Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1884-07-27 / 4. szám

87

88

mellett, igen bő genyes váladék, vaskos hártyák, számos ecchymosis a conjunctivában s később kiterjedt cornealis fekély lépett fel, — az állat a nyolczadik napon halt el. — Egy másik esetben 5 perczig rázott és átszűrt folyadék is elég heves lobot idézett elő, bár a hártyaképződés nem volt oly kifejezett, — az állat 9-ik napon halt el.

A j equirity által előidézett lob intensitásának fokozódását, a becsepegtetések számával, mint azt Wecker leírja, kísérleteimnél gyakrabban láttam, de ez csak akkor történt, ha a becsepegtetéseket oly nagy időközökben eszközöltem, hogy az előző adag hatása már jól észrevehető volt.

A mi a jequirity által előidézett lobfolyamat lefolyását illeti, Sattler leírására kell hivatkoznom.

A szemváladékát ezen jequirity ophthalmiánál csakis Moura Brazil irta le1), s ezt Wecker egy ízben idézi is2), de leírása nem elég világos s helyenkint alig érthető. — Számos erre vonatkozó vizsgálataimnál azt találtam, hogy a hártyák igen erősen szemcsés genysejtek halmazából állanak, melyek egy rostonyás anyagba vannak beágyazva, a genysejtek azonban oly sűrűn sorakoznak egymásmellé, hogy ezen alapanyagot csakis a hártyás czafatok szélein láthatni meg. A genysejtek közt látni még a lob intensitása szerint több vagy kevesebb igen fényes gömbölyű képleteket, melyek nagyságra régi infusumban található coccusoknak felelnek meg, s igen élénk mozgásban vannak, néha kettesével összetapadnak s együtt mozognak tovább, máskor nagyobb képletek felületéhez tapadva mozgásaikat beszüntetik. Ezen utóbbi képletekre később még visszatérek. Bacillust a legszorgosabb vizsgálat daczára sem sikerűit találni, sem emberi sem állati szemváladékban, festetlen friss készítményekben ép oly kevéssé mint ha anilin színekkel megfestettem azokat.

Sattler a szemváladékban kevés bacillust látott, Hippel ellenben bacillust nem, de apró mozgó coccusokat ír le.

Azon kérdésre, hogy mi képezi a jequirity hatóanyagát, melyik alkatrészének köszöni a pater noster borsó azon tulajdonságát, hogy a conjunctivára hozva, erélyes lobfolyamatot képes azon kelteni, — Sattler kísérleteiből igen elmésen azon következtetést vonja le, hogy egy — a levegőben általánosan elterjedt bacillus spórái belejutva az infusumba, abban azon specificus tulajdonságot nyerik, hogy állati szem conjunctivájára átvive — vagy maguk a bacillusok vagy egy általuk termelt ferment, hártyaképződéssel járó heves lobfolyamatot idéznek elő. Tehát ezen bacillus a szenvedő emberiség kárára évszázadokon keresztül teljes tétlenségre volt kárhoztatva mindaddig, míg valakinek eszébe nem jutott —a már Európában is régóta ismeretes pater noster borsóból vizes maceratiót készíteni. Sattler kísérleteinek ezen eredményét Wecker, Moura Brazil s számos más búvár bebizonyított tény gyanánt elfogadta, míg Hippel azon merész állításával fel nem lépett, hogy a jequirity infusumában nem Sattler »specifikus bacillusa« képezi a ható alkatrészt. A bacillus lobgerjesztő hatását újabban Neisser, Salamonsen és Dirkinch-Holmfeld, meg Klein8) szintén tagadják.

Ha a jequirity infusumot forraltam, akkor mint azt mások is tapasztalták, az egészen hatástalanná vált, de ha ezen hatástalan infusumot górcső alatt vizsgáltam, benne — később ugyan mint nem forralt infusumban, de egészen hasonló bacillusokat láttam fellépni, hatást azonban akkor sem láttam tőle, ha a már bacillusokkal telt folyadékot többször egymásután alkalmaztam is, legfeljebb alig észrevehető belöveltség mutatkozott, mely gyorsan elmúlt.

Vizsgáltam továbbá más fehérnyetartalmú növények hasonló módon előállított vizes készítményeit, — s mint azt már Sattler és Hippel is leírták — találtam ezekben is egészen hasonló bacillust. Ezen különböző infusumokat nyúlszembe alkalmazva, a borsó, bab infusumai hatástalanoknak bizonyultak, s még akkor is, ha már bacillusok roppant számmal voltak jelen bennök, többszörös alkalmazásra is csak igen gyenge vérbőség mutatkozott. A ricinus babból készített emulsio azonban, már rögtöni filtrálás után is, a jequirity ophthalmiához egészen hasonló lobfolyamatot idézett elő. Górcső alatt vizsgálva az így keltett lob váladékát, azt a jequirity

’) Annales d’oculistique 80. k. 201. 1.

2) Kiin. Monatbl. f. Augenheilk. 1883. jan.

