Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-05-25 / 3. szám
'r ^ . ' : r " — 65 — J. sz. 6/6,Hm. o-50 d, v=6,6. B. sz. e/36, üveg nem javít. A következő két nap alatt a felső szemhéj még jobban feldagadt, a daganat az orbitaszél fölé a homlokra terjedt s a belső zug táján az orrhát fölé emelkedett, rajta biztos hullámzást lehetett kitapintani, mialatt a beteg fájdalmat érzett. A cornea közepén felületes hámkifoszlás. A szemfenéki változások is előbbre haladtak, a papilla vörösszürkés, vérbő, kis mértékben duzzadt, különösen belső fele, szélei már elmosódottak, a vékonyabb verőerek gyenge hajlással térnek át a retinára; a vénák még teltebbek és kanyargósabbak mint azelőtt ; az egész retina küdszerííen borús. Ezek után a fluctuáló genyűr megnyitását nem halasztottuk el továbbra, hanem a felső szeműrszéllel párhuzamos metszéssel litat nyitottunk mintegy 2 evőkanálnyi sűrű zöldessárga, rendkívül bűzös genynek, melynek kiürülése után a szemteke jóval visszasülyedt az orbitába. A kutató, melyet közel 5 cm.-nyíre tolhattunk le és hátrafelé a szemteke mögé, az orbita felső falán, közel a szabad szélhez nem nagy kiterjedésű érdességet engedett felismerni. A gen)r kiürítése után a lobos tünetek napról napra fogytak, a fájdalom szűnt, a cornea egészen feltisztúlt, a szem izmainak működése lassanként ismét helyreállott, szintúgy a felső szemhéjemelőjéé is. Negyed napon a punctió után a szemfenék hyperaemiája már eltűnt, a papilla duzzanata jóval kisebb, színe halványabb, különösen külső felében, szélei azonban még elmosódottak. A retina még kissé borús, a vénák még valamivel tágabbak mint a jobb szemen, de már világosabbak és nem oly kanyargósak. A visus = 0/l2. Decz. 2 7-ikén a papilla külső fele már egészen lelapult, széle csak belül s a fel- és lefelé haladó edények mellett elmosódó, a retina is feltisztúlt; a visus = e/9. Decz. 30-ikán a papillitis nyomai még felismerhetők voltak ugyan, de a szemfenék eddigi gyors feltisztulása, mely minden szerelés nélkül folyt le, biztos gyógyulás reményét nyújtotta, s miután a megnyitott genyür, melybe draincsövet helyeztünk volt s melyet naponta 2 °/„-os carbololdattal kifecskendeztünk, egy alig 1‘/a cm.nyi mély űrmenetig begyógyult, a beteget haza bocsátottuk. Ezentúl néhány hétig járőlag kezeltük; a felső orbitaszél belső felében egyideig még kitapintható babszemnyi, kemény, nem érzékeny gö'b lassanként elenyészett s midőn egy hónap múlva a fiút újra láttam, semmi nyoma sem volt azon súlyos kórképnek, melyet deczember 13-ikán láttunk. A szemteke állása rendes, mozgása, forgása minden irányban rendes, a fénytörő közegek épek, a papilla belső felső és alsó széle kissé borús, a visus = 6/6. Az eset bővebb magyarázatot nem igényel. A mik első hasonló esetem közlésénél elmondattak itt is érvényesülnek. A tünetek összessége amellett szól, hogy nemcsak a retrobulbaris kötőszövet, hanem a csonthártya is megvolt támadva, a gyermek apjának szavai után pedig fel kell tennünk, hogy orbáncz képezte a baj kiinduló pontját, noha a bőrön nem találtunk oly kiváló elváltozásokat mint a minők legtöbbször visszamaradnak orbáncz után. Felteszszük pedig különösen azért, mert más aetiologiai mozzanatot nem lelünk, legalább nem vehetjük annak azon csekély mechanicus ingert, melyet a graphit szemcse keltett, mert naponta látjuk, hogy nagyobb, sértőbb, a kötőhártyájába mélyebben beható idegen testek is aránylag csekély reactiót idéznek elő. A mi pedig a szemfenéki változásokat illeti, nyilvánvaló, hogy ezek csak a nagyfokú vérpangás következményei voltak s hogy utóbbinak idejekorán való megszüntetésével maradó látási zavar okozása nélkül ismét visszafejlődtek. IV. Érdekes szemsérülés lövés következtében. Közli Karafiáth M. dr., klinikai gyakornok. K . . . Izidor, 19 éves kereskedősegéd, f. é. januárhó 8-ikán öngyilkossági szándékból revolverral meglőtte magát jobb halántékán. Eszméleten kívüli állapotban hozták Lumniczer tnr. sebészi klinikájára. Az itten észleltekről Bartha dr. úr volt szíves közelebbről értesíteni. A golyó a jobb halántékon közvetetlenül a járom hid felső széle fölött, 2 harántújjnyira a szeműri széltől hatolt a fossa temporalis lágy képleteibe, csatornájának irányát azonban nem lehetett kikutatni, a golyó megkeresése sikertelennek bizonyúlt. Feltűnő volt mindkét szemtekén a nagyobb kiterjedésű vérömlés a kötőhártya alatt, melyhez a legközelebbi napokban középfokú chemosis és a szemhéjak meglehetős duzzanata szegődött; a pupillák emellett mindkét (?) oldalon jól reagáltak s a beteg maga látási zavarról nem panaszkodott, protrusio nem volt. Említésre méltó, hogy sem a szájból sem az orrból eredő vérzést nem észleltek, továbbá hogy sem a nyelven sem az inyvitorlákon s arczizmokon bénulás tünetei nem voltak jelen s hogy a gyógyulás folyamában soha elhalt csontszálkák az orr- vagy a szájüregből nem váltak ki. Január 30-ikán a seb teljesen begyógyult s a beteg elhagyta a kórházat, miután szemén csak a suffusio némi nyoma volt még látható. A golyó fejében maradt. Csak néhány nap múlva jutott véletlenül jobb szemének eltakarása által annak tudomására, hogy balszemén, melyen azelőtt nem olyan tisztán ugyan, de mégis elég jól látott, tökéletesen megvakult. E fölötti aggodalmában jött január 30-ikán a szemklinikára. Itt a következő jelen állapotot jegyeztem fel: Sem a szemhéjak sem a szemtekék rendellenest nem mutatnak, kivéve, hogy a bal szemnek tengelye kevéssé kifelé van tolva, pupillája pedig a jobb oldalinál jóval tágabb és közvetetten fénybehatásra nem, csak consensualiter, a jobb oldali felől reagál. Mozgása, kivéve a befelé fordulást, egészen szabatos a szemiir mélyébe való tolása különös fájdalmat nem kelt. A jobb szem visusa = 6/0 E, közelpont: no mm.-ben olvas Schweiger Nr. I-t. A szemfenék teljesen ép. A bal szemen fényérzés sincs; a szemfenék képe következő: a papilla kékesszürke, aczélszinű, sekély tányérszerűen bemélyedt, határai elég jól kivehetők, rajta edényeket nem láthatni. A papilla körül nagy kiterjedésű, kifelé majdnem az egyen" lítőig elnyúló halvány sárgásfehér, itt-ott világosabb, majd sötétebb» barnás pontoktól tarkázott udvar van, melynek szélei helyenként el" mosódva mennek át a szürkésen borús, vörös szemfenékbe, helyenként azonban terjedelmes rozsdavörös, közepükben legsötétebb vérzési foltok által elleplezettek, miáltal az egész kép igen szabálytalan alakot tüntet föl. Hasonló vérzési helyek azontúl is láthatók a vörös területben, itt azonban nem csak széles foltok, hanem hoszszukás sávok alakjában is. Az említett, vérzési foltoktól tarkázott sárgás területen, sehol edények nincsenek, csak a szemfenék belső felében tűnik elő két-három fonalszerű sötétes barna edényágacska, melynek centrális vége a vérzési foltban látszik elenyészni, illetőleg innen kiindulni. A leírt kép tisztasága sokat szenved az üvegtesti zavarok részéről, melyek különösen a teke külső felében igen feltűnően jelentkeznek; itt ugyanis egész gerendezetszerű, pókhálóhoz hasonló képlet gyanánt felülről lecsüngve elfüggönyözik a szemfeneket, míg a teke sagittalis síkja és belső fele felé mindinkább ritkáinak. Ezen sűrűbb zavarok között diffus vérzés nyomai is láthatók. Az üvegtest ezen elváltozása akadályozott meg abban is, hogy a jelzett sárgás terület plasticai viszonyairól ezen első-és csak egyszeri vizsgálásnál biztos fogalmat nem szerezhettünk magunknak ; a beteg másodszor, külön felszólításunk daczára sem jelentkezett nálunk s ezért ezen érdekes pont felől csak akkor tudósíthatjuk az olvasót, ha majd szerencsénk leend az egyént valahára mégis szemtükrünk elé keríteni. A felette tanulságos szemfenéki lelet magában véve nem keltette volna fel érdeklődésünket annyira, ha meg nem lepett volna legnagyobb mértékben azon különös körülmény, hogy a golyó behatolásának oldalán levő szem a legcsekélyebb maradó zavar nélkül menekült meg, míg az ellenoldalin a sérülés oly szomorú következményei állottak be. Sem Cohn, sem Zander és Geissler monográphiájában, sem a szaklapokban hasonló gsetre nem akadtam, noha egész tömegét a lövés következtében megvakultaknak találtam följegyezve, közöttük sok olyat, kinek egy golyó mindkét szemtekét megvakította
