Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-07-27 / 4. szám
95 96 összenőtt a selerával s a cornea alsó harmadával. H. az alsó szemhéjat teljesen lepraeparálta a tekéről; a felső tekefél kötőhártyáját (Teale szerint) hídalakú, 4 mm. széles, az equator felé szélesedő lebeny alakjában leválasztotta, a cornea alatt a felsebzett sclerára ráalkalmazta és alsó szélét 2 varrattal rögzítette a felületes scleral-réteggel; végre vett az alsó ajakról egy kocsánynélküli nyákhártyalebenyt, ezt sebes felületével a szemhéjéra fektette, két varattal a szabad szemhéjszélhez varta és a fornixnál két fonálhurokkal rögzítette, melyet a szemhéjon átvezetve ennek bőrén, az alsó orbitaszél felett, draincsövecskén csomózott össze. Az eredmény tökéletes. (Centralbl. f. pr. A. 1884. 144.) — A színérzés és színvakság. Burnet-\.ö\ Washingtonban. — Hogy a színérzés valamely theoriája elfogadható legyen, kell hogy az a színészrevevés és színvakság valamennyi tüneményeit megmagyarázza; ezt a jelenlegi két theoriának egyike sem képes. Mauthner (Vorträge aus dem Gesammtgebiet der Augenheilkunde 1879. Heft 4.) következő okokat hoz fel a Young-Helmholtzféle hármas színelmélet ellen, mely a színvakság tüneményeit nem magyarázza meg: 1. A vörösszínvak nem különbözteti meg pontosan a zöld és ibolya színárnyalatokat, -a zöld színvak nem a vörös és ibolyákat; sárga és kék az egyedüli szín, melyet pontosan megismer. 2. A vörösszínvak az ilyen megrövidített spectrumban a legvilágosabb helyet nem a kékeszöldben látja amint várni kellene, hanem a sárgában, ép úgy mint a rendes szemű. 3. Ezen elmélet nem magyarázza meg eléggé, hogy a spectrum megrövidülése néha a narancssárgába sőt néha a sárgába is terjed. Ehhez járul az eredmény, melyet Pflüger (A. f. A. IX. 381.) színvakok bizonyos számának különböző módszer szerinti vizsgálatánál nyert. 4. Vannak egyének, kik az egyik módszer szerinti vizsgálatnál vörös színtévesztőknek, más szerintinél zöldszínvakoknak bizonyultak be. Némely zöldszínvaknak a spectrum vörös vége látszik megrövidültnek lenni. 5. A szürke, közömbös sáv nem találtatik mindig a spectrum ugyanazon helyén; ha mégis, akkor a zöldszínvak gyakran azon helyen látja, melyen a vörösszínvaknak kellene azt látnia, és viszont. A Hering theoriája ellen Donders (Brit. med. Journ. 1880. nov. 13.) következő okokat hoz fel: 1. Fehér és fekete, mint világos és sötét, szemben áll egymással. De nincs okunk hasonló joggal a vörös-zöldet a sárgakékkel szembe állítani. Mindezen szinek, bizonyos viszonyban állanak a sötéthez és világoshoz, mindegyikük lehet világos és sötét is. 2. Az egyszerű színek nem kiegészítő színek mint ahogy Hering állítja. Vörösnek -kiegészítő színe nem zöld, hanem kékeszöld, a sárgáé nem kék hanem violás-kék. 3. A kiegészítő színek (Hering szerint) nem semmisítik meg egymást, hanem fehérré egyesülnek, amit keverés által bizonyítottak be. 4. A fehér érzése nem tiszta, a spectrumban hiányzik, ép úgy mint a vörös- vagy violaszínvakságnál a specificus szín. 3. A Hering elmélete nem magyarázhatja meg a színvakság különböző alakjait. Az elfogulatlan megfigyelő két fontos ténynyel találkozik, melyet a színvakok nagy számának vizsgálása eredményezett: 1. Nincs tiszta vörös-, zöld- vagy violaszínvakság, ezért előnyösebb a vörös-zöld- és kék-sárgaszínvakságra való felosztás. 2. A két hypothesis egyike sem tekinthető elfogadható elméletnek, mert általok nem magyarázhatjuk meg valamennyi tüneményt. A veleszületett színvakságnál felette nagy súlyt fektetnek a retina elemeire mint színérző szervekre, anélkül hogy a többi tényezőket tekintetbe vennék. A színérzést három szerv közvetíti; a retina, a látóideg és az agy mint látási centrum. Ha e három tényező egyike nem működik, beállanak a zavarok. Joggal feltehető, hogy a színek valódi theoriája — ha felderítik — egyszerű leend, s hogy összhangzani fog azon ismeretes törvényekkel, melyek a fénynek egyszerű testekre való hatásánál fennállanak. A fénynek bizonyos állományokra való molecularis hatását illetőleg ejtett kísérletek alapján, és ellentétben a most fenálló nézetekkel, nem a szövet összetételétől, hanem a beható mozzanatok hatásának külömbségétöl függ a