8) Centralblatt f. d. med. Wissenschaften, 1884. 8. szám.

ophthalmia váladékával teljesen azonosnak találtam. Különbség csakis a lefolyásban mutatkozott, a mennyiben a ricinus emulsio által okozott lob rövidebb ideig tartott, s complicatiók utána ritkábban mutatkoztak, bár az első napokban intensitás tekintetében nem maradt el a jequirity ophthalmia mögött. Állás közben a ricinus emulsioban is egy bacillus lépett fel, mely igen hasonlított a jequirity bacillushoz. A jequirity ophthalmiához hasonlóan, itt sem sikerűit a szemváladékban bacillust látnom.

Hogy a jequirityből gyorsan előállított készítmény erősen hat -—■ mint a friss ricinus emulsio is — már előbb említettem. Itt fel kell még említenem, hogy a jequirity száraz porának behintése a conjunctivalis tömlőbe, szintén egészen jellemző, elég heves lobfolyamatot képes előidézni. Ezen két kísérlet magában véve is ellentmond Sattler állításainak. Ő ugyanis azt mondja, hogy rendesen csak filtrálás után 10—16 órával mutatkoznak az infusumban a bacillusok. Hasonlóan nyilatkozik Hippel is a bacillusok felléptére vonatkozólag. Magamnak 2 4 órai macerálás után filtrált készítményben sohasem sikerűit bacillust látni, s rendesen még újabbi 24 óra múlva is csak elvétve mutatkozott egy-egy. Tehát mikor a gyorsan készített infusumot vagy a jequirity porát alkalmaztam még nem voltak benne bacillusok, de azért ép oly heves lobot ép oly gyorsan idézett elő, mint ha sok bacillust tartalmazó folyadékot alkalmaztam volna. De ezen következtetésemre azt lehetne felelni, hogy ha bacillusok még nem is voltak az infusumban, alkalmazásakor juthattak spórái a conjunctivára, mely most az infusum alkatrészeit magába fölvette volt, s ott — ezen már most alkalmas talajon fejlődtek ki a bacillusok s idézték elő a lobfolyamatot. Azt hiszem azonban, hogy ha a bacillusok az infusumban nem mutatkoztak 34 óra előtt, akkor feltehetni, hogy a conjunctivalis tömlőben sem fognak hamarább kifejlődni, hol a ható erejük kifejtéséhez szükséges anyagnak (Sattler) csak nyomait találják, pedig az ophthalmia tisztán felismerhető t.metei már jóval 24 óra előtt lépnek fel — ezt maga Sattler is elismeri.

Iparkodtam az infusumot a bacteriumoktól megtisztítani, mit gypstölcséren átszűrés által véltem elérhetni. Az így nyert folyadékot üvegben gyorsan leforrasztottam, még mielőtt abbaagypsen át nem szűrt levegő juthatott volna, — s bacteriumok csakugyan nem mutatkoztak benne még akkor sem, midőn később napokig nyitva állott, — azonban a szemben a legcsekélyebb hatást sem idézte elő. Ezt eddig megmagyarázni nem voltam képes.

Ha már most az eddig mondottak alapján feljogosítva éreztem magam, Sattler állításaiban kétkedni, szükségessé vált keresni, hogy mi okozza tehát a lobfolyamatot. E végből mindenekelőtt összehasonlítólag vizsgáltam a szemváladékot és a jequirity-magot hogy nem találok-e így valami támpontot, mely törekvéseimben előbbre vinne. A szemváladékban mint már említettem bacillust nem sikerűit látnom, de feltűnt benne kétféle képlet: a nagy fényes gömbök és az élénken mozgó apró szemcsék. A jequirity-bab metszetein, a magbél parenchym sejtjeiben találtam hasonló apró gömbölyű képleteket, melyek nagy nagyításnál az előbb leírt színváltozatot is mutatták, de míg a szemváladékban e szemcsék élénken mozogtak, ezeken a legcsekélyebb mozgást sem lehetett észrevenni. Ha a szemváladékban látott ezen apró gömbölyű képleteket, élénk, önálló mozgásaik után Ítélve, mikroorganismusoknak, talán a jequirity bacillus spóráinak tartottam volna, akkor már Sattler azon állítása miatt, hogy a bacillusok nem a magból származnak, nem avval jutnak a folyadékba, a magbélben látott eme gömbölyű képletekkel azonosoknak nem tekinthettem. —• Feltűnt továbbá az, hogy ferrum sesq.uichloratum vizes oldata, hydrargyrum oxydatum flavum pora, aether sulfuricus, alcohol absulutus által a conjunctiván előidézett lob váladékában ugyanazon nagyobb fényes gömbök, valamint az apró mozgó képletek is láthatók voltak, pedig a hydr. oxyd. flav., az aether, az alcohol tudvalevőleg a bacteriumok életének nem kedveznek. Az alcohol absolutus által előidézett lob váladékában különösen nagy számmal voltak ezen említett kétféle képletek jelen, s itt egymás mellett látva e kettőt, észrevettem, hogy színváltozatuk különböző beállításnál igen hasonló. Annál inkább feltűnő volt ezen hasonlat, mert a nagyobb, fényes, nem mozgó gömbszerű képletek amellett, hogy igen nagy számban voltak jelen, nagyságra nézve sem voltak egyenlők, úgyannyira, hogy a legkisebbek alig valamivel voltak nagyobbak a mozgó