Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-07-27 / 4. szám
82 Az irodalomban volt ugyan szó még egy esetről, egy állító- , lagos tivegtestbeli cysticercusról, melyet Goldzieher dr. írt volt le a »Pester med. chir. Presse« 1878-iki évfolyamában, csakhogy az nem lévén cysticercus, nem is jöhet számba. De épen a megczáfolás szükséges volta teszi kötelességemmé, hogy —- nem holmi hiába való prioritási vetélkedésből avagy szememre is lobbantott személyes ellenségeskedésből —- hanem az objectiv igazság megállapítására, az esettel foglalkozzam. *) Az esetet én is ismerem, az illető egyén megfigyelés alatt volt az egyetemi szemklinikán. Szemfenéki képére igen jól emlékszem, mint a hogy az ember nem is szokta elfelejteni az olyan eseteket, melyek meglepő voltuk és ritkaságuk varázsával kötik le figyelmét. Megvan továbbá a szemklinika irattárában az Ottava dr.-tól származó kórleirás, melyben Schulek tanár kórhatározása szerint arteria hyaloidea perseverans, coloboma nervi optici et chorioideae, retinitis pigmentosa van följegyezve. Az illetőt Gerhart Lázárnak hívják, 27-— 28 éves izraelita nagyváradi tanító. Hogy Goldzieher dr. — a ki saját bevallása szerint előbb üvegtestbeli cysticercust nem látott s a ki talán addig arteria hyaloidea perseveransot sem látott — tévedhetett, az természetesen érthető, valamint az is, hogy meg lévén győződve arról, hogy cysticercust lát, azt képzelte, a féreg mozgásait is látja. De másrészt a klinikai meghatározás helyességét megerősíti egy másik kétségtelen arteria hyaloidea perseverans hasonló képe, melyet Ottava dr. a kir. orvosegyesületben be is mutatott volt, meg az a kétségtelen cysticercus ocularis, melyről ez a czikk szól. A betegről a következő kórtörténetet írtam: (1884. 169. sz.) Ifjú Molnár Lászlóné 23 éves református miskolczi tisztviselőné 1884. évi április 7-ikén jött a budapesti egyetemi szemklinikára. Elmondá, hogy a télen múlt egy éve, kellemetlen érzést vett észre bal szemében s szeme meg is »véresedett« ; azonban e baja ismét elmúlt. F. évi február 16-ikán meghűlés után megfájdult a feje, majd az arcza is, még pedig a fájást baloldalt inkább elül a homlok táján, jobb oldalt feje hátulsó részében érezte. Harmadnapra a bal szeme látása is romlani kezdett; sötét homály kóválygott előtte föl s alá, sötétben világos pontokat is vett észre s úgy tetszék neki, mintha víz folyt volna előtte. Szemében nagyobb fájást soha sem érzett, inkább csak viszketést. — A vizsgálat szerint a jobb szeme ép, látása teljes. Bal szeme nem egészen 6/i 2 látású; feszülése a rendesnél valamivel nagyobb; külső megtekintésre semmi rendellenesség nem mutatkozik rajta. Az üvegtestben azonban nagyfokú zavarodás vehető észre szemtükörrel. A jól reagáló pupilla kitágítása után szemtükörrel azt látni, hogy az üvegtesten fölülről és belülről ki- és aláfelé irányuló fátyolszerű libegő homályok húzódnak át; egyszersmind molekulás homályosodás zavarja az üvegtest átlátszóságát. A szemfenék borúsan látszik; a retina vénái tágultak, kanyargók, papillai végük felé elvékonyodnak. A halántéki oldalon aláfelé a szem egyenlítője előtti tájon nagy fehér kékellős fényű kiemelkedés van, melyre retinái erek csapnak át, alakja a domborulatán meglehetősen gömbszerű, aláfelé kiszélesedve tűnik el a megláthatás elől, fölfelé mintegy nyulványosan tovakapaszkodik, külön kiemelkedő halmokkal megtoldva végződik el, melyekre szintén retinái erek térnek rá. E levált retinával az üvegtestbeli hártyák összefüggenek. Libegőst a levált retinán nem venni észre. Álképződményre van gyanú. — Egyelőre 2 grm.-os szürke kénesős kenőcs rendszeres bedörzsölését rendeltük el s váltott napokon pilocarpin-beföcskendéseket kap a bőre alá. — 15 bedörzsölés és 8 beföcskendés után a szem állapota változatlan, látása 6/j 8. — Április 26-ikán megkísértettük a hólyag megcsapolását az alsó egyenes izom külső szélénél beszúrt Graefe-féle késsel, de folyadék nem ömlött ki. Másnap a betegnek férje hirtelen halála miatt haza kellett utaznia. Jódkálit rendeltünk belsőleg és jódkális homlokkenőcsöt. Május 5-ikén újra fölvétette magát kórházunkba zavarosabb üvegtesttel, rosszabb látással. Május 8-ikán Schulek tanár azt vette *) G dr. úrnak az a vádja, hogy különösnek találja, hogy miért nem figyelmeztették akkor, a mikor a tévedést elkövette, (ilyesmi nem is szokásos ; Schulek) engem egyáltalában nem illethet, mert még akkor mint orvosnövendék azt sem tudtam, írt-e cysticercusról. Most pedig nem előrántottam az alkalmat az 5 megtámadására, hanem egy valóságos cysticercus esete kényszerített az irodalom áttekintésére és az ő tévedése helyreigazítására. Egyébiránt 1. Orvosi Hetilap 1884. 