Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-07-27 / 4. szám
89 9o képleteknél. Ezen hasonlat felébresztette bennem azon gyanút, hogy ezek zsírszemcsék lehetnének, melyek közül a legkisebbek molecularis mozgást végeznek, míg a nagyobbak épen nagyságuk által ily mozgásban akadályozva vannak. Ezen hitemben megerősített az is, hogy melegített tárgyasztalon 2—3 óra hosszat megfigyelve ugyanegy ily mozgó szemcsét, a legkisebb változást sem tudtam rajta észrevenni, legfeljebb, hogy ha mozgásában valamely nagyobb képlettel találkozott, ahhoz tapadt, s mozgása megszűnt, — pedig ha ezek mikroorganismusok lennének, mégis csak kellene rajtok oszlási folyamatot, vagy más változást látni. Ugyanekkor értesültem Csapod! tr.-tól hogy ha oly absolut alcoholhoz melyben jequiritymag porát áztatta, vizet adott, az alcohol tejszerűen megzavarosödott, s ekkor benne górcső alatt számos egészen hasonló ily fényes gömb volt látható, pedig a víz hozzáadása előtt az alcoholban a legszorgosabb vizsgálás daczára sem mutatkozott hasonló képlet. Hogy ezen gömbök csakugyan a víz hozzáadására csapódtak ki az alcoholból, górcső alatt igen szépen volt észlelhető. Próbáltam tehát a szemből kivett hártyákat alcoholban áztatni, s azt találtam, hogy ilyenkor úgy a nagyobb fényes gömbök, mint az apró mozgó képletek eltűntek. Felosmiumsavval hosszabb ideig állva, ezen mindkétnemű képlet barnás színeződést vett fel. — Véletlenül ugyanekkor egy régebbi górcsői készítmény jutott kezembe, mely glycerinben elzárt hártyákat tartalmazott s meglepetésemre azt láttam, hogy míg készítésekor igen számos ily képletek voltak benne, most egyet sem lehetett látni. — Próbáltam még ricinus olajat alcoholban feloldani, s ekkor vizet hozzá adni, —■ az eredmény ugyanaz volt, mint előbb, csakhogy ilyen gömbök igen nagy számmal keletkeztek. Mindez csak növelte azon gyanúmat, hogy a szemváladékban eme kétféle képletek nem egyebek zsírszemcséknél, melyek közül a legkisebbek molecularis mozgást végeznek. Vizsgáltam továbbá jequirity-magot úgy, hogy porrá törve, keveset tárgylemezen vízzel összedörzsöltem előbb, — ilyenkor a növényi sejtek körűi egészen olyan élénken mozgó, apró gömbölyű képleteket láttam, elég nagy számmal, melyek különböző beállításnál ugyanazon színváltozatot is mutatták, mint a szemváladékban állandóan előforduló hasonló képletek. Sokkal nagyobb számban mutatkoztak ezek, ha ricinus-babot kezeltem ily módon. Mindezek után igen valószinűnek kell tartanom, hogy ezen apró képletek nem mikroorganismusok, hanem ép úgy, mint a nagyobb gömbök, zsírszemcsék, melyek legkisebbjei molecularis mozgást végeznek mindaddig, míg valamely nagyobb képlethez nem tapadnak. Az infusumban látható gömböket a magban foglalt kevés olajból, a szemváladékban előfordulókat pedig a hámsejtek vagy genysejtek zsíros elfajulásából, vagy talán a Meibom mirigyek fokozott elválasztásából lehetne származtatni. Ez teszi érthetővé azon imént említett tapasztalatomat, hogy a szemváladékban lévő fényes gömbök glycerinben hosszabb ideig állva, eltűnnek. A glycerin ugyanis a zsíros olajokat — nehezen bár, de mégis oldja. Hogy nem a Sattler által specificusnak tartott bacillus idézi elő az ophthalmiát, mutatja még az is, hogy ezen bacillus alkalmas tenyésztalajban tisztára tenyésztve, többszörös alkalmazás után is alig észrevehető belöveltséget okozott. Tenyésztalaj gyanánt a Koch által1) ajánlott szilárd húskivonat gelatinát használtam, s hogy kikerüljem a bacillusok elváltozását számos generatio alatt, de a kultúrák beoltásakor az infusumból átvitt esetleges más hatóanyag izgatását mégis kizárhassam, mindig a harmadik kultúrát alkalmaztam állati szemekbe, de csak akkor, ha az előbb szilárd tenyésztalaj már teljesen elhigúlt volt, s górcső alatt telve mutatkozott bacillusokkal. Mint már említettem az eredmény teljesen negatív volt. Hogy továbbá a jequirity nem »infectiosus betegség« mint azt Sattler állítja, kitűnik abból, hogy emberi vagy állati szemváladék beoltása által teljesen ép nyúlszemekbe, — mit az ophthalmia legkülönbözőbb stádiumaiból vett hártyákkal és híg váladékkal számos esetben eszközöltem, teljesen hatástalan maradt. — Hippel hasonló eredményre jutott. Sattler azonban állítólag tudott ily módon lobot előidézni. (Vége következik). *) Mittheilungen aus dem kais. Gesundheitsamt, 1883. 