Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-07-27 / 4. szám
85 86 4 A jequirity gyógyhatása a szemcsés kötőhártyalobnál. Baumerth Gyula orvos-szigorlótól. [Egyetemi pályadijat nyert mű.1)] Kísérleteim, melyeket jequirity-maggal, valamint annak különböző készítményeivel állati szemeken — mintegy 40 nyúlszemen — végeztem, s melyeknél főleg a jequirity hatóanyagának felismerésére törekedtem, — Sattler és Wecker nézeteitől sokban egészen eltérő eredményre vezettek. Ha porrá tört jequirity-magból, — akár hosszabb ideig tartó rázás, akár 24 órai macerálás által — 2—5 °/„ infusumot készítünk, ez közvetlen átszűrés után víztiszta vagy alig észrevehetően fehéresen zavaros, kissé rózsaszínű. Már 24 órai állás után, a még mindig víztiszta folyadék halványsárga színt ölt, mintegy 48 óra múlva pedig benne kisfokú zavarodás lép fel, s ezentúl úgy színének intensitása, mint zavarodása egyre nagyobb lesz, egyszersmind felületén vékony hártya képződik, mely később lesülyed az edény fenekére. Már 5-ik napon a folyadék szennyes zöldesszűrke, erősen zavaros, átlátszatlan. A zavarodást okozó pelyhes csapadék lassan leülepszik, az edény fenekén sötétbarna réteget képezve, míg a felette levő folyadék egészen tiszta ugyan, de sötétzöldes fekete színe miatt vastagabb rétegben teljesen átlátszatlan marad. Sajátságos — nem épen kellemetlen szaga, mely első 2—3 nap alatt ; fokozódott, most egyre gyengébben érezhető. Ha ily — 14 órai áztatás által nyert folyadékot közvetlen átszűrés után górcső alatt vizsgálunk, benne növényi sejtek foszlányainál, s igen kevés fényes, egészen fehér vérsejt nagyságú, erős nagyításnál a beállítás szerint változó színű, concentricus gyűrűs rajzolatot mutató gömbalakú képleteknél egyebet nem látni, azonban 16—24 néha csak 36 óra múlva benne egyes élénken mozgó bacillusok mutatkoznak, melyek most igen gyorsan szaporodnak. Minél jobban szaporodnak fel ezen bacillusok — melyek felléptével a folyadék megzavarodása összefügg — annál kisebbek lesznek, egyszersmind végeiken, néha közepükben is, fényes gömbök mutatkoznak, s ha ezen gömbök bizonyos nagyságot elértek, a bacillu- | sok szétesnek — részint párokba, részint több tagból álló lánczokba. Ezen gömbök — nyilván spórák — képződése, összeesik a hártyaképződéssel a folyadék felületén és csapadék felléptével annak fenekén. A csapadékban górcső alatt nagyobb halmazokban összeálló nyugvó spórákat látni, melyek között még egyes élénken mozgó spórák is vannak, míg a folyadék felületén képződött hártya többnyire nyugvó bacillusok és spórákból áll. Később ha ezen hártya leszáll a fenékre, s a folyadék feltisztúl, egy ideig még kevés apró bacillus mozog a sok spóra közt, lassan azonban ezek is teljesen eltűnnek s csak roppant számú, részint önálló, részint 4—8-sával lánczokat képező coccusokat látni a folyadékban, melyek legnagyobb része igen élénken mozog. Míg kezdetben csakis ezen leírt bacillusokat látni az infusumban, addig a 6—-8-ik naptól kezdve, ezek mellett rothadási bacteriumok nehány alakja is mutatkozik. Ha a porrá tört jequirity-magvak hideg vizes maceratiója által nyert folyadékot emberi vagy állati conjunctivára visszük, ez lobot idéz elő, mely rendesen croup-szerű hártyák képződésével jár, még akkor is, ha a lobfolyamat nem nagyon heves. Legerélyesebben hat e folyadék, ha frissen, — vagy 24 órai állás vagy hosszabb ideig tartó erős rázás után filtrálva rögtön alkalmazzuk. Állás közben hatása lassan ugyan de fokozatosan gyengül, azonban Sattler azon állítását, hogy már 2-szer 24 órai állás után ha- j tásában észrevehető gyengülés állana be, 8—10 hét múlva pedig teljesen hatástalanná válna, kísérleteim nem igazolták, hanem ellenkezőleg Hippel azon nézetével, hogy a hatáscsökkenés sokkal lassabban áll be, teljesen egyeztek. Egy 50 napos készítmény, mely egészen sötétszínű volt, s melyben roppant számú magányos vagy lánczokban összeálló coccusok voltak láthatók, első becsepegtetése 24 óra alatt csak mérsékelt belöveltséget okozott, és ezen idő elteltével újból alkalmazva, tetemes lobos duzzadást s kevés *) *) Az irodalmi adatokat, mint az utolsó időkben sokat említetteket, mellőzve, a jelen közleményt ott kezdjük meg, a hol a szerző saját vizsgálataira tér át. Szerkesztő. hártyát eredményezett,— a conjunctiva még 12 nap múlva is kisfokú duzzadást és belöveltséget mutatott. Hogy az infusum alkalmazásánál lehetőleg minden traumatikus