Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-07-27 / 4. szám
83 84 elhárítására már Graefe háromféle eljárást javasolt, a mi azonban ' csak azt bizonyítja, hogy a féregnek az üvegtestből való kivétele nagyon kényes dolog. Egy ízben sikerűit az előző iridectomiával láthatóbbá tett cysticercust a sclerán hályogtűvel készített seben >pince capsulaire«-rel a fejénél fogva kihúznia, miközben a hólyag megpukkadt. (Busch ez eljárással csak megölhette és töpörödésre bírhatta a férget, kihúznia nem sikerűit.) Alkalmas esetekben Graefe leginkább a corneán át történő kivételt ajánlotta. Előzőleg széles iridectomiát csinált olyan irányban, mely a féreg megláthatását is megkönnyíti. Néhány hét múlva a teljesen megnyugodott szemből a lencsét eresztette ki, végre az ismét megnyugodott szemből a corneán át csípővel vette ki a férget. Ha vagy így nem sikerűit, vagy az eset nem mutatkozott a corneai extractióra alkalmasnak, a nagyobb idegen testek kivételére ajánlott eljárás szerint a szem egyenlítője közelében a cornea szélével párvonalas nagy seben mindig sikerűit a férget eltávolítania, bár a szemteke többé-kevésbbé megkisebbedett. Graefe, ki előbb az operálás megkisértésétől nagyon tartózkodott volt, későbbi tapasztalatai alapján úgy vélekedett, hogy ha már a sorsára bízott szem mindig tönkremegy, sőt a szem folytonos izgalma enucleálást tehet szükségessé, ennél fogva az operálás legrosszabb esetben gyorsan létrehozza a szemet megnyugtató sorvadást, igen gyakran ennél több az eredmény, a mennyiben a szemnek az alakja megmarad, sőt néha még jobb az eredmény, megmarad részben a látás is. Esetünkben a szem látásának gyors romlása, sőt a másik szem káprázása a beavatkozást szükségessé tette; a beteg pedig maga is sürgette, mert mióta baja mibenlétéről értesült, a mint mondá, bizonyos maga magától undorodás fogta el. A kivevés sikerülésében pedig bíztunk, mert a férgen rögzítést nem vettünk észre, szabadon mozgott az üvegtest alsó szakaszában egyszersmind pedig mégsem hagyta el az üvegtestben elfoglalt helyét. Az operálás napja május 25-ike volt. Schulek tanár terve az volt, hogy a féreg helyének pontos megállapítása után a megválasztott helyen a kötőhártyát délkörös irányban átvágja, fonalakat fűz bele, az inhártyán sebet készít, széleit széthuzatja, aztán a Wecker-féle drótkacscsal körülfogva a férget a lencsétől távoltartja, i'5 mm.-es nyílású hegyes horgot akaszt belé, vagy esetleg csípővel kihúzza, a sebet pedig összevarrja. Minden eshetőségre készen mindenféle eszköz kéznél volt, köztük szemtükör, homloktükör, lámpás, bár a tükörrel történő operálásról már a féregnek nagyon környéki helyzete miatt is le kelle mondani. A műtétet Schulek tanár a következő módon hajtotta végre: a beteget a szemklinikánkon megállapodott szokás szerint rézsűt az ablak mellé állított ágyra fektettük, a hogy a legkedvezőbb világítás vetődött a szemre, ilyen helyzetben mély narcosisba ejtettük. Egy segéd egyik kezével a szemhéj-terpesztőt tartá, másikkal a fölül-belül alkalmazott Weber-féle rögzítővel a szemtekét úgy forgatta, hogy az alsó egyenes izom külső alsó délköri helyzetbe jutott. A féreg helyéhez képest az alsó egyenes izom külső széle mutatkozott legkedvezőbben választható sebiránynak. A megválasztott helyen a kötőhártyát a műtevő tenotomiás ollóval bőséges hosszaságban átvágta s az inhártyáról eltolta. A narcosis olyan jó volt, hogy a biztositó fonálbehuzás elmaradhatott. A csupasz inhártyát az alsó egyenes izom külső szélénél, még ennek rostjai közt délköri irányban finom scalpellummal bevágta, a mikor pedig üvegtest mutatkozott, e nyílásba kancsalsági olló egyik szárát dugta és míg egyik segéd az inhártya sebszéleit tompa (kancsalsági) horgokkal széjjel és az üvegtest elfolyásának elhárítására kissé föl is emelve tartá, az ollóval az egyenlítő táján ejtett sebet előre s hátrafelé mintegy 10—12 mm.