Szemészet, 1884 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1884-05-25 / 3. szám
55 56 ben nyerhetnének fertőző tulajdonságot, teljesen bebizonyíthatatlan állítás. Salomonsen és Dircknick-Holmfeld (Kopenhága) hasonlóicéppen mindenben ellene mondanak Sattler állításainak. Cornil és Berlioz ama fejtegetéseinek pedig, hogy jequirity-befecskendéssel megölt állatok vére tele van bacilussal, ellenükbe állítják, hogy baktériumtól mentes jequirity befecskendése is megöli az állatokat s ezek vérében akkor bacillust nem találni, meg hogy a bacillusos vérrel nem lehet conjunctivitist előidézni. A jequirityben foglalt ható anyag valószínűen növényi erjesztő (enzym), melyről azt kideríthetni, hogy vízben és glyczerinben könnyen oldódik, míg alkoholban, aetherben, chloroformban és benzinben oldhatatlan. A ható anyagot úgy lehet kiválasztani, hogy glyczerinnel készített kivonatban alkohollal csapadékot idézünk elő, ezt a folyadék leszűrése után alkohollal megmossuk, megszárítjuk; aztán lepárolt vízzel öntjük le, a leszűrt vízben újra alkohollal és szénsavval idézünk elő csapadékot, ezt alkohollal megint megmossuk, megszárogatjuk és végül vízzel vagy glyczerinnel készítünk kivonatot. E tiszta folyadék fehérjenemű anyagokat tartalmaz, sem keményítőt élesztő (diastase) sem fehérjét élesztő (peptonosító) hatása nincs, de erős méreg, melynek igen kis mennyisége elégséges conjunctivitis keltésére, bőr alá fecskendve pedig megöli az állatokat. A ható anyag egy óráig 60—700 C. hevítés útján megbomlik. A bacillusok szintén megbontják, azért is a glyczerinnel készített kivonat tartósabb, A reductio bulbi tanához. Közli Feuer Nathániel honvéd-ezredorvos és bécsi egyetemi magántanár (Szabadka). Nem azért fogok tollat, hogy a fenti tárgyról valami újat Írjak, hanem tizenegy éve megjelent munkámnak köteles védelmezése kényszerít rá. Goldzieher dr. úr a m. kir. orvosegyesület múlt évi április 7-ikén tartott ülésén (1. Orvosi Hetilap 1883. 17. sz.) igen határozottan a szemteke mesterséges kisebbítése ellen nyilatkozott. Minthogy pedig a fölolvasó méltónak talált, hogy a reductioért én kapjak ki tőle, azonnal akartam is enunciatiojára felelni. Azonban illetékes helyről értesültem, hogy a budapesti egyetemi szemklinikán a kérdésre vonatkozólag gyűjtött tapasztalatok a közlésre előkészíttetnek ; ennélfogva ezeknek akartam az elsőséget átengedni. A »Szemészet« 1883. 5-ik és 1884. 2-ik számában Schulek tanár maga közöl 23 reductiós esetet, melyek klinikáján kellő sikerrel végeztettek. Ez aránylag nagy számú tapasztalat alapján Schulek tanár, kinek fölszólítására én 12 évvel ezelőtt ezt a műtevést néhányszor végrehajtottam volt, most is ragaszkodik az eljáráshoz s egyszersmind Goldzieher dr. ellenvetéseit is megfosztja jelentőségüktől. Lényegileg tehát az ügy be volna fejezve s részemre nem marad más hátra, mint a személyes védekezés czéljából helyreigazítani némely félreértéseket, melyek alapján Goldzieher dr. úr olyan nyilatkozásra ragadtatja el magát, melyet nehéz másnak mint személyeskedésnek venni.1) A kérdéses tárgyról 11 évvel ezelőtt megjelent értekezésemből (»Ueber die künstliche Verödung des Bulbus;« Wiener med. Presse 1873. különlenyomat) G. különbséget olvas ki az én eljárásom és a Graefe-é között, hogy t. i. Graefe a fonal áthúzásával chorioiditis suppurativát ügyekezett előidézni, míg én állítólag megelégszem lassú folyamatú plasztikus gyuladással. Hogy pedig ez utóbbinak rémséges voltát annál inkább föltüntesse, nem az én valamelyik esetem anatómiai leletét ismerteti — hiszen ilyent ő j sohasem látott — hanem minden következtetését egy olyan esetből veszi, melyben a budapesti szemklinikán a fonal korai, 1 ‘/s óra múlva történt kivétele után — ez egyetlen esetben — a reductio nem sikerűit és az eljárás ismétlésére egyelőre semmi ok sem volt. Leír egy olyan kérgesedett szövetű szemet, mely lassú folyamatú plasztikus iridokyklitis útján évek múlva sorvadt és fölteszi, hogy minden tőlem operált szem ilyen anatómiai viszonyokat tün*) G. dr. úr ugyanis azt irta volt, hogy Feuer dr. eljárását »minden gondolkozó orvosnak« el kell vetni. íme, most kiderül hogy Feuer dr. azt nem is ajánlta a mit G. dr. neki tulajdonit. E szerint én a reductióról irt czikkemben, G. dr. idézetében megbízva, általa szintén hűtelen idézetbe kevertettem. Schulek