színérzés külömböző volta. Színelméletnek ily alapon való felállításánál a retinát oly testnek kell tekinteni, melynek molecularis állománya minden, az egyes színekre jellemző fényhullámra reagál. Az elváltozás, melyet ily fényhullám kelt, a látóideg által az agyban levő látóközépponthoz tovavezettetik és itt támad a színérzés. Ezen elmélet sokban egyezik az azelőttt Newton által felállítottál, mely szerint: »a fénysugarak, melyek a látóideg végére esnek, itt rezgést keltenek, mely az ideg által a sensoriumhoz vezettetik. Itt erejük és természetük szerint a különböző fényérzést váltják ki«. Young ezen gondolattal nem barátkozhatott meg, mert lehetetlen, hogy a retina minden pontja különböző aetherrezgések határtalan számát átvehesse. Ezen okból háromra, vörös, zöld és violára szorította azon sugarak számát, melyet a retina elemei észrevehetnek. Ezen vélemény nem áll helyt. A retinának szerkezete oly különös és complicált, hogy könnyen reagálhat valamennyi fényhullámra. Megemlítendő még, hogy fény és hő ugyanazon aetherrész hullámalakú mozgása; egymástól csak különböző erejük és természetük szerint különböznek. Már most igen könnyen lehetséges, hogy a látóidegnek és a retinának felette finom érzésük van, miként némely állatok bőridegeinek, melyekkel egészen pontosan érzik a fény hatását. A mint az érző idegek a hő által molecularis szerkezetükben változást szenvednek, s ezen elváltozás a középponti szervhez tovavezettetik s itt érzésként nyilvánul, ép úgy felvehetjük, hogy a retina igen finom szerkezete a hullámhosszúság legkisebb különbségeire is reagálhat. Természetes, hogy ily rendkívül finom szerkezet durvább aether-hullámokat nem érezhet; ennek megfelelőleg nem keltenek hatást a retinán a spectrumnak vörös és violántúli sugarai. Ezen elmélet szerint a fehér érzése akkor keletkezik, ha a retina valamennyi izgatható része izgattatik. A fekete érzése a nyugalom állapotának eredménye. A színeket egyszerűekre és összetettekre kell felosztani, a szerint a mint csak egy, meghatározott hullámhosszúságú izgalmat keltenek, vagy pedig a mint két vagy több érzés keverékéből keletkeznek. Az egyszerű színeket kísérletek útján határozhatjuk meg. A spectrum alapszínei, vörös, narancs, sárga, zöld, kék és viola képviselik az egyszerű színeket, mert egyedül ezekre reagál a molecularis szerkezet. Ezen izgalom a látóideg által az agyhoz vezettetik, a hol az érzés először nyilatkozik, mint olyan. A színérzés elméletét nem követjük tovább, hanem maradunk a színvakság tüneményeinek magyarázatánál. Az úgynevezett centrális színvaksághoz a retinának semmi köze; okát az agyban kell keresnünk. Egészen más oka van a retinalis vagyis periphericus színvakságnak. Itt a retina moleculás szerkezete keveset vagy épen sem reagál bizonyos hosszúságú aether-rezgésekre. Az utóbbi esetek ritkábban észlelteinek mint az előbbiek. A retina finom szerkezete mellett, mely oly pontosan reagál az aether-rezgésekre, apró elváltozások már megzavarhatják a fényhullámok perceptióját. Ezen sorozatba tartoznak a színvakság esetei, melyek a retina megbetegedésétől függnek. A látóideg megbetegedésével járó színvakság szintén periphericus, mivel az idegben létrejött moleculás változásokon alapszik, miáltal bizonyos benyomások nem vezettetnek a retinától az agyhoz. — (Knapp. A. f. A. XIII 241.) Dr. Karafiáth M. VEGYESEK. — Lipomás dermoidot ír le Wicherkiewicz, mely mindkét szemen a cornea alsó külső quadransából kiindulva, ki és aláfelé terjedt. A corneákkal erősen, a selerával gyöngén volt összenőve. Érdekes, hogy mindkét traguson is volt hasonló daganat. Kiirtás után teljes gyógyulás következett be. (Centralblatt f. Augh. 1884. pag. 19.) (0) — A látóidegrostokat az agy hemisphaerájában Bechterew W. dr. Szt.-Pétervárott az általa készített késsel közel a belső capsula hátsó darabjánál átvágván, állandóan az ellenkező oldalon hemianopiát talált, a pupillának teljes visszahatásával. Kísérleteire támaszkodva azt állítja, hogy a látóidegrostok a chiasmában csak részlegesen kereszteződnek és a hemisphaerákban nincsen újabb kereszteződés. (Centralbl. f. A. 1884. p. 27.) (0) Budapest 1884. Khór & Wein könyvnyomdája (Dorottya-utcza 14. sz.).