22. számában a kir. orvosegyesület május 24-iki üléséről szóló jegyzőkönyvi kivonatot. — Az egyén Nagyváradon és Bécsben is sokat megfordult orvosoknál. Cs. dr. észre, hogy a kórkép lényegesen megváltozott, a mennyiben ő egy mindenfelé elhatárolt hólyagot fedezett föl az üvegtest alró részében ; a hólyagot pedig nem tarthatja cysticercusnál egyébnek. A következő napokban történt ismételt vizsgálatnak nem lett biztos eredménye, a féreg mozgásait nem lehetett észrevenni. Végre május 15-ikén a szemtükri órán, miután sokan vizsgálták volt a szemet, úgy hogy talán a sok irritálás hatott a féregre, sikerűit a scolex-ot meglátnom. Az üvegtest zavarosabb, a szemfenék fordított képben sem látható biztosan, a retina-leválás nem igen változott, az üvegtestbeli hártyák megvannak. Alul belül az üvegtestben meglehetősen elül mintegy 3 papillányinak látszó kékesfehér színű, bolyhosas fölszinén szivárványló, áttetsző gömbölyded hólyag székel, mely erős lefelé nézetéskor fordított képben aláfelé is teljesen elhatároltnak bizonyúl s úgy látszik, sehol sem függ össze a szemfenékkel. Az alsó szél közepéből sajátszerű függelék nyúlik ki, mely a fordított képben fölsőnek látszó határból kiindulva föl- és hátrafelé irányul s a végén le- és hátrafelé konyul. A nyúlvány harántul ránczolt, a hólyag szomszédságában vastagabb, aztán elvékonyodik s a végén szögletes bunkóvá vastagodik, az állat fejévé, melyen ide-oda ingást és a szivókák kinyujtását meg visszahúzását is láthatni. Későbbi vizsgálatkor a féreg ismét a hólyagban rejtőzött. A hólyagnak a vizsgáló felé tekintő olda'án fénylőfehér lemezkék láthatók. A következő hét folytában gyakran vizsgáltuk. A hólyag e közben mind nagyobb lett, úgy hogy alig lehet köröskörül áttekinteni. Fürgébb is lett a féreg, hólyagján igen élénk hullámosán haladó összehúzódások látszanak, melyek nagyon hasonlítanak a belek peristaltikus mozgásához. A scolex most már többnyire azonnal meglátható. Kitolakodik a fej, melynek négy szivókája közül egyszerre három látható, a fej vége tompa kúpba csúcsosodik; a nyak kinyúlik meg visszahúzódik, majd hosszúra nyúlva ide-oda hajlong az üvegtestben, némelykor a hólyag mögé kanyarodik s a fej oldalt tűnik elő a hólyag széle mögül; szívókáit váltogatva ki-kiölti meg behúzza. A scolex kitolódásának helye az alsó szél közelében a hátulsó oldalon van s kis behorpadás jelöli. — A bal szem látása 6/60 ■ Hm 1,25 v = S/Bn ; a jobb szemé e/c. Hm 0,75 v = 6/6. Panaszkodik, hogy az ép szeme is káprázik, de semmi kóros változást sem vehetni rajta észre egyebet mint a mind a két szemen a gyakori vizsgálástól föltételezett kötőhártyai belöveltséget és könnyezést. A bal szem látótere a belső felső quadransban tetemesen szűkült, úgy hogy a menedékes szűkülés 2 0°-nyira közelíti meg a látó-tengelyt. Az üvegtestben szabadon libegő féreg mozgásainak változatos játéka rendkívül meglepő látvány, mely érdekességével talán a szemtükrözés összes jelenségeit fölülmúlja. A beteg maga is észreveszi a féregnek mozgó árnyékát, sőt a nyak kinyulását is. A cysticercus fölismerése óta a kórelőzményt bélférgekre vonatkozó kikérdezéssel úgy egészíthettem ki, hogy a betegnek sápadtsága, elsoványodása újabb eredetű; továbbá hogy januárban mintegy kisujjnyi szélességű s néhány centiméter hosszúságú fehér hártyát látott ürülékében, a mikor aztán kis lyányáéban is hasonlót talált, megmutatta orvosának, a ki pántlika-gilisztának mondta; különben a nő szerette a félig sült húst s gyermekének is azt szokott adni; egy ízben a nő, mint mondja, apró hosszúkás férgeket is hányt. Ez utóbbi adatnak annyiban van jelentősége, mert a helminthologusok véleménye szerint emberben csak akkor fejlődhetik cysticercus, ha a bélben megérett s kiürült proglottisok petéje a gyomorba jut vagy pedig ha hányás folytán a pyloruson át jutnak peték a gyomorba s a gyomornedv a burokjukat meglágyítván az embryo kifejlődését lehetségessé teszi. A beteg egyébaránt úgy van meggyőződve, hogy van benne galandféreg. Mihelyt a férget a szemben konstatáltuk, csak egy okszerű orvosi eljárás lebeghetett szemünk előtt, t. i. a féregnek kivétele. A szembe jutott idegen testek ritkán maradnak a szem teljes elpusztításával végződő gyuladás keltése nélkül; sőt izgatásuk a másik szem épségét is fenyegeti. Mennyivel veszedelmesebbnek kell tekintenünk az olyan idegen testet, mely él, mozog és táplálkozik és növekedik, mely szüntelen izgatja a szemet. Ennek tudata már a priori elég volna a gyors beavatkozásra, ha a tapasztalás nem is bizonyította volna már be, hogy a cysticercus-os szem majd hevesebb majd lappangó természetű gyuladás folytán rövid idő alatt nemcsak megvakul, hanem alakját is veszti, elsorvad. Ennek