24* 1. SZEMELVÉNYEK. — A kötőhártya kiszáradásáról (xerosis) és a csecsemőkori szemhártya-elgenyedésről. Lebet tnr.-tól Göttingában. — Leber azt igyekszik bebizonyítani, hogy a xerosis különféle alakjai mindannyian gombák által okozott sarjadzáson alapúinak. I. A szaruhártyaelgenyedéssel összekötött csecsemőkori xerosis. E betegséget Graefe írta le először 1866-ban s hajlandó volt azt trophicus idegek által közvetített táplálási zavarnak tekinteni, — j olyformának a minő a kerat. neuroparalytica, -— a mely infantilis enkephalitisből ered. Ez ellen — Jastrovitzra támaszkodva — legelőször Förster szólalt fel, a bajt mint hiányos táplálkozásból eredő szaruhártya-nekrosist fogván fel. így történt aztán, hogy noha Graefe az ezen infantilis szaru-nekrosis mellett előforduló kötőhártya-kiszáradást szépen leírta — a bajt egészen elkülönítették a hemeralopia kisérőjeként jelentkezni szokott kötőhártya-kiszáradásról, noha a conjunctiva változása mind a kettőnél teljesen megegyezik, s noha j súlyos szarubántalmak az utóbbinál is előfordúlnak. iBesold Fr. volt úgylátszik az első, a ki bebizonyítá, hogy a xerosis gombákon alapúi. Homer is közölt egy idevágó esetet, azonban ő nem tartja a gombákat a betegség okozóinak. Leber az általa észlelt infantilis keratomalaciáról kimerítő kórtörténetet, bonczolási és górcsői vizsgálatot közöl, melyeknek ' eredményét következőkben foglalja össze : A tekei kötőhártyán és a vesekehelyben desquamativ-hypertrophicus epithel-elváltozás s nagy mennyiségü sajátságos gomba találtatott; az előbbivel összeköttetésben állott genyes szaruhártyaelroncsolás, rákövetkezett panophthalmitissel, ugyanazon gombák jelentkezvén a [ szaruhártyában és a szem belsejében. A vizsgálat az élő szemből vett szövetdarabokon történvén, a gombáknak postmortalis fejlődése ki van zárva. A felhám megváltozása hyperplasián alapul: vékony sejtlemezek számos rétegben vannak egymásra halmozva (epithel-ujonképződés); e mellett a felső sejtrétegen zsíros elfajulás mutatkozik. Az epithelium selyemfényű kinézése és szárazsága az elszarvúlt sejteknek több rétegben egymásra halmozottságából származik. A felület zsíros tulajdonságát azonban az epithelium zsíros elfajulásának kell tulajdonítani, a gombáknak e tüneményben semmi részök. A gombák morphologiája nem absolut jellemző. Feltűnő, hogy jóval nagyobbak mint a trachoma és blenn. chr.-nál előforduló gombaelemek, sok köztük a pálczikaalak, végűi vastag felhalmozódásokat képeznek a durva, gömbölyű coccusok, melyek a felhámsejteket befedik s a szaruhártyán nagy, kerek coloniákat alkotnak. Az a kérdés, váljon ezen gombák a xerosis okozójaként tekintendők-e, avagy csak másodlagosan fejlődnek ki a már beteg felületen. Különösen megfontolandó, váljon j a xerosis az epitheliumnak a hiányos szemhéjzárás által feltételezett kiszáradásából eredhet-e, — mi által a talaj a gombaképződésre meg van adva, — mint ezt Horner az ő esetében gyanítja. L. a xerosisnak ilyetén fejlődését nem fogadhatja el, mert — az anamnesisből kivehetőleg — a gyermek szeme —- kivévén nehány napot, a halál előtt — be volt hunyva. Más észlelők adatai is a mellett szólnak, hogy a kiszáradás rendesen nem szerepel a bántalom előállásában. Nem lehet benne kétség, hogy a szemrés nyitvamaradása —- ott hol az előfordul — a nagyfokú érzékenységi zavar következménye, de nem szabad feledni, hogy ezen érzéj ketlenséget nem szabad a többi változások kiindulási pontjáúl te- I kinteni, s nem lehet a kerat. neuroparalyticaval hasonló eredetűnek tartani, mert az agy s a trigeminus épeknek találtattak; — ellenben nagyon valószínű, hogy a bulbus tompúlt érzékenysége az epithelium nagymérvű elváltozásából ered, mely az intraepithelialis idegvégeket elroncsolta. Ha tehát mi a kiszáradást nem úgy fogjuk fel, mint az infantilis xerosis és a vele járó corneaelgenyedés lényeges okát, hanem csak mint néha hozzá csatlakozó, azt elősegítő mozzanatot, úgy ezen nézetünket még az is támogatja, hogy a hemeralopiával kapcsolatban előjövő xerosis tökéletesen hasonló conjunctiva bántál mat képez, a melynél pedig a teke felületének hiányos fedése biztosan ki van zárva, s nem is tételezte föl senki. Egyébiránt a kötőhártya állapota is egészen más a xerosisnál mint a szemgolyó felületének kiszáradásánál, mert a xerosisnál nem a felület szárazságáról, nem a kiszáradt epithelium nekrotizálásáról és lehámlásáról, hanem egy sajátságos, zsíros elfajulással
