevét csakhamar ismertté tévé a hályogról és hályogműtétekről írt könyve, melyben a maga és az atyja műtevéseinek eredményét közölte egyéb tapasztalataival együtt.

Szemorvossá létele idejébe esett, hogy Helmholtz 1851-ben a szemtükröt föltalálta; Jaeger pedig rendkívüli elméjének minden erejével, senkitől fölül nem múlt szerencsével és ügyességgel amaz eszköz gyakorlati értékesítésén fáradozott. A szemorvosok és általuk a szenvedő emberiség a beteg szemeken és belső betegek szemén talált legfontosabb kórképek megállapítását köszönhetik neki.

E vizsgálati módra fordította Jaeger rendkívüli szorgalmát olyan kitartással, mely csakis egy nagy, egyedül ő rá váró hivatás teljesítésének ösztönéből eredhetett. Vizsgálatainak fontos eredményeiről írt közleményei részben a bécsi cs. kir. tudományos akadémia értesítőjében foglalvák, de nagyobbára folyóiratokban vannak elszórva, a milyenek a »Zeitschrift für prakt. Heilkunde«, a >Zeitschr. der Gesellschaft derAerzte«,a »Wiener med. Wochenschrift« és az orvos-egyesületben (Medicinisches Doctoren-Collegium) mondott előadások lenyomatai. Mily fontos és tanulságos volna, ha összegyűjtenék Jaeger Ede szemtiikri visgálatainak ma már nehezen hozzáférhető s egykor talán meg sem lelhető eredményeit. Csak így alkothatnánk valóságos és igazságos Ítéletet e nagy kutató munkálkodásáról.

Nem sorolhatjuk elő minden munkáját. De nem mulaszthatjuk el, hogy legalább a Jaeger legfontosabb szemtükri leleteit röviden el ne mondjuk. Ilyenek a vérkeringésre vonatkozó tanulmányai, a szemfenéki verőerek lüktetésének korszakalkotó leírása, a látóideg haránt metszetének pontos megfigyelése, az ideghártya erei szabálytalan eloszlására vonatkozó érdekes megfigyelései, ő rajzolt először kettősszélű idegsorokat és glaukomát illető képeket, habár e tünetek megfejtése későbbi megfigyelőknek volt is föntartva; ő figyelte meg először a látóideg színeváltozását s nevezte »hideg szín«-nek a kékes színesedést; ő írta le először pontosan a látóideg sorvadásos kivájulását és a sárga folt számos bántalmát; ő tőle való a diabetes mellitus jellemző lelete, ő írta le és fejtette meg az úgynevezett staphyloma posticum képét és keletkezését, valamint a retinitis pigmentosát is ő ismertette; az ő érdeme, hogy kivált miliáris tuberculosisban, érhártyai gümőket talált s a belorvosoknak ilyen fontos különbözeti kórhatározással szolgált.

Kiváló ügyességet fejtett ki Jaeger kórbonczolati készítmények előállításában, melyek azért is igen tanulságosak, mivel gyakran olyan szemekből valók, melyeket előbb szemtükörrel megvizsgált és leírt volt. Remélhető, hogy azok jó állapotban fognak maradni.

írott közleményei pontosan leírók, józanak, sőt szárazak, de mindig igazak, mert az igazságot kutatják.

Az írott szónál is inkább bírta, hogy a látottakat képekben örökítse meg s adja át korának és az utókornak. Rajzolni és festeni nem tanult, mindazáltal eddig utol nem ért s talán ezután is utolérhetetlen szemtükri képeknek lett teremtőjévé. Tekintete oly biztos, színérzéke oly finom vala, a mit látott és le akart rajzolni, az iránt oly tökéletes vala az érzéke és Ítélete, hogy e tekintetben iskolázás nélkül is elérhette a legfőbb fokot. A mit ő lerajzolt, az arczképi hűségű mű. Hogy mennyi időre s fáradságra volt szüksége, leginkább kiviláglik abból a nyilatkozatából, hogy sok kép elkészítésén, habár mindegyikük csak nehány hüvelyknyi s a nem szakértők alig találnak köztük különbséget, 100 s még több óráig is dolgozott.

Ilyképen 33 évi szakadatlan munkával összegyűjté a szemfenék legfontosabb képeit, melyek azonban még nincsenek mind kiadva, pedig érdemesek volnának, hogy az osztrák kormány a nyilvános orvosi intézetek számára megszerezze. Csak töredéküket sokszorosíthatá Jaeger kőnyomatilag s adhatá ki részint egyes füzetekben, részint atlaszba foglalva. S még ezek a művészi ugyan, de az eredeti rajzokhoz képest csak gyönge utánzatok is oly nagyszerű és igazi művek, hogy maguk is halhatatlaníthatnák Jaeger Ede nevét.

Egy másik emléket rakott magának Jaeger a látás élességének meghatározására szolgáló legelső látópróbák szerkesztésével.

— 117 —

Naponkint használják ezeket az egész művelt világ szemorvosai. Naponkint beleírják Jaeger nevét jegyzőkönyvükbe s ezzel is dicsőítik a nagy mester emlékét.

Jaeger egyszersmind a legbámulatosabb műtevőknek is egyike volt. Nyugodtsága és biztossága lépést haladt merészségével és a műtét csinos végrehajtásával. Ragyogó mintaképül szolgált bámulattal eltelt tanítványainak, kiknek az ő gyakor szemlélése többet használt, mint a legfényesebb előadások használhattak volna. Örömest átlépte a szemészeti műtevés szűk határát s szeretett képlő műtéteket s daganatok kiirtását végezni. Mindig ülve operált a szem rögzítése és szemhéj-emelő nélkül, nem szerette az altatást, a sebkezelésben a legegyszerűbb módon járt el.

Néhány igen eredeti s jeles műtét is származik tőle (pl. a hajlott késsel történő sebmetszés); továbbá több elmés eszközt, egy ophthalmostatot és egy tokcsípőt is szerkesztett. A Jaeger-féle szemtükör általános elismerésre tett szert s a legfinomabb vizsgálatokra alkalmas.

Nagyobb közleményei közül említendő az »Einstellung des dioptrischen Apparatese, melyben kivált az »egyenes képben« való vizsgálás fontosságára utalt, míg előbb a könnyebb »fordított képben« való vizsgálást űzték volt, melylyel gyorsabban lehet ugyan vizsgálni s az áttekintés is nagyobb, de részletesebb vizsgálatokra nem alkalmas. Tehát e tekintetben is tagadhatatlanok a Jaeger érdemei, tanítványai pedig szintén nagy gyakorlottságra tehettek nála szert a vizsgálás tökéletesített módjában.

Tudományos művelete volt a szemtükörnek optométerül használása ; ő mutatta meg először, hogyan lehet a látópróbáktól függetlenül, sőt a vizsgált egyén akarata ellenére határozni meg a szem fénytörését. Manapság ez az eljárás általánosan ismeretes, szerkesztettek már fénytörésmérő szemtükröket is, melyekkel gyorsan lehet ugyan vizsgáim, de nem olyan biztosan mint a Jaeger tükrével. Jaeger volt az első, a ki tömegesen vizsgált szemeket s kivált sok újszülött szemét vizsgálta meg.

Úttörő volt az újkori orvoslat egyik legfontosabb terén, t. i. belső betegségeknek szemtükörrel való meghatározásában. Ez volt kedves föladata, mely élete fogytáig foglalkoztatá s csak néhány éve adta az orvosi világ kezébe ily czímű művét: »Die Ergebnisse der Untersuchung mit dem Augenspiegel unter besonderer Berücksichtigung ihres Werthes für die allgemeine Pathologie«, mely általános bámulatot keltett. Pl korszakalkotó művét e szavakkal végzi: »Azt hiszem, a jövendő sem fog megczáfolni, ha mondom, hogy a szemtükör fontosabb és hasznosabb eredményeket fog nyújtani a belorvos mint a szemész kezében.« Valóban e jóslat részben már is teljesült, mind inkább ráutalnak e leletek fontosságára a belorvosok és a gyermekorvosok.

Mikor 1876-ban Jaeger említett művét egyik tanítványa ismerteié az orvos-egyesületben a bécsi orvosoknak az ő meg nem szűnő s eredményes működése iránti bámulata hangos örömnyilvánitásba tört ki; az elnökség pedig azon volt, hogy az egyesület e legkiválóbb tagját a közoktatásügyi miniszternél teendő közbenjárásával a tudományos és művészi törekvéseiből származott nyomasztó kötelezettségektől fölmentesse. E tény önkéntelenül megvallatja velünk, hogy az anyagi eredmény nem volt Jaeger tehetségéhez és rendkívüli szolgálataihoz méltó. Sem irataiból, sem ezerszámra világszerte elterjedt olvasó-próbáiból nem volt neki anyagi haszna. Ennek különben nem mindig külső körülmények valának okai, hanem az ő ideális gondolkozása is. Nem volt ő a létérti nyers küzdelemre teremtve, örömestebb visszavonult dolgozó szobájába. Ha nem vizsgálódott szemészi téren, órákig eldolgozott esztergáján s apró remekeket faragott. Késő éjjelig ott lehete látni szobájában egyszerű lámpáját.

Jaeger nevét a bécsiek már atyja életében megkedvelték Évente ezernyi számban elárasztották kórházát a betegek, kiknek az ő keze nyújtott segítséget. Nem nézte, milyen előkelő a beteg, sőt inkább a szegényekre volt tekintettel. A betegekkel való bánásában a megtestesült gyöngédség és igénytelenség volt, gyakran vissza is éltek e tulajdonságával. Szemorvosi magán praxisa nem volt nagy, úgy hogy bár olyan előkelő szemorvos volt, belorvos lássál is foglalkozott. Úgy mint atyja ő is több előkelő osztrákarisztokrata családnak háziorvosa volt s pl. uralkodónk boldogúlt édes anyját Zsófia főherczegasszonyt is ő gyógyította.

Nagy kedvvel űzte a maga gunyolását. Jellemző pl. az az

— 118 -