Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-05-25 / 3. szám
6 7 68 meg. A jelen esetet tehát a maga nemében egyedűlinek mondhatom *). Nem kis zavarba ejtett azon kérdés megfejtése, hogy mily utat követhetett a golyó, mely körülbelül 7 mm. átmérőjű hengerkúp volt. Hogy a jobb orbitát is érintette, amellett vallana a szemhéji duzzanat, a chemosis és kötőhártya alatti vérzés, tünetek, melyek edényrepedés és periorbititis mellett nem szokatlanok. De hogy a tekén később legkisebb nyoma sem maradt vissza valamely orbitabeli sérülésnek, hogy az izmok sértetlenségét feltételező teljesen rendes forgása és állása, a látás épsége, a felső szemhéj szabad mozgása megmaradt, azt csak úgy vélem magyarázhatni, hogy a golyó a szemürt magát kikerülte. Az orbita felett nem hiszem hogy elhaladt volna; az' agy mellső lebenyeinek sérülése, eltekintve a nagy vérzések következményeitől, nem végződött volna ily símán. Cohn1 2) említ egy esetet a franczia-porosz háborúból melyben egy chassepot golyó a jobb falcsontot átfúrva az egyik occipital lebenyt sértette meg anélkül hogy a sebesültre nézve káros utóhatást keltett volna; tekintetbe kell azonban venni, hogy ez utóbbi helyen sem oly fontos edények s idegek nem haladnak el, sem oly fontos functiók nem váltatnak ki mint a mellső lebenyekben és alatt. Nem maradt tehát egyéb hátra mint felvenni, hogy a golyó az orbita alapja alatt a Highmor barlangon haladt át s itt a felvett iránytól eltérve jutott a szitacsont likacsos csontjain keresztül a baloldali orbitába. Egyedül ezen útat tartom valószínűnek, minthogy ezen leginkább voltak kikerülhetők azon fontosabb ideg- és edényágak, melyek más úton okvetlenül roncsoltatván, vérzések és hűdések állottak volna be, melyeknek maradandó következményei nem kerülhették volna ki figyelmünket, s mivel az illető maga mondta, hogy a cső lövéskor lefelé volt irányítva. A conjunctivalis és szemhéji változások sem zárják ki e föltevést, mert az ezeket okozó szemürbeli kötőszövetlob, mely nem jár okvetetlenűl protrusióval3), könnyen jöhetett létre tovaterjedés útján a fossa sphenomaxillaris képletei felől a fissura orbitalis inferioron át. Csak egy pont okoz némi zavart t. i. az, hogy az orrból nem volt vérzés, a mit az orrüreg áttörése után várni kellene. Bárminő utat követett is a golyó, tény az, hogy a jobb szeműr kikerülésével jutott a baloldalihoz. Hastier4) mindkét szemnek egy golyó által történt sérülésének több esetében mindég azt tapasztalta, hogy a másodsorban sérült szemen a kóros elváltozások mindég nagyobbak, mert a golyó a behatolás oldalán még teljes röperővel bírván, élesebben határolt sebet s így kisebb sérülést, az ellenkező oldalon pedig már kiterjedtebb zúzódást, roncsolást s ezzel együtt complicáltabb változásokat idéz elő. A mi esetünkben is sokféle és nagykiterjedésű változásokat találtunk a másodsorban illetett szemen. A papilla teljes atrophiát mutat, melynek 22 nap alatti kifejlődését csak úgy magyarázhatjuk, hogy a golyó a látóideget roncsolta talán közvetlenül, talán közvetve a canalis opticus falának repedése folytán vagy pedig, mi szintén lehetséges, hogy az ideget az orbitában átszakította. A papilla és környékének edénytelensége megfelel azon képnek, melyet Pagenstecher5) és Jusle) a látóideg átszakításánál találtak. Az atrophia szemtükörrel jelezhető tüneteit pedig már 14 nap múlva láthatni amint azt Schtess (M. f. A. VIII), Michel (Bericht ü. d. 13. Versammlung d. ophth. Ges. zu Heidelberg 13. u. 14. Sept. 1881.) és Treitel (A. f. A, X. 4.) kimutatták, ezentúl pedig rohamosan halad az atrophiás kórkép teljes kifejlődése. A kiterjedt vérzések a chorioideában, retinában és üvegtestben klinikus és kísérleti úton eléggé bebizonyított következményei a szemteke contusiójának. Azon változásokat, melyeket a papilla körüli területen találtam, a nagy kiterjedésű vérzések következmé1) Narkievji.cz Jodko (Verwundung beider Augäpfel durch einen Revolverschuss. Ref. Virchow-Hirsch’s Jahresber. f. 1873. II. 519. 1.) egy esetében a golyó a látóideg és szemteke közvetlen sértése nélkül a bal orbitán át jutott a jobb orbitába s itt a látóideget átszakította. Szemtükörrel jobb oldalt látóideg-sorvadást talált; bal oldalt a retina belső fele elvesztette functioját. ") Cohn: Schussverletzungen des Auges. Erlangen. 4. I. eset. 3) Graefe: Kl. M. f. A. 1863. I. k. 4) Hasner: Centralblatt f. A. 1880. 551. 5) Pagenstecher A. f. O. XV. I. 223—243. 1. 8) Just M. f. A. XI. 8—10. 1. nyeinek kell tartanom. Berlin fejtegette e kérdést a »Wiener med. Wochenschrift« 1881. évfolyamának 27. és 28-ik számában. Tapasztalati dolog, hogy kisebb contusiónál is tükörrel észrevehető retinalis zavarodás, elhalványulás támad, melyet Berlin úgy magyaráz, hogy létre jött chorioidea alatti vérzés mellett a felette hygroscopicus retina folyékony alkatrészeket vesz fel, savósan beszűrődik. Ha a vérzések nagyobbak, a retina elhalványodása, oedemája állandóbb lesz, szemcsés szétesés jön létre, az idegelemek sorvadnak (különösen ha emellett centrális végükben a folytonosság megszakadt) s ezen folyamatban részt vesz a chorioidea is annál inkább, ha nagy vérömlések általi nyomásnak is ki van téve és ha vérkeringése megszakadt. Berlin ezen magyarázata egyszerű és ezért plausibilis ; plausibilisebb azon nézetnél, mely szerint lövés után származott ily szemfenéki elváltozások még elegendő objectív adatokkal nem támogatott plasticus chorioiditis következményei volnának, melynek keletkezését Goldzieher a ciliaris idegek átszakításával szeretne oki összefüggésbe hozni. 0 tehát azon theoria alapján véli ezen »chorioiditis piasticát« támogatni,melyet a németek »neuritisch humorale Entzündungstheorie«-nek neveznek, s melyben kiváló szerep jut a trophicus idegek bénulása- vagy izgatásának. Cohnheim kísérletei és tanulmányai azonban nagyban megingatták ezen theoriát, melynek egyik igen kedvelt bizonyítékát, a keratitis neuroparalyticát, Snellen ismert kísérlete semmisítette meg. Ajánlatos lett volna, ha Goldzieher tr. állatokon idevágó kísérleteket tett volna, mint azt közlésében annak idején általánosságban ajánlotta, és ezeknek eredményét közölte volna, de mindeddig sem akadunk sehol nézetének objectív bizonyítékaira.1) A mi pedig magát a chorioiditis plasticát illeti, Waldeyer és Goldzieher erre vonatkozó készítményeit Berlin beható bírálat alá véve, a nem alaptalan gyanúnak adott kifejezést, hogy azon acces- 1 soricus tömegek, melyek a sorvadt retina és choroidea helyén találtattak, csak a vérömlések átalakulásának különböző phasisait jelezik. Azon tények, melyekre Berlin állítását fekteti a nevezett készítmények leírásában a következők: a felsorolt retinalis elváltozásokat, daczára a részleges burjánzásoknak (melyeket maga a haemorrhagiákból származtat le) és a Müller-féle rostok helyenkénti túltengésének (mely sorvadási folyamatoknál is találtatik), nem tarthatja gyuladásos folyamatnak, nem nevezheti a szó valódi értelmében retinitisnek, mert nincs jelen az azt feltételező dús sejtszaporodás. Ami pedig a chorioideát illeti, közös és jellemző vonásnak tartja mindkét esetben a corpus ciliare ép voltát (1) és a choroidealis szövet kiterjedt sorvadását. Ehhez járul hogy a retina és choroidea között összenövés, illetőleg összetapadás volt jelen, anélkül hogy csak említés is tétetett volna izzadmányos tapasztó anyagról. Mindezen elváltozások, bezárólag a részleges festenyhiányt, csak olyan regressiv átalakulás jellegével bírnak mint a retina említett elváltozásai; s így a chorioideában sem talált Berlin az esetek egyikében sem oly helyet, melyről biztossággal lehet állítani, hogy az valóságos proliferatio, gyuladásos folyamatnak székhelye volna. Eddig tehát a »chorioiditis plastica«-val még mint pium desideriummal állunk szemben, és épen ezért örülnénk, ha betegünket ismét láthatnék, mert most — hónapok után, midőn a vértócsák bizonyára szenvedtek valamely átalakulást -—• ezen eset volna alkalmas a vitás kérdésre, ha nem is a microscopum alatt, legalább a szemtükör előtt némi fényt vetni; mert ha ennyi idő múlva a vérzések metamorphosisa után oly plasticai viszonyokat volnánk képesek a szemfenékben kimutatni, mint a minőket a I »chorioiditis plasticanak« kellene feltűntetnie, akkor Berlin nézete egy bizonyító adattal többet nyerendett volna, mely nem lenne épen elvetendő. SZEMELVÉNYEK. — Villámsujtás által okozott szembetegség. Közli Pagenstecher H. — Egy 1 o éves leányka ki több gyermektársaival együtt villám által sujtatott, képezte ez esetet. A gyermek a villámsujtáskor eszméletét veszítve csak több nap múlva tért magához, mikor is szemeit nyitni nem volt képes, részben csekély *) Poucet (Arch, d’ophth. I. 2. 1881.) neurotomia optico-ciliaris után kísérleti állatoknál a teke hátsó pólusán csak chorioideális sorvadást tudott eredményezni, soha gyuladást.
