Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1884-07-27 / 4. szám

1

■ ' ■ r • • • f :—rrr y±.. ,

— 91

92 —

egybekötött desquamatióról van szó, a melynél folytonos epitheliumujonképződés van jelen. Ezen processus bezárt szemhéjak alatt is folyik, s súlyos esetekben nemcsak a szemrés vidékére, hanem többé-kevésbbé az egész tekei conjunctivára kiterjed, s a xeroticus felhámtömegek ha eltávolíttatnak másnapra szabályszerűen megújulnak.

Minderről szó situs a kiszáradásból eredő comeafekilynél. Ez utóbbinál a conjunctiva semmi feltűnő változást nem mutat, nevezetesen nincs szó a felület lehámlásáról és zsíros tulajdonságáról. Ha a xerosis conjunctivae kiszáradásból keletkeznék, sehol sem kellene határozottabb alakban mutatkoznia mint a cholera stadium algidumában, a mi nem úgy van. Egészen kétségtelenné teszi pedig a kötőhártya-xerosisnak a hiányos szemréscsukástóli függetlenségét azon körülmény, hogy a vesekehelyben teljesen egybevágó felhámváltozás találtatott, ahol pedig az epithelium folyvást folyadékkal van éríilközésben. Mivel mindkét helyen ugyanazon gombák és hasonló bőségben találtattak, ezért jogosan feltehető, hogy a gombák voltak az elsők, s az epitheliumburjánzás csak másodlagos. Hogy az illető gombák képesek az ép szemen kifejlődni s felhámi változást és genyes keratitist előidézni, tengeri nyulon végzett oltási kísérletekkel is bizonyítható. Ezért az embert illetőleg is nagy valószínűséggel feltehetjük, hogy a kérdéses gombák a normalis kötőhártyán féj lödnek ki s mint elsődleges kórokozók hatnak. Az ! infantilis xerosisnak élődieken alapuló származása mellett szól an- J nak nyár derekán apró epidémiák alakjában mutatkozása, mint követője az akkor uralkodó intestinalis zavaroknak. Bizonynyal feltehető, hogy a gombák kivülről jutnak a bulbus felületére, e mellett szól az, hogy a bántalom épen a scleralis kötőhártyán és a szaruhártyán s különösen a szemrés irányában fordúl elő. Ismeretes dolog, hogy az infantilis xerosis kiválólag satnya, elkénszeredett gyermekeken fordúl elő, a kik hasmenés, hányás, bronchitis és acut kiütések miatt kimerültek, s hogy a világrahozott syphilis is jókora részszel járul hozzá, a nélkül hogy a megbetegedést magát specifice syphiliticusnak kellene tartanunk. Úgylátszik azonban, hogy a szervezet előleges meggyengülése nem okvetlen szükséges a xero- j sis kifejlődésére, sőt súlyos corneabántalom mellett is kezdetben erősek s jól tápláltak lehetnek a gyermekek. A tapasztalás azonban bebizonyította, hogy a kis gyermekek keratomalaciája ha nem is mindjárt kezdetben, de a későbbi lefolyásban mindig, más szervek életveszélyes zavaraival társul, s hogy a benne megbetegedett gyermekek ritka kivétellel mint tönkremennek.

II. A hemeralopia mellett előforduló xerosis. Az idiopathicus hemeralopia mellett jelentkező conjunctiva-xerosist Bitot írta le először. A két bántalom összeesését illetőleg megoszlanak a nézetek. A különböző szerzők adatainak összevetéséből az tűnik ki, hogy a két bántalom gyakran, de mégsem mindig együtt fordul elő. A Leber tapasztalata megegyezik evvel. Ö három szemtükri lelet nélküli hemeralópiát észlelt, melyek közül kettő csekély fokú xerosissal volt párosulva, míg a harmadik esetben nyoma sem volt ennek. A xerosis itt is gombákon alapszik, a melyek az infantilis keratomalaciánál előfordulókkal tökéletesen megegyeznek. A xeroticus anyag mind a két esetben sok szabad zsírt tartalmazott. Leber azt hiszi, hogy ezen zsír vagy a Meibom-mirígyek vagy a pillaszőrök fagygyumirigyeinek váladéka, mely a szemhéj pislogása által hajtatott és rakodott ezen helyre. Különösebb figyelmet érdemel az icterus mellett előforduló hemeralopia, a melyből Leber is észlelt egy esetet. A hemeralopia ezen neme különösen a chronicus, icterussal egybekötött májbajoknál fordúl elő, s rendesen csak az icterus hoszszabb ideig tartása után mutatkozik, s evvel együtt javul és rosszabbodik; eleinte jóindulatú és könnyen visszafejlődik, később ellenáll a kezelésnek. Xerosissal való complicatioját eddig még nem észlelték. A hemeralopiás xerosis többi eseteiben igen különböző lehet a beteg általános állapota. Leber összefoglalva az általa használt adatokat, azon eredményre jut, hogy a hemeralopia mellett előforduló xerosis ugyanazon általános föltételek alatt s gyakran hasonló complicatiokkal jelentkezik, mint az infantilis alak, úgy hogy a kettő nemcsak kórboncztani, hanem klinikai tekintetben is összetartozónak Ítélendő.