-nyíre hosszabbítá meg. Bekövetkezett a legfontosabb pillanat, a féreg megkeresése; erre azonban szükség sem lett. A mikor ugyanis a műtevő iris-csípővel tátongtatni akarja vala a sebet, üvegtest bugygyant ki, melyben kölesszemnyi fehér testecske ötlött szembe. Figyelmünket e testecskére irányítva azonnal észrevettük, hogy az csak függeléke egy jókora ellapultan ovális teljesen átlátszó hólyagnak, mely a kibugygyant látszólagos üvegtestnek jókora részét alkotja. Azonnal langyos vízbe tettük kanállal a férget. Az inhártya sebét a műtevő egy középén alkalmazott s a hártya belső részein át nem fűzött selyem-varrattal egyesítette, nyitva hagyván a kötőhártya sebét. Végül feszesebb kötést alkalmazott. Mindez a legteljesebb narcosisban történt; üvegtest igen kevés folyt el.A féreg langyos vízben élénken mozog; scolexát ki-kiölti, mozgatja, meg behúzza. Áttettük olyan vízbe, melybe fokozatosan több-több alkoholt öntöttünk (napok múlva mintegy háromszorosan hígított lett az alkohol). A scolex kinyújtott állapotban maradt. Hosszasága 3^5 mm., vastagsága a hólyag közelében 1 mm. Úgy látszik nincs egészen kinyújtva, mert a nyak nem vékonyodik el eléggé s a scolexon vékonyabb haránt redőkből összetett négy vastagabb szakasz különböztethető meg, melyekhez ötödik szakaszként illeszkedik a tompa kúpban végződő fej, melyen a négy szivóka szabad szemmel is jól látható, kézi nagyitóval pedig a horog koszorú is szépen észrevehető. A hólyag babalakú, 8 mm. hosszú, 6 mm. széles, 5 mm. magas, egyik vége hegyesebb. A szemből való kivétele után a hegyesebb végén befűződéshez hasonló fehér vonal látszott, talán üvégtesttel való összefüggés helye volt, később az láthatatlanná vált. A kivétel után nagyon rugalmas hólyag a borszeszben petyhűdtebbé vált, de alakját megtartá, meglehetős átlátszó maradt, csak helyenként láthatók rajta fehérebb foltos homályok. A gyógyulás minden nehézség nélkül történt. Az nap este a pupilla szűk volt s széle hátrahuzodott, de atropintól másnapra kitágult s a csarnok is rendes mélységűvé vált. A sclerában csak egy napig hagytuk benn a fonalat, nehogy kellemetlen következménye legyen, helyette a kötőhártya sebét varrtuk össze két catgut-fonállal, melyek benmaradtak, míg maguktól ki nem váltak. Hatodnapra a jobb szem nyitva maradt, a beteg fölkelt. Kilenczednapra az operált szem is nyitva maradt. Tizenkettedik napon a szemet tüzetesen megvizsgáltam. Ekkor már a szemteke izgatástalan, fehér; feszülése rendes; sebe összeforradt, hátulsó részén a kötőhártya még nagyobb halommá csomósodik, belövelt. A szem, úgy látszik, lomhábban mozog, divergálásra hajlandó. A csarnok rendes; a pupilla szabályosan mozog. A b. sz. 2 ‘/2 méternyiről olvas ujjakat s inkább csak ha alább tartjuk kezünket; megismeri továbbá rendes munkáló távolból a Jáger-féle 20-as nyomás betűit. Szeme előtt kellemetlen libegőst vesz észre; ha nyugodtan ül, úgy tetszik neki, tisztül a látása. A látótér nem szűkült tetemesen, csak mintegy 3—iou-nyi szegélylyel lett szűkebbé fölül-belül, illetőleg inkább ez utóbbi irányban. — Az üvegtest nem sokkal zavarosabb mint volt operálás előtt, a papilla fordított képben áttünik, előtte az üvegtestben vörös vérrög látszik, apróbb-öregebb sötét vérrög több is van az üvegtestben, kivált egy nagyobb belül alul. Fölül kívül az üvegtestben egyenletesen elszórt apró sötét pontok láthatók. A levált retina a környék felé laposan szétterül, fölszínén számos vékonyabb-vastagabb kanyargó ér látható; hátrafelé élesen elhatárolódik, gömbölyded most is, mint mikor —- valószínűen ebben a részében — a férget tartalmazta volt, sötétkékes színt is tűntet át, nem libeg. A leválás alsó széle az inhártya sebének irányában élszerűen áll be az üvegtestbe, sötét vonal húzódik rajta végig, mely vér csíkokkal és rögökkel van megrakva. A libegő üvegtesti hártyák közt a leválás közelében egy vastagabb is látható. A szemen igen kevés látás maradt ugyan meg, de maradt, sőt tekintetbe véve az üvegtestben levő vérrögöket és zavarodást, ezeknek az izgató ok elhárítása után várható föltisztulásával a látásnak még némi javulása is lehetséges. Fődolog azonban, hogy a szemnek teljesen megtartottuk az alakját. Az inhártya sebének délköri iránya lehetségessé tette a seb gyors záródását s méltán várhatjuk, hogy a hegedős későbbre sem fog bajt okozni. Figyelmet érdemel a szem jövőjét illetőleg a retina leválása, ha ez idővel teljessé válna, még tönkretehetné a szemet, de minden esetre csak lassú folyamat útján, úgy hogy még ez esetben sem volt hiábavaló a beavatkozás. Sőt a leválásnak a cysticercus áttörése előtti állapotára emlékeztető alakjából azt lehetne várni, hogy a leválás elhatárolódott, megállapodott. A további teendő az üvegtest föltisztítása, a mit jódkáli bevétetésével s jó táplálkozás ajánlásával fogunk eszközölni. Utasításúl kapta azt is, hogy figyelje meg, nem talál-e ürülékében galandféreg részeit, ez esetben ugyanis a féreg elhajtása mellőzhetetlen. Végre a szem további sorsa ellenőrzendő, hogy esetleges további bajait talán iridectomiával hárítsuk el.