behatást elkerüljek, kísérleti állataimnál úgy alkalmaztam azt, hogy elhúzva az alsó szemhéjat, a folyadékot a conjunctivális tömlőbe csepegtettem, s a szemhéjat 2 perczig ily helyzetben tartottam. Hogy pedig a különböző folyadékok hatását jól összehasonlíthassam, rendesen 3 °/„ infusummal csak egy becsepegtetést végeztem. Ha concentráltabb folyadékot használtam, vagy több becsepegtetést eszközöltem, azt mindig külön megemlítem. Az infusum által előidézett lob intensitása Wecker szerint annál nagyobb, minél concentráltabb az infusum s minél gyakrabban eszközöltetnek a mosások. Sattler ettől némileg eltérő eredményre jutott, amennyiben azt tapasztalta, hogy néha kevésbbé tömény infusum is erősebben hat, mint más töményebb. Hippel szerint pedig csak bizonyos concentratióig növekszik a hatás, azontúl megint csökken. Két egészen egyenlő súlyú nyúlnál egyszer 24—24 órai időközökben 4 Ízben alkalmaztam 2 és 5 °/0 infusumot, — míg a gyengébb oly nagyfokú lobot idézett elő, hogy a felső szemhéj az áthajlási redőnek megfelelőleg elhalt, erős corneális infiltratio lépett fel, melyből később corneális fekély képződött és a bulbus sorvadásnak indúlt, addig a töményebb elég heves lobot idézett ugyan elő, erősen tapadó szívós álhártyákkal, de az előbbi 2 °/„ infusum által keltett lobot nem is közelítette meg. A mi a hő hatását az infusumra illeti, Sattler és Hippel eltérő eredményeket közölnek. E tekintetben kísérleteim azon eredményre vezettek, hogy 80—82" C. képezi azon határt, melyen túl az infusum egészen hatástalan lesz. —- Már mintegy óo^-nál képződik a folyadékban egy barna, laza czafatos csapadék, mely később leülepszik s főleg megalvadt fehérnyéből áll, — ezt Sattler is leírja, de az említett fokig úgy az átszűrt folyadék, mint a szűrlében összegyűjtött csapadék még erélyesen hat, s e kettő hatásában különbség nincs. Csökkenést az infusum hatásában, melegítés közben — egész a 80-ik fokig csakis annyiban vettem észre, hogy ha a fehérnye már kicsapódott, a folyadék által keltett lob lassabban éri el tetőfokát, a tünetek itt is igen súlyosak —- cornealis fekélyt minden esetben láttam, azonban daczára annak az ily melegített infusummal kezelt állatok egyike sem pusztáit el, — cornealis fekélyek vékony heg visszahagyásával gyógyultak. A nem hevített infusummal kezelt állatok többnyire elpusztúltak. Egy 10 °/0, 24 órai macerálás által készült infusumot 65—70°-nál felényire bepároltattam, s másfél napi állás után átszűrtem, a tiszta folyadékkal egy nyúl jobb-, az összegyűjtött csapadékkal annak balszemét kezeltem. Az így előidézett lobfolyamat egészen egyenlő volt mindkét szemen, tetőfokát azonban csak 4-ik napon érte el, míg közönséges szobahőmérséknél készült infusum okozta lob gyakran már a 3-ik nap előtt éri el azt. A lobfolyamat mindkét szemen oly heves volt, hogy már 7 -ik napon mindkét szem corneáján igen kiterjedt lapos fekély volt látható, — a cornea szélén evvel egyidejűleg széles vörös edéngyűrű támadt, melyből edények húzódtak a fekély álapjához. 11/2 hónap alatt ezen fekélyek fehéres heg visszahagyásával gyógyúltak. Egy állat jobb szemébe közönséges, bal szemébe pedig 50°-ra hevített infusumból alkalmaztam, — a lob kifejlődésében alig volt időbeli különbség észrevehető, intensitásra nézve is teljesen egyenlő volt mindkét szemen. Egy fél órán át 75 fokon tartott infusum, hevítés után 24 órával jól felrázva, nyúlszemben igen heves lobot okozott, a conj. nagyfokú duzzadásával s már a negyedik napon fellépett lapos, igen kiterjedt cornealis fekélylyel, — a fekély 2 hónap alatt gyógyúlt. —Egy órán át 78 fokon tartott infusum heves lobot idézett elő, a conjunctiva igen nagyfokú chemoticus duzzadásával, már 3-ik napon a becsepegtetés után kiterjedt cornealis fekély volt jelen, a hártyaképződés azonban igen csekély volt. — 80 és 85 fokra hevített infusum, valamint a magvak főzete egészen hatástalan volt. A maceratio időtartamának viszonyáról a készítmény hatóképességéhez Wecker behatóbban nem ír, de számos — minden közleményében leírt más-más recipéinél mindig szerepel a »24 órai állás«. Sattler erre vonatkozólag csak annyit említ, hogy néha 3 órai macerálás által nyert készítmény ép oly hatásosnak bizonyúlt, mint más 24 órai macerálás után. Egyik kísérleti állatomnál félórai erős rázás után, szűrés nélkül alkalmazott készítmény oly erélyesen hatott, hogy a conjunctiva igen nagyfokú duzzadása