III. A másodlagos xerosis. Ezen neme a xerosisnak többnyire csak partialis, tisztán helyi baj, — s a fent leírt complicatiok nélkül, másodlagosan fordul elő olyan szemeken, melyek idült conjunctivitisben vagy keratitisben szenvedtek, és pedig — elütőleg a

xerophthalmustól — feltűnő kötőhártyazsugorodás nélkül. A fehér lerakodások zsírból, felhámlemezekből és gombákból állanak, tehát a lelet nem igen különbözik a valódi xerosisnál leírottól. A másodlagos xerosis fejlődésének menetét úgy képzelhetjük, hogy az ezt megelőzött gyuladásos processusok a felhámot megváltoztatják, a localis mycosisra alkalmas talajjá teszik, a gombák epitheliumlehámlást idéznek elő, a mi alkalmul szolgál a szemhéji mirigyek zsíros váladékának lerakodására, mit esetleg még a felhám zsíros elfajulása is elősegít. Ha aztán még a pislogás is hiányos, vagy a szemrés nem záródik eléggé, s így a zsír és az elfajult epitheliumok nem tisztulnak folyvást el, úgy ezen állapot állandó marad s a conjunctiva többi részeire is kiterjedhet.

Megjeg)tzések a xerophthalmus előállásáról. A secundär xerosis átmenetet képez a xerophthalmusba: a szemgolyó felületének szárazságába és bőrszerűvé válásába, a mi néha a nagyfokú kötőhártyazsugorodáshoz csatlakozik. Ez állapot kifejlődését rendesen úgy magyarázzák, hogy a kötőhártyazsugorodás totalis symblepharont okoz s ezért az elválasztó felület minimumra redukálódik, úgy hogy nem képződik semmi folyadék a bulbus megnedvesítésére. E magyarázat azonban csak azon esetekre áll, a melyekben a zsugorodás oly nagy, hogy a kötőhártya a szemhéj széltől egyenesen megyen át a corneaszélre, a mikor természetesen nem lehet szó folyadékelválasztásról. De Leber látott eseteket, hol a kötőhártyazsugorodás oly mérsékelt volt, hogy az elválasztó felületnek ebből származhatott megkisebbedése egyáltalán nem magyarázta meg a teke nagymérvű kiszáradását. Úgylátszik, hogy a xerophthalmus képződésében több körülmény összejátszik, a melyek közül nehéz eldönteni, hogy melyik a fontosabb. Bizonyos, hogy a folyadék-elválasztás csaknem teljesen hiányozhatik, az átmeneti redők meglehetős épsége mellett. Figyelemre méltó, hogy nemcsak a conj. nem secernál, de a konyelválasZtás is megszűnt s semminemű külső ingerek által elő nem idézhető. A száraz részek érzékenysége erősen csökkent, de azért gyöngéd érintések is megéreztetnek. Erősebb érintés nem idézi elő a szem erősebb megnedvesedését. Az elválasztás elmaradása részben ugyan a bulbus csökkent érzékenységére vihető vissza, de az elválasztás maga is meg van zavarva. Bizonyos továbbá hogy a xerophthalmus okaihoz sorolanó a könyelválasztásnak egy bizonyos önálló zavara.

Ismeretes, hogy Arit xerophthalmusnál a bonczi vizsgálat alkalmával a könymirigyet erősen atrophicusnak találta; ugyanő azt is mondja, hogy nagyfokú kötőhártyazsugorodás mellett a könymirigy kivezető útjai obliterálnak. Lényeges része van továbbá a kiszáradásban a hiányos pislogásnak és a szemrés elégtelen csukásának, melyek az elpárolgást elősegítik.

A szemhéjmozgás zavarát fokozza gyakran a trichiasis. A hiányos szemhéjmozgás következése, hogy az elhalt felhámsejtek és szétbomlott secretumok gombákkal vegyesen a kötőhártya zsákjában maradnak s összeverődnek.

A szemgolyó felülete xerophthalmusnál nem oly zsíros mint a xerosisnál, hanem gyakran inkább bőrszerű, vastag epitheliummal vagy összeszáradt váladékkal bevont, de a crusták leválasztása után kitűnik, hogy az epithelium zsíros elfajulása és gombák lerakodása itt is szerepel. A xerophthalmus tehát lényegében úgy fogható fel mint a szemgolyó felületének szárazsága, a mely főleg a conjunctiva és a könymirigy elválasztó forrásának teljes kiapadása, részben pedig a szemhéjak által nyújtott védelem hiányossága által okoztatik, a mi többé-kevésbbé kifejezett »másodlagosa, xerosis kifejlődésére vezet. (Graefe’s Archiv f. Ophth. 26. kötet 3. füzet 225—289. 1.) Dr. Szabó.

— A látóhártya verőerének eldugulásáról. Hirschberg f.-tői.—1. eset. 1882. évi aug. 30-ikán : 43 éves egyén jobb szeme hirtelen megvakúlt. Azelőtt csak lélegzése .volt nehéz. A bal szem ép. A jobb szem vak, a mérsékelten tág pupilla csak consensualis mozgásokat végez; a retina oedemás; a vékony retinái edényekben a vér nem mozog; systolicus zörej a szívcsúcson.

Aug. 31-ikén: a papilla halvány vörös, határai elmosódó ttak; a retina artériái vékonyak, széles reflex esik kiséri; a vénákban a vér, mintegy hengeres darabokban rángásszerűen halad az edénykapu felé ; a macula luteán kis vörös folt látszik.

Szeptember 2-ikán: az erősebben oedemás retina a papilla és a macula lutea között zöldesfehér. Szeptember 3-ikán az art.