V. tét föl. Csakhogy nem veszi észre, hogy az én eseteimben a zsugorodás már a második héten megkezdődött, a mi köztudomás szerint csak genyedéses chorioiditis következtében állhat elő. Nem látja meg sem azt, hogy én az idézett értekezésemben szorosan Graefe nyomdokain haladok, sem azt, hogy ismételten hangoztatom, hogy csak chorioiditis suppurativa útján érhetjük el a szemteke megkisebbedését, sem azt, hogy a kilencz operált szem közül hatból a genyedség az első két hétben ki is ürült, egyben ott láttuk a colobomában és a szúrás helyén, kettőben pedig a szarucsapnak és magának a szemtekének gyors kisebbedéséből világosan kitetszett a gyuladás genyedős természete. A fonalat is addig hagytuk benn Graefe utasítása szerint, »míg a kötőhártyán kis chemosis nem fejlődött a chorioiditis suppurativa megkezdődésének első jeléül«, a mi a 9 esetben leghamarább 4,legkésőbb 34 óra múlva következett be. Miben rejlik tehát a különbség az én eljárásom és a Graefe-é között ? Miért mond én rám anathemát G. úr s miért nem mond Graefere, Schulekra is, miért nem Arltra is, kitől szintén láttam e műtevést, miért nem Stellwagra is, a ki klinikai előádásaikan ritkán mulasztja el, hogy az én a szemteke kisebbítésére vonatkozó kolozsvári tapasztalataimra ne utaljon ? Vagy talán ama három enyhébb lefolyású eset-e az én vétkem, melyben a genyedés, a mint említettem, világosan megvolt, csak át nem tört ? Jónak látom értekezésemnek e három esetre vonatkozó részét idézni: »Ha eseteink során végig nézünk, föl fog tűnni az 1., 5. és 6. esetben a nagyon enyhe lefolyás, a mennyiben a chorioiditis suppurativa külsőleg csupán mérsékelt ciliaris injectioképen nyilvánúlt és a beteg részéről semmiféle panaszra okot nem adott; mindamellett az eredmény a lehető legkedvezőbb lett. Ugyanis mind e három esetben sugártáji fájdalmakat okozó synechia anterior miatt történt a fonal áthúzása; a fájdalmasság gyorsan meg is szűnt, a szemteke pedig kivánatunk szerint csak kevéssé kisebbedéit meg. Nem habozok némi érdemet tulajdonítani ez enyhe lefolyásban magának a javallatnak is, a mennyiben a szem hátúlsó része, az érhártya, még ép lehetett; hogy pedig a hasonló javallaté 8. esetben a genyedős chorioiditis valamivel nagyobb fokot ért el (olyant mint Graefe leírt), ez erősebb hatásnak talán abban rejlett az oka, hogy a fonal alkalmazásának idején a szem még nem nyugodott meg a szarúhártya-genyedés izgalmától, a műtevés elhalasztása pedig a folytontartó heves ciliáris fájdalmak miatt lehetetlen volt. Graefe, a ki saját kijelentése szerint csupán szemteketágulás ellen kisértette volt meg e műtevést * *), úgy látszik, nem tapasztalt amolyan enyhébb lefolyást«. Ha még hozzáteszem, hogy épen ebben a három esetben a fonál tovább maradt a szemben mint a többi esetben (34, 10, 20 óráig) és csak akkor vétetett ki, a mikor már határozott chemosis és heves fájdalmak jelentkeztek, megtettem mindent, hogy a G. úrtól nekem tulajdonított érdemet, a három eset enyhe és a mint még hiszem, sok tekintetben kedvezőbb lefolyását illetőleg magamról elhárítsam. Viszont nem vonakodom elvállalni mindazon kifogásokat, melyeket azok ellen tehetni; mert meg vagyok győződve, hogy ez esetekben sem fejlődött sem több sem kevesebb kérges hártya a suprachorioideában, mint minden más ezer meg ezer szemben, mely akut folyamat útján elsorvadt és tulajdonosának semmit sem alkalmatlankodik2 3). Különben maga Graefe is a mérsékelt fokú reactiót és reductiót védte, sőt ennek a műtevésnek épen azt tekintette egyik kiváló jó tulajdonságának, hogy a szemteke sorvadása mérsékelt lesz, ha ugyan a kellő időt megválasztjuk, { melyben a fonalat ki kell venni.8) Ez utóbbi mondatból az is kitűnik, hogy a mit G. az én nézetemnek tekint, hogy t. i. a fonál rövidebb vagy hosszabb ideig való benhagyásával a gyuladás fokát hatalmunkban tarthatjuk, Graefe-től származik. Részemről meg kell vallanom, hogy e tekintetben semmi tudomást sem szereztem, minthogy kísérleteket mellőzvén, egyszerűen Graefe utasítása szerint a fonalat kivettem, mihelyest csak chemosis mutatkozott. Ha azonban a klinikai tapasz*) Tulajdonképpen : csupán ilyen esetekben volt rá alkalma ; mert 6 a többi javallatot is számba vette. 2) V. ö. Schulek, A reductió bulbi értékéről »Szemészet« 1884, 2. sz. 38. lap. 3) Arch. f. Ophth. IX. 2. 105. 